A tea főzete a legédesebb harmat a mennyországból...

Nos, számomra a tegnapi nap tartogatott kellemes meglepetéseket. Egy dunántúli ismerősömmel megbeszéltük, hogy elküld nekem valamit. Ez idáig ok, semmi különös. Eljött a tegnap, nekem pedig fel sem tűnt, hogy sem a nevét nem tudom a "postás"-nak, sem pedig bármilyen elérhetőségét.

Már estére járt az idő, mikor megcsörrent a telcsim. A számot látva rögtön meg is állapítottam, hogy tényleg jó barátja lehet ismerősömnek, mert csak két számjegynyi eltérés van közöttük... Netán rokona lehet?! De tovább nem folytatódott a gondolat, kabátot varázsoltam magam köré, aztán irány a parkoló, mert rövidke hívása során csak ennyit tudtam, hogy nemsokára érkezik, és menjek ki, ha lehet.

Kiérve szembesültem azzal, hogy okés, én itt vagyok, de még azt se tudom, hogy milyen autót várok, ki a sofőr meg ilyen apróságok... :) Ez aztán az ősbizalom! (Odáig már nem jutotam, hogy: "hogyan lehetek ennyire naív", mert közben megérkezett a meglepetés sofőr.)

Ismerősöm testvére jött, barátosnével. Ez volt az első meglepetése a napnak. Szóval egy picikét beszélgettünk, elnavigáltam őket a szállodához, aztán hazaérve kicsomagoltam amire vártam. Lám, elő is került a többi meglepetés. Egy szépséges alma, egy csoki, és aminek a legjobban örültem: egy adagnyi különlegesen fincsi tea.

Rögtön forraltam is a vizet, aztán kedvenc teáskancsómba készítettem el, mindeközben pedig olyan törökös hangulat szállt rám. Gyorsan lekaptam az asztalterítőt, és lecseréltem arra, amit Krisztinától kaptam még Istanbulban. Elővettem török teáskészletemet, végül megadva a módját kortyolgattam el az istenien fincsi teát.

A tea a legcsodásabb orvosság egészségünk ápolására; ez a hosszú élet elixírje.
Domboldalakon sarjad, mintegy a föld leheleteként.

Kedves Krisztina! Nagyon szépen köszönöm utólag is ezt a csodás terítőt, az idegenvezetést és a vendéglátást.

Kedves "Frédi"! Nagyon szépen köszönöm az összes meglepit! Visszavarázsoltad a mosolyomat, amit pár napja már kerestem... :)

Szépművészeti Múzeumban (Bp. XIV.  Dózsa György út 41.) már október 28-tól látogatható ez a kiállítás, amely teljesen átfogó képet ad az itáliai reneszánszról. Csak semmi izgalom, nem kell sietnetek, mert a kiállítás 2010. február 14-ig látogatható! :) Na nem mondom, hogy kötelező, de azért érdemes megfontolni, főként ha arra visz utatok.

A tárlaton több mint 50 múzeumból kölcsönzött remekműveket állít ki a Szépművészeti. 
Érkezett kép a firenzei Uffizi-ből, a párizsi Louvre-ból, a londoni és a washingtoni National Gallery-ből, a new york-i Metropolitan Museum-ból, a római Galleria Borgheséből, a krakkói Czartoryski Múzeumból és a madridi Prado-ból, hogy tényleg csak a nagyokat említsem...

Ha nincs kedved - na jó, tudom, nem ez a fő ok, de ez hangzatosabbnak tűnt - végigjárni a fentebb említett városokat, képtárakat, múzeumokat, akkor itt egy helyen megcsodálhatod:

Bartolomeo Veneto Flóráját,
Botticelli Virginia története című remeket,
Cossa Férfiképmását,
Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című méltán világhírű művét,
Palma Vecchio „La Bella”-ját
Perugino festette Francesco delle Opere képmást,
Savoldo Tóbiás és az angyala című szépséget,
Tiziano Kesztyűs férfiját.

(Nem tudom észrevetted-e, de az említett művészeket abc-be rendeztem. Csupán azért, mert nem akartalak befolyásolni, hogy szerintem ki a leg-leg-leg...)

A kiállítás 7 szekcióra osztható. Az első a festészet tudománya címmel a festői technikák fejlődését mutatja be. Olyan kronológikusan épül fel az egész az utolsó részig, hogy észre sem veszed az idő múlását. Szóval nem érdemes magadra szabni az időt.

Sétálj egy nagyot a vásznak között, és éld át, amit azon korszak embereinek tehetsége élményként örökített meg, és hagyott hátra nekünk!

Mohácsról az embernek általában két dolog ötlik az eszébe. Elsőként egy évszám 1526. Másodsorban pedig a busójárás - de erről bővebben majd farsang körül, amikor aktualitást kap az évről évre szinvonalasabb hagyomány...

Nemzeti nagylétünk hajdani sirja, Mohács!
Kisfaludy Károly: Mohács

A  Történelmi Emlékparkot az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata emlékére alakították ki a Mohácstól délre fekvő Sátorhely közelében, a 450 éves évfordulóra.

Hogy mi is történt 1526-ban? Na de fiatalok! :) Nem emlékeztek, hogy a törikönyvben elsőre mindenki kicsit viccesnek vélte, hogyan lehet belefulladni egy patakba? Okés, meg volt áradva... Na de akkor is csak egy patak... II. Lajos magyar királyunknak sikerült. Ugye, hogy ugye, látom rémlik már. :)
A történelem azonban talán csak gyermek fejjel vicces. Felnőtt szemmel ismerkedve a tényekkel, inkább szomorú. Exkirályunk bizonyára nem magától fulladt a Csele-patakba.

Augusztus 29. volt a nap, amikor kora délután, mindössze másfél óra alatt a Magyar Királyság mintegy 25 ezer főnyi hadserege a csatamezőn megsemmisítő vere­séget szenvedett I. Nagy Szulejmán szultán (1520–1566) 75-80 ezer főnyi oszmán-török csapataitól. Kicsit túlerőben voltak... A törökök elleni vereségünkkel elkezdődött a  másfél évszázados uralom, mely kirekesztett bennünket az európai fejlődésből.

I. Nagy Szulejmán szultán ma Istanbulban nyugszik. Őt is utólérte a végzet, ami vígasztalhat bennünket. Bár a mai napig nem értem, hogy miért kellett gyémántokkal kirakott kupola alá fektetni...

Íme néhány kép, az Emlékparkból:

Még egy egész hetet kell várnom, hogy láthassam... Olyan nehéz...

Na de ma recept-nap van! Lássuk hát:

3 fej édeskáposztát legyalulunk, forrásban lévő vízzel leforrázzuk.
Fél órát állni hagyjuk, leszűrjük.
Másik vizet forralunk, amit már ízesítünk sóval, cukorral, ecettel és köménymaggal. Pontos mennyiségeket nem tudok most írni, szóval csak érzéssel! :)
Ha ez felforrt, elzárjuk alatta a gázt (villanyt), és elkeverünk benne egy púpozott kiskanálnyi szalicilt.
Ezt a lét öntjük a káposztára. Ha kihűlt, üvegbe teszem.
A legfontosabb pedig: SZ.M.! (eszem)

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan eljöttél...

Egy szép napon Anya egy újságból kiollózott papírfecnivel állított haza, ezen állt az idézet. Tetszett neki, és mint általában ilyen dolgot mindig megbeszélünk egymással. Úgy fel volt villanyozódva, sosem felejtem el, milyen boldog volt az a nap. Semmi nagy dolog nem történt, éppcsak valahogy aznap mindenki viszonozta a mosolyunkat. Hiába, néha még egy család életében is olyan kevés az a nap, amit igazán egymásra figyelve töltünk. Sokszor csak szalad mindenki a maga dolga után, még egy asztalhoz sem nagyon ülünk le. Ráfogjuk a munkára, az eltérő bioritmusra... meg még ki tudja hány dologra...
Így értékelődnek fel azok a pillanatok, melyeknek természetesnek kellene lenni. Szép is volna, de talán pont így van jól, mert ha a boldogság alap lenne, talán észre se vennénk milyen szerencsések is vagyunk!

Volt, van és még vajon mennyi ilyen lesz...?!

Régebben történt az eset. Unokaöcsém esküvőjén múlattuk az időt 3 éjjel és 3 nap, ahogyan az a nagykönyvben anno meg volt írva. Aztán végül hétfőre virradt, június derekán. Indulni kellett hazafelé. Előttem és mögöttem egy-egy fiú vezetett, én vittem a középső autót. És akkor megtörtént az, amire álmomban sem gondoltam, hogy egyszer lesz szerencsém élőben látni. Egy sas, az út mentén repült, és egyszer csak lecsapott! Elkapott egy nem kicsi nyulat, és csak vitte - emelte egyre magasabbra. Súlyos szárnycsapásai elárulták, hogy bizony önmagához képest nagy tömeget kell hazavinnie, talán hogy utódait táplálhassa... Szinte az egész autósor egyszerre felejtette tovább nyomni a gázt, annyira lenyűgöző volt a látvány. Sajna az útra is kellett figyelni, na meg nem tudtam megállni, gyorsan előkapni kedvenc Nikonomat, és csak rajtafelejteni az expo-gombon az ujjamat... :) Így igaz, nem a keresőben, hanem a maga valójában nézhettem végig ezt az élet adta csodát.
Persze nem lettem volna a nyuszkó helyében... Őt azért sajnáltam. Ami felkavaró volt az egészben, az őserő és a megmásíthatatlanság... De valahol ez a természet rendje. Néha kemény törvények vannak, de gondoljunk csak bele, a ragadozóknak senki nem szolgálja fel az élelmet. Ha nem vadászik többé, kihal...  

A tanúság: sose vezess, ha szeretsz fotózni, és van valaki, aki vállalná a sofőrszerepet... :D

Nem túl sűrűn, de néha kifejezetten kívánom, bár tehetségesebb lennék, és tökéletesen meg tudnám örökíteni azokat a pillanatokat, amik magával ragadnak.

Sajna ennyi adatott - bár a fejlődés érdekében azért próbálkozom rendszeresen - így egyenlőre be kell érjétek ezekkel a fotókkal.

Jessica, akit a képen láthattok nem csak szép, de hatalmas intelligenciával is rendelkezik. Több idegennyelven beszél, mintsem azt el tudnátok képzelni. Ebből "csak" 3at anyanyelvi szintre tökéletesített. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ismerhetem! Ez a mai bejegyzés javarészt Neki meglepi.

Jess Drága! Szeretettel gondolok Rád, és szorítok, hogy jól sikerüljön a féléved! Millió pusza, vigyázz nagyon magadra!

Íme, Bemutatom Nektek Emmát! Emma nagyon szereti az állatkákat, kedves és szeretetreméltó, azt hiszem egy mosolyával a világon mindent el fog érni, amit igazán szeretne. Igazi földre szállt angyalka, akitől idén is bezsebelhettem jópár nagy ölelést! :) 

Emma Drága! Szeretettel gondolok a Veletek eltöltött napokra! Millió puszi Nektek!

Először is ezt nézzétek! Na ki a hónap embere, azaz hölgye?! :
http://www.malev.hu/Root/MalevDocuments/horizon/2009/Horizon_2009_nov_webre.pdf
Na ugye, mondom én, hogy hatalmas tehetség...

Ma pedig Richter Flóriánra hívnám még fel a figyelmeteket. Ezekben az időpontokban találkozhattok vele, és híres lovaival:

2009. november 7-8. Budapest, Hungexpo
2009. november 14. szombat 15.00 és 18.00 óra - Debrecen - Főnix Sport Aréna
2009. november 21. szombat 15.00 és 18.00 óra - Miskolc - Városi szabadidő központ/sportcsarnok

2009. november 28. szombat 15.00 és 18.00 óra - Veszprém aréna
2009. december 5. szombat 15.oo és 18.00 óra - Szombathely - Unihalt Aréna Savaria

A HORSE EVOLUTION állományában 36 ló, azaz "munkatárs" látható.
Arab telivérek, shagi arabok, holland friesek, perseron, buolonese, magyar hidegvérű sodrott lovak, valamint palomino és pónik.

Flórián és felesége, Edit 2004–ben a Monte Carlo-i fesztiválon az együtt bemutatott lovas produkcióért ezüst díjat és 3 külön díjat kapott. 2005-ben megalapította Flórián a lovas akrobata csoportot, mellyel 2008-ban a 32. Monte Carlo-i fesztiválon első magyarként elnyerték az arany díjat. Így viszik és öregbítik hírét magyar lovas nemzetünknek. Méltán lehetünk Rájuk büszkék!

A 2x50 perces előadás igazi csemegének ígérkezik azok számára, akik szeretik a 4lábú sörényeseket. Nekem már több alkalommal volt szerencsém látni a tehetség, a rengeteg idő és munka végeredményét.

Szakemberek szerint, mindenidők legszebb és leglátványosabb lovas showját láthatjuk. Kívánok a művészeknek még nagyon sok sikert, jó egészséget és még több világhírű produkciót!

Drága Kriszta! Köszönöm szépen, a küldötteket!

Amit a képen láthattok, az a Református Templom festett fakazettás mennyezete. A napkorongot nevezik "király-kazettának", ez tájékoztat a készítés időpontjáról és a készítőkről. Aki nem tudná elolvasni: 1792-ben épült! :)
Nagyon szép a kapu is, de amikor ott jártam az eső elől menekültem éppen, eképpen a fotóm se lett csak valami homályféle... Szóval inkább jobbnak tartottam, ha nem is látjátok. :) A barokk egyik remeke, ha erre visz utatok, ne hagyjátok ki!
Fontos! Ha nincs nyitva a  templom, megtekintéséhez a harangozót, vagy az egyházgondnokot kell keresni. Csak csengessetek be a legközelebbi házhoz, nagyon segítőkész, kedves emberekre találtok majd.

Drávaiványiról:
Baranya megyében, az Ormánságban található. Elég kevés lélekszámú kicsi falu, ahol az egyetlen látnivaló a templom. Na de azt látni kell!
A falu egy része körül erdő van, a többi szántóföld. Aki szeret barangolni, túrázni, csendes helyeken, hajrá Neki! Mielőtt elindulnál, szólj, hogy elküldhessem Ariadne fonalát, hogy tuti kitalálj a rengetegből... :)

A jércét koppasztás után eldaraboljuk, a szőröket leperzseljük, majd hideg vízzel lemossuk. Nem áztatjuk!

Egy nagyobb lábosban (ha a jércénk olyan 1,5 kg-os) 2 ökölnyi hagymát olajon megpirítunk, 1/2 édes paprikával, amit előzőleg apró kockákra vágtunk.

Összepárolódás után levesszük a tűzről, kicsit hűlni hagyjuk - tudjátok, hogy a paprika nehogy elkeserítse az ételünket. Mivel én úgy szeretem, ha jó piros, 1,5 evőkanálnyi porpaprikát teszek hozzá. Egy kicsit még meg lehet bolondítani 1 kiskanálnyi darált paprikával. Ha enyhén csíp, az csak jó! :)

A hagymás cuccot feleresztjük olyan 4 dl-nyi vízzel. Következik a beízesítés. Ízlés szerint sózunk és borsozunk, és kerül még bele 1 cikk fokhagyma, összenyomva vagy reszelve.

A jércedarabokat belepakoljuk az alapunkba, szépen eligazgatva, mert nem lesz kavargatva. A zaftból azért a tetejére varázsolok keveset úgy, hogy a lábost körkörösen döntögetve megmozgatom.

Nagylángon fedő alatt felfőzöm, majd takarékra veszem és 15 percig szabad vagyok.

Ránézéskor újra megmozgatjuk - a már említett módon, mert idő közben a jérce levet eresztett ki magából. Meg is kell kóstólni a levét, mert a 2lábúnk addigra már magába szívta az anyagot, és nem biztos, hogy elég sót tettünk bele. Ha szükségét érezzük, pótóljuk nyugodtan.

Tovább rotyog takarékon mindaddig, amíg a húsvillapróbánk szerint meg nem fő. Ha a combot figyeljük, a jércénk akkor főtt meg, ha a bőre a hús felé jól visszahúzódott.

Ha sok zafttal szereted, mert például köretnek tésztát készítesz, akkor fél óra rotyogás után engedd fel még annyi vízzel, hogy ellepje a darabokat. Ám vigyázat! Ha így teszel, a hozzáadott víz miatt megintcsak kóstolni kell, hogy elég sós legyen.

Jó étvágyat hozzá, ha elkészítenéd... :)

Nem a tehetség, hanem az "égő vágy" tesz győztessé.

Jim Dornan

Vannak tehetséges emberek, és vannak kitartóak.

Régebben - jópár éve - sportlövőként jártam az országot és versenyeztem. Sok helyen megfordultam, és még több sportolóval hozott össze a jósors.

Szerintem  két csoportra lehet osztani a nagy eredményeket elért klasszisokat. Bármily hihetetlen, a kisebbik tábor a tehetségeké. A kitartóak sokkal, de sokkal többen vannak. Akik küzdenek, nem sajnálva időt, erőt. Ezeken kívül még sok-sok egyéb áldozatot hoznak, hogy elérjenek egy szintre, hogy elsősorban önmaguknak bebizonyítsák, igenis ők is érnek valamit!

Na és persze olyan jó érzés, mint fent állni a dobogó legmagasabb fokán... hááát, nem is tudom, mihez hasonlítható. Amikor le kell hajolni, hogy az érmet a nyakadba akasszák, egyúttal fejet is hajtasz a sporttársaid előtt, akik ugyan olyan tiszta szívvel adtak bele apait-anyait, épp csak most TE voltál a legjobb! A legeslegjobb!

Ma egy kedves, vicces emlékemet kellene felidéznem, de asszem meg fogjátok érteni, ha most mégsem teszem.

A halottak napja a XIII. század végére gyakorlatilag általánosan elfogadott megemlékezési nappá vált. A dátumot úgy választották, hogy Mindenszentek napját kövesse.

A mához számos néphit is kapcsolódik. Az élőknek ilyenkor tilos volt a munka. Nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Ezen a napon, sőt egész héten tilos volt mosni, mert az elhunytak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul. Sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a lelkek ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak. A gyertyák értük égtek, a tűz ugyanis megtisztulást hozott.

Én ezen a napon általában itthon is gyertyát gyújtok, mindazok emlékére, akiket volt szerencsém ismerni, szeretni, de már nem ülhetnek velem egy asztal mellett. Persze megyünk a temetőbe is, viszünk virágot meg mécseseket, ahogyan azt sokan mások is teszik.

Tiszta szívvel emlékezem:

Nagypapára - aki tiszta jellemes életével egyenes és járható útra tanított

Nagynénémre, Jucira - aki nagyon szeretett volna táncolni az esküvőmön

Keresztanyámra, Lizára - aki megmutatta, hogy az életet csak optimistán lehet elviselni

Nagymamára - akit sajnos csak gyermekként ismerhettem

Barátnőmre, Kovácsné Lipcsei Anikóra - aki bízott bennem annyira, hogy megajándékozott egy keresztkislánnyal, Rékával

Várkonyi Károly, grafikus és festőművészre - Ő életem első példaképe, akivel sokat beszélgettünk arról, mi is az élet, hogyan kell jobbá tennünk

Szabó Béláné Zsófi nénire - akinek kedves leveleit még ma is őrzöm

Szmolnik Károlyné Ica nénire - aki igaz barátja volt családunknak

Ferge Pista bácsira - aki megtanított a szőlőkacsolásra

Ilonka nénire, nagymamám testvérére - aki nagyon szeretett

Major Sanyi bácsira - akit a legszerényebb emberként ismertem

Pósalaki Rózsikára - akivel már nem jutottunk el Egyiptomba

Sokan vannak még, akik részei voltak életemnek, Isten áldásával talán már találkoztak is a Mennyországban.

Tudtad? A mindenszentek napját megelőző estén tartott ünnepséget hívták All Hallow Eennek (minden szentek estéje): ebből származik a Halloween elnevezés.
Tegnap, október 31-én volt Halloween, ami a kelta naptári év végének az ünnepe is. Szóval elég régi dolog. A töklámpások amúgy kettős célt szolgálnak: egyrészt ezzel tartják távol, és űzik el a pusztító, a termést tönkretevő gonosz szellemeket, másrészt pedig ezzel világítanak a halottak szellemeinek, hogy azok hazatalálhassanak.

Na de térjünk rá a mai napra. A gyász egyetemes, az egész világot érinti. Nem mindenhol szomorú azonban a mai nap. Az elhunytakkal való újratalálkozást Dél-Amerikában például táncos-zenés, tequilás mulatsággal ünnepelik, nem máshol, mint a temetőkben! Hihetetlen, számunkra európai-kultúrában felnőtt embereknek, hogy nem csupán gyertyagyújtás, vagy néma emlékezés ez a nap.

Sokan - tévesen - a mai napra mondják, hogy halottak napja. Nem, az holnap lesz!

A hagyomány szerint VI. Leó - bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére. Mivel azt nem engedték, hogy a templomot a császárnénak szenteltesse, Leó úgy döntött, hogy a mindenszenteknek ajánlja.

1512-ben ezen a napon volt először látható a vatikáni Sixtus-kápolna falain és mennyezetén Michelangelo műve. Amikor leleplezték a freskót, mindenki úgy érezte, hogy egy egyedülálló, csodálatos remekmű. Michelangelo remeke elütött minden más korábban keletkezett vagy addig elkészült kortárs falfestménytől. A festő elhagyta az addig szokásos aranyalapozást. Ő volt az első, aki fiktív bronzszobrokat, márványreliefet, márványarchitektúrát alkotott a teljesen sík területen.

Felmenőink, testvéreink, barátaink, ismerőseink ünnepe ez, azoké, akik üdvözültek és nemcsak a szentté avatottaké! Ezért a legjobb dolog, amit ma tehetünk, hogy felidézzük azokat a kedves emlékeket, amik hozzájuk kötnek bennünket. Gyertyát is gyújthatunk. A lényeg, hogy meghajtsuk fejünket előttük.

A kép Padovában készült. Ez a templom őrzi Szent Antal földi maradványait... Remélem egyszer eljutok megnézni a Sixtus-kápolnát is, bár ott tutira nem fogják megengedni hogy fotózzak... :)

Kedden érkezett hozzám Réka, Eszterke és Fanni! Az első közös dolgunk... - négy nő vajon mit is csinálhatna mást?! - elmentünk vásárolni! :)

Sok mindent vettünk, javarészt olyan cuccokat, amiket aztán fel is használtunk egy jófajta pizza elkészítéséhez. Íme a tökéletes recept:

40 dkg liszt
2 dkg élesztő
5 ek olaj
2-3 dl tej (én 2,2 dl-nyit használtam fel, a többit pedig megittam, szal tényleg kellett a 3 dl tej! :) )
1 lapos kiskanál só
(nem mindenki szereti, de lehet a tésztába keverni egy kis oregánót v egyéb pizzafűszer keveréket is)

A száraz dolgokat liszt és só egy nagyobb tálba tesszük, majd lyukat formálunk a közepébe. Ide kerül a langyos tejben megfuttatott élesztő és az 5 evőkanál olaj. Összeállítjuk a tésztát, gyors mozdulatokkal.

Lábjegyzet kezdő, ám de reményteljes szakácsnövendékeknek:
Élesztő futtatása: kezünknek meleg, ám nem forró(!) tejbe morzsoljuk az élesztőt, egy pici lisztet és cukrot teszünk a tetejére, állni hagyjuk 1/2 percig.

Egy nagyobb tepsit jó vastagon kiolajozunk, és belenyomkodjuk a tésztánkat.

Rátétek. Nemrégen felfedeztünk egy kedves ismerőssel egy remek pizzaalapot: 350 g-os kiszerelésben kapható, Kalocsai Pizzakrém néven. Nos ezzel kezdtük mi is, vékony alapot készítve. Ezután már ki-ki kedve szerint pakolhatta meg a saját negyedét.

Feltéteink, lehetőségeink:
oregánó
dán szalámi
pick szalámi
csirkemell sonka
sertés sonka
morzsolt főtt kukorica
ananász
karaván sajt
trapista sajt
garnélarák - lett volna, de elfelejtettük megvenni! :)

Nos, miután mindenki kedvére válogatta össze, amit meg akart enni, sütőbe toltuk, majd míg várakoztunk, addig a kimaradt hozzávalókat csemegéztük be.

Egy 20-30 perc után meg is sült, ez pedig már a 3 "Mazsola", akiket láthattok:  

Teli pocakkal kuporodtunk le a tv elé, és néztük meg a Sárkány és papucs című mesefilm egy nagyobbik felét, merthogy a társaság 75%-a majdnem bealudt rajta. Megúsztam a meseolvasást... :)

Szerda. Ha délután 5-kor valaki megkérdezte volna:
   - Már pizsamában vagytok?!
Mi nyugodtan válaszolhattuk volna azt, hogy:
   - Dehogy! MÉÉÉG pizsamában!

Na persze ennek megfelelően a délelőtt sok pihivel és nagy kártyacsatával indult, amit egy fincsi ebéd koronázott meg. Lekváros derelye... Nyami... :)

A délutáni filmünk a Jéghercegnő című Disney klasszikus volt. Aztán este melegszendvicset sütöttem, közkívánatra (Frédinek: nem, szerintem nem lett olyan finom, mint amilyet Te készítesz...)
Meseolvasás a "picurkáknak", majd Fannival megismertettem az Angyalok városát. Ez volt a mi mesénk, és persze sírtunk a végén, ahogy azt illik.

Ráadásképpen kaptam egy nagyon kedves levelet. Olyan nagyon jól esett! Ha csak rajtam múlna...

Már ránk is köszöntött a csütörtök. Vajaskalács sonkával és kakaóval. Imádom! :) A gyerkőcöknek kötelező volt megkóstólni a sonkás verziót, és mindenki kért repetát! Sok-sok társasjáték után volt a képeslapkészítés, és a mami-programig tudjátok is. Valcsi néni hozott minket haza, vacsi, majd esti mese helyett a Muzsika hangját énekeltük. :) Szupi volt, hogy 1-1 gyerkőc ölelt és puszilgatott a hál'Istennek hosszú film alatt a végéig! :)

Péntek. 8-kor keltünk, mert sajna 9re már jött Apa Fanniért és Eszterkéért, hogy hazavigye Őket. :(
Rékával egy twix csokiba folytottuk bánatunkat... Aztán kártyacsata és egy hosszabb séta a friss, szinte már hideg levegőn. Őszi szünet végéhez közeledve, talán így is van jól. Ebédre hortobágyi húsospalacsintát sütöttünk, aminek majd megkapjátok a receptjét, ha jók lesztek :) Délután pedig a Magyar népmesék 3. ment dvd-n, miközben megpróbáltam beállítani egy-két dolgot egy másik vason (azaz számítógépen). Este 7kor Rékát is elvitte az Apukája.

Milyen csendes most a házam, hogy nem tölti be a lányok kacagása... :( Remélem még lesz sok közös programunk!

Privi a lányoknak: Köszönöm, hogy velem voltatok, tiszta szívből IMÁDLAK Benneteket! Vígasztaljon a tudat, hogy nem gyötörlek tovább Titeket matekleckékkel :)

Volt egy régi papírterítőm, pár éve karácsonykor díszítette az asztalt. Pár napja megtaláltam, és arra gondoltam, ebből ari képeslapokat lehet majd gyártani! Hogy miért? Egyszerű. A papírt nem lehet kimosni, azonban éktelenkedett rajta 1-2 pecsét. Már csak egy pár színes A4-es papír kellett, amit 4be hajtottunk, no meg kevéske krepp-papír. A gyerkőcök imádták a közös programot!

Az eredmény pedig itt található: :)

Ugye mindenkinek nagyon-nagyon tetszik?! :) Más kritikát ne is írjatok! :)

A napnak még volt egy aranyos része. Ettünk egy-egy emeletes Hot-Dogot :) Aztán kisétáltunk Nagymamihoz. Ott leültem a zongorához, és gyermekdalokat kezdtem játszani, aminek ki kellett találni a címét. 1-1 pontot kapott, aki eltalálta vagy folytatta. :) Az eredmény végül döntetlen lett, mert korosztályának megfelelően mindenki tudott mindent!

Milyen lassan telik az idő, ha várunk valakire...

Hogy elfújjam szomorúságom, egy helyet idézek fel Nektek. Szerintem a fotóim sem tudják igazán visszaadni a városka szellemiségét. Franciaországba vezetlek most benneteket. Nem, nem Párizs, nem is a Riviéra. Lourdes. A hely, ahol lelkem békére lel. Először egy dél-európai körút során jártam itt, másodjára pedig egy zarándokút végcélja volt. Kedvenc városkámhoz, Carcassone-hoz is közel van.

Annak ajánlom, aki keresi a hitét vagy még nem járt itt. Lourdes. Itt jelent meg 18 alkalommal Szt Bernadette-nek Mária. A forrás felett - amit a katólikus szerzetesnővér még gyermekkorában ásott ki - 3 templom épült egymásra.

A forrás gyógyító erejében sokan hisznek. Nekem még van lourdes-i forrásvizem. Több éves, egy müanyag flakonban hoztam. Amikor úgy érzem beteg vagyok, egy kortyot iszom belőle. Hihetetlen, de ma is épp olyan frissnek hat, mint amikor alázúdult palackomba. Színtiszta, nem zavaros, átlátszó életerő. Tárgyi formája hitemnek. A forrásnál gyakorta van mise, az éjféli azonban semmi máshoz nem hasonlítható.

Magyar vonatkozásban említésre méltó, hogy a képen látható stációt mi magyarok adományoztuk a városnak.

A keresztút során, ami olyan 3 km hosszú, és egy hegyre megy föl, és vezet minket le, a sírbatétel jelenete fogott még meg nagyon, ahogyan kihasználták a természetet...

A Gave folyó, a Vár és benne a miniatűr épületek,  a föld alatti templom, a hármas templom, Bernadette lakóháza, a börtön és az a sok beteg ember! Ez mind Lourdes. Sehol máshol nem láttam még eddig ennyi embert, akik elesettebbnél elesettebbek, sehol ennyi tolószékben ülőt, akik mind a gyógyulás reményével jöttek. Rengeteg a kórház, rengeteg a segíteni akaró ember is... A legmegrázóbb talán a délután 2 órakor kezdődő körmenet. A körmenetek fáklyás felvonulások, ahol egy átlagos 7köznap is több, mint 500-an vesznek részt. A délutánit azonban a betegeknek tartják. Sokan vannak, akiket infúzióval tolnak ki betegágyastól... Megrázó képek, felkavaró emlékek. Az esti körmenet azonban csodaszép. A fáklyánkkal megyünk kígyózva a templom elé, közben pedig mindenki egyszerre mormolja imáját - saját nyelvén.  

A lourdes-i jelenések és csodás gyógyulások hatására II. János Pál pápa '92-ben elrendelte, hogy február 11. a Római Katólikus Egyházban a betegek világnapja legyen, amiért a Pireneusok lábánál,  rőzsegyűjtés közben egy barlangnál 1858-ban látomása volt Bernadett Soubirous-nak, az akkor 14 éve beteges, szegény sorsú kislánynak.

Megint szerdára ébredtünk... Ami jó, mert ilyenkor nem kell gondolkozzak mit is írjak. Folyamatosan érkeznek az igények, hogy milyen receptre van szükségetek. A top élére ma a töltött káposzta sorolt, leelőzve sok más finomságot.

Mielőtt azonban rátérnék a receptre, adok egy linket azon jazz-rajongó olvasóimnak, akik nem fognak ilyet főzni:
https://www.youtube.com/watch?v=bK3NE8w1B-0

Kedves Pecorino! Ezúton is köszönöm Neked mindazt, amit kaptam! Jöhet mééég! :)

Töltött káposzta - kaporral :)

Hozzávalók:

1 csomag kapor
30 dkg savanyú aprókáposzta a fazék aljára
Édeskáposzta kb 2 fejnyi ( - ami kimarad, azt lereszeljük, és csinálhatunk belőle 1-2 nap múlva káposztás cvekedlit...)

1,10 kg sovány sertéscomb, darálva
2,5 csapott kávéskanál só
1/4 kávéskanál bors
2 kávéskanál édesnemes porpaprika
2 db közepes fokhagyma reszelve
1 kis fej hagyma reszelve, vagy nagyon apróra vágva
15 dkg rizs

A hozzávalókat - a káposzta és a kapor kivételével :) - egy tálban jól összegyúrjuk.
Egy nagyobb fazékba vizet teszünk oda, amikor már majdnem forr, takarékra vesszük. Ebben abáljuk meg az édeskáposzta leveleit. Én úgy szoktam, hogy a torzsáját nagyjából kivágom, és a káposztát egészben teszem a forró vízbe. Pár perc alatt jó lesz, és a vízben fejtem le húsvilla segítségével a leveleket. Egy tálcára szedem az így kapott káposztaleveleket, aminek a torzsájából annyit vágok el, hogy a levéllel egyforma vastag legyen. Ha túl nagy egy levél, kettévágom.

 Következik a betöltés. Nem szabad sok masszát egy levélbe tenni, mert akkor főzés közben ki fog bomlani. Jó szorosra csavarom, és hegyesre. De kinek ahogy tetszik... :) Az ízlések nem mindig rokonok!

És most jön a trükk! Egy éjszakára hűtőbe teszem. Ha így pihen, másnap a főzés során sosem fog kibomlani, és guszta marad.

Amibe meg fog főni, annak a fazéknak az aljára szórom a 30 dkg savanyú aprókáposztát, majd szépen lerakom a töltelékeket. Két sor közé rejtem a kisebb csomag kaprot. Annyi vizet teszek rá, hogy jól ellepje, majd felsózom a levét. 50 percig fog főni felforrás után takarék lángon. Persze meg kell kóstolni, hogy jó-e már :)

 

Sokan itt már azt hinnék: ennyi, készen is van. Mi azonban teszünk még rá egy vékony rántást. 2 kicsi fakanálnyi lisztet 2 evőkanál olajban megpirítok. Félrehúzom a lángról, hűlni hagyom. 1 kiskanál pirospaprikát keverek el benne kevéske hideg vízzel.
(Kezdő szakácsnőknek: azért kell hűlni hagyni az olajon megpirított lisztet, mert ha azonnal beleteszed a porpaprikát, keserű lesz, és elrontja az egész eddigi munkádat...)
Az így kapott cuccot ráborítom a káposztára, felrottyantom és hagyom, hogy 2-3 percig még főjön. Készen is van! Főtt csülökkel, tejföllel tálalható.

Én kenyeret ritkán eszem hozzá, de ha van finom, friss - mondhatni langyos - pogácsa, hát annak egyszerűen nem lehet ellenállni! :) Hát igen, ez már az én gyengeségem... :)

Nagy Pista: Út

Úttalan utakon utamat keresem,
Az utamba kerülő gödröket temetem.
Van, hogy nem találom merre is kell menni,
Merre van a kenyér, mit úgy szeretek enni.
Vannak olyan utak, mik messzire vezetnek,
Vannak olyanok is, mik félúton elvesznek.
Ne keresd ezeket, száz is van helyette,
Járj a járhatókon kacagva, nevetve.
Az életed útja ki van rég kövezve,
Tőled függ mivel van számodra övezve.
Amikor felálltál, megtanultál járni,
Tudtad, nem repülhetsz, ne akarj hát szállni.
Hogy örömmel járhassad életed útját,
Vésd jól az eszedbe ezt a kicsi strófát:
Ha sasnak születtél, akként kell majd élned,
Előre köszönjél minden kis verébnek.

2004.04.03.

Képzeljétek! Tegnap volt 50 napja, hogy irogatom a naplómat, amit eddig 3807 alkalommal láttatok! :)

Plusz még valami! Őszi szünetre összegyűjtöttem magam köré a család apróságait! Azt hiszem ölelésben gazdag hetem lesz! :)

Sok verseny van mögöttem, sok nagyon jó, és még több rossz eredménnyel... :) Kezdő versenyző voltam még, és Várkonyi Zsolt, "Tanár Úr" - így hívom az első számú edzőmet, akire a mai napig mentoromként tekintek - minden versenyemet mögöttem szorította végig, és adott sokszor a lőidő alatt is tökéletes tanácsokat. Egyik alkalommal, Budapesten volt országos bajnokság. Kedvenc fegyvernememben, sportpisztoly 25m-es versenyszámban indultam. Akkor még olyan szinten voltam, hogy ha 7-es köregységnél jobbat lőttem, az már elég volt ahhoz, hogy önmagammal szemben elégedett legyek. Ez azt jelentette, hogy a lőlapon csak a fekete körökön belül lyukaszthattam ki a lapot. :) Egy 6-os lövés már elúsztatta volna az érmet, az már a fehér köregységekhez tartozik. Nos megy a verseny, egészen kiegyensúlyozottan lövöldözök, mikor úgy a 12-13. lövésemnél hátranézek edzőmre. Látom, hogy teljesen le van sápadva, mint aki már siratja az eredményemet. Kérdezi is tőlem:

   - Mit csináltál?!
Én meg nem értvén a kérdést:
   - Hogyhogy?
   - Hát lőttél egy fehéret?!
Na ekkor már ránéztem a lapomra szabad szemmel, kicsit jobban megvizsgálva a feltételezést. A távcsövem ugyanis csak a feketén belüli lyukakat mutatta. Na rám is rámjött a frász. Nyúltam is a távcsőhöz, hogy ellenőrizzem, hány lövésem van a lapban, és hány lőszerem van még, nem történt-e átlövés. Aztán gondoltam megnézem, hanyas az a feketeség, ami el akarja venni az esélyemet a dobogótól. És láss csodát! Hangosan felnevettem, javarészt a megkönnyebbüléstől. Kihúzva magamat fordultam ismét edzőmhöz:
   - Egy légy van a lőlapomon! :) - Na erre már mosolygott Tanár Úr is.
   - Lelőjem? - kérdeztem.
   - Isten ments! Csak ha belemászik a 10-esbe! :)

 
A képen pedig már egy érdekes dolgot láthattok. Azt mutatja, hogy mennyire mozog a kezem, egy lövés leadása előtt és után. Évekkel ezelőtt Nürnbergben az IWA - Fegyver Világkiállításon készült ez a fotó. Fantasztikus élmény volt! A liláskék vonal mutatja a lövés előtti mozgást, a piros a leadás utánni állapotot. A sárga pont pedig a lövés helyét jelzi... 10-es, természetesen. :)
Az egész úgy zajlik, hogy az ember kap egy pisztolyt, ami össze van kötve a számítógéppel. A feladat nem különbözik semmiben, 1 lövést kell leadni. Mindenben olyan érzés, mintha tényleg lőne az ember, épp csak a hang marad el a végén.
Akkoriban sokat álmodoztam arról, hogy egyszer a mi lőterünkön is lesz majd hasonló edzési lehetőség, amikor nem pazaroljuk a lőszert, és színesen látszik, hol hibázik az ember. Ez a nagy előnyük a külföldi egyesületeknek. A jó eredményhez ugyanis beruházás kell. Talán egyszer a mi országunkban sem lesz elérhetetlen ez a technológia.

Mit is mondtam a vasárnapokra? Hogy kaptok egy fotót, amit lehet kritizálni. :) Most ezt változtatom meg kicsit. Igenis van képem hozzá, hogy mától ne mindig csak fotót kapjatok... :) Szeretek rajzolni, így néha egy rajzomat, grafikámat is láthatjátok majd. Na nem várom, hogy mindjárt odalesztek tőlük, csak pazarlom a grafitot, tudom én! :) Sokszor azonban az alkotási folyamat az, ami megfog. Aztán meg végtermékként hátramarad egy papírdarab... A minap eszembe jutott ez a rajz, gondoltam megkeresem Nektek! Jól tettem? :)

Tegnap sütöttem idén először gesztenyét.

Bár fotóval részben tudom illusztrálni, mert ahogy sült, úgy kapdostam ki, és még forrón kűzdöttem le a lábujjam felé őket. :) Persze szomjamat is kellett oltani, erre egy svéd forralt bort - Blossa Glögg - választottam. Tökéletesen kiegészítette a két íz egymást, jó szívvel ajánlom hát mindenkinek ezt a nyerő kombinációt!

Még egy verset kaptok mára, mert nagy szeretettel gondolok írójára:

Nagy Pista - Bor

Lehetne A bor is, de nem erről beszélek,
Olyan borról szólok, kik pohárral zenélnek.
Sok gondja, keserve benne van a hegynek,
Szorgalma, tudása borivó embernek.
Tudd, a jó borivó megadja a módját,
Nem adja vendégnek, csak a bora jóját.
Hordóból veszi ki lopóval a borát,
Megtölti elmosott, szép üvegpoharát.
Mielőtt átadja nézi - nézegeti,
Közben szemeivel meg - megízlelgeti.
Megtölti borából saját poharát is,
Koccint poharaddal, mert az ördög elvisz.
Elvisz, ha nem koccintasz az Ő poharával,
Nem kötsz rögtön barátságot zamatos borával.
Megérdemli, hogy megdícsérd vendéglátód borát,
Megkóstolva megmondod a borának a korát.
No, de sokat ne igyál, megárthat még neked,
Egy - két kancsó elég lesz, hogy jó legyen a kedved.

2004.03.14.

Ma lett vége egy ünnepnek, amit ugyan nem jelzett pirossal a naptár, de számunkra egy fontos esemény volt. Egy drága barátnőm úgy döntött, hogy közelebb költözik a családjához. Egy másik városba, tőlünk jó sok km-re. Pár hete gondoltunk egy merészet, és tegnapra összetrombitáltuk a barátait, rendezve neki egy búcsúpartyt. :) Magdika - akit a képen is láthattok - egy igazán rendkívüli személyiség. Hihetetlen mekkora kreativitással áldotta meg az Isten. Bármihez nyúl, valami aranyos, nem hétköznapi dolog kerül ki a kezei közül. Sok mindenre tanított az évek során, és én próbáltam jó tanítvány lenni, mégha nem is találkoztunk olyan gyakran, mint azt szerettük volna. Bármerre is sodor az életem, Ő az egyik olyan emberke, akit sosem fogok elfelejteni. No meg meg is lehet Őt látogatni! :) Ami nagyon jó dolog! :) Szóval Ünnepeltünk, mert vagyunk olyan szerencsések, hogy ismerhetjük Magdikát. Mint ilyenkor pedig általában, mindenki hozott valami finomat... Volt hidegtál, svédgomba, joghurtos gyümölcssaláta, zserbó, szilvalekváros kifli - nálam elvitte az első díjat! -, diós csemege, sóskifli, pogácsa. Én is segítettem keveset, 100 db káposztát töltöttem meg. Jó kaprosan, édeslevélbe csavartam és savanyú aprót tettem alá. A receptet nemsokára megosztom veletek, de most péntek révén valami programajánlatot kéne írjak... Hűha. Asszem ehhez most nem kicsit vagyok fáradt, így most leegyszerűsítem a dolgot: PIHENJETEK! :) Aludjatok jól, álmodjatok szépeket! Néha kell az embernek egy "lustis-nap"! :)

A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.

Albert Schweitzer

Ó igen, hogy miért is fontos, hogy a mai napon kieresszük a fáradt gőzt?! Mert éreznünk kell, hogy amit '56 elindított, azért nem hiába szenvedtek és haltak meg oly sokan. A szabadság gyümölcsébe haraphatunk egy jó nagyot! 

Imádok fotózni, és imádom azt, hogy a téma kereséséhez általában utaznom kell. :) Nem tudom, más hogy van vele, de igen, ahol én élek, ott is az utcán hever a tökéletes kép, éppcsak nem látom meg. Amikor utazom, sokkal nyitottabb vagyok az engem körülvevő világra. A tengerparton sétáltam, amikor felfigyeltem a madarakra. Maga az élet volt, a kűzdelem, ami minket is végigkísér az utunkon. Aki az erősebb, azé a falat, az életben marad. A gyenge pedig nem érvényesül. A mai felgyorsult világra ez különösen igaz, mégis úgy hiszem, mi emberek, nem kellene ennyire törtetnünk. Történt valami velem, ami most sokkal tisztábban láttatja velem, mi is folyik a hétköznapokban. Földreestem?! :) Lehet. Véget ért egy álom. Kicsit fáj. Nem, ez nem igaz. Nagyon fáj...