Nemrégen anyai nagyapámnak névnapjára ültünk össze. A menü halászlé és rántott harcsa volt, egy kis barackos sütivel megfejelve a végét.

Ugye milyen egyszerű szépen tálalni? Az ünnepeltnek legalábbis nagyon tetszett, no meg ízlett is! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a hal szinte elképzelhetetlen citrom nélkül. Imádom magam csorgatni rá ezt a plusz ízt. Olyan jó! De tényleg! :)

Hozzávalók a barackos lepényhez:
140 g Danone kefir (ennek a pohara lesz a mércénk!)
1 pohár cukor
3 pohár liszt - átszitálva
1 pohár étolaj
5 db tojás
1 csomag sütőpor - átszitálva
1 csomag vaníliás cukor
barack (befőtt, de fagyasztott szilvával is isteni)

Ez egy nagyon könnyen elkészíthető vendégváró süti.
A fentebbi adag 2 tortaformányit ad ki !
Időigénye sem sok, 1 óra alatt össze lehet dobálni. Hogy milyen gyümölccsel készíted, igazából mindegy. Lehet próbálkozni a trópusiakkal is, szerintem csak a fantáziád szabhatja meg a határt. Lássuk hát a sorrendet:

A fehérjéket kemény habbá verjük. Minden más hozzávalót robotgéppel összekeverünk, majd kézzel a tésztába keverjük óvatosan a tojáshabot.

Kizsírozott és  lisztezett tepsibe, avagy szilikon tortaformába öntjük a tésztát. A tetejére szórjuk a már előkészített feldarabolt gyümölcsöt. (a szilvát ízlés szerint megszórhatjuk fahéjas cukorral is).

Sütés: az előmelegített sütőbe betesszük a tésztát és 170°C-on sütjük 30 percig vagy tűpróbáig. Fontos: ne használj légkeverést! Csak alsó-felső sütést. Én 30 perc után visszavettem 140°C-ra, és még 15 perc kellett a tökéletességig. Így nézett ki, mikor kisült:

Bár a barackok lesüllyedtek - alacsonyabb színvonalra :) - de ezért nem panaszkodott senki. Vagy csak nem mert?! :D

Hóban ébred majd az ünnep, minden percben nevet ránk,
Tud-e bárki szebbet adni, mint  a békés nagy világ...

Vasárnap óta ezt dúdolgatom... :) Elő is halásztam pár havas képet Nektek! Ha szerencsénk van, idén is lesz részünk hasonlóan szép látványban!

Mikulásra kaptam Rékától egy idézetet is, amit a mai napon örökítek át Rátok:

Áll a fenyő az erdőben,
Zöld ruhában ünneplőben...

(a kivágott kis papirkán csak ennyi áll, de én folytatnám, mert ismerem Donászy Magda versikéjét :) )

Tél van, ága csupa hó,
Ráfújta a Télapó!

Ja igen! Szüleimtől kaptam Mikulásra egy ánizsos cukorkát. Aki szereti az ánizst vagy Ouzo-t :) az feltétlenül kóstolja meg: http://www.anis-flavigny.com/ nyami... nagyon fincsi! Köszönöm szépen!

Valóban: Kincs Ő! Szófia Amanda és Réka után immár háromszoros keresztanyuka lettem! :) Ez akkor ugye azt jelenti, hogy nagycsaládos vagyok?! A három gyerek meg is lenne... ha azt veszem a 4 (esetenként több) kerék is... Elvégre busszal szinte bárhova eljuthat az ember! ;)

Eszterke történetét írom most le Nektek. Íme, egy kép kettőnkről:

Pár hete történt, hogy a szülők megkérdezték, vállalnám-e ezt a feladatot. Igazából az én "Tücsök-mókusomhoz" születésétől fogva szeretetfonálkák láncolnak, az évek pedig igazolták, hogy mindez a legteljesebb mértékig kölcsönös.

Amikor Eszterke megszületett, valahogy nem lett keresztszülő választva neki. Az idő telt-múlt, a vége pedig az lett, hogy Ő választott. Engem! Úgy érzem ez hatalmas megtiszteltetés! :) Bár őszintén szólva, nem fogom tudni jobban szeretni, mint eddig, mert a szívemből már régen Övé egy darabka. Bár mindenki figyelmébe ajánlanám eme igazságot, amire Anyukám tanított:

A szeretet az egyetlen dolog a világon, ami kettéosztva több lesz... Ráadásul nem vesz el a szeretetből, amit addig éreztél, csak új távlatokat nyit a világra!

Eszterke keresztlányom - hű de jó ezt leírni! :) - tegnap, Mikulás napján kapott meg hivatalosan keresztmamaként. Kora reggel indultam autóval, hogy meglepjem. Mivel tudtam, hogy erre az ajándékra vágyik, így nem volt sok bajom, hogy mit is vigyek. Az érkezésem is nagyon időzítve volt. Attila - Eszterkém Apukája -, épp a piacról hazafelé jött, és kanyarodott be a kapun. Ekkor elindítottam Diana Krall karácsonyi albumáról a Santa Claus Is Coming To Town című slágert, lehúztam az autó ablakait, és míg bal kézzel ráztam a nem kicsi rézcsengőt, jobb kézzel szépen bekormányoztam az autót a számomra üresen hagyott helyre. Ja, és persze tettem mindezt Mikisapiban énekelve! :) Na mennyire jó a képzelőerőd?! Hihi... Hidd el, a valóságban még viccesebb volt az egész. Még a szomszéd is hangosan nevetve integetett, miközben csak azt hajtogatta, hogy ez hihetetlen, de jó! Én amúgy hiszem, hogy a szeretteimért bármit, szóval akár bolondnak is gondolhattok, nem érdekel! :)
Aztán jött a következő felvonás, kipakoltam a csomagtartó tartalmát, ajándékosztás, meg az önmagam ajándékozása. Egy szép, bordó sálamból masnit kötöttem a nyakamba, így mondtam el a Drágaságnak, hogy lám csak, teljesült az álma. Persze vittem mást is, amit a Télapó nálam hagyott... Tudjátok! ;) Az öröm hatalmas volt, szóval megérte!

Kedves Esztike! Köszönöm a finom ebédet, örülök, hogy ott lehettem Veletek!

Amúgy egy érdekesség... Mind3 keresztlányom szőke és kék szemű csodaszép kislány! Olyan fura... :)

Kedves Évi, Anna, Irma! Boldog Születésnapot Kívánok, erőben, egészségben, boldogságban!

Kívánok mindenkinek annyi szeretetteljes és őszinte gyermeki ölelést, amennyit Eszterkétől kapok! Azt hiszem jó ideig senki nem fogja túlszárnyalni ezt az ajándékomat. Hiszen mikulásra kaptam egy imádnivaló gyermeket! :)

Végül egy dallal zárnám a mai napot. Sajnos nem találtam meg a neten Posta Victor előadásában, mert szerintem úgy az igazi, de hallgassátok azért szeretettel:

https://www.youtube.com/watch?v=Lzh4YdE_5nw

Hello! Mizu? Jó voltál? :)

... vagy valami hasonlót kérdezhet majd ma a Fehér Szakállú. Én már taliztam egy helyes Télapóval, aki röpke udvarlással kicsikart belőlem egy verset... :) Az ajándék sem maradt el, nagyon bőkezű volt ám velem! Köszönöm... ;)

Komolyan mondom, néha annyira gyerek tudok lenni! Pl. Képtelen vagyok hazudni a Télapónak, amikor megkérdezi a fentebbit... hihi

Szóval minden évben csak reménykedni tudok, hogy nem kapok aranyfestékes cuccost. Bár szó ami szó, én sem nagyon szoktam ilyet adni, idén két emberkének sajna muszáj lesz... Hogy kik azok?! Csak annyit árulhatok el, hogy a kettő közül az egyik már megkapta, de az okot nem oszthatom meg veletek, mert le kellett tennem a nagyesküt, hogy nem árulom el senkinek. ( Az "elmondom hát mindenkinek" pedig nem én lennék... )

Fura dolog. Te mikor jöttél rá, hogy nem is létezik?
Én olyan 4-5 évesen. Anya egy nagyobb vállalatnál dolgozott, ahol a régi rendszerben még működtek kollektív ünnepségek. A dolog javarészt úgy zajlott, hogy minden ott dolgozónak a gyermekét szülőstől beterelték az apróbb korban hatalmasnak látott étkező helyiségbe. Voltunk vagy 55-60-an gyerekek. Szal jó sokan ott kuporogtunk, és vártuk a könyvekből ismert csilingelést, amikor is rá kellett zendítenünk a Télapó itt van című örök slágerre... :)
Az egyik ilyen alkalommal is nagyon vártuk, hogy jöjjön már! Mondhatni bármelyik percben betoppanhatott volna, amikor Anya hozzám fordult, hogy most fel kell szaladnia az emeletre, mert van egy fontos munkája, de én csak legyek türelemmel, biztosan itt lesz, mire megérkezik a várva várt. Eléggé elkámpicsorodtam.
     - Na de mi van akkor, ha pont akkor jön, amikor nem vagy itt? - kérdeztem.
     - Ügyes nagylány vagy! Kimégy, beszélgetsz vele, ha ad valamit, azt pedig köszönd meg szépen. Jó kislány voltál, bizti hoz valamit! ;)
     - Na jó, de siess! - Engedtem Anyát el.
Pár perc múlva bekövetkezett, amitől tartottam. Csilingelés hallatszott, és mindenki elkezdett énekelni.
     - És Anya sehol! - görbült le a szám miközben ezt mondtam, mondhatni magamnak.
     - Nézd Valcsi! Énekelj te is Velünk, mindjárt belép! - szólt rám az ünnepség főrendező nénije. Kíváncsiságom persze nagyobb volt, mint Anya-hiányom, így követtem az utasítást. És ekkor megtörtént. Belépett valaki, mikulásruhában. Tudjátok mi tűnt fel elsőre?! Hogy mikre nem figyel egy gyermek... :)
     - Anya cipője van rajta! - kiáltottam fel, mire a rendező néni rám szólt.
     - Valcsi, ezt nem szabad elárulni!
Összehúzott szemmel kezdtem el jobban megvizsgálni a Télapót...
     - De hiszen az orra is olyan, mint az Anyué!
     - Persze! Csak maradj csendben, jó? - hallottam.
     - De tavaly nem olyan volt! - és mire idáig értünk megszólalt az "Álruhás".
     - Anya a télanyó?! Felismerem, a hangját! - jelentettem ki magabiztosan.
     - Valcsi! Ezt nem szabad elárulni, maradj csendben! A kicsik még hisznek a Télapóban, meg a Télanyóban. Nézz csak körül! Ne áruld el nekik, légyszi, jó? :) - És én, mint okos "nagy", ezután tényleg nagyon büszke voltam tudásomra. És ígéretet tettem, amit be is tartottam... a mai napig. :) Mert hát most elárultam Nektek, igen, az én Anyukám a Télanyó, így aztán most lelepleztem Télapót is, aki pedig a férje, azaz Apa!

És íme, a 2009-es év első Mikulásától ezt kaptam (ez itt a reklám helye):

Fantasztikus a 4színű toll! Meg minden más is elég használható. Köszönöm! :)

Ma ugyan fotósnap lenne, de kedden kaptok majd fotókat! Most egy tippet szeretnék megosztani veletek. Ez az én ajándékom Számotokra! Imádom azokat a sütiket, amiknek a "tésztája" szabad kezet ad az alkotáshoz. Ilyen a kókuszgolyó. A hagyományos ugyebár így néz ki:

A tésztán nem is kell változtatnunk, csak egy kevéssel több idő, és máris mosolyt csalhatunk főkóstolónk arcára:

Kinyújtottam a tenyerembe az egy golyócskányi masszát, majd a fenyő alakú szaggatómmal adtam neki formát. Ennyi az egész!

Amúgy tudod miből készül a legfinomabb golyó?!
Nemes hulladékból. - Így hívják a cukrászok a kimaradt torta, és egyéb sütiszéleket. Ha mondjuk sületlen marad egy tésztád, ki ne dobd! Tökéletes alapanyaga lehet a kókuszgolyszliknak. Csak törd bele egy tálba, vegyél hozzá egy-egy valami csokikrémes sütit, puncsos szeletet, marcipános tekercset, vagy amit épp jónak gondolsz. Gyúrd homogénné, tegyél hozzá egy kevés rumot (az én fülem egyszer már pirult ki kóstolástól - amikor portoricoival próbálkoztam... ;) ), kevés lekvárt, de csak ha túl száraznak érzékeled az anyagot. A színét persze a hollandi kakaópor adja. Jó étvágyat! Csak tudd abbahagyni...

Ui: Elnézve ezt a fotót bevillant, hogy meg kellett volna kicsit festenem zöld ételfestékkel a kókuszreszeléket, és azzal beforgatni a fenyőket. No meg egy piros tányéron sokkal jobban mutatna mindez... A hóesés is jobban megadta volna a csendélet hangulatát... Ha úgy gondolod, megpróbálod így, feltétlenül fotózd le, és küldd el nekem! :)

Képzeljétek! A hét elején kaptam cukrász nagynénémtől egy kis vajkrémet. Gondoltam: szuper, lehet gyakorolni a díszítést! :)

A vajkrém egyik részét ételfestékkel megfestettem, majd kikentem vele az amúgy fehér tányér egy részét. Kúpot formáltam celofánból, beletettem a vajkrémet, majd kivágtam a csücskét. Aztán elkezdődött a kísérletezés.

Gondoltam, ha már itt a karácsony, mint közelgő ünnep, hát olyan motívumokat gyakorlok be, mert ha lesz kedvem, időm, és hozzávaló anyagom, akkor majd így fogom díszíteni a desszertes tányérkákat.

Gyermekkoromtól kezdve szerettem nézni, hogyan díszít Anna egy tortát, milyen szépen és gyorsan formálja a betűket ebből a főzött krémből. Hát nem semmi! Komolyan mondom, első ránézésre nem is tűnik annyira nehéznek, de próbáld csak ki! Nos, most ezek - amit láthattok is - lettek a főremekek. Remélem legközelebb már jobban fog sikerülni! Na meg a befektetett időből is le kéne faragni... :)

Drága Anna! Köszönöm szépen, hogy gondoltál rám! Ennyit sikerült kihozni belőle... Nagyon reménytelen eset vagyok?!
A többi nem publikus! ;)

Magdika barátném készített egy adventi koszorút nekem, amit az egyszerűsége tesz magával ragadóvá. Íme:

Ugye, hogy ugye? Aki kicsit elszámolta magát, és még nem gyújtotta meg az első gyertyát, vagy netán még most ül neki, hogy saját kezűleg készítsen egy koszorút, nyugodtan vegyen mintát róla. Kell egy aranyfestékkel lefújt koszorúalap, 4 toboz, 4 mű mikulásvirág, fenyő vagy műfenyő, 8 masni, egy kevéske piros gyöngyfutó, és ami az elmaradhatatlan: 4 gyertya. Bevallom őszintén, idén valahogy az enyém nem lett valami kreatív. Olyan lett, mint egy sírcsokor... Szóval ki is vittük a temetőbe. Nemtom, valahogy nincs karácsonyi hangulatom, és hangulat nélkül nem tudok alkotni. Pedig most már akármerre megy az ember, mindenhol mikulás, fenyő, egyéb ünnepi díszletek néznek vissza ránk. Mégis kell az a spiritusz, az a valami, vagy valaki, ami / aki kihozza belőlem ami végülis valahol még bujkál bennem. Mivel idén a legfőbb kreálmányom a saját kezűleg varrt mikulászacsik, asszem nem vagyok a toppon. Kértek róla fotót? Kértek vagy nem, kaptok! :)

Vagy 2 éve egy leértékelésen vettem a függönyboltban egy fél méter széles bordó organzát, egészen vicces áron. Ebből szabtam téglalap alakokat, majd varrtam belőle zsákocskákat. Mikor megvettem már tudtam, hogy valamikor ez lesz majd belőle, de eddig sosem volt rá időm, hogy kivitelezzem. Idén végre tudtam szakítani rá egy keveset. Na mit gondolsz? Megérte?

Azért ne keseredjetek el, az elmúlt években készítettem jó pár dolgot, amit megoszthatok Veletek! Aki tehát túl van az adventi koszorú project-en, és már a mikulásokat is becsomagolta, annak íme egy következő tipp:

A szaloncukor, amit nem kell muszájból megenned - tehát nem hizlal, dekoratív és évekig szépítheted vele az ünnepek körüli napokat. Nekem a konyhai adventi tálacskám díszlete lesz, egészen karácsonyig. Aztán persze a karácsonyfára akasztom majd, ahogyan azt tavaly is tettem. Addig még valahogy csak kibírom, hogy ne egyem ki alóla a mogyit... ;)

Elkészítése pedig a következő képpen megy:
Vágj egy karácsonyi mintás anyagból egy négyzetet. Varrj a két végére szalagot, majd hajtsd ketté hosszában úgy, hogy a színe befelé legyen. Varrd végig a szélét, majd fordítsd ki. Már csak egy kis vatta kell, mint bélés, és arany szalag, elkötözni, amit kell, hogy cukorkaformát kapj.

Jó munkát az elkészítéséhez! :)

Igen, újra itt a szezonja a jeges sportoknak. Szerintem fantasztikus élményt tud adni mindenkinek. Nemrégen előhalásztam én is a szekrény aljából a kellékeket, és 2 napja korcsolyáztam egy nagyot! Szuper volt a jég, tökéletesen sima, hasítottam is bele jónéhányat, nyomot hagyván az utánnam jövőknek... :)

Egyvalami csalódás volt, sehol a jó öreg izomláz... Bár asszem ennek inkább örülnöm kéne, mert ezek szerint edzésben vagyok. Hát igen, a futás hasznos dolog, de korcsolyázni sokkal szuperebb! Az elején nem is voltak olyan nagyon sokan. A régi csapat már szinte teljesen átcserélődött, azért felfedeztem néhány ismerős arcot, akivel végül egymásra bólintottunk.

Változik a világ. Vagy csak érettebben másnak látom? Ki tudja?! Meglepő és mosolyt csaló történetek is voltak a pályán. A kapuban rögtön Cocaine-nal próbáltak levenni a lábamról... :) Még mielőtt bárki valami másra gondolna, itt egy fotó róla:

Hehe... Egy energiaital, amit egyenesen a Mikulás nyomott a kezembe. Aztán jött a ruhatár, ahol leadván a cuccost, valakinek a személyiét akarták rámsózni. Fura, tényleg hasonlított S.Enikő a fotón rám... :) De ő előttem érhetett ki a jégre.

A legmulatságosabb talán az volt, hogy egy csajszi, akit tavaly már láttam kint, a -"nem tudok korizni, jönnél velem egy kört? Lécci fogd a kezem..." - szöveggel próbálkozott oldalbordát találni maga mellé. Mhm... Vajon jövőre is ezt fogja adagolni?! :D Vagy az idei emberke elhiszi, milyen tehetséges tanár, meg hát...

Volt egy majdnem esésem is. Egy emberke nekem jött, aztán valami műkoris beforgásos jelenetet rögtönöztünk, mert a lendülettől egyikünk sem tudott kitérni. Csak kapaszkodtunk egymásba, ahogy kell... :) Ha valaki esetleg felvette a jelenetet, kérem juttassa el nekem, kívülről még viccesebb lehetett a dolog. Na meg mivel az Axel név már foglalt, így Vale-forgásként ezennel levédeném!

Szóval, aki mára programajánlatot várt, íme:
Menjetek, és ugorjatok fejest a télbe! Jó sportolást! Hazaérve pedig egy különleges teát elkortyolgatva lehet élvezni a szoba melegét. Nekem egy málnatea jutott a koris est végére. Kellemes ízét említve asszem ha befejeztem a blogírást megint főzök egyet... :)

Drága Fanni! Egy hét múlva már túl leszel a nehezén! Mihamarabbi gyors és teljes felépülést kívánok!

Drága Eszterkém! Amint nővérkéd jól lesz, újra hasíthatnánk közösen a jeget! :)

25 dkg sárgaborsóból - 2 liter levest kell kapjunk.

A sárgaborsót előző este hideg vízbe áztatjuk. Másnap, főzés előtt tiszta vizet öntünk rá, úgy tesszük oda a lángra. Kb. egy arasznyi víz legyen még fölötte. Ízlés szerint felsózzuk, tehetünk bele vegetát, fehérborsot is.

Míg fel nem fő, folyamatosan figyelnünk kell, mert vastag hab képződik rajta. Ezt kiküszöbölendő - kavargassuk, vagy szedjük le a habot egy lyukas kanállal.

Forrás után kb. 45 perc alatt készre fő.

Most pedig jön a kedvenc részem! :) Az egész cuccot egy tésztaszűrőn átpasszírozzuk, majd visszatesszük a tűzre, és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a főzési idő alatt elkészített rántást. Mikor ezzel is felfőtt, kész is van.

Rántás: 1 púpos ek liszt + annyi olaj, hogy ne sűrű rántás legyen, inkább olyan tejfölös állagú. Világos barnára pirítjuk, majd a csap alatt kb. 1 dl hideg vízzel felengedjük.

Pirított zsemlekockákkal tálaljuk!

Ha kevés vízzel főztünk, semmi gond, süssünk hozzá fasírtot, és tálaljuk főzelékként. Ám ha hirtelen vendégünk toppanna be, víz és só mindig legyen a háznál, és engedjük fel bátran, hogy mégiscsak leves legyen! ;)

A barátságok lényege, hogy mások jó tulajdonságaira összpontosítsunk...

Drága Kriszta! Isten éltessen sokáig, erőben, egészségben és ami még fontos: boldogságban! Szeretettel gondolnék rád Yutáról, no de azóta se jártam ott... ;) Jean-nak is milló pusza!

Barátság. Micsoda ajándék! Az igaz barátság mégis olyan ritka, mint a fehér holló. Az évek mélyítik, és egy pillanat tönkreteheti. Ápolnunk kell, mint egy különleges virágot. Hogy miért is olyan ritka? Sokan észre se veszik, mennyi érdekkapcsolatot tartanak fent. Aztán valamiért ezt a szót használják rá - barátság -, így értékelődik le a szemünkben.
Minden érdek nélkül figyelmet és időt szakítani a másikra... Nálam itt kezdődik.
Az egyenesség ami még törékennyé teheti. Van, aki nem bírja a kritikát. Mégis úgy gondolom, egy barát segít észrevenni a hibáidat. Ismeritek kedvenc mondásomat?

Nem születtünk jónak,
Magunknak kell azzá válni...

Egy barát szerintem ebben tud segíteni. Jobbá formál. Magasan van a léc, el is buktak jópáran az évek során. Akik melletted maradnak, azok viszont a választott testvéreid lesznek... Ott lesznek Veled a boldogabb napokon, és nem bújnak el, ha sírnod kell - csak tartják a vállukat...

Drága Barátaim! Köszönöm Nektek hogy vagytok!

Egyszer volt, hogy hol, azt csak úgy határoznám meg, hogy az üveghegyeken innen, valahol a mai Ukrajna területén Apa és pár családtag tiszteletét tette egyik ismerősnél. A fogadtatás úgymond "szíves" volt... (Azóta se voltunk arrafelé... ) :) Na persze nálunk kicsit másképp megy a vendéglátás...
Megérkeztek, beszélgettek, a háziasszony meg ebéddel nem próbált meg kedveskedni. Szó szerint így mondta:
   - Tessék, vegyetek! - tette az asztalra a gombapörköltöt. - Ugyan pár napja itt a szomszédban meghalltak, mert mérgeset főztek, dehát reméljük ebben nincs olyan! - és ezt teljesen komolyan is gondolta...
Na ezek után gondolhatjátok! Senki nem mert belőle venni! :D Apa kiment az autóhoz valamilyen ürüggyel - hogy ellenőrzi az olajszintet a kocsinál, meg vmi ilyesmi, aztán elővette a jó kis hazai, nem utolsó sorban megbízható konzervkaját, amit még előre érezvén bespájzolt magának itthon. Már a harmadik falat körül tartott, amikor kopogtak az ablakon. Apára úgy rájött a frász, hogy na, most lebukott, mindjárt elveszik tőle ezt a kis emberi élelmet, hogy majd kiesett kezéből a kenyér. Az egyik rokon volt azonban csupán, aki megneszelte, hogy valami más lehet Apa ürügye mögött.
   - Kálmán! Adjál már nekem is pár falatot! Éhen halok! :) - topogott az autó mellett. Majd közösen lakmároztak tovább, hogy megússzák az "utolsó - vacsora helyett - ebédet"...

Talán ennek köszönhető, hogy Apa a mai napig jól van, és ha utazik, mindig pakol avagy pakoltat magának némi elemózsiát - "biztos, ami már elmúlt" alapon... :)

Kedves Lajos! Köszönöm a meghívásod ez úton is! Nagyon váratlan volt, és jól is esett. Várom hívásod, mikor mehetek a sajttortáért! :)

Tegnap egész nap csepegett egy picit az eső. Gondoltuk, sebaj, Hortobágy jópár km-rel arrébb van, még akármi is lehet... Neki is vágtunk 4en a kalandnak, mondván még egyikünk sem látta sosem a behajtást. Már az odafele úton sejtettük, hogy valszeg nem vár minket majd bárányfelhős, lágy napsütés. Láss csodát, igazunk lett. Eláztunk... Na nem a pálinkától vagy egyéb alkoholtol... :) Az égből hullott ránk az áldás(?).

 
Azért nekem mégis nagyon tetszett az egész. Jó emberek, nem is kevesen várták, hogy elkezdődjön a számadás, és éltük át egy kicsit a juhász-élet szépségeit/nehézségeit.

A rackanyájjal volt egy kedves történetem. Épp fotózom az egyedeket nagyban, mikor a nyáj megindult felém. Gondolván, hogy "sok juh Vale-t győz", inkább kitértem az utukból! :) Bár akár beeeee is állhattam volna közéjük, hiszen a helyi dialektust egy perc alatt elsajátítottam, a hajam meg begöndörödött kicsit az esőtől... :) No meg a kutyus is szimpi főnöknek látszott, aki tudja, mit csinál!

Szerencsétekre azonban maradtam hű Nikon-os, és kattogtattam párat, hogy lássátok, miről maradtatok le!  

Minden elismerésem! Nagyszerűen összeszedett nap volt, és akivel csak beszélgettünk, senki nem bánta meg, hogy időt szakított erre a programra - még az idő ellenére sem!

Kedves Bea! Ne sajnáld, lesz még alkalom rá, hogy megnézd! Az egészség fontosabb! Mielőbbi jobbulást Neked!

Tanár Úr! Élmény volt, köszönöm, hogy elhívott és velem tartott! :) Hova megyünk legközelebb? ;)

Szerintem egy karácsonyfa akkor igazán a miénk, ha azon van pár saját kezünkkel készített dísz is. A képen egy ilyet láthattok. Mivel imádom a lovakat, varrtam egy piros, karácsonyi mintás anyagból egy lovacskát. Elkészítése nagyon egyszerű. Rajzoljunk egy formát, varrjunk össze két anyagot úgy, hogy hagyjunk egy kicsi hézagot. Ezen keresztül fordítjuk ki, majd tömjük ki vattával. ( Én a hasán hagytam...) Aztán kézzel eltüntetjük a kifordításhoz szükséges lyukas részt, és felvarrjuk a sörényrészt, no meg a farkincát. Aki akar, még egy gyöngyöt varrhat a szem helyére. Nekem így tetszett - szemtelenül! :)

Képzeljétek! Ma előhalásztam a 3 éves adventi koszorúmat! És láss csodát! A fenyő teljesen hibernálódott rajta. Nem hullott le a tűlevele, ki tudja miért. Meg se látszik, hogy több éves... Nem Tesco-s, de gazdaságos... :D Csak a gyertyákat kell lecserélnem, és máris készen van! A kedvetekért itt egy fotó róla.

Kedves kertbarát olvasóim! Itt az ideje, hogy aki rózsát tart, és jövőre csodaszép virágokban szeretne gyönyörködni, a földjüket egy kicsit átforgassa marhatrágyával. Mi évek óta trükközünk vele, és nagyon szép vágórózsáink nőnek egész késő őszig. Na nem mondom, maga a feladat nem olyan vonzó, de megéri! :)

Drága Sanyi! Köszi a segítséget az adventi előkészületekben! :) Puszillak!

Hortobágyot egyszer már ajánlottam Nektek. Szombaton, 28-án megint valami nem mindennapi látványban lehet része mindazoknak, akik ide látogatnak. Én ott leszek, mentorommal, Tanár Úrral! Szal aki egy piros Astra-t lát az úton, húzódjon félre, mert jövök... Ja igen, és hagyjatok szabad parkolót is... Köszi! :)

Vegyük csak sorba, mi az, amiért érdemes ellátogatni Hortobágyra:

Zulu 14.00. Megkezdődik a behajtási ünnep. Ez azt jelenti, hogy az állatokat áthajtják a 9lyukú-hídon. Szerintem szép látvány lesz. Ennek végülis az a jelentősége, hogy elkezdődik az évvégi számadás, hiszen a jószágok kora tavasztól egészen holnapig a legelőn voltak a pásztorral. A behajtás a téli telelőhelyekre történik. Az állatokat megszámlálják, az elveszettek emlékére pedig koszorút eresztenek a Hortobágy-folyóba.

Zulu 16.30. Advent-köszöntő a templom falánál.

Zulu 16.45. Az állatokkal együtt érkeznek a pásztorok is szekereken, a kisbojtárokkal együtt a vásártérre, ahol a nap folyamán pásztortüzet gyújtanak, mintegy a tél köszöntése végett.

Zulu 17.00. Mise

A vásártéren egész nap folyamatosan különböző programok várják a kiváncsiakat. Meglátogathatjuk a Madárkórházat, egyben támogatjuk is a belépődíjjal annak fennmaradását. Azt hiszem ez jó program kicsiknek-nagyoknak egyaránt.

Érezzük jól magunkat! :)

London egyik külső, dél-nyugati kerületében Richmond upon Thames-ben található az a csodaszép hely, ahol a nyáron jártam először. Hampton Court egy bíborosnak épült VIII. Henrik megbízásából.

Amikor Cardinal Wolsey kiesett a király kegyeiből, visszaszált tulajdonjoga VIII. Henrik-re, aki tovább építtette. A képen persze egy hasonmást láthattok. :) Ha eljuttok ide, Ti is találkozhattok vele és egyik feleségével is.

A hölgy szerintem annyira nem hasonlított az eredeti kiadásra, ám a ruhája teljesen korrekt volt.

Reneszánsz és barokk stílusjegyeit leginkább III. Vilmosnak lehet köszönni, aki teljes átalakítást végeztetett a kastélyon, csakhogy az épület felvehesse a versenyt Versailles-jal (ejtsd:verszájjal). Nos. Nekem már volt szerencsém a Párizstól nem is olyan messze fekvő palotában is sétálni. És azt hiszem nem igazán lehet összehasonlítani a két épületet. Méretüknél fogva sem.

A parkkal már más a helyzet. Hampton Court nekem sokkalta jobban tetszett. Versailles olyan hidegen elegáns, mígnem itt megdobban az ember szíve. Olyan szépen ápoltak a virágok, színharmónikus elrendezésük is tökéletes.

Apró részletek teszik izgalmassá a sétát, ha nyitott szemmel járunk. Ez például egy beültetett edényke kovácsolt dísze! Olyan szép... Kedvelem ezt a fotómat.

A végére tartogattam ezt az órát, ami mellett ugyancsak nem lehet elmenni szótlanul. Ha jól megfigyeled, megtudhatod, melyik napon jártam ott... :)

Egy egyszerű eledel, mégis megvan a maga fenségessége. Én nem csak nyáron szeretem behűtve. Szívesen fogyasztom az év bármelyik napján. Most, hogy lassan már fagyos a hangulat odakint, azért jobban esik langyosan.

Szóval almaleves. Kezdjünk hát hozzá!
   - 3 vagy 4 almát
   - 1 csapott evőkanál cukort
   - késhegynyi fahéjat ( nekem általában kicsit ez mindig több... majdhogynem duplája... :) )
   - 1/2 kiskanál vaníliás cukort
annyi vízzel felengedünk, hogy jól ellepje. Forrás után még olyan 10 percig főzzük takarék lángon, miközben azért 1x vagy 2x megkavargatjuk. Felesleges időnkben, - csak hogy ne unatkozzunk -előkészítjük a habarást. 1 púpos fakanálnyi lisztet 1 kávéskanál cukorral és 1/2 dl tejjel simára keverünk, majd még kb 1 dl tejet hozzáöntünk. Ez a habarás kerül a megfőtt almánkra, gyors kevergetés közben. Ha már minden együtt van, még 1x felrottyantjuk és kész.

Ha bele szeretnénk vinni egy csipetnyi izgalmat, készíthetjük úgy, hogy bírsalmával vegyes almalevest kapjunk. Ám vigyázat! Az alma és a bírsalma fővési ideje nagyon nem egyforma, szóval külön-külön kell őket levesnek megfőzni, majd a végén összeborítani egy tálalóba.

Jó étvágyat!

Emlékül - Neked


Te voltál a Fa, én meg csak egy Falevél,
Találkoztunk, midőn hozzád sodort a szél.
Megpihentem Nálad, jól éreztem magam,
Fontosabb lettél, és én szó nélkül hagytam.

Volt egy a gondolatunk, még több, mikor nem,
Úgy éreztem sokszor: Te inspirálsz engem.
Megtanultam főzni, no meg sok minden mást,
Kihoztad belőlem a kreativitást.

Köszönök most minden jót, amit csak kaptam,
Bocsáss meg, ha végül csalódást okoztam.
Most új utakra kelek, felkapott a szél,
Szívem is majd megnyugszik, beköszönt a tél.

Végére tartogattam pár kívánságot:
Gyógyítsd meg, ha tudod az egész világot...
Légy boldog azzal, kit szíved-lelked keres,
Teljesüljenek vágyaid, légy sikeres!

Viszlát "Testvér" találkozni fogunk mi még,
Hisz így volt megírva valahol nagyon rég...

(saját szerzemény)

Kívánok Neked nagyon jó erőt, egészséget, boldogságot! Na meg hogy mielőbb mozogj otthonosan a Neten! Az első akadályokat egészen könnyen vetted! Remélem sok olyan zenét találsz még, amit érdemesnek tartol majd arra, hogy lekottázzad, megtanuljad. Csak kitartás, és türelem! Puszillak, délután érkezem! :)

Biztos, ami már elmúlt...

A mai napi sztori pedig mi is lehetne más?! Egy történet Apával a főszerepben.

Be kell valljam, azért is írom le Nektek ezt a sztorit, mert Önmagamat még kezdő, ámde tehetséges szakácsnőnek titulálom... :) Mint ilyen, sokszor nem igazán érzem a mennyiségeket. Mármint ha készítek valamit, és arra vendéget is várok, mindig bennem van egy picike félsz: "hűha, csak nehogy kevés legyen" ! Valahogy attól kevésbé félek, hogy nem fog sikerülni, hiszen a receptjeimnek a tetemes százaléka már túlesett a nagykorúságán (gyk: elmúltak 18 évesek), és előttem általam igen szeretett, kedves rokonok (Nagymamáim és Anyukám, Muci és pécsi fogadott Nagymamim - Marika) illetve szívemhez közel álló barátok (Magdika, Bea, és - tegnaptól - fogadott második Anyukám) már számtalanszor elkészítették, tökéletesítették... No meg az is biztató, hogy még ezeddig mindig minden elfogyott... :)
A történet pedig:
Nemrégen sütöttem pogácsát fél kg lisztből mindösszesen. Igaz, oda is csomagoltam vendégeimnek. Akiknek pedig küldtem, onnan kaptam egy édes kis megrovást:

Maradt-e valami amit küldtél az nem kifejezés! Hány emberre számoltál kicsim?

Ekkor ugrott be az Apás sztori... :)

Történt egyszer, hogy mikor? Nem is tudom... Régebben. Olyan 12-15 éve, hogy Édesapám, pogácsát sütött. Na most aztán kérdezhetitek is:
   - Mi ebben a különleges? Meg hogy:
   - Na és? :)
Hát igen. (Bocsi Frédi, tudom... :) ) Egy férfiben is meglehet ez a tudás. Csakhogy. Az arányokkal picit Apu hadilábon áll / állt. Persze próbálta Ő recept szerint összehozni a dolgokat, ám egyszer a tej lett kevés - szerinte -, aztán ellisztezte... akkor meg már tojás kellett bele... mármeg kevés lesz az élesztő... és így tovább... A vége hogy minimum 4, de max 8 kg lisztből - ne is kérjétek, hogy emlékezzek a pontos arányokra - sikerült összehoznia egy irdatlan mennyiséget az istenien finom pogácsából. :) A sorsa az lett, hogy bevitte Anya cégéhez, ahol mindenki két kézzel kapott utánna, kb. 100 fő lakott jól belőle... csakúgy, nagyszüleim és nekik jószomszédsága, barátokkal.
Szóval van ez így... :) És asszem még lesz is, bár most palacsintában utazik... :)

Ugye milyen jó nekem?! Lehet irigyelni :) Szóval a mennyiségek nem érzését asszem genetikusan örököltem... :) Azért remélem ahogy múlnak majd az évek a fejem felett, azért egyre jobban ráérzek majd a helyesre.

Frédi! Kérlek ne felejtsd el átküldeni Nekem a párizsi festményes képet, köszi! *

Kedves Szabolcs! Bár nem olvasod a blogomat, hiszen még csak tegnap találkoztunk. Szal ez így elég valószínűtlen lenne... Köszönöm szépen, a 3 csodás szalvétahajtást, amit megmutattál. Igyekszem nem elfelejteni, inkább bevetni  a következő vendégemnek csak had essen le az álla... :)

Apa! Isten éltessen még egyszer! Szeretlek, és sietek hozzád, masnival a nyakamban... ;)

2009.11.22. - Fotós nap.

Az lett volna... mármint a tegnap. Kaptam is egy meghívást egy fotóstúrára, de elég fáradtnak éreztem magam hozzá. Mint utólag kiderült, a köd, ami estére szinte már vágható volt eléggé korlátozta a résztvevők lehetőségeit.

Egy ebédmeghívás volt a tegnapomban a legkedvesebb dolog. Egy egyszerű ebéd, szombaton, ahogyan az más családoknál is történik. Megérintő élmény volt.

Aztán hozott a nap még egy beszélgetést.

Most pedig ennyi irkálmány után illene valamiféle fotót prezentáljak nektek, de felrúgva a saját szabályaimat, ma az biztosan nem lesz.

Van a blogon egy érdekes felhívás, hogy milyennek látom magam 2010.04.29-én. Szal arra gondoltam, most így hirtelen, amikor realizáltam, hogy fotót most nem tudok felpakolászni, hogy leírom Nektek...

Új év, új dolgokat hozhat. Remélem, hogy így lesz. A múltban elég vegyes volt ez a nap. 28-án van a névnapom, - mint azt aki nem ismer is, esetlegesen kitalálhatta. Szóval ami biztos, hogy virágok között látom magamat. Talán lesz egy olyan csokor is köztük, ami többet jelent majd, bármelyik másiknál...  Na nem, mintha nem örülnék akár csak egy fűszálnak is, amit szeretettel adnak nekem. Mert ez a legfontosabb. Végre megtaláltam azt, hogy miért is szeretnék élni. Az a feladatom, hogy boldogabbá tegyem a világot. Ha az egész világot nem is fog sikerülni, a közvetlen környezetemet meg fogom próbálni, teljes szívemből!

Visszatérve a fűszálhoz. Kedves ismerőseim, meg ne próbáljátok! Csak egyvalaki lehet olyan szerencsés, hogy boldoggá tehet vele. A többieknek tiltólistás a cucc. :)

Szóval. Bárki mástól jöhet: fagyiii... na meg fincsi csokiii :)

Aki ismer, az tudja, hogy imádom a zöldségszobrászatot. Már itt, ezen a felületen is meg-megvillant ez a tulajdonságom. Igen, ez is én vagyok. Imádom, mert az, akinek készíted, függetlenül kortól és nemtől, tutira nagyon fog örülni neki. Legalábbis nálam még nem mert senki rosszat mondani... :)

A másik, amiért még szeretem, mert ez a legtökéletesebb dolog a világon, ami kikapcsol. A koncentráció egy munkára, hogy a végeredmény megközelítse a tökéletest. Na persze ez az utóbbi önmagamhoz mérten értendő.
És íme egy másik tulajdonságom: maximalista. Elvárom magamtól, hogy a tudásom legjava benne legyen egy uborkában, ha kell... :)

És akkor lássuk, legutóbbi vendégeim minek örülhettek:

A fent látható kreáció nem igényel sok alapanyagot. Mindössze 1 kígyóuborka, kevés petrezselyem és 1 retek elég hozzá. Lássuk csak. Az apróra vágott petrezselyemből - lesz a fű, a retekből - a virágok és a felhő (esőcseppekkel), az uborka héja - a virágunk szárához és leveléhez kell, illetve a napocskánkat - uborka belsőből faragjuk. Ha van otthon snidling, abból is lehet a virágnak a szára. Talán azzal szebb lett volna, de sajna nem kaptam az üzletben...

Az alsó képen láthattok egy másik tányérdíszt is. Ez a kevésbé ügyeskezűeknek tipp. Hozzávalók: petrezselyemlevélkék, mandarin, kígyóuborka és pirosarany. Csak pakoljátok össze szimmetrikusan, és készen is van! :)

Kedves Juci és Berci! Köszönöm, hogy elfogadtátok az ebédmeghívást.

Tata, ahogyan sokszor emlegetjük - a vizek városa ad otthont immár sokadik alkalommal ennek a rendezvénysorozatnak. Valódi, nekem tetsző gondolat, hogy egy természetes dolognak akarunk mi, emberek részesévé válni. A Természet Ünnepe ez, azt hiszem ez a legjobb kifejezés rá... 

Időpont: November 28., szombat.
( Minden évben november utolsó szombatja. )

Helyszín az Öreg-tó, Magyarország legrégebbi, csaknem 700 éves, közel 2 négyzetkilométeres mesterséges halastava. Az eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadludak, és megannyi más vízimadár számára nyújt pihenő- és éjszakázóhelyet az őszi/téli madárvonulás idején.

Mert szárnyaink nem lehetnek, talán épp ezért csodáljuk annyira a madarakat...

A sok ezer vadlúd reggeli kirepülésének és esti behúzásának látványa egyszerűen fantasztikus! A látogatók mindemellett részt vehetnek természetismereti túrán, van játszóház, természetfotó kiállítás, madárgyűrűzési bemutató, elindul a hazai termelők adventi vására,  méz- és sajtkóstolóval + számtalan színes programmal vár mindenkit idén is a város.

Tatán amúgy számos más látnivaló van, szóval ha nem is ezen a 7végén, de érdemes egyszer ellátogatni. Egyedülálló a Természetvédelmi Terület és Szabadtéri Geológiai Múzeum. Sok a műemlék, köztük az Öregvár, az Esterházy-kastély és malomépületek. Érdemes megnézni a Kálvária-kápolnát, ami még 1350-ben épült. Stílusjegyei a gótika és a barokk. 

A fotón (2. kép) az Angolpark egy részletét láthatjátok. Ez a kedvenc helyem.

Egy hatalmas élményben is részem volt. Láttam, ahogyan egy - bocsánat a hozzáértőktől - kígyó vagy sikló elfog egy halat, és letolja magába. Próbáltam megörökíteni Nektek. Remélem valamennyire látjátok a lényeget!

Utazni sokféleképpen lehet. Autóval, hajóval, repülővel és még rengeteg módon, akár szamárháton is... Van, aki nem teheti meg, mert túl költséges. Ők a képzelet szárnyára ülnek egy könyv, fotó vagy bármi más segítségével.

A mai nap nem egy helyet fogok ajánlani, holnap lesz 2 in 1, azaz utazási és programajánló egyben. Most a zene világának megismerésére hívlak benneteket.

Mint azt sokan tudjátok, zongoraszakot végeztem. Épp ezért tisztelem mindazon művészeket, - talán egy picikével jobban, mint egy laikus - akik megszelidítik ezt a nagyon nehéz ám de csodaszépen éneklő hanszert. Hiszem, hogy a zene sokmindenre megtanít. Türelemre, elcsendesedésre, kitartásra...

Tegnap egy fantasztikus koncertélményben volt részem. Teljesült egy álmom, élőben hallhattam Diana Krallt, az általam a legjobbnak ítélt jazz-énekesnőt és jazz-zongorista hölgyet. A tegnap sok szempontból más volt, mint a többi nap. Először volt időm, hogy igazán rákészüljek a koncertre, ne csak beessek még épp időben. Reggel fodrász, szép ruha, manikűr, meg minden, ami kell egy nőnek. Természetesen volt egy helyes kísérőm is. :)

Szóval szeretném, hogy mindenki, aki nem ismerné a hölgyet, meghallgatná kedvenc számomat:

https://www.youtube.com/watch?v=LKaAS3ZxiKM&feature=fvst

Ha tetszett, még számtalan dalt találtok ezen az oldalon, szóval keressetek rá bátran!

Képzeljétek, a mai napon meg kit volt szerencsém meghallgatni! Szentpéteri Csilla és barátainak koncertje volt Zalaegerszegen a Keresztury Dezső Művelődési Központban... pontosabban a Zsinagógában... Merthogy csak a művházba fellábolva tudtuk meg, hogy nem, nem ott van a 19 órától meghírdetett élmény! Igen, egy felejthetetlen koncert volt. A művésznő felemelve magához a közönséget beszélt két szám között, ami bepillantást engedett a lelkivilágába. Kedves és természetes. Semmi megjátszás, nincs allűr, csak vastaps - részünkről, mert igazán megérdemelte! :) 

Mindenkinek szeretettel kívánom, hogy a sok-sok álom közül teljesüljön jópár, amire egy életen át boldogan gondolhat majd vissza! Gyűjtsétek a szép és boldog napokat, mert ezeknek emlékei melengetik az ember szívét a hosszú téli estéken...

Kedves látogatóim! A mai nap egy különlegesen finom, ámde nagyon egyszerűen elkészíthető étel receptjét kapjátok meg. Sokat gondolkoztam, milyen edényben kellene elkészítenem, végül a Tefal Wok-ja mellett döntöttem. Szerintem nagyon illett az edénykém felavatásához ez a finomság. A mától imádott Wok-omat tavaly karácsonyra kaptam, de megmondom őszintén eddig nem használtam. Na de mostantól!
Bárcsak az életben minden ennyire egyszerű lenne, mint elkészíteni egy ételt...

Kapros pulykamell csíkok tejszínes sajtszószban

Vékony csíkokra vágjuk a pulykamellet, és forró olajban átsütjük. Nem sok olaj kell, épp csak egy kevéske, ami megfényesíti a csíkokat. A husi kicsi levet fog ereszteni, de ez nem baj, csak hagyjuk fedő nélkül sülni, miközben persze folyamatosan kavargatjuk.

Amikor készen van megsózzuk, beletesszük az apróra vágott kaprot, majd fehér borssal ízesítjük. A lángról levéve egy (vagy kettő) Camping tömlős tejszínes sajtot belekeverünk és ½ liter főzőtejszínnel simára keverjük.

Visszatesszük a lángra és felforraljuk, de csak kis ideig. Pár perc az egész. Tehetünk bele vékony csíkokra vágott darabolt csemege uborkát is .

Bármilyen tésztát főzhetünk hozzá (szarvacskát, esetleg spirált).

JÓ  ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

Kedves Anni néni! Nagyon szépen köszönök mindent, amit kaptam. Ez is telitalálat volt Anyukámnál ízvilágilag, ahogy azt sejtettem is. Nagymami szerint "isteni lett", Nagybátyám pedig az "igazán fincsi" jelzőt használta rá. Remélem meg tudom majd valaha hálálni. Ezzel a gondolattal hajtottam fejem álomra jó pár napja.

A tűz

Sötét felhők alján leszaladt egy villám,
Fenyves erdő alján tűz nőtt ki egy szikrán.
Megmutatta az embernek, ha befogja a lángot,
Csinálhat a földön egy egész más világot.
Megtanulta, hogyan kell a lángot megőrizni,
Az ember kitalálta, a tűzzel lehet főzni.
Megfőzve, megsütve ízesebb a húsa,
Mintha nyersen eszi, miután megnyúzta.
Hogyha nagy tüzet rak az erdő tisztásán,
A pihenő helyén, később a lakásán,
Barátságot lehel konyhája melege,
Könnyebb lesz az élet sűrűje, neheze.
A tűz maga az élet, az életed része,
Vigyázz tüzelődre, fára és a szénre.
Hogyha gázzal fűtől, Vigyázz! - nem egy játék,
A szoba melege egy isteni ajándék.

Nagy Pista

2004.03.17.

Tavaly tavasszal történt, egy boldog napon, hogy egy kedves ismerősömmel kimentünk az állatkertbe. Mindketten szeretünk fotózni, szal elég jól el is voltunk, míg egyszercsak vendégemhez odalépett egy biztonsági őr, és kissé emelt hangon kezdett el neki valami hasonló monológot:

- Igazán jobban figyelhetne a gyermekére! Nem látja hogy átmászott a kerítésen? Ezek a mai szülők! Nem szabad ám mindent megengedni, itt szabályok vannak, amiket be kell tartani, mert baj is lehet belőle... etc.

És mondta, mondta, mígnem elfogyott a levegő... Kihasználva ezt a másik fél, nyugodt hangon csak ennyit mondott:

- Nem a mi gyerekünk.

Merthogy olyan 4-5 méterre álltam, köztünk a kislány, aki időközben visszabújt a korlát mögé, majd elszaladt, valszeg az igazi szülei felé. :)
Sztem embert még nem láttatok olyan zavarban. Az őr ezek után még habogott pár szót, amit úgy értékeltem, valami bocsánatkérés-féle lehet, de nem nagyon tudtam figyelni a részleteket, mert arra koncentráltam, hogy ne kacagjak fel hangosan!

Na mit gondoltok? Mit kapott karácsonyra az "újdonsült apuci"?
Aki egy kislányka dióbélbabára tippelt, az nyert tőlem egy mosolyt! ;)

Első ránézésre asszem meg is lehetne állapítani, micsoda hatalmas tehetség veszett el bennem... Igen, ez igaz. Tényleg elveszett... :)

Mert hogy ez, amit láttok, a legkevésbé sem az én rajzom. Szép kis átverés, igaz? Egy fotóm képezte az alapot, abból lett photoshop segítségével ilyen grafikám. Szóval valahol mégiscsak az én művem... Te mit gondolsz róla?

A modellem egy nagyon szép ifjú hölgy, Erika, akit már sajna nagyon régen láttam. Gőzerővel tanul Győrben, de azért remélem idén még sikerül összehangolnunk egy találkozást.

Erika! Kívánok neked sikeres félévet! Az ajánlat még áll. :)

Enikő! Köszi a lovas meghívást! Örülök, hogy nem hagytam ki! Nemsokára tolok fel pár fotót is. :)

Még egy érdekesség. Tegnap rájöttem, miért is volt a péntekem telis tele jó dolgokkal. Csupán mert 13-a volt! :) Asszem most már végérvényesíthetem, vannak az ember életében visszatérően kellemes napok. Nekem a péntek 13. mindig hozott valami jót az életemben, egészen az első 22-es kaliberű pisztolyos megyebajnoki címem elnyerése óta. Az előtte lévőkre sajna nem emlékszem.
3 úriember szerint valszeg azért szerencsés nekem ez a nap,  mert boszorkányos vagyok... :) Lehet igazuk van?! Ja igen, ha pedig már itt tartunk... egy kérés hozzájuk: ne menjetek rőzsét szedni, mert a nedvességtől nehezen fog meggyulladni! :)