Olvasok egy könyvet. Azaz egyet sosem, mert mindig párhuzamosan olvasok 4-5 dolgot... :) Általában azzal haladok, amelyikhez épp hangulatom van. Egy ideje már azonban egynek a lapjait forgatom. Vécsey Aurél írását. Címe: Magyar tragédia - A Don-kanyar. Hihetetlen. Tényeket ír, és kutatja, hogy vajon miért is veszett oda a 2. magyar hadsereg, több mint 2000 km-rel határunktól. Politikai kényszerhelyzet? Rossz döntések sorozata? Kik a felelősök? Érdekes olvasmány... Hiszen ugyan kinek ne lenne legalább egy rokona a felmenői közül, aki nem esett el a farkasordító hideg télben, egy lehetetlen küldetésre parancsot kapva, vagy került fogságba. Elenyésző %-uk tudott csak hazajutni, aki megjárta a II. Világháború eme szörnyű hadszínterét... Miért szállt be egyáltalán Magyarország a németek oldalán? A kassai bombázás miatt. Bár a történészek a mai napig nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy provokatív bombázás, avagy tényleg orosz légitámadás áldozata volt az akkor magyarok lakta város. Ráadásul Kassától északra Eperjes városának a térképe meglehetősen hasonlított annak idején Kassa körvonalaihoz. A különbség, hogy Eperjes akkor a németek egyik támaszpontja volt... Vannak tények, és sok a nyitott kérdés a mai napig. Elgondolkoztatja az embert, amikor ilyenekről értesül. Múltunk befolyásolja jelenünket. Miért is tartunk ott, ahol.
Szóval Kassa. A könyv kapcsán jutott eszembe, hogy van pár fotóm róla, amit akár meg is mutathatnék Nektek. A háborúnak ma már kevés nyoma látható. A gyerekek élvezettel pocsolnak a szökőkút szélén, míg szüleik békésen beszélgetnek egy padon fagyizás közben. Az idősebb korosztály is jól érzi magát az árnyas parkokban, figyelve a felnövekvőket. 
Kora tavasszal és késő ősszel nincs akkora tömeg, még a belváros is szinte kihalt. Ilyenkor talán hamarabb észrevesszük, mi minden előtt sétálunk el. Itt van mindjárt egy szűk kis utcácska, aminek a végéig érdemes lebaktatni. A templom belülről is nagyon szép, bár cseppet sem olyan, mint amire külseje alapján számítana az ember.
Még áll az a ház is, ahonnan Bocskai István irányította 1604-1606 között az ország szabadságküzdelmét a Habsburgok ellen. Ennek őrzi emlékét ez az emléktábla:
Természetesen a gótikus Dómot is meg kell néznünk, ha már erre sodort minket az utunk. Az altemplomban nyugszik II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona... Ugyancsak történelmük kiemelkedő alakjai.
Volt szerencsénk legutóbb látni, hogyan pókhálózzák ezt a nem kis belmagasságú templomot. Nem semmi, elhihetitek, bár erről sajna nincs épkézláb fotóm, szal be kell érjétek a lentebb látottal:
A templomtól bal felől áll ez az épület, ami időszaki kiállításnak ad otthont. Nem mentünk be, szal részleteket nem tudok mesélni, ám kívülről nagyon patinás és tetszetős volt, szerintem. A kapuban egy páncélos lovag volt kipakolva, így sejtésünk azért volt, hogy ezen időszaknak megfelelő belső tartalmat hagytunk ki.
Drága Timi! Nagyon örültem a hívásodnak! Ha mégis járna ismerősöd Bp. felé - no meg ami a lényeg: visszafele is, úgy az IKEA-ban keresse a Blossa Glögg nevű svéd, piros cimkés forralt bort, az élelmiszer részlegen. Megkerestem Neked, hogy néz ki! :) http://www.blossa.se/sortiment/product.aspx?productID=10#start-container
Érdemes megkóstólni!
A végére pedig a II. Világháborút elmesélő történetet ajánlom figyelmetekbe. Egyik barátnőm, Kriszta - ez úton köszönöm Neki - ajánlotta nemrégen figyelmembe, és asszem ennek a mai bejegyzésnek méltó befejezése lesz, már ha végignézed. A videón egy hölgyet láthattok, aki homokba rajzolja a történelmet... Ő lett az ukrán tehetségkutató verseny győztese... Igen! Itt kezdődik a művészet...
