Kívánok Neked nagyon jó erőt, egészséget, boldogságot! Na meg hogy mielőbb mozogj otthonosan a Neten! Az első akadályokat egészen könnyen vetted! Remélem sok olyan zenét találsz még, amit érdemesnek tartol majd arra, hogy lekottázzad, megtanuljad. Csak kitartás, és türelem! Puszillak, délután érkezem! :)
Biztos, ami már elmúlt...
A mai napi sztori pedig mi is lehetne más?! Egy történet Apával a főszerepben.
Be kell valljam, azért is írom le Nektek ezt a sztorit, mert Önmagamat még kezdő, ámde tehetséges szakácsnőnek titulálom... :) Mint ilyen, sokszor nem igazán érzem a mennyiségeket. Mármint ha készítek valamit, és arra vendéget is várok, mindig bennem van egy picike félsz: "hűha, csak nehogy kevés legyen" ! Valahogy attól kevésbé félek, hogy nem fog sikerülni, hiszen a receptjeimnek a tetemes százaléka már túlesett a nagykorúságán (gyk: elmúltak 18 évesek), és előttem általam igen szeretett, kedves rokonok (Nagymamáim és Anyukám, Muci és pécsi fogadott Nagymamim - Marika) illetve szívemhez közel álló barátok (Magdika, Bea, és - tegnaptól - fogadott második Anyukám) már számtalanszor elkészítették, tökéletesítették... No meg az is biztató, hogy még ezeddig mindig minden elfogyott... :)
A történet pedig:
Nemrégen sütöttem pogácsát fél kg lisztből mindösszesen. Igaz, oda is csomagoltam vendégeimnek. Akiknek pedig küldtem, onnan kaptam egy édes kis megrovást:
Maradt-e valami amit küldtél az nem kifejezés! Hány emberre számoltál kicsim?
Ekkor ugrott be az Apás sztori... :)
Történt egyszer, hogy mikor? Nem is tudom... Régebben. Olyan 12-15 éve, hogy Édesapám, pogácsát sütött. Na most aztán kérdezhetitek is:
- Mi ebben a különleges? Meg hogy:
- Na és? :)
Hát igen. (Bocsi Frédi, tudom... :) ) Egy férfiben is meglehet ez a tudás. Csakhogy. Az arányokkal picit Apu hadilábon áll / állt. Persze próbálta Ő recept szerint összehozni a dolgokat, ám egyszer a tej lett kevés - szerinte -, aztán ellisztezte... akkor meg már tojás kellett bele... mármeg kevés lesz az élesztő... és így tovább... A vége hogy minimum 4, de max 8 kg lisztből - ne is kérjétek, hogy emlékezzek a pontos arányokra - sikerült összehoznia egy irdatlan mennyiséget az istenien finom pogácsából. :) A sorsa az lett, hogy bevitte Anya cégéhez, ahol mindenki két kézzel kapott utánna, kb. 100 fő lakott jól belőle... csakúgy, nagyszüleim és nekik jószomszédsága, barátokkal.
Szóval van ez így... :) És asszem még lesz is, bár most palacsintában utazik... :)
Ugye milyen jó nekem?! Lehet irigyelni :) Szóval a mennyiségek nem érzését asszem genetikusan örököltem... :) Azért remélem ahogy múlnak majd az évek a fejem felett, azért egyre jobban ráérzek majd a helyesre.
Frédi! Kérlek ne felejtsd el átküldeni Nekem a párizsi festményes képet, köszi! *
Kedves Szabolcs! Bár nem olvasod a blogomat, hiszen még csak tegnap találkoztunk. Szal ez így elég valószínűtlen lenne... Köszönöm szépen, a 3 csodás szalvétahajtást, amit megmutattál. Igyekszem nem elfelejteni, inkább bevetni a következő vendégemnek csak had essen le az álla... :)
Apa! Isten éltessen még egyszer! Szeretlek, és sietek hozzád, masnival a nyakamban... ;)
