Íme egy kép, pályafutásom elejéről... :D A billentyűk mögött - unokabátyám, Josh. Dobok - unokaöcsém, Tibcsi. Hát persze, hogy én énekelek! Szoknyában! Jól nézz meg, ki tudja, mikor látsz legközelebb benne... :D Josh azóta felhagyott a zenéléssel, ma már csak a Lokinak énekel, a B-középben... hehe, szal helyet cseréltünk, mert nekem meg zongoraszakot kellett végeznem, ha már Apa zongorista. Tibcsi is hangszert váltott, gitározik, nem is rosszul! Már Londonban is fellépett, igaz ezeddig még csak kisebb bárokban, tudomásom szerint. De ki tudja, még befuthat! Vállalom a turnéfotózást, stipi-stopi! :D Ha már a Djabe és DK nem jött össze... ;)

Ma Tibcsi feleségestől hazarepül, jön a szilveszteri nyereményét átvenni ;) (Ha ezt nem érted, meg se próbáld, csak beavatottaknak szólt...)

Várunk! És össze ne törd, amit hozol nekem! :)

Alíz! Szorítunk!

Végre nekiállhat az ember mosogatni, mert ma már némi kedvet is érezhet hozzá, hogy visszaállítsa azt a megszokott rendetlenséget maga körül :) Hál' Istennek szombat van, szal ráért az ember kicsit lustizni. Hajtunk még úgyis eleget! Szóval, valahogy ezen mód indult a napom.

Tegnap kaptam egy könyvet, amit elkezdtem lapozgatni, aztán belevetettem magam más tanulmányokba, mert 4-én már szükségem lesz rá.

Ma egy könyvet ajánlanék a figyelmetekbe. Paulo Coelho : Az alkimista. Nagyszerű olvasmány. A tanúsága az, hogy a kincs ott van az orrod előtt, mégis nagy utat kell megtenned, hogy észre is vedd, mondhatni rátalálj. Mindenki végigjárja az utat, nem sokan vannak, akik azonnal meglátják az igazi értéket... talán nincsenek is... :)
Szóval ha eddig nem tettétek, olvassátok el! Asszem már láttam hangoskönyv formában is, szal akinek rossz a szeme, hallgassa! :)

Kedvcsinálónak íme kedvenc idézeteim a műből:

Ha az ember szeret, még több értelme van mindennek.

Ki kell használnunk, hogy ránk mosolygott a szerencse, és meg kell tennünk mindent, hogy segítsünk neki, ahogyan ő is segít nekünk.

A legegyszerűbb dolgok a legszokatlanabbak, és csak a bölcsek láthatják meg őket.

A szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét.

Egyetlen szív sem szenvedett, ha álmait kereste.

A szíved ott van, ahol a kincsed. És meg kell találnod a kincsedet, hogy minden, amit az utadon fölfedeztél, értelmet kaphasson.

Ha elkezdesz elígérni valamit, amid még nincs meg, akkor nem fogsz törekedni, hogy megszerezd.

Mint lyukas zsákból a lencse,
Úgy hulljon Rátok a szerencse!

Véget ért 2009 sokféle élménnyel, kezdjük az új évet színtiszta reménnyel! Ha optimistán gondolsz a jövőre, kívánhat bárki bármit Neked előre, meglátod nem fogod megbánni, az életben nem szabad a sült galambra várni!

Szeretettel kívánok Mindenkinek szebb és jobb jövőt, mint amire számít! :)

Julcsi! Szerencsés landolást, vigyázz Magadra! Köszönöm a sütiket, nem lesznek hosszú életűek... ;)

Tücsökmókus, Esztike és Attila! Isteni hangulatot varázsoltatok hajlékomba! Vigyázzatok nagyon a Rókára! Hogyhogy melyikre?! Hát a PaRókára ;)

Frédi, Space... Mhm, nem kis buli lehetett :D Bár felét se értettem olykor-olykor a telefonnak, mert itt sem volt kisebb a hangulat! :) Na mindegy, köszi a hívásokat! Hehe

Sanyi! A képek szuperek, haláli, milyen gyors vagy! :)

Márti! Tiszta szupi sajtos rudat sütöttél! :)

Katika! Micsoda újdonság volt ez a leves!

Julika néni! Ez az almástészta, amit sütöttél... nyami! Ez aztán nekünk a maxi-döfi! :D

Zoli bácsi! Köszönöm a könyvet! Majd Apának főzök belőle... :D Na jó, mi is meg fogjuk kóstólni!

Magdika! Az sms, amit Anyának küldtél a legjobbkor érkezett, az egész család nagyon jót mulatott rajta!

Anni néninek külön is Boldog Új Esztendőt Kívánok! 

Mamikám! Húh, hát nem semmi volt a felhozatal... Ezek szerint ebben az évben sem süt majd Mami rosszakat, sem pedig keveset... :) Jó egészséget hozzá! Máris jelentkezek a főkóstolói posztra! :)

Drága Szüleim! Szebbet és jobbat mindenből!

A nap, amikor az emberre szinte rákényszerítik - "Érezd jól magad!"

Szerintem ez nem így műxik. Az embernek vagy jó a kedve, vagy épp passzívan figyel, legrosszabb esetben pedig bánatos, mert épp kihat rá egy történés. A jó hangulat leginkább a társaságon és azon múlik, hogy hol is vagy éppen. Lehetsz egy emberrel is, ha ő az, aki képes mosolyt csalni arcodra - és viszont. Vagy bulizhatsz egy nagyot a barátokkal. De ez nem törvény.  Leginkább pedig nem kötelező! Ha annak érzed, máris rosszak az alapok. Idén asszem sodródni fogok az árral tovább, mígnem ki nem kötök valahol 2010-ben. :) Addig is azonban búcsúztassuk el ezt az évet jól!

Íme az ígért fotók az év utolsó, egyben legeslegjobb Tankcsapda koncertjéről! :)

Gábornak :) Köszönöm, hogy fotózhattam! Igazi karácsonyi ajándék volt! Na jó, a többi is csupa tökéletes dolog, bár meg se érdemlem ezt a sokmindent... A maci újra fullig, így olyan szép! :) Na és a csomagolás... :D Ja igen, köszi a tisztogatást is!

Attila: Örülök, hogy megismerhettelek! Bár ugye Te is hallottad már a mondást, miszerint - Aki a Tcs-t szereti, rossz ember nem lehet... ;) Remélem össze tudunk hangolni majd egy alkalmat, hogy napfényben is koptasd a városunk kövezetét. Hidd el, a legjobb részét már láttad, mondhatni jókor voltál jó helyen. Mire gondolnék? Hát a konyhámra! :D

Drága Julcsi! Asszem Te jöttél a legmesszebbről, hogy végre átéld egy igazi koncert hangulatát! Ugye Te is észrevetted, hogy mennyire hiányzik egy kép Rólad, amikor... tudod! :D Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat! Paul-omért majd megyek. ;)

Drága Anna és Lajos! Bocsi, hogy csak kutyafuttában taliztunk, majd elsején kicseréljük az élményeinket! :) Addig is...

BÚÉK Mindenkinek!

Hozzávalók:
2 pulyka nyaka
2 ek olaj
2 ökölnyi hagyma
1 ek darált paprika
3 kk piros porpaprika
pici bors
2 kk só ízlés szerint esetleg több
1 kk vegeta
1 cikk fokhagyma
2 ek csípős lecsó, vagy friss paprika – paradicsom
Kb 1,5 dl víz, nem szabad hogy ellepje a husikat, mert akkor nem lesz zaftos, csak vízízű, ami nem jó!

A pulyka nyakakat ízekre daraboljuk, vagy legalább 4-be vágjuk. Hideg vízbe megmossuk. A kuktába hagymát dinsztelünk pici olajon, hogy a folyamaton gyorsítsunk, tegyünk pici sót a hagymára. Ha megüvegesedett beletesszük a darált paprikát, majd levesszük a tűzről. Kicsi hűlés után hozzákeverjük a vegetát, porpaprikát, borsot, sót, fokhagymát és lecsót. Felengedjük a vízzel, és megkóstoljuk, hogy a mi szánk ízéhez megfelelő lesz-e. Ha igen, visszatesszük a tűzre, és beleengedjük a már lecsepegtetett pulykanyak darabokat. Megvárjuk, míg felfő, közben pedig nem kavargatjuk, végül lezárjuk a kuktát. Amikor a kukta felszuszog, visszavesszük a lángot takarékra, és 40 percig főzzük tovább. Miután letelt az idő, eloltjuk a gázt alatta, megvárjuk, míg a kuktánk kiszuszog, majd végre beleleshetünk, hogy sikerült-e az elképzelésünk. Az enyém így sikerült, és bár az ízét nem lehet szemléltetni… nyami! Nagyon finom lett! :)

 Ui.: Aki várja a Tankcsapdás fotókat - látogasson vissza holnap!

Már nagyon várom az estét, hogy végre rekedtre kiabálhassam magam... Van mit kiadni... No de lapozzunk!

Idézetnap lenne, hát kaptok is egy verset, amire zeneszerző kerestetik... ;)

Várom a napot

Csak vagyok, és kérdezek:
Nem tudom, miért létezek?
Nézlek, de már nem értelek,
Csak azt tudom, hogy még féltelek.

Mint denevér lóg képed a falon,
Valahol biztos hiányzok, de nagyon,
Még látlak magam előtt azon a padon,
Mikor leszek már túl azon a napon?

Mikor szemedbe nézve nem érzek semmit,
Mikor nem gondolok Rád én már ennyit,
Még várok Rád - hiába - na de mennyit?
Az idő végül szívemen is enyhít.

Most még nézem, egy gyerek hogy játszik a porba,
Később bánatom - elfojtom a borba.
Ó, mikor lépek már abba a korba,
Mikor be tudok állni én is majd a sorba?!

Ezen a koncerten majd kiáltok egy nagyot!
Egy árnyra már megint: azt hittem Te vagy ott...
A műmosoly már rég arcomra fagyott,
Volt egy kutyám, de az is elhagyott!

(saját szerzemény)

Anno azutáni korból való ez a versem, mikor a kutyusomat ellopták. Emlékszem, a rímek hogy álltak össze. Épp Tcs-t hallgattam, valahogy a rock adta az ihletet... Amúgy nagyon haragszom a mai napig arra az emberre, aki elvette tőlem csodaszép, és nagyon okos németjuhászomat, Fáraót. Évekig kerestem minden hasonszőr kutyában az enyémnek a tekintetét, de sajnos hiába. Most lenne 10 éves... Fogok Róla majd képet feltenni, hogy Ti is láthassátok, de valahol még negatívon van, nincs digitalizálva. No, majd előhalászom valamikor...

Üzenet a tolvajnak és segédeinek: Próbálok megbocsájtani, de egyenlőre nem megy. Visszavásároltam volna többért, mint amennyit fizetett az a valaki, akié lett. Szal ezt csúnyán elszúrták! Remélem megérte, de még inkább, hogy Fáraónak jó gazdija van/volt... Nem kívánok rosszat, bár néha nagyon szeretnék! Ha megszólal a lelkiismeretük, - ami kétlem, hogy van - ahogyan elvitték Fáraót, ugyan azzal a módszerrel vissza is hozhatják (vagy csak csempésszék vissza egyik utódját)! Biztos vagyok benne, hogy megismerne az én kutyusom, mert azóta is visszavárom...

Drága Julcsi! Remélem sikerül átszervezned az estédet! Ki ne merd hagyni! Leginkább mert akkor bajban leszek a karácsonyi ajándékot illetően... :) De emlékeztetnélek rá, hogy minimum 3 éve vágysz erre... :D Szerintem inkább több :)

... és lehet kiabálni! Ma azonban még egy sztori jön.

Mondjuk legyen az, hogyan is kedveltem meg a Tankcsapdát végérvényesen! :)
A történet nagyon egyszerű. Valaki olyan mélyen megbántott, hogy nem találtam a helyemet. Nem tudtam aludni, enni, nem igazán tudtam, hogy most akkor mit is csináljak. Megoldás lett volna, ha visszakiabálok, ám az valahogy nem én vagyok... Pedig ó, de vissza tudtam volna adni a sértést! Na de mire mentem volna vele? Nem akartam megbántani, akkor sem, ha ő ezt tette.

A szemét szemetet szül...

Ezt még egy "A környezetünk tisztaságáért" kampány szövege volt anno. Azt gondolom, hogy ez igaz azonban a kapcsolatokra is. Ha valaki megbánt, reflexből visszaadja az ember, ha nem gondolkozik. Aki azonban az utóbbi mellett teszi le a nagyesküt, nem csak mást, de önmagát is megkímélheti. Leginkább egy újabb bántástól... Szal a történet. Nem tudtam továbblépni, nem tudtam, most akkor hogyan tovább. Anya ekkor azt mondta:
     - Nincs valami koncert mostanában?
     - De. - soroltam fel, ami eszembe jutott.
     - Akkor talán ki is mehetnél, és kiabáld ki magad, mert ez most terápiás.
     - Nincs kedvem. - jött a válaszom. - Esik az eső is, minek ázzak el? Így sem vagyok happy, minek még egy rossz?
     - Na jó, majd még hívlak.
Jött is a hívás estefelé. Már sötét volt.
     - Hol vagy?
     - Hol lennék? Itthon.
     - Na sipirc koncertezni! Otthon ne merj maradni!
     - Esik...
     - Na és? Az eső mindig jót hoz neked, szal mi a gond? - mondta Anya. Ez igaz is. Amikor esik az eső, valahogy mindig olyan nyugodtabb leszek, mert tudom, hogy hamarosan jön valami jó. Olyan számomra, mintha elmosná az életemből a rosszat. Ez lehet, hogy bután hangzik, de évek óta figyelem, hogy így van. Amikor sportoltam, a legjobb eredményeimet esős időben értem el. Mindenkit idegesített, hogy milyen ramaty idő van, csak engem nem. :)
     - Na jó, mivel nincs kedvem szétázni, döntsön a sors. Ha esik, nem megyek, ha nem, akkor meg indulok. Jó így?
     - Alku? Legyen! - Persze ekkor Anya már tudta, hogy elállt az eső. Én elbaktattam az ablakhoz, felhúztam a redőnyt, és lám, kiderült hogy mizu. - Esik? - jött az ártatlan kérdés.
     - Nem. - húztam el a számat. - Na jó, készülök.
Hellyel-közzel ennek a párbeszédnek lett az eredménye az, hogy kimentem a koncertre, végigkiabáltam az első számot, meg az azt követő jópárat... és láss csodát! Máris kikönnyítette a lelkemből a feszültséget.

Azóta mondogatom, hogy Tankcsapdára járni terápiás! Mert ugyan hol kiabálhatsz büntetlenül úgy, hogy mást ne zavarj, és még jól is essen? Így legalább nem fog az ember megbetegedni, mert igenis az a legrosszabb, ha magadba fojtva maradnak a dolgok!

Ha a másik úton gondolkozol, azt pedig most vesd el. Nem érdemes bosszút állni, sem visszaadni a legkisebb sértést sem. Mert ha elindulsz az úton egy olyan leejtőre érkezel, ahonnan már sokkal nehezebb lesz visszafordulni a helyes irányba. Gondolj csak bele! Valaki tesz valami rosszat, te viszonzod. Igen? - gondolja a másik, - ha te így, akkor én meg így... - mert talán észre se vette, hogy megbántott. Egyre jobban csak adogatjátok egymásnak a rosszat, mígnem már az is elfelejtődik, mivel is kezdődött az egész. Talán egy lényegtelen aprósággal, ami mostanra egy teljesen elfajult harc lett. Megéri? Semmiképpen sem! Jó sokan vagyunk ezen a földön, ha épp egy-két ember nem szeret minket, sztem annyi még belefér... :) Amúgy is, talán csak azért nem szeret, mert fogalma sincs, ki is vagy valójában!

Végy egy téglalapot! Minél kisebb, annál csinosabb lesz a csillag amit hajtani fogsz, bár az is igaz, hogy annál nehezebb lesz hajtogatnod belőle jó sokat. Bizony, bizony, egy csillag 120 darab papirkából áll, amit egyformán kell összehajtogatnod.

Hahóóó! Ne add fel máris! :)

Szóval még itt?! Nagyszerű! Akkor lássuk! Fogd meg a téglalapod, hajtsd hosszába ketté, majd keresztbe. A második hajtás csak azért kell, hogy a középvonalhoz tudd lehajtani a téglalapod egy-egy felét. Íme a kép, hogy lásd, hogyan is gondolom:

A második képen azt láthatod, hogy megfordítottam az eddigi munkámat (bal fent), majd lehajtottam a másik két háromszöget is (jobb fent). Szaladj ollóért, mert le kell vágni a felesleget úgy, ahogyan az a bal lenti ábrán már látható. Lehajtjuk a kapott háromszögeket (jobb lent).

A harmadik képen láthatod, hogy lehajtottuk a háromszögeket, majd félbehajtjuk a háromszöget. No, ez lesz egy darabka, amit össze kellene dugdosnod a zsebecskéi segítségével. Ezt így elég nehéz elmagyarázni, hogyan... hajts vagy 4-5 darabka ilyet, és próbálkozz, ahogyan az ábrán próbáltam Neked szemléltetni!

A negyedik képen már egy félkész díszt láthattok.

Végül - röpke 3 óra múlva - íme a kész fenyődísz:

Kedves Mártika! Köszi, hogy nem felejtetted el az ígért finomságot... :) Ma ebédre bizti el is fog fogyni az összes!

Kedves Lajos! Igazad volt, vétek lett volna sokat ebédelni! Köszi, hogy figyelmeztettél, szólj Rám máskor is, lécci! Ja igen, és köszi a Portoricoit... ;)

Kedves Anna! Isteni volt a Néró-szelet, hiába! Te aztán tudod, mivel lehet kísértésbe vinni... ;) Ja igen, meg az aszalt szilvás karaj jött még be, de nagyon!

Kedves Tibi és Alíz! Imádni való volt a netes zenélés, alig várom, hogy talizzunk januárban! Alíz - Szorítok Neked, már görcsben állnak a lábujjaim Érted! Érted?! :)

Kedves Tomi! A beszélgetésünkről - azt hiszem ez nagyon kellett, sokat segítettél, hogy visszanyerjem az optimizmusomat. Köszönöm! Kívánom, hogy ezúttal légy nagyon-nagyon boldog! :)

Kedves Törpenős! :) Tiéd a nap híre! :) Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy sikerült! Nagyon vigyázzatok magatokra! Ez az év olyan volt, amilyen, de ez a hír meggyógyította a végét! :)

Íme itt egy dal, egy hajdani Eurovisio-s győztestől:

https://www.youtube.com/watch?v=51bO1CVPWRA&feature=related

S míg ezt hallgatod, talán átgondolod, mit is jelent Számodra az Ünnep. Csak két, na jó, három nap az évben, miért olyan más mégis?! Ezeken a napokon általában szembesülünk azzal, kiknek vagyunk igazán fontosak, ki az aki gondol ránk. Legalábbis javarészt így van. Vannak azonban vágyaink, vannak emberek, akik szívünkhöz bár közel állnak, mégsem hívjuk fel őket, és valahogy fordítva sem történik ilyesmi. Értük mondunk magunkban egy áldást, és bízunk abban, hogy megvédi őket a jövő évben. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettük őket, vagy nem számítanak többé nekünk... Nagyon is velünk van a szeretet, amit irántuk érzünk, épp csak valami gátol belülről minket, hogy meg tudjunk nyílni. Talán mert nem érezzük, hogy mi is fontosak vagyunk Neki. Nem tudom.

Te vártál valakitől ajándékot? Nemrégen beszélgettem valakivel, aki azt mondta, hogy pont attól nem kapott semmit, akitől a legjobban várta. Fura. Szerintem a karácsony nem erről szól. Nem feltétlenül egy tárgy az igazi ajándék. Okés, persze, azoknak is nagyon lehet ám örülni, de hol van az ünnep lényege? Számomra sosem a kézzel fogható dolgok voltak igazi ajándékok. Nem azt mondom, hogy azok nem jelentenek semmit! Ó, dehogynem! Főleg, ha valaki tényleg bizonyítja, mennyire figyel Rád, és valami olyat ad, amire régóta vágytál, vagy épp tényleg szükséges dolog. Mégis. Eddig a karácsonyig egy olyan kívánságom volt, amit nem lehet boltban megvenni, nem árulják sehol, mégis, bárhol megkaphatod. Hogy mi volt az? Azt egyetlen egy ember tudja. Végül nem teljesült. Régen azt mondta valaki, hogy az igazán szép álmokat jobb nem valóra váltani, mert bizonyára csalódni fogsz a valóságban. Talán igaza volt... Mindazonáltal úgy gondolom, hogy az igazi ajándék nem több egy szívből jövő szónál, tettnél, gondolatnál, áldásnál vagy épp egy mosolynál.

Egy ajándék, legyen az bármi, csak akkor értékelődhet fel, ha szeretettel adják. Kívánok Mindenkinek sok-sok ilyet! Gyűjtsük együtt a pillanatokat, amikért érdemes élni!

A kedvenc fenyőm a Colorado. Hogy miért? Mert citromos illata van. Ha nem ismered, akkor ez bizonyára hihetetlenül hangzik, de tényleg így van.

Karácsonyi illatot gyorsan és egyszerűen varázsolhatunk. Készítsünk forralt bort, vagy süssünk mézest! Ha jól átjárja a házunkat az illat, a mi kedvünk is rögvest jobb lesz... Főként ha az elsőt választottuk, kellő mennyiségben! :)

Aztán ott az a hagyományos trükk, hogy szurkáljunk szegfűszeget egy narancsba. Ez nemcsak szép, de sok napra illatforrásunk lehet. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, nekem idén nem volt hangulatom a végterméket megenni, azaz a szegfűszeges narit, így lefejtettem a héját, és csak azt szurkáltam meg. Az illata így is megvolt, bár tény, nem annyira tartós, mintha a gyümölcsöt szurkáljuk meg. Hogy ezt leplezzem, és kicsit változatosabbá tegyem, különböző alakokat vágtam ki, nem csak narancs, hanem a pomelo (Lidl-ben 300 Ft volt!) héjából is. Gyorsan kész, és hangulatos. Íme, mire gondolok:

Végül összedobáltam az egészet egy laposabb üvegtálkába, amit nagy örömmel fedeztek fel a vendégek. :)

Ez a dal pedig szóljon Mindazoknak, akiknek én vagyok az ajándék:

https://www.youtube.com/watch?v=K5bo4VDEH-U&feature=related

"Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje."
Wass Albert

A világ bármely részén élsz, és Bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este kicsit boldogabb.
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan most én kívánok Tenéked!

https://www.youtube.com/watch?v=KLVuU1MAId0

Karácsonyi ajándékötleteim:

Az ellenségednek - megbocsátás,
Az ellenfelednek - türelem,
A barátodnak - szeretet,
A partnerednek - szívesség,
Mindenkinek - jóindulat,
Minden gyermeknek - egy jó példa,
Magadnak - tisztelet.

Ez így egészen jól hangzik. Bár nem én vetettem papírra/monitorra ezeket a sorokat elsőnek, hanem Oren Arnold - amerikai író és humorista. Ha én írtam volna, akkor a szeretetet nem csak a barátaimra, hanem a családomra is kiterjesztettem volna. A többivel teljes mértékben egyet kell értsek. :)

Nos, idén tőlem mindenki csak egy kicsi ajándékot fog kapni, jelképezve azt, hogy adni öröm. Ezeknek java része már december eleje óta díszcsomagban várja gazdáját. Nem szeretek semmit az utolsó pillanatra hagyni, sosem tettem, főként, ha karácsonyról van szó. Az én trükköm az, hogy általában akkor veszek meg valamit, amikor meglátom, és pontosan tudom, hogy kié lesz, éppcsak elteszem, és majd a megfelelő időpontban már csak elő kell halászni a rejtekhelyéről. Vásárolni az utolsó napokban amúgy se valami jó dolog. Tolongani, sorban állni... hát... inkább itthon egy forró tea. A karácsonyi hangulatom sem fokozódik attól, ha mindenhonnan a Let it snow szól. Inkább érzem azt, hogy mire eljön az ünnep, bármit hallgatok, csak ne karácsonyi dalokat! Pedig pont fordítva kellene lennie. Akkor még lenne varázsa ezeknek a daloknak.

Mára még úgy gondoltam, megosztok veletek pár karácsonyi sms-emet, amit az elmúlt években kaptam.

Ha szívünkben van elég szeretet, az év minden napján Karácsony lehet...

Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot. Ajándékot, szeretetet, mindent, ami fontos Neked. Ajtód elé fehér bársonyt, adjon Isten szép Karácsonyt!

Eljött a Szent este, díszíted a fádat, szeretet járja át a Te kicsi házad. Angyali mosolyod de szívesen látnám, hogy kopogtatsz ajtómon, de szívesen várnám. Gondolok Rád én is amint látod, s kívánom, tedd szebbé a világot! 

A kályhánkban láng lobog. Gyere be Karácsony. Gyújtsd meg a gyertyát, fényszóród a fenyöágon! Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára, Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!

Útra kelt az erdő sok-sok fenyőfája, örömöt szerezni, szerte a világba. Meghittség, Boldogság, Szeretet és Béke legyen a családod örökös vendége!

Mikor kigyúlnak a fények, pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal egy Rád kacsint, kicsi kendőből csillámot hint. Így adja át az üzenetet: Boldog karácsonyt Mindenkinek!

Ezt pedig én írtam, és küldtem tavaly mindenkinek:

Csilingel a csengő, suhan a szán, angyalka járt nálunk az elmúlt éjszakán. Ajándékot hozott és szívünkbe békét, kívánt egészséget, s hogy őrízzük a szeretet fényét!

A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre.
A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.

Pár hete fedeztem fel újra ezt Paulo Coelho könyvében. Már egyszer olvastam Az ördög és Prim kisasszony történetét, de most megint a kezembe akadt, és amikor belelapoztam itt nyílt ki. Imádom Paulo Coelho-t. Bár néha megdöbbent, hogy mennyire pontosan meg tud fogalmazni érzéseket, helyzeteket. A minap is Anyával a Sparban vásárolgattunk ezt-azt, aztán a kassza felé menet megláttam, hogy egy amolyan határidőnaplót is kiadtak az idézeteivel. Fogtam, felolvastam exhasperkábé oldalról egy idézetet, mire Anya is felvett egy példányt, és egy olyan választ kaptam, ami mindkettőnket megérintett. Végül nem vettük meg, mert túl drága volt. De még nem biztos, hogy nem megyek vissza érte... ;)

Döntések. Nem mindig választhatunk. Sokszor kell elfogadnunk mások döntéseit. Ha mégis ránktalál az a szerencsés véletlen - bár, mint tudjuk, véletlenek nincsenek - hogy megadatik a választás joga, a legtöbb esetben nem élünk vele, vagy épp rossz döntést hozunk. Minden rossz azonban szolgálja fejlődésünket. Elveszíthetünk egy lehetőséget, és ugyan azzal a döntéssel azonban nyerünk 100 másikat. Figyelnünk kell az apró dolgokra, mert ezek magukban rejtik, mit veszíthetünk, és mit nyerhetünk.

Idén sok döntést kellett meghoznom. Voltak közöttük olyanok, amelyek alapvetően változtattak rajtam. Na de hogy is mondja kedvenc nemsokára koncertező csapatom?

Ha magadba nézel és azt látod, hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út, amin jársz, és többé ne is fordulj vissza... 

Nincs bennem harag, sem bosszúvágy, sem más negatív cucc. Úgy érzem, megtettem mindent, és ha kevés volt, hát nem baj. Elbuktam volna? Nem, semmiképp! Azt hiszem csak akkor veszít igazán az ember, ha kihagyja a lehetőséget, amit igenis ki kell használni, hogy boldog legyen. Ha közölnék velem, hogy ennyi, holnap vége lesz a világnak, azzal a biztos mosollyal köszönhetek el, hogy tudom, legalább megpróbáltam. 

Hogy mit hoz a jövőm? Nem tudom. No de ezt senki sem tudja, hála Istennek. Így a remény, hogy még sok szép napot fogok együtt tölteni azokkal, akik fontosak nekem, az enyém marad, és ez az egyik legjobb dolog, amit kitaláltak nekünk odafent.

Bemutatom Nektek Thomi-papagájomat! :)

Teljes nevén Fan Thomas azaz Rajongó Tamás - a barátpapagáj. Hogy kiért rajong? Természetesen Értem! :) ( A "Ventillátor Tamás" ugyanis elég bután hangozna... :D ) Ez a madárka ha hiszitek ha nem, tud integetni, pacsit és puszit adni, megfordulni és tartani a szárnyát, ha meg akarod simogatni, és ezt mondod is Neki. A leginkább akkor imádom, amikor beszél. Nem sok szókincse van, de azt a keveset tudatosan használja, nem csupán ismétel, mint azt sokan hiszik. Ha például ráfér egy takarítás, mormog, hogy "fúj, koszos vagy", ha a vizét kell cserélni, egyre hangosabban mondogatja, hogy "tiszta víz, tiszta víz". Ha éhes, azt is szóvá teszi: "Kérsz még!" szavakkal. Takarítás után is előszeretettel mondogatja, hogy "tiszta vagy, látod?" :)
Az első komolyabb mondata a "Boldog Karácsonyt!" volt, ami nemsokára megint aktuális lesz. Bár húsvétkor is mondogatja, ha eszébe jut... Megtanulta, hogy kézből csak akkor kap ételt, ha azt mondja: "kérek szépen", és van mikor meg is nevezi, hogy mit. Pl. "Kérek szépen diót." Ismeri a répa, retek szavakat, és ha simogatásra vágyik, azt mormogja: "simi-simi" :) Sok örömet okozott már! Az embereket is meg tudja különböztetni, bár nem mindenki nevét mondja, csak akiket sokszor lát. Ekképpen a Mami, Vali, Valika, Kálmán neveket tudja eddig. Tud köszönni is. Ha reggel bemégy hozzá, hogy felhúzd a redőnyt, és véletlenül nem köszönsz Neki, utánad szól, rendesen hangsúlyozva hogy: "Jó reggelt!" Ha még mindig nem szólsz, addig ismételi, majd fütyöl, míg már nem bírod elviselni, és köszönsz, ekkor megnyugszik és elhallgat... :) Kész egyéniség! :) Nem csak beszél, hangokat is utánoz. Imádom, ahogy a víz csobogását tolja, de az emberi fütty is jól megy már. Szóval édes, és hogy végezetül még idézzek tőle egy szót: "IMÁDLAK" kicsi madárkám, boldog névnapot! :)

Drága Tanár Úr! Isten éltesse születésnapja alkalmából egészségben, még nagyon sokáig! Remélem sok közös élmény vár ránk jövőre is! Szeretettel gondolok az egész családra és kívánok áldott karácsonyt mindenkinek!

Miki! Köszi a fotót! Áldott Ünnepet Neked és a lányoknak!

Tudtad? Én csak nemrégen olvastam arról, hogy egy-két díszünk mit is szimbolizál. Végülis van, ami teljesen rendben, de sztem vannak túlmagyarázott dolgok...

Csillag - Sokan a fenyő csúcsára teszik. A Betlehemi csillagnak állítunk így emléket.

Csillagszóró - Az élet múlandóságát hivatott felidézni, hogy értékeljük azt az időt, amit kaptunk. A szeretet fontosságára hívja fel a figyelmünket.

Jégcsap - A tél, a hideg, a víz, a tisztaság.

Gömb - Ma már üvegből készült, csodaszép kézzel festett darabokkal gazdagíthatjuk gyűjteményünket, bármerre indulunk is beszerzőútra. A gömb őse azonban az alma volt. És már megint a Biblia adta a gyümölcsöt. Emlékeztek Évára? :)

Girlandok - Ha már említettük a paradicsomi dolgot, akkor lám, ők a kígyók...

Égősor - Eredetileg gyertyák, Jézus jelképei, hogy hitünkkel a fény költözhet a lelkünkbe.

A színek is jelentéssel bírnak. Az arany a nőiesség, az ezüst a férfiasság jelképe.

Az angyalkák az egyetlenek, akiket nem kell "szótárazni". Ők azok, amik. Hiába, mindig őket szerettem a legjobban.

Szal hiszi, aki igen, aki meg nem, az csak nyugodtan díszítgesse a fáját, ahogyan én is évek óta azzal, ami neki tetszik. Szerintem azok a legszebb díszek, amik kézzel készülnek. A nem feltétlenül szép, mégis a legértékesebbek, amiket valaki nekünk készít, vagy amit mi magunk készítünk el. Nos, ha még nincs ilyened, segítek. Ma ugyanis a héten Tündétől tanult csillagot tanítom meg Nektek, hogyan is kellene szépen meghajtogatni. A szépség a pontosságon fog múlni elsősorban, a másik meghatározó elem pedig a választott papír milyensége. Tünde hologramos papírból készítette a mintadarabjaimat, én azonban már nem kaptam ott, ahol Neki még sikerült beszereznie, így egy szalvétadarabkán mutatom meg a hajtás technikáját.

Vegyünk egy négyzet alakú papírt. Hajtsuk meg félbe, keresztbe és az átlókat is. Ha megvannak a hajtások, hajtsuk vissza, az alap négyzet lesz a kiindulási pontunk.

 Jobbról balról hajtsuk be az oldalakat a felezővonalhoz.

Az alsó és felső oldalakat is hajtsuk a felezővonalhoz.

 
Hajtsuk be a háromszögeket, ahogyan a kép mutatja.

Fordítsuk el a négyzetünket 90 fokkal. A közepénél nyissuk ki ollóval a fél részt úgy, hogy csónakalakot kapjunk.

Csináljuk meg a másik féllel is.

Hajtsuk fel a felső csónak feleit,

 
majd nyissuk le a negyedet, hogy a négyzetre illeszkedjen.

Ugyan ezt kell tenni mindegyik negyed résszel.

A háromszögek behajtása következik az átlókhoz.

Majd szükségünk lesz egy ollóra. Be kell vágni a háromszögek találkozási pontjáig a lapunkat, majd megfordítjuk a színét az asztal lapjához.

Aláhajtjuk a bevágástól a csúcsig tartó háromszög részt, mind a 4 oldalnál hasonlóan.

Képzeletben megfelezzük a Nagy átlón fekvő befogót, és kihajtjuk a kis átlóig... hűha, ez túl trigonometriásra sikeredett... Na mindegy, itt a kép hozzá azoknak, akik nem értették: :)

Visszafordítjuk az asztal lapjára a hátoldalt, és ezt kell látnunk:

És a matekosan megfogalmazott mozdulatokat ezen az oldalon is végrehajtjuk.

Csillagunk készen is van, már csak egy cérna kell, amivel ilyen szépen felfűzheted:

Ui: Még egyszer köszönöm szépen Tünde! :)

A kitartóknak pedig, íme egy vicc - nemrégen olvastam ugyanis egy kvízkérdést. Ezt tényleg van, aki eltévesztené? Mhm... Te melyikre tippelsz? Nekem szimpi a "c" válasz ;)

Mit eszik a rénszarvas?
a., csoki mikulást
b., füvet, zuzmót (füvezne, a kis hamis?! :) )
c., semmit, csak vodkázik, attól piros az orra

Na jó, asszem mára ennyi... Aranyos vasárnapot Mindenkinek!

Pogácsa. Az örök süti, ami vagy nagyon jól sikerül, vagy nagyon nem. Gyermekkorom óta rajongok Nagymami pogijáért. Gyermekként a csokit nem nagyon szerettem, talán így máris jobban kell éreznetek a súlyát kijelentésemnek. Két féle ember létezik, aki alapvetően sós-szájú, meg a másik faj, aki édes. Persze az évek alatt én is "átigazoltam", hiszen aki ismer is kicsit, tudhatja, hogy imádom a fagyit! :) Azt meg sós változatban asszem még elképzelni is elég perverz dolog lenne... És az se mindegy, hogy milyen. Válogatok, na de amíg kettő van, miért is ne?! Tedd csak a szívedre a kezed, Te is pont ilyen vagy! :)

Szóval pogácsa. Akár hányszor süt Mami, valahogy mindig elfogy mind, ennek ellenére Neki sosem ízlett, mindig csak úgy mondja: "ez a rongy pogácsa, most se sikerült..." Ha lenne annyi hajam szála, ahányszor hallottam, hogy na Ő aztán nem süt többet, mert ilyen, meg olyan rossz... :D Vicces!

Szóval ha évek óta keresel egy jó receptet, akkor íme, legyen a Tiéd!

Hozzávalók:
1 kg liszt
50 dkg RAMA
5 dkg élesztő 1 dl tejben felfuttatva
1 csomag sütőpor
3 tojás sárgája
450 g tejföl
3 lapos kiskanál só

A lisztet a sütőport egy tálba átszitáljuk, majd elkavarjuk a sóval. Jöhet a RAMA, amit szépen elmorzsolunk az előbbiekkel. Egy kis lyukat képezek a RAMA-s liszt közepébe, ebbe teszem bele a tejfölt, a tojások sárgáit és a felfuttatott élesztőt.

Kezdőknek: (nem tudom írtam-e már, szal a tudás anyja bizti nem én lennék... :) )
Hogyan futtassunk fel élesztőt?!
Langyosítsunk 1 - 1,5 dl tejet, - a receptek általában jó támpontot adnak - morzsoljuk bele az élesztőt.  Tegyünk bele egy - két csipetnyi cukrot, akkor is, ha a recept külön nem írja, és szórjunk a tetejére egy kevés lisztet.

Tudtad? Az élesztő nem más, mint élő mikroorganizmus, gomba. Az élesztő folyadékkal érintkezve aktiválódik, és gázokká alakítja a hozzáadott cukrot, majd a lisztben való természetes cukrokat is. A keletkező gázok emelik fel a tésztát a kelesztés alatt. Tehát fontos, hogy ideális körülményeket biztosítsunk. Köztudott, hogy az élesztő melegben fejti ki hatását. Forró tejben azonban az élesztőgombák elpusztulnának. Ezért a tej optimális hőmérséklete 36°C. Ha túl hideg a tej, azzal bajt nem csinálunk, ám tudnunk kell, hogy ez a kelesztési folyamatot nagy mértékben belassíthatja. Én nem szeretem a por-változatot, mindig friss élesztőt használok. Általában Budafok-ot.
Amikor pedig azt írtam, hogy a receptek jó támpontot adnak, mennyi tejet használj, arra gondoltam, hogy amennyi tejet ír, én általában az összeset meglangyítom, hogy az élesztő felfutását ne zavarja meg a hozzáadott hideg tej. Ez csak egy tipp, ha akarod - betartod, ha nem, hát úgyse fogok ott állni, és a kezedre koppintani. :)

Elkezdjük összeállítani a tésztát. Ha összeáll, még nem biztos, hogy jó lesz az állaga. A receptben fel nem tüntetett plusz tejjel kell lágyítanunk rajta. Egy-két maréknyi elég szokott lenni. Igen, maréknyi... Mami is így adagolja! És innen sajna bármennyire is szeretnék, nem segíthetek mindazoknak, akiknek nincs egy kevés előtapasztalata kelttésztákkal. Ezt ugyanis érezni kell. Olyan legyen, ami nyújtható, de lágy. Ebből lesz szép finomság!

Ha mindezen túl vagyunk, pihentetjük 0,5 - 1 órát.

Egy lisztezett deszkán elnyújtjuk, késsel bevagdossuk hosszanti irányban, majd szaggatjuk és tepsibe, sütőpapírra tesszük. Tojással megkenjük a tetejét, esetleg tehetünk rá reszelt sajtot is. Eláruljak valamit? Én úgy szeretem, ha érzem kívülről rajta a sót. Szal én enyhén a sajátomat meg szoktam sózni még sütés előtt. Próbáld ki pár darabon, hátha ráérzel az ízére...

Közepes lángon szépre sütjük.

Nemrégen kaptam egy receptet Zolitól, ami kísértetiesen hasonlít erre, amit írtam, de még nem sütöttem meg, így addig a Nagymami receptjét kapjátok "csak"... :)

Elhatároztam, hogy karácsonyig már olyan kevés az idő, hogy inkább az ünnephez kapcsolódóan minden nap meglepi nap lesz. Azaz, felhagyok azzal az eddigi kiszámíthatósággal, hogy melyik napon miről fogok írni. A mai nappal pedig el is kezdem. Utazási fotók helyett máris valami egészen mást kaptok! :)

Tavaly ilyentájt kész Angyalkagyárrá alakult a konyhaasztalom.

Egy jó lövésznek természetesen a ragasztója is pisztoly, így beszereztem egy ragasztópisztolyt. :) A virágosoknál láttam először, hogy milyen gyorsan dolgoznak vele, és máris elkezdett kattogni fejemben a kreatív részleg, hogy bizony, mennyivel könnyebb ezzel munkálkodni. Így igaz. Ha valaki sokszor alkot, annak nagyon ajánlom. Jó, persze a finom ragasztáshoz még mindig a Technokol Rapid a leg.

Képzeljétek, az asztalon látható cikláment szeptemberben kaptam, születésnapomra, és egészen karácsonyig hozta egyik virágját a másik után, olyan kis hálás volt a locsolásért.

Mi is van még az asztalon... Munkácsy ecsetek! Imádok velük festeni. Bár akkora művész sosem leszek, mint névadója, valahogy jó érzés mindig a kezembe venni őket. 3 félét tartok, nullásat, négyest és tizenegyest. Ezekkel általában mindent meg tudok oldani. Na jó, a plafont nem ezzel meszelem... ;)

Amit még nagyon szeretek, az az akril festék. Megvan az a jó tulajdonsága, hogy vízzel hígítható, ám ha megszárad vízálló lesz. Hogy miért jó ez? Mert ha mondjuk valami poros lesz, egy nedves törlőkendő nem fogja lehozni a festésedet, mint az akvarell (vízfesték) esetében.

Lássuk hát, hogyan készültek az Angyalkáim. Az alapötletet a Budapesti Karácsonyi Vásárról hoztam. A szoknya rész nem más, mint szárított lótuszvirág. Nekem azonban nem nagyon jött be a látott natúr színe, ezért kaptam elő az ecseteimet. Piros, zöld és arany akrilfestékekkel lealapoztam hát a leendő szoknyarészt. A kreatív boltban még régebben vettem papírgolyókat és babahajat, azt csak elő kellett halásznom a fiókból. Ez lett a fej és a hajacska. Amikor ezeket ragasztópisztollyal egyesítettük, jöhet a masni, ami a szárnyakat jelképezi. Javaslom, hogy olyan szalaggal dolgozzatok, aminek drót a széle, mert akkor szépen tudjátok formálni. Ha ezzel is megvagyunk, az arc festése következik. Aki nem érez magában olyan hatalmas ügyességet, az csak jelölje a szemeket két barna vagy fekete ponttal, a szájat pedig egy mosolyvonallal. Végül a kezeket találjuk ki. A masninak a drót szélét levágva és abból hajtogatva kapjuk a kedvesebbik verziót, de egy virgács darabja is jó kéz lehet. Hogy melyiket választjátok, csak rajtatok múlik. És íme mindez a karácsonyfán:

Sokat törtem a pici fejemet, hogy egy ilyen nagy kaliberű recept közlése utáni napon - mint a képviselő fánk - vajon mit is fogok majd írni. Aztán úgy döntöttem, hogy kaptok pár fotót, amit ötletként ajánlok kreatív lelkitársaimnak. Aki nem ilyen ügyes kezű, gyorsan ajánlja az oldalamat valakinek, akiből kinézi, hogy képes elkészíteni... :)

Az első képen egy béka látható kígyóubiból, egy darabból kifaragva. (Csak azért írom, ha valaki nem látná benne... ;) ) A nyelvén épp egy bogárka imitáció borsszemekből... :D

Ha van ismerőseid között valaki, aki (sz)ámítástechnikában guru, bizti örülni fog egy új egérnek... mondjuk trapistasajtból faragva! Bár ezzel kapcsolatban azért vannak kétségeim, mert aki kapta tőlem, valahogy úgy rémlik annyira nem volt oda. Persze lehet, még túl reggel volt egy ilyen "trauma" feldolgozásához... :) És a lángost valahogy jobban dicsérte, pedig ezen sokkal többet agyaltam... Emlékszel? A lángos receptjét már írtam, még valahol a naplóm nagyon elején.

Befejezés képpen pedig itt egy harapós krokodil, reteknyelvvel. No comment.

Most pedig szeretnék még pár dolgot mesélni a tegnapomról. Rengeteg ajándékkal lettem elhalmozva. Nem is értettem már a nap végére, hogy miért is. Ok, persze tudom én, itt a karácsony. Szóval most jönnek a köszönő sorok:

Kedves Ica néni! Köszönöm szépen azt a sok virágos kelléket, amikből kedvemre alkothatok, ha megszáll az ihlet. A legjobban talán mégis az álarcnak örülök! Remélem kapok majd egy meghívást maszkabálra, mert most már nem lenne gond, mi mögé bújjak.

Kedves Tünde! Imádom ezt a csillagot, azt hiszem szentelek neki egy napot, hogy más is megtanulhassa. :)

Kedves Eta! Nagyon kellett ez a beszélgetés. Úgy érzem megerősített. Köszönöm a szép fotódat is. Kellemes emlékeket idéz bennem.

Kedves Katika! Köszönöm ajándékodat, örülök, hogy te választottál, és nem én. Évről évre mindig meg tudsz lepni. Ez hihetetlen.

Kedves Zoli! Kicsi a világ, újfent sikerült ezt alátámasztanunk. A pogi recepted, tényleg isteni! Bocsi, hogy nem hittem el elsőre, hogy tényleg Te sütötted... :) Köszönöm a receptet, hamarosan ki fogom próbálni, nekem is sikerül-e ilyen fincsire. No és a virtuális kézcsók ari dolog volt! :)

Kedves András! Örültem, amikor azt mondtad, be fogod paszpartuzni a Harc a falatért című fotómat. Idén asszem ez a fotóm sikerült a legjobban... vagy ha nem is, hozzám ez áll a legközelebb. Viszlát a Tankcsapdán! :)

Drága Tanár Úr! Örülök, hogy találkoztunk. Remélem jövőre több ilyen alkalom lesz.

Kedves Fotóklub tagok! Mindenkinek áldott ünnepet és jó fényben gazdag egészséges új esztendőt kívánok!

Kedves Józsi! Várom a fotókat! Remélem körlevelezed, amiket készítettél.

Kedves Sanyi! Már eszegetem a mogyorót, amit pucoltál nekem. Ez még a pécsi szállítmány, ugye? Megismerem ám... :)

Drága Mamikám! Köszönöm a délutáni teát, megyek máskor is! ;)

Drága Apa! Utolsónak hagytalak, de csak mert Te vagy a legfontosabb. Köszönöm szépen azt a kis üvegangyalkát, tényleg nagyon kedves és szép. Sikerült meglepned!

Ígéretemhez híven, ma lehullik a lepel a képviselő fánk túlmisztifikált receptjéről... :)

Előtte azonban még egy száraz tény, amit páran hiányoltatok. A 100 nap alatt összesen 7431-szer töltöttétek le az oldalt! :)

Pontosan 100 napja, hogy írogatok Nektek! Ez alatt az idő alatt rengeteg biztatást és kedves szót kaptam Tőletek, amit köszönök szépen. Nagyon jól estek! Lépjünk tovább! Jöhetnek a virágok is az öltözőmbe... ;)

A 100-as szám számomra mindig a kerek tökéletességet jelentette. 100 % - ot nyújtani azonban szinte lehetetlen. Hiába a tökéletes szándék, valahol mindig elveszlik az az 1-2 értékes százalék.

Hűségetek jutalma, egy alkalomhoz illő fincsi dolog lesz, ami nem más, mint a: Képviselő fánk receptje... Holnap! :)

Mára azonban már csak egy tulipános fotót kaptok. :) Ez a kép tisztán a karácsonyi színeivel már akkor is felidézte bennem az ünnepet, amikor készítettem. Legyen a címe mondjuk...
Magyar Karácsony :) Persze ha tudtok jobbat, jöhet... :)

Drága Anna és Lajos! Tudjátok, én hogyan ünneplek?! Megnézem Diana Krall Live in Paris DVD-jét. :) Ez úton köszönöm szépen, igen, imádnivaló, ahogyan azt sejtettétek, tényleg tökéletes ajándék számomra! Már 2x láttam... No és a hűtőmágnes is a helyére került. Milló pusza!

Drága Julika néni és Zoli bácsi! Köszönöm szépen a szakácskönyveket, megkaptam Anyáéktól. Nagyon szépek, és már találtam érdekes dolgot benne, ami elgondolkoztatott, hogy ki fogom próbálni! Ez is tökéletes ajándék, amit nagyon szépen köszönök! :)

Drága Nagymami! Köszönöm szépen a kabátot, amit karácsonyra kaptam, örülök, mert mindenkinek tetszik, és olyan jó meleg! Imádom! Persze Mamikámat még jobban.. :)

Drága Sanyi! Mint leghűségesebb blog-olvasóm ki ne maradj már a sorból! :) Vigyázz nagyon a Tankcsapdás sapidra, mert most ugyan megúsztad, legközelebb még lenyúlhatom... :D Puszillak! Remélem sok ilyen szép napunk lesz még, mint a vasárnap!

Tibi és Alíz! Szerencsés landolást, érezzétek magatokat nagyon jól! Ja igen, és ha majd felém is jöttök, hozhattok egy Fat Bastard-ot... Persze jöhet több is, olyan helyesek az ikerpárok! :D

Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág,
És a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, Falevél a dombtetőn,
Álmos holdfény rád köszön, s el fúj a szél...

De addig van remény, minden perc ünnepel,
Hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Ezt a dalt kaptam Anya előadásában Apától, CD-n. Nemrégen elkezdték végre felvenni a dalokat, amiket szeretek hallgatni Tőlük.

Édesapám és Édesanyám megismerkedésének történetét mesélem el ma Nektek. Apa zongoristaként dolgozott esténként, tanára Papp Endre - Papp Lajos zeneszerző testvére - azonban fogtechnikusként egy nagy vállalatnál. Bandi bácsi, akinek köszönhetem, hogy vagyok. :) Ő egy teremben kalapálta a fogacskákat Anyuval. Szólt a rádió, Anya meg énekelgette az akkori slágereket. Kérdezte is Bandi bácsi, hogy nem lenne-e kedve egy bárban énekelni. Anya régebben már nyert dalversenyeket. Szóval nyitott fülekre talált az, amikor Bandi bácsi azt mondta, ismer egy fiút, aki tanul tőle zongorázni, és ha gondolja, bemutatja szívesen. Később Apának is mondta, hogy van egy lány, aki szeret énekelni, és lejön majd az egyik este. Szó ami szó, Apa nem volt elragadtatva. Mondása szerint addigra már rengeteg tehetségtelen lány próbálkozott nála, de egyik se tetszett neki. Aztán egyik este Anya is letévedt a Pálmába. Apának a zongora lábai között feltűnt Anyu hosszú, tökéletes lába, és még a hangja is ott volt! Hát röviden tömören ennyi.

Anya hangjáról még annyit, hogy több újságcikk elismerően írt már róla. Szerintem egyre szebb, és nekem a világon a legszebb, hiszen az Édesanyám! Amikor pedig Apa zongorázik, azt ugyancsak imádom hallgatni. Így nőttem fel, átszőtte életünket a zene...

A mai napra egyik orchideámról készült makro fotót szántam, hogy kritizáljátok bátran. Annál is inkább kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert nem kissé vagyok elfogult ezzel a fotómmal kapcsolatban.

Lensbaby-vel készült, és imádom ezt az obimat! :) No meg ez volt az első orchidea otthonomban, amit egy évnyi nevelgetés, pampucolás után ismét virágban láthattam. Ő az én konyhám kicsi csodája. Engem egy fészkére szálló madárra emlékeztet. Épp csak a kis fióka hiányzik a teljességhez. Te mit gondolsz róla?

Amúgy ma Luca napja van. Szófia Amanda keresztlányom - Isten éltesse sokáig, boldogságban - és szeretett Nagypapám születésének a napja. Nagypapa ma lett volna 89 éves...
Nagyon imádom, elmúlhatatlan ez az érzés, de ez - azt gondolom - jól is van így. Családom, hogy még sokáig éljen közöttünk Nagypapa az emlékezés által, ezen a napon mindig összeül egy közös ebédre vagy vacsira. Ilyenkor együtt vagyunk, és felidézzük azokat a kedves történeteket, amik hozzá kötnek. Idézzük mondatait, amik a mai napig megmosolyogtatnak bennünket. Egyenes és tiszta ember volt, kevés baráttal. Akik azonban kivívták maguknak ezt a státuszt, meg is érdemelték a bizalmát.
Imádta hallgatni, amikor zongoráztam. Amikor már nagyon beteg volt, felvettem neki magnószalagra, diktafonnal ahogyan játszom, és bevittem a kórházba. A minősége nem volt egy "hűdehajde", de megérte. Amíg véget nem ért a zene, a fájdalom eltűnt az arcáról. Ez volt az utolsó alkalom, hogy még beszélgettünk. Szerettem hallgatni a történeteit. Szerettem, amikor a vadászrepülőkről beszélt, talán ezért is imádtam annak idején a J.A.G. sorozatot... Volt hogy azt képzeltem, ő a fiatal ügyvéd... :) Ma már persze mindez vicces. :) Lássuk, mire emlékszem még... Hűha, ha azt mind leírnám, asszem több hét lenne, mire a végére érnél, szóval majd lassan adagolom inkább a többit, mondjuk hétfői sztoris napokon olykor.
Kívánom, hogy szeressenek és tiszteljenek úgy Benneteket, ahogyan Nagypapát!

Ma pedig kedvenc dalával búcsúzom, mindig megkönyezte amikor játszottam Neki... :

https://www.youtube.com/watch?v=6wLti06X_Bc

Vehetünk sokféle karácsonyi mintás szalvétát, de az igazán ünnepélyes szerintem, ha egy kicsit a terítékkel önmagunkat adjuk át. Ha esztétikailag a legmaximálisabban próbáljuk az ünnepet fényesebbé tenni, annak mindig boldog szemrebbenések a jutalma. Kevés kellékkel, épp csak mégis adva valamilyen pluszt. Ilyen számomra egy szépen meghajtott szalvéta. Legyen az a legegyszerűbbtől, az egészen bonyolultakig... A törődés, hogy nem csak a kanál alá van hajtva, mindig megmosolyogtat. Ha pedig engem igen, magamból kiindulva gondolom mást is.

A mai nap egy fotósorozatot kaptok arról, hogyan lehet mindkét oldaláról szép legyezőt hajtani. A legkönnyebb, és talán a legmutatósabb, ha 40x40 cm-es Duni anyaghatású szalvétát választunk, aminek darabára ugyan elég borsos, hiszen olyan 65-70 Ft/db, ám ha belegondolunk, hogy nem mindennap használjuk ezt a technikát, talán meg fogja érni. Persze ügyesebbek próbálkozhatnak bármilyenből meghajtani, hiszen nekem is sikerült! No akkor - tanulásra fel! :)

Kiindulópontként hajtsuk szét a szalvétánkat.

A színe kerüljön az asztal lapjára. Hajtsuk be az egyik felét.

Hajtsuk be a másik, szemben lévő élét is a feléhez úgy, hogy a két hajtás között legyen olyan 1 mm rés, majd hajtsuk be a szalvétát a felénél. Így:

Ugye eddig nem is olyan bonyolult... :) No akkor most az egyik szélt hajtsuk be a középvonalhoz, majd felezzük meg ezt a behajtásunkat, és hajtsuk vissza. Kész is a legyezőnk alapja.

Hajtogassunk szabályos legyezőt, oda-vissza mozdulatokkal.

Ha jól dolgoztunk, akkor van egy olyan széle a legyezőnknek, ahol két hajtás fut egymás mellett. Úgy fogjuk meg a kezünkben a szalvétát, hogy ez legyen felül. Az előző képen ez látható is, figyeld csak meg jól! Az első hajtás belsejét hajtsuk le háromszögben, majd igazítsuk a széleket.

Hasonlóképpen járjunk el a következő hajtás-zsebeknél is.
Ezt nem kell, csak ha ellenőrizni szeretnéd a munkádat, hogy eddig jól csináltad-e. Ha kilazítod a hajtást, így kell kinézzen...

Szóval, ha elfogytak a hajtani való belsők, fordítsunk egyet a szalvétánkon.

A másik oldalán is húzzuk le a belsőket háromszögig. 

Most már csak az a feladatunk, hogy két kézzel széthúzzuk a legyezőnk tetejét. Nos, mivel egyik kézzel fotóztam, ezt csak részben tudom Nektek szemléltetni... :) Ez lesz a felénk eső, de amúgy a hátoldala.

A másik pedig, értelem szerűen a színe, ami majd a vendégünk felé kerül. Íme:  

Tegyük tányérra! Na mit mondtam?! Isteni, ugye? 

A hátoldala pedig éppúgy szépséges.

Fehér, vagy bármely más egyszínű szalvétából is mutatós.

Ugye sikerült elbűvölnöm Benneteket? Nos, azon a napon, amikor tanultam, sok minden történt. Egy kedves meghívás révén jutottam el abba az étterembe, ahol kávézás közben kibukott belőlem, hogy milyen szépségesen van terítve. Ekkor cseppet sem szőke hercegem beszélgetésbe elegyedett Szabolccsal, aki megmutatta ezt a csodás dolgot. Köszönöm szépen, még egyszer, Mindkettőtöknek! *

A fentebbi egy komoly befenyegetés akart ám lenni!

Egy évet számtalan módon lehet zárni. Összeszámolhat az ember sokféle mindent. Mely napokért volt érdemes élni, hányan bántották meg a lelked a mélységéig, vagy bántak veled lenézően, kik álltak olyankor melletted, kik voltak, akikre mégse számíthatsz többé... Minek?! A jó dolgokat úgyse felejtjük el, azokra érdemes emlékeznünk, a rosszakat meg a legegyszerűbb, ha kikiabálja az ember magából. Persze sokan vagyunk úgy, hogy amikor kellene kiabálni, hát nem tudunk. Sokszor nem mondunk el valamit, hogy ne bántsuk meg a másikat. Én is ilyen vagyok. Gyűlik bennem a cucc, aztán van egy pont, amikor már nincs tovább. Hogy ezt ne érjem el, minden évben terápiásan elmegyek pár Tankcsapda koncertre, ahol aztán feltűnés nélkül kiabálhat az ember. :)
Komoly! A legjobb hely, ahol kiadhatod a feszültségedet! Amúgy is jól érezheted magad, ha épp Neked nincsenek ilyen gondolataid, és egy boldog harmonikus életet élsz. - Bár ez évben valaki azt mondta nekem:

A boldog élet illúzió. Senki nem boldog igazán, de mégis előszeretettel hitetik el veled, csakhogy még pocsékabbul érezd magad...

Ti mit gondoltok? Igaz lehet? Én elsőre mosolyogtam rajta, de most már látom, hogy lehet benne valami...

Szóval, így az év vége felé még koncerteznek pár helyen a "Fiúk":
Ma Kaposváron, holnap Zalaegerszegen, 18-án Szegeden, 19-én Budapesten kiabálhatjátok Ti is Velük, hogy:

Tudnod kell, hogy a felhőkön túl mindig kék az ég, de
Két lábbal a földön azér’ annyit mégis kérdeznék, hogy:

Hova tart mondd csak a Világ, mi?
A fele semmi, de a fele valami, és
Az a fele olyan dolgokkal van tele,
Amire itt mindenki kíváncsi...

Az igazi nagykoncert viszont DEBRECENben lesz, 29-én a Főnixben, ahol tutira megtalálható leszek! ;) Íme egy tavalyi kép, csak Nektek, csak most akcióban.
Mit nem adnék, ha fotózhatnék idén...

Azt mondta az orvos, ha a szíved fáj is néha,
Adj rá hangerőt, és jobban leszel a rocktól!
Nem a szesztől, nem is a drogtól,
De a gitártól meg a dobtól
Végül tényleg jobban lettem:

Köszönet Doktor!

 

Olvasok egy könyvet. Azaz egyet sosem, mert mindig párhuzamosan olvasok 4-5 dolgot... :) Általában azzal haladok, amelyikhez épp hangulatom van. Egy ideje már azonban egynek a lapjait forgatom. Vécsey Aurél írását. Címe: Magyar tragédia - A Don-kanyar. Hihetetlen. Tényeket ír, és kutatja, hogy vajon miért is veszett oda a 2. magyar hadsereg, több mint 2000 km-rel határunktól. Politikai kényszerhelyzet? Rossz döntések sorozata? Kik a felelősök? Érdekes olvasmány... Hiszen ugyan kinek ne lenne legalább egy rokona a felmenői közül, aki nem esett el a farkasordító hideg télben, egy lehetetlen küldetésre parancsot kapva, vagy került fogságba. Elenyésző %-uk tudott csak hazajutni, aki megjárta a II. Világháború eme szörnyű hadszínterét... Miért szállt be egyáltalán Magyarország a németek oldalán? A kassai bombázás miatt. Bár a történészek a mai napig nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy provokatív bombázás, avagy tényleg orosz légitámadás áldozata volt az akkor magyarok lakta város. Ráadásul Kassától északra Eperjes városának a térképe meglehetősen hasonlított annak idején Kassa körvonalaihoz. A különbség, hogy Eperjes akkor a németek egyik támaszpontja volt... Vannak tények, és sok a nyitott kérdés a mai napig. Elgondolkoztatja az embert, amikor ilyenekről értesül. Múltunk  befolyásolja jelenünket. Miért is tartunk ott, ahol.

Szóval Kassa. A könyv kapcsán jutott eszembe, hogy van pár fotóm róla, amit akár meg is mutathatnék Nektek. A háborúnak ma már kevés nyoma látható. A gyerekek élvezettel pocsolnak a szökőkút szélén, míg szüleik békésen beszélgetnek egy padon fagyizás közben. Az idősebb korosztály is jól érzi magát az árnyas parkokban, figyelve a felnövekvőket.

Kora tavasszal és késő ősszel nincs akkora tömeg, még a belváros is szinte kihalt. Ilyenkor talán hamarabb észrevesszük, mi minden előtt sétálunk el. Itt van mindjárt egy szűk kis utcácska, aminek a végéig érdemes lebaktatni. A templom belülről is nagyon szép, bár cseppet sem olyan, mint amire külseje alapján számítana az ember.

Még áll az a ház is, ahonnan Bocskai István irányította 1604-1606 között az ország szabadságküzdelmét a Habsburgok ellen. Ennek őrzi emlékét ez az emléktábla:

Természetesen a gótikus Dómot is meg kell néznünk, ha már erre sodort minket az utunk. Az altemplomban nyugszik II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona... Ugyancsak történelmük kiemelkedő alakjai.

Volt szerencsénk legutóbb látni, hogyan pókhálózzák ezt a nem kis belmagasságú templomot. Nem semmi, elhihetitek, bár erről sajna nincs épkézláb fotóm, szal be kell érjétek a lentebb látottal:

A templomtól bal felől áll ez az épület, ami időszaki kiállításnak ad otthont. Nem mentünk be, szal részleteket nem tudok mesélni, ám kívülről nagyon patinás és tetszetős volt, szerintem. A kapuban egy páncélos lovag volt kipakolva, így sejtésünk azért volt, hogy ezen időszaknak megfelelő belső tartalmat hagytunk ki.

Drága Timi! Nagyon örültem a hívásodnak! Ha mégis járna ismerősöd Bp. felé - no meg ami a lényeg: visszafele is, úgy az IKEA-ban keresse a Blossa Glögg nevű svéd, piros cimkés forralt bort, az élelmiszer részlegen. Megkerestem Neked, hogy néz ki! :) http://www.blossa.se/sortiment/product.aspx?productID=10#start-container
Érdemes megkóstólni!

A végére pedig a II. Világháborút elmesélő történetet ajánlom figyelmetekbe. Egyik barátnőm, Kriszta - ez úton köszönöm Neki - ajánlotta nemrégen figyelmembe, és asszem ennek a mai bejegyzésnek méltó befejezése lesz, már ha végignézed. A videón egy hölgyet láthattok, aki homokba rajzolja a történelmet... Ő lett az ukrán tehetségkutató verseny győztese... Igen! Itt kezdődik a művészet...

https://www.youtube.com/watch?v=518XP8prwZo