Nagyszüleim és Szüleim is ezen a napon ígértek egymásnak örök és tiszta szeretetet, minden szépet és jót remélve... Jól választottak, mert ha nem így tették volna, akkor én most nagyon nem lennék itt! :)

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

Hemingway

 Képzeljétek, azt hallottam, hogy az orchideát ha átlátszó üvegbe ültetjük, nagyobb esélye van arra, hogy virágozzon. No meg nagyon jól is néz ki. :) Nos, gondoltam kipróbálom! Vettem egy vastag falú üvegvázát, orchideaföldet, aztán nekiláttam az átültetésnek. Az elszáradt gyökereket levagdostam, és óvatosan átvarázsoltam az egyik példányomat... majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle...
Kedves Judit és Milán! Köszönöm a tippet! :) Szeretettel gondolok a Nálatok töltött időre, és sokat gondolok Gusztira is! Tessék átadni neki! :)

A fotón a saját termesztésű virágomat láthatjátok. Míg nekem csak 2 virágot hozott, addig kedves tippadóimnál 25 (!) virág omlik alá egy tőről.

Apukám zongorista. Rengeteg vendéglátós sztorija van! :) Ebből mesélnék most el egyet.
Egy alkalommal odament egy vendég hozzá, hogy szeretne énekelni úgy, hogy Apa kísérje.
   - Melyik számot szeretnéd? - kérdezte Apa. A fickó mondott egyet, amit persze éppen ismert, ezért rákérdezett:
   - Miben szeretnéd énekelni? - gondolván, hogy emberünk majd megmondja a hangnemet, merthát ugye az hangterjedelemtől függ, hogy ki melyik hangról indulva tudja végigénekelni a számot.
   - Hát zakóban! - jött a válasz a kissé ...mhm, vagy talán nagyon is amatőr, mikrofont is először látott önkéntjelentkezőtől. :)

Olyan messze van, hogy szinte fáj. Bárcsak holnap lehetne, és egy hónapig tartana... minimum... :) Mivel mára fotót ígértem, nem is ragoznám túl a dolgokat.

Drága Sanyi! Nagyon Sok Boldog Születésnapot kívánok Neked, jó erőben, egészségben! Köszönöm a meghívást, jól éreztem magamat! Puszillak: Vale 

Minden gyűjtemények között a Te gyűjteményed a legértékesebb, Vale. Kívánom, hogy rohamosan gazdagodjon! Az álmok valóra válnak. Vagy így, vagy úgy...

A levél, amit Klárától kaptam még folytatódik, de olyan személyes, hogy nem folytatom az idézetet, mert még elsírom magamat... A lelkem közepébe látott...
Kedves Klára! Köszönöm a jókívánságodat, és a bíztatást, hogy ne adjam fel. Hogy mit is gyűjtök, annak értékét csak Te láttad meg igazán. Bárcsak minden embernek lenne belőle egy életre elég... Ám ha a boldogság nem is lehet mindenki osztályrésze, hát kívánom, Veled ne fukarkodjon a sors!

Réka keresztlányom keresztelőjére készült ez a kis összeállítás. A babát répából faragtam ki, a pólya karalábéból készült. A szivecskék és a cumi retekből, csakúgy, mint a rózsa a pólyán. A rózsa levelét petrezselyem levelével próbáltam stilizálni. Salátalevél az ágyikó és szegfűszegnek a szára lett a babámnak a szeme. :)

A mai program nem más, minthogy menj, és szerezd be a legújabb Tankcsapda CD-t :) Nekem tetszik. Remélem hallhatunk majd a Főnixben, hazai pályán erről az albumról is számokat a Fiúktól! A tavalyi fergeteges buli volt, de idén muszáj lesz túlszárnyalniuk, - ha lehetséges(?)-  hiszen az igazi 20 éves nagykoncert az mégiscsak Debrecenben lesz! Nesze Nektek, itt van pár fotóm, ami a Campus Fesztiválon készült.

Lássuk csak. Ha szóba kerül ez a városunk, akkor nekem először mindig Gárdonyi jut az eszembe... aztán meg a Bikavér! :)

Persze nem csak azért érdemes Egerbe látogatnunk, hogy lássuk a várat, ahol hőseink álltak ki a végsőkig, és aztán a Szépasszony-völgybe kalandozzunk szomjunkat oltani. A kötelező programok mellé simán belefér egy önfeledt séta, csak úgy amerre épp jólesik! Egészen sok arcát ismerhetjük meg így a városnak. Ott van pl. a Bazilika, ami csodaszép.

Amikor ott voltam, épp orgonakoncert volt, és igen! Eljátszotta a művész úr a kedvenc Bach darabomat is, ami nem más, mint a D-mol Toccata és Fuga :) Már hallottam egyszer egy össze nem hasonlítható előadásban, amikor Debrecenben a Katonazenekari Fesztivál záró ünnepségén az egyesített zenekar 2000 zenésze fújta... No de kanyarogjunk vissza Egerhez! Ha valaki egy kis fitness-re vágyik, ajánlom, mássza meg a minaretet! :D Csodás a kilátás, ami kárpótol a fáradtságért.

Amennyiben több napot tudunk itt tölteni, érdemes elmélyedni a részletekben. Ezt akartam szemléltetni ezzel a fotóval. Olyan szépen egészíti ki egymást a patika cégére és a torony vonalvezetése, hogy az szinte már felér egy kísértéssel...

Mindenképpen járjunk nyitott szemmel, ha szeretjük a kovácsmesterek munkáit. Csodás kapukat találhatunk, melyek igazi műalkotásként őrzik az idő múlását...

Egészségetekre! :)

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt
12 dkg  vaj
2 lapos evőkanál cukor
1 tojás sárgája
1/2 pohár tejföl
csipetnyi só
1/2 csomag sütőpor

Hozzávalók a töltelékhez:
1/2 kg reszelt alma
fahéj és cukor ízlés szerint

Nagyon egyszerűen elkészíthető süti! A hozzávalókat egy tálban összedobáljuk és tésztává gyurjuk. A tésztát ketté osztjuk. Az egyik felét kizsírozott és lisztezett tepsi aljára tesszük, rá kerül a cukorral és fahéjjal ízesített reszelt alma, majd a másik fél tésztadarabunkat a tetejére nyújtjuk. Én kétágú húsvillával szoktam megszúrkálni, hogy legyen hol távoznia a gőznek. Előmelegített sütőben fogpiszkáló-próbáig sütjük.
A fotómon látható almás csak egy egészen picit különbözik a leírtaktól. Nem volt itthon elég alma, viszont az előző sütésből kimaradt kevés dió. Így alkotói módon ledaráltam a diót, majd a reszelt almához elegyítettem. Megvolt a töltelék mennyisége, és még a családnak is ízlett! :) Ja igen, a tetejét porcukorral szórhatjuk, de szigorúan csak tálalás előtt, másképpen csak elolvad rajta!

Isten éltesse Őt nagyon sokáig közöttünk egészségben! A többit kívánjátok neki Ti! :)

Amúgy összekevertem egy kicsit a koncepciómat... Ma lenne idézet, és tegnap kellett volna elmesélnem valamit... :) Nos, ha már összekutyultam a dolgokat, és mivel ez Apa napja, a gyermekkori történetekből emelnék ki egyet.

Apa karján ültem, és éppen a szavakkal barátkoztam, na meg a társítás hatalmas nagy feladatával. Nagy dolog ez egy pici leányzó számára. Nem mindig volt egyértelmű hogy mi micsoda, és miért is pont az, aminek mondják... :)
Egy szép estén az ablakon át szemlélődve kérdeztem:
     - Mi asz?
     - Hold! - válaszolta ősöm, minden bölcsességét ebbe az egy szóba préselve.
     - "Miaszhold"? - kérdeztem rá, hogy biztosan nem értettem-e félre valamit.
     - Nem! - mosolygott. - Csak Hold!
     - "Csakhold"? - itt már bizonyára összezavarodtam, hogy akkor hány is van pontosan...
     - Nem! - nevetett Rám ekkor Apa. - Hold. Látod Vale? Az ott a Hold!
     - Hold! - mondtam ki először helyesen. Bár hozzá kell tennem, még ma is rövidellem ezt a szót! :)

A Holdról nem nagyon találtam fotót, így egy kisvirágot mellékelek a mai naphoz. Fürjtojásból és kígyóubiból készült, pirosarannyal festve. A festéshez egy fogpiszkálót használtam.

   

A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet nem az, amit a romantikus dalok mondanak róla. A szeretet van. Nincs definíciója. Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress.

Paulo Coelho

Sok pihenéssel indult, egy ebédmeghívás volt a kedves benne, aztán lecsengés képpen megint pihi... Micsoda élet! :) Később Béni és Anna társaságában fogyasztottunk el jópár sütit. Tepertős kelt pogit, palacsintát, sajttortát meg ilyesmiket... Kár, hogy a pókerparty elmaradt, nade így volt időm összepakolni egy kis édességet még vendéglátómnak. Asszem egészen jól sikerült! :) Immár zsebemben a Dianna Krall jegyemmel térhetek haza, és számolgathatom visszafelé a napokat, mígnem álmom teljesülni fog. Egy álom, ami régóta bennem él. Vajon milyen lesz? Nem amikor épp beteljesül, hanem utána... Talán a jövő majd valóra váltja a többi álmomat is! :) Nemrég teljesült egy másik is, immár tulajdonosa vagyok egy bekeretezett plakátnak! :) Már csak azt kell kitalálni, hol kap majd helyet. Szóval asszem végre sorra kerültem. Lehet naív dolog, de szeretném elhinni.  

Ez  itt egy-két fotó helye, amit most sajna nincs lehetőségem feltölteni nektek. Szóval mindenképpen vissza kell látogassatok... :) 1001 Bocsi...

Itt is vannak! Bizonyára kitaláltátok már, hogy a Kanizsa Nemzetközi Jazz- és Világzenei Fesztiválon készültek... :)

Mostanában olyan sok meglepő dolog volt az életemben. Nem is tudom, talán tényleg változnom kell, hisz ahogy haladok az utamon, körülöttem már semmi sem olyan, mint volt. Jöttek felhős korszakok, aztán megintcsak egy fénysugarat követett a szívem, talán hiába... Fura érzés, amikor egy útkereszteződéshez érünk, ám valamelyik út előtt olyan akadály áll, amely meghatároza merre is induljunk tovább... nos az talán már önmagában is az. Fura érzés. Egészen egyszerűen nem találok rá jobb kifejezést. Milyen kár, hogy ilyenkor nem segíthet Liliom. Liliom a kedvenc lovam. Leginkább úgy gondolok rá: edzőtársam. Ezen akadály lekűzdésében azonban nem segíthet. Egyszer olvastam valahol, hogy az élet nagy pillanataiban az ember mindig egyedül van. Lehet benne valami. Nos ennyit rólam.

Ha megfogadtátok a tegnapi tanácsomat, és sétáltatok egyet az erdőben, akkor talán gyűjtöttetek is pár tobozkát, makkot, miegymást. Ezek rendkívül szuper alapanyagok ugyanis egy kis kedves erdei manó megalkotásához, avagy egy kismadárkához, mely olyan jól mutat majd a karácsonyfán. Merthogy mindjárt elszalad ez a pár nap/hét/hó, és már a lábunk alatt ropog a hó! Képet mindenképpen fogok mellékelni, mert én már alkottam ilyet. Sajna most az a háttértároló, amin azon fotók lapulnak most nagyon messze vannak tőlem, de hamarosan bepótolom, mire is gondoltam.

Ui: Drága Béni! Tudom, utálsz olvasni... Nemsokára azonban bepótolom a képeket! Itt és most le is teszem a Vale-esküt rá. :) Kitartást, és jobbuljál meg!
Amúgy Apa kisebb koromban mindig arra tanított - somolyogva, csakis - hogy olyan szegény sose legyek, hogy ígérni se tudjak... ;)

 
Az ígéret szép szó, hát betartottam! :) Az én kis erdei manómnak 1-1 fél mogyoróhéj a lába, 1 fordított toboz a teste, falevélből vágtam neki  kézformát, egy gömbölyű termés a feje - sajna ezt nem tudom azonosítani, mi lehet... (bocsi :) ), 1-1 babszem a szeme, mogyoróhéjból vágtam neki szájat, és raffiából csomóztam neki hajat. Mindezt ragasztópisztollyal segítettem egységgé... Remélem tetszik! :)

Ui.2.: Drága Timi! Köszönöm szépen azt a rengeteg mogyorót! Látod? Máris alkotóeleme lett valami nagyon kedvesnek! :) Már alig várom az esküvődet! :)

Ezt már Rousseau is megmondta! :) Most pedig, ősszel, amikor már ruhát váltanak a lombok, ezzel jelezvén, hogy elmúlt a meleg évszak, szinte kötelező program egy erdei séta! Csodaszép színeket találunk ilyenkor, sárgától a pirosig, rozsdától a még zöld levelekig... Ne szaladjunk el mellette! Ebben a rohanó világban szinte nem is vagyunk együtt azokkal, akiket szeretünk. Szedjük össze a család apraját-nagyját vagy telefonáljunk egy jóbarátnak, pakoljunk fel pár szendvicset, aztán gyerünk! A lényeg, hogy osszuk meg a sétát valakivel. Hogy miért? Mert olyan jó lesz visszaemlékezni rá! :)

Utazás a Jazz világába, ugyanis 2009. Október 9-10-én itt rendezik meg a Kanizsa Nemzetközi Jazz- és Világzenei Fesztivált.

A fellépők között sok figyelemre méltó előadó is szerepel:

Harcsa Veronika Quartet
Borbély - Gayer Quartet
Gary Willis (USA) & Loop Doctors

...hogy csak párat említsek.

A zenei élmény mellett Goór Gábor - jaZZanatok című fotókiállítására hívnám még fel a figyelmeteket. Szerintem érdemes odafigyelni az alkotó munkásságára. Ez úton kívánok még sok olyan dobozba zárt pillanatot, amit érdemes megörökíteni! :) Aki kiváncsi a meghívóra, ami további fontos infókat tartalmaz, az keresse a http://napifoto.blog.hu -n!

Ui: Aki nem tud időt szakítani erre a programra, az vígasztalódjon egy kád vízben, Diana Krall-t hallgatva... :)

Hozzávalók:

Salátalé:
     - 2 dl víz
     - 1 evőkanál 10%-os ecet
     - 2 csapott evőkanál cukor

Krumplisalátához:
     - 2 kg krumpli
     - közepes fej hagyma
     - só

Majonézhez:
     - 3 tojás sárgája
     - 3 dl étolaj
     - csipetnyi só
     - 1 evőkanál citromlé
     - 1/2 evőkanál mustár
     - késhegynyi fehérbors

     - 450 g tejföl

3 fázisból áll. Először elkészítjük magát a krumplisalátát, ráöntjük a salátalevet, aztán pihen, és legvégül tesszük rá a majonézt.
A krumplit megmossuk, és héjastól feltesszük főni. Villapróba mutatja, hogy mikor főtt meg, ekkor leszűrjük. Kitesszük egy tepsire, akkor hamarabb elhűl. Míg forró, nehéz pucolni, mert megsüti a kezünket, tehát amikor már fogható meleg, akkor elkezdhetjük lepucolni a héjától. A hagymát megpucoljuk, és tetszés szerint vagy hosszúkásra, vagy kockára vágjuk. Az előbbit én valahogyan jobban kedvelem, bár nem sokan osztják a véleményemet... :) Egy nagyobb tálba kezdjük el rétegesen lerakni a kockázott krumplit és a hagymát. Minden ilyen réteget megsózunk, vigyázva, hogy nem nagyon! Tehát: krumpli-hagyma-só-krumpli-hagyma-só-... amíg el nem fogy az anyag. Ráöntjük a salátalét (a hozzávalókat egyszerűen csak elegyedésig kavargatjuk), majd állni hagyjuk 1 órán keresztül. Krumplitól függ, mennyi salátalevet teszünk rá, amikor meg-megkavargatjuk, akkor látszik, hogy szükség lesz-e a többi lére.
Elkészítjük a majonézt. A 3 tojásnak a sárgáját egy tálba tesszük, majd a 3 dl olajat először cseppenként, majd kortyonként keverjük hozzá robotgéppel. Sűrű masszát kell hogy kapjunk! a többi hozzávalót - kb amikor 2 dl olajnál járunk - keverjük bele. Végül tesszük csak bele a nagy poharas tejfölt. Homogénné dolgozzuk.
Amikor letelt a minimum egy óra - amíg állni hagytuk a hagymás, salátaleves krumplinkat -, ráboríthatjuk az időközben elkészült majonézt. Jól elkavarjuk, vigyázva, hogy ne törjük össze a krumplit.

Hagyni kell összeérni az ízeket, ezért érdemes fogyasztás előtt 1 nappal elkészíteni!
A díszítés: Petrezselyem levélkével, pirosarannyal és naranccsal történt.

Fogyasszátok jó egészséggel!

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)

Nemrégen eszembe jutott ez a vers, most pedig ti olvastátok. Nehéz korban íródott, és bár mindig az éppen mostani helyzet a legrosszabb - gondoljuk - , azért néha hálásak lehetnénk, hogy nincs háború. Hogy kék az ég, meg zöld a fű, ezek közhelyek, igaz. Na de azért megvizsgálhatnánk néha azt, hogy mi is tesz minket boldoggá. Szerintem egy boldog élet sok egyszerű 7köznapból áll, és csak hozzáállás kérdése, hogy hogyan is éljük le ezt az egyet, ami adatott. Észrevenni a szépet és jót a mai világban nagyon nehéz, épp ezért kell még jobban figyelnünk az apró dolgokra!

Rövid kis történet lesz. Nagymaminál ültünk. Hol is máshol, éppen a konyhában. Mint mindig, most is sütött valamit. Szóval ilyenkor néha el-elkalandozik, amikor beszélgetünk, mert ugye a sütire kell figyelni elsősorban, hogy oda ne égjen. Egyszer csak rámnéz:
- De szép ez a kék felsőd! Hol vetted? - kérdezi.
- A C&A-ban. Maminak is kellene egy ilyen?
- Hááát, ha elvisztek a CéBundába, akkor. :)
Persze mi elkezdtünk nevetni Anyukámmal. Erre Mami:
- Megint rosszul mondtam? Mért nem hívják egyszerűen csak ruhaboltnak?! - De már Ő is mosolygott...

Itt a mese vége, fuss aludni véle... :)

Megszereztem az őzpörkölt receptjét... Bár azt hiszem erőssen haladó szakácsok, szakácsnők próbálják csak ki! :)

Nagyon egyszerű, mindent bele kell tenni - csak érzéssel !!!

Ezt a választ kaptam, amikor arról faggattam volna a főséf urat, hogy milyen mennyiségű hagyma kell egy őzhöz. Nos, meglátjuk. Ha legközelebb készítek ilyet, és ízleni fog a tesztemberkéknek, akkor leírom a pontos adagokat, addig kreatíve próbáljátok megoldani a helyzetet... :)

Ezt a képet 2005-ben készítettem. Ki ismeri fel hogy hol? :) Na jó, elárulom. Pécsen. Egy pocsolyában olyan szépen tükröződött vissza amit láttok, hogy nem tudtam elmenni a látvány mellett. Gyorsan előhalásztam a gépemet, és már lőttem is. Persze egy kis utómunka volt, mire sikerült a színeket még élőbbé tenni, no de szerintem nem lett olyan rossz a végeredmény...

Már megint szombat... Ami jó! :) Ma versenybíró leszek egy lövészversenyen. :) Az a hír járja, hogy utánna a vadászházban kóstolhatunk bele az istenien finom - tavalyi tapasztalatok alapján mondom - vaddisznópörköltbe, ami előtt vagy után egy gyenge őz lesz a menü. Nyami. Megígérem, megpróbálok hozzájutni a recepthez. Ha sikerül, arról bizonyára tudni fogtok! Már csak ezért is jó, hogy évekig versenyszerűen bántam a fegyverekkel... No de ne beszéljek annyit, inkább mutassam meg, mi is a mai meglepi. Igaz? :) Persze a címből már gondolhatjátok, na de nézzétek csak, hogy telt a péntek nálunk:

Diós tetejű lekváros Linzer karikák

Hozzávalók:
1 kg liszt
500 g RAMA
400 g porcukor
4 db tojás
2 db sütőpor
+ annyi tejföl, hogy nyújtható, nem ragadós tésztát kapjunk.

(+ a kenéshez plussz tojásfehérje!)

Amikor a tésztát összeállítottuk egy tálban, egy deszkán elnyújtjuk ízlés szerint olyan 3-5 mm vékonyra. A tészta felét lyukas szaggatóval, a másik felét sima szaggatóval kivágdossuk. A hulladékot összegyúrjuk, majd újra elnyújtva addig szaggatjuk a darabokat, amíg csak van. Előkészítünk 2-3 tepsit, aminek az aljára vagy sütőpapírt teszünk, vagy pedig csak egyszerűen bezsírozzuk. Erre tesszük a tésztadarabokat. A simákat egyszerűen csak rakjuk a tepsibe, rögtön.

A lyukas karikákat megkenjük tojásfehérjével, majd azt az oldalát cukros dióba forgatjuk, így kerül a tepsibe. Előmelegített sütőben olyan 180 C-on 15 percig sül, de vigyázni kell rá, nem szabad otthagyni!

Megvárjuk míg kihűl, majd a teli kerekeket az asztalra sorakoztatjuk úgy, hogy a színe az asztal lapja felé legyen.

Ráteszünk egy-egy adagnyi lekvárt. Én 2 félét készítettem, házi főzésű szilvás és saját termésű barackos lett. Kézbe veszünk egyet, a lekvárt középről szélre egyenletesen kihúzogatjuk, majd rátesszük a lyukas és diós kerekeket.

 
Így lesz kettőből egy egész! :) Amúgy a legeslegfinomabb, ha 2-4 napig hagyod, hogy összeérjen, és csak azután teszed fel az asztalra! Hetekig elállós süti!Fogyasszátok jó egészséggel!

2009. október 28. Debrecen - Főnix Csarnok 19.00 óra

A Schwajda György ötlete alapján készült táncszínház Shakespeare komédiáját dolgozza át, Mátyás király udvarába áthelyezve azt, kosztümökben és természetesen az együttestől megszokott tánc kavalkádban.

Zeneszerző: Czomba Imre
Díszlettervező: Mira János
Fénytechnika, látvány: Szemieszter Balázs
Hangtechnika: Kupcsik Bertalan
Producer: Vona Tibor

Rendező – koreográfus: Román Sándor

Olyan sok fotót láttam már az ExperiDance Tánctársulatról, jobbnál jobbakat, és mindannyiszor elképzeltem, vajon milyen lehet egy előadás?! Már olyan régen szeretném látni hogyan mozognak a színpadon! Vajon milyen zene veszi őket körül? Remélem sikerül majd elmenni és minden kérdésemre választ fogok kapni! A jelmezek kiválóak, - ez úton gratulálok a tervező úrnak - és a fotókról visszaköszönt a táncosok tudása is. Szerintem jó programnak ígérkezik majd... :)

Képzeljétek! Ma a benzinkútnál ingyen kávét kaptam! Tudtátok? Ma van a kávé világnapja! :) Ezért is árulom el, hogy az egyik legszebb kilátóponti kávézót hol találjátok...

Van Istanbulban egy negyed, amit a köznyelv máig Piyer Lotinak hív. A nevét egy francia tengerész és író - valódi nevén Louis Marie-Julien Viaud-ról (1850-1923) kapta, akinek az írói álneve volt a Pierre Loti. Istanbul hatalmas város, igazi metropolisz, ahol az Eyüp kerületben kell keresnünk a Piyer Loti-t, az Aranyszarv-öböl európai oldalán, a régi bizánci falakon kívül.
Kilátás a teraszról:

A francia regényíró 1876-ban járt először Törökországban, és hamarosan a törökök lelkes barátja lett. Egykori villája helyén ma kávéház és bazár található, ahonnan csodaszép kilátás nyílik Istanbulra. A teraszt elég jól meg lehet közelíteni autóval - bár akinek nincs helyismerete csak GPS-szel vágjon neki -, majd gyalogosan kell megtennünk jópár lépcsőfokot. A másik lehetőségünk, hogy az öböl partjáról kötélpályás felvonóval tesszük meg az utat. Ez utóbbi 384 m hosszú, és 53 m a szintkülönbség.
Fő a kávé! :)

Ui: Pierre Loti művei: Egy szpáhi regénye és A haldokló Törökország. Aki kiváncsi mit gondolt az íróról és művéről Ady Endre, az keresse vissza az 1906. Szeptember 8-án megjelent Budapesti Naplóban... :)

Ne keressétek a címben a logikát, ma is receptet fogtok kapni! :) A címet csak az értheti meg igazán a valós tartalmában, aki ismeri az életem folyóját...

Kedves Receptgyűjtők! A mai kincsem nem más, mint...

Vadas, zsemlegombóccal

Hozzávalók a vadashoz:
1 kg száraz vadhús vagy sertéscomb szeletelve
1kg sárgarépa és zöldség (több legyen a sárgarépa)
3 nagyobb fej vöröshagyma
20 dkg füstölt szalonna
10 db babérlevél
½ mokkáskanál őrölt fehérbors
3 evőkanál mustár
1db 450 g-os tejföl
6 púpos evőkanál rétesliszt
só ízlés szerint

A gombóchoz:
10 db előző napi zsemle
3 db tojás
40dkg rétesliszt
2 teáskanál só
forró víz

Előre megtisztítjuk a répát, zöldséget, hagymát és kb. ½ cm-es szeletekre szeljük.
A szalonnát felkockázzuk és egy nagyobb lábosba tesszük, - amibe elkészítjük a vadast – üvegesre sütjük.
A hússzeleteket a szalonna zsírjába téve mindkét felét, fehéredésig sütjük, tányérra szedjük amíg minden szelet húst átsütünk.
Először egy sor húst a lábos aljára, majd rétegesen répa, zöldség, hagyma,
néhány babérlevél és a szalonna bőre következik.
Úgy rakjuk hogy a tetejére a zöldségfélék kerüljenek.

Annyi vizet öntünk alá hogy a lábos félig legyen, majd fedő alatt lassú tűzön összepároljuk a lábos tartalmát.
Amikor a hús megpuhult, akkor kiszedjük tányérra.
A szalonna bőrét, a babérlevelet kidobjuk.
A megmaradt hozzávalókat zsírjára sütjük, levesszük a tűzről és a rétesliszttel megszórjuk és jól elkeverjük.
Felöntjük annyi hideg vízzel állandó kevergetés melett (nehogy becsomósodjon)
hogy mártásszerű legyen az állaga. Visszatesszük a tűzre és felforraljuk, utána levesszük és kb. 15 perc múlva a botmixerrel mártás szerű péppé dolgozzuk. Ha nincs olyanod, akkor egyszerűen csak krumplinyomóval pépesre nyomkodod, de erre a célra megfelel a turmixgép is.
Belekeverjük a fehérborsot és a mustárt és ízlés szerint sózzuk.
Hozzáadjuk a tejfölt, amit előtte simára jól kikevertünk, visszatesszük a tűzre és állandó
kevergetés mellett felforraljuk.
Levéve a tűzről a hús szeleteket belerakjuk és készen van.
Előző nap érdemes elkészíteni, mert az ízeknek jól össze kell érniük.

A gombócot frissen készítjük !
Felaprítjuk a zsemléket kb. 2 cm-es kockákra, azért jobb az előző napi zsemle, mert azt könnyebb szeletelni.
Megsózzuk, megszórjuk a rétesliszttel és beletesszük a tojásokat.
Forró vízzel nokedli kéménységűvé keverjük, és vizes kézzel gombócokat formálva, a forrásba lévő vízben kifőzzük.
Akkor jó amikor nem ragad a hústűre amit beleszúrunk.
Kevés olajat öntünk alá és átforgatjuk a gombócokat nehogy összeragadjanak .
Arra kell figyelni az elkészítéskor, nehogy eláztassuk a zsemlekockákat!

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

Ui: Kedves Anni néni!
Édesanyám azt mondta amikor megkóstolta, hogy valaha az Ő Édesanyja, azaz Nagymamám készített pont ilyen finom vadast...  Ezidáig ez volt a legszebb dícséret, amit kaptam. :) Nagyon sokáig kerestük ezt az ízt, mire eljutott hozzám a recept. Sajnos Nagymamám már nem tudott megtanítani rá... Ezért is vagyok nagyon hálás. Köszönöm szépen!

Vannak akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de Ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogyha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek. Hogy jó abban hinni, hogy nincs "Nem tudom.", hogy nincs "Úgyse sikerül!" vagy "Lehetetlen"... Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni: A lehetetlen nem létezik!

A fent olvasható idézet egy Adidas reklám. Azt hiszem nem is kell hozzátennem semmit, így inkább csak arra kérlek, olvasd el megint.

( Köszönöm Mariann! )

Gyermekek voltunk és ahogy már ezt megirták: a nyári nap melegétől izzott a kopár szik sarja... Hova is vágyik ilyenkor egy gyerek? Strandra! :) Sokszor képzeltük el, hogy egyszer ha felnövünk, akkor lesz saját medencés házunk. Abban az időben még a nagyon gazdagoknak sem volt ilyen, vagy ki tudja. Mi nem hallottunk senkitől ilyesmit, ám egyszercsak Apa azzal jött haza:
- Papa épít egy medencét, amiben majd lehet locsolni-pocsolni!
Valahogy épp együtt voltunk: Tibi, Josh és én. Na meg is indult a fantáziánk! Elképzeltünk először egy olyan nagy medencét, mint amilyet a strandon láttunk utolsó látogatásunkkor. Aztán már kezdtük is tervezgetni, hogy mi mindent fogunk majd játszani. Osztozkodtunk ki lesz a cápa, ki a krokodil, ki a kiskacsa, tervezgettük, mekkora fejeseket és hasasokat fogunk majd ugrani... Alig vártuk, hogy láthassuk tele vízzel.
Telt-múlt az idő, egyik nap hazaállít Apukám:
- Na hazaszaladok veletek fiúk, fogjátok meg a fürdőruhátokat, és gyertek le, mert kész a medence!
Volt is nagy öröm, kiabáltunk, nevettünk, sikongattunk, ugráltunk, amit csak el tudtok képzelni! Én át is varázsolódtam a fürcsiruhámba, fogtam az úszógumit, és már kezdtem is felfújni. Apa csak mosolygott, és mondta, hogy ez nem fog kelleni - de ezt akkor meg se hallottuk. Mentünk a fiúkkal haza az úszónadrágokért. Fel is szaladtak, majd pár perc múlva már együtt kuporogtunk a sárga kerek lámpás Lada hátsó ülésén.
Mikor megérkeztünk Mamiékhoz, ilyen képet festettünk:
Tibin úszónadrág, úszószemüveg, pipa
Joshon úszónadrág, békaláb, kezében egy felfújt strandlabda,
Én bikiniben és úszógumiban virítottam.
Így szaladtunk a kert felé, ahol elképzeltük, hogy egyszerre vetjük magunkat a hullámok közé... :) Az első meglepetés az volt, hogy nem láttuk, hol is a medence. Értetlenkedve néztünk a felnőttebbekre, hogy akkor most mizu?! Átverés volt az egész? Aztán Nagypapa megmutatta az általa medencének hívott valamit. :) Nos méretileg kb akkora, mint egy kád, nem volt nagyobb max 2-2 cm-rel... Ott áltunk csalódottan, aztán lógatott orral áztattuk benne a lábunkat. A víz legalább kellemes hőmérsékletű volt, aztánmeg Papa kitalálta, hogy átvetett egy deszkát keresztbe, amin kezdődhetett a kártyacsata. Nagymami engesztelés képpen sütött valami finomat, így végülis átvészeltük életünk első nagy csalódását... :)
Ui: A medence ma már öntözővízzel van feltöltve, mivel nem nagyon fürdött benne azóta sem emberfia... Néha egy-két madárka örül, hogy van hol szomját olthassa.

Az első fotómon Angyalos Doktor Urat láthatjátok, amint épp "lopja" saját pincéjéből a saját borát! :) Nagyon kedves és szimpatikus ember, tökéletes vendéglátó! Köszönet Neki utólag is a fotózási lehetőségért! :)

A második fotón egy igazi szakértőt láthattok, élete a pincészet, jó humorú, szívélyes és egyenes. Ami a szívén az a száján! :) Ha találkoztok vele, mindenképp hagyjátok mesélni! Remek történetei és viccei vannak!

Egy igazán jó pincében sokmindenre bukkanhat az ember fia/lánya! Például régi lopókra, amire már ugyan úgy rákúszott a nemespenész, akár a falba nyomkodott pénzérmékre.

A mi poharunk, naná, hogy nem hagytuk ki a kóstolót! :) Ha már egyszer megkínálják az embert, amúgy is illetlenség lett volna visszautasítani... :) Ebben még párom is egyet kellett hogy értsen. ;)

Ez itt pedig a Magyar Címer, amire nagyon büszke volt Pincemesterünk. Mögötte extra fincsi dolgokat rejtő palackok várakoznak egy igaz emberre, aki kellő alázattal hajt fejet a természet adta nedű tökéletessége előtt...

Az első meglepi, hogy már akár csütörtökön is olvashatod a szombatra szánt bejegyzésemet! :) Hogy miért is? Kaptam egy meghívót, amivel lehet, hogy élni fogok, ez esetben pedig nem lenne időm a szombati blogra. De... ugye milyen rendi vagyok Veletek? Nem hagylak Benneteket meglepetés nélkül! :)

A mai napunk anyaga pedig... nem más, mint... :

Hogyan készítsünk koktélmadarat amikor különösen kedves vendégünk jön, vagy csak amikor el akarjuk kápráztatni kreativitásunkkal a családot! :)

Szükségünk lesz egy ananászra, amit hosszában megfelezünk, újra és újra, mindaddig amíg 8 egyenlő részre nem vágtuk. Fontos, hogy a leveles részt is pontosan nyolc felé osszuk, hiszen ez lesz a madárkánknak a "farktolla".
Amikor ezzel elkészültünk, akkor fogunk egy nyolcad darab ananászt, deszkára fektetjük, és leegyenlítjük késsel, hogy mindenhol újnyi vastag legyen a gyümölcs. Vigyázz a kezedre! :) Amikor ez megtörtént, akkor kivágjuk a fejrészt - nézd meg jól a fotót, én hogyan csináltam! Nem kell túl belemenni a részletekbe, hiszen nem megy kiállításra a műved, csupán egy kedves, ehető meglepi lesz belőle! A szemének én egy aszalt áfonyát használok, ennek egy picike lyukat készítek, hogy ne essen ki, majd jól belenyomkodom. Egy másik nyolcadnyi ananászt meghámozok, és a héját használom fel, hogy szárnyat vágjak ki belőle. Így volt a mutatósabb, és tartósabb. A szárnyakat két hurkapálca darabkával rögzítem. Már csak egy lépés van hátra, amivel el lehet rontani az egész eddigi erőfeszítésünket. :) Ugyanis ahhoz, hogy a poháron megálljon a madárkánk, be kell vágnunk a hasánál. Hidd el, nekem se sikerül mindig tökéletesen eltalálni a pohárnak a szögét!
Fontos! Ez a dísz nem kevés súllyal bír, így csak nehezebb poharakon áll meg stabilan - inkább ne kísérletezz olyan pohárral, aminek nincs súlya. Igazán hosszú poharakon mutat jól, ám nekem nem volt kéznél olyanom... :) Ha valakinek sikerül elkészítenie, feltétlenül fotózza le, mert szeretném látni, nem hiába irogatok! :)