Hogy hol? A festői Abaújszántón!
Az időpont: 2009. Szeptember 26. - szombat.

8 órától Guinness rekord kísérlet - krumplilángos sütés,
14 órától szüreti felvonulás és megannyi program, köztük koncertek várják az idelátogatókat. Aki itt jár, az feltétlenül látogassa meg a pincesort, ahol rátalálhat a tokaji borok mosolyára. Én több pincét látogattam már meg, köztük van olyan is, amely több emeletes, persze itt a föld felszíne alá számítva a dolgokat. A borosgazdák nagyon jólelkű és kedélyes emberek, legalábbis nekem semmilyen rossz tapasztalatom nincsen. Igazi vendéglátóak. Aki csak egyszer is szüretelt, az értékeli igazán a jó bort! Persze aki még nem, az se bánkódjon, hiszen neki meg csupán az élvezet jut! :)

Érdemes akár egy 7végét eltöltenünk itt, mert a közelben van Boldogkőváralja is, IV. Béla király kezdeményezésére épült középkori várunk egyike, amely szépen emelkedik fölé az őt körülvevő zöld természetnek. Ha viszont nincs kedvünk várakat látogatni, akkor megmászhatjuk a Sátorhegyet, ahol egy keresztút visz fel a magaslatig. Szóval zarándoklatnak is kiválló! Itt a túrabakkancs életmentő, mert vannak igencsak meredek részek is. Bár szó ami szó, lefele már elég egy puhább hátsó is! :) A gravitáció segít a többit megoldani...

Ámulni még addig lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.
Áprily Lajos

Nem, a fotómon nem azt látjátok, hogyan kell eljutni oda! :) Ez a látvány már ott vár Benneteket! Nagyon jó program! Itt megismerheted a magyar szürke marhát, láthatsz racka juhot, bivalyt, lovakat szép számmal. A feladat az, hogy fizess be egy szekerezésre! Szerintem nagyon jó volt! A család apraja és nagyja is egyformán élvezte. Nagyon sok a látnivaló, nem is gondolnád, hogy mennyi!

Aztán jöhet az ebéd, mondjuk Gulyás az egyik csárdában! Ezt olyan aranyos kis bográcsokban szolgálják föl, ami akkora átmérőre, mint egy mélytányér! :)

Délután látogassuk meg a Madárkórházat. Mellette pedig van egy csodás játszótér a gyermekeknek! Ó, bárcsak megint mászókázhatnék anélkül, hogy nevetne bárki! :D Na jó, ez tényleg vicces lenne... De térjünk csak vissza a Madárkórházhoz! Nagyszerű létesítmény! Megérdemlik, hogy dícsérjem őket! Sokat dolgoznak, és segítenek a bajba jutott példányokon. Itt van jópár ragadozó madár, gólya, holló, gém, miegymás. Túlélő madarak, akik közül volt olyan, hogy azért került be, mert megütötte egy áramvezeték, és lebénult a szárnya. Minden madárkának külön sorsa van, és ha beszélgettek kicsit a gondozókkal, élményekben gazdagon tértek haza, az tuti.

A hétvégén vasárnap Nagymamával csaptunk bele a lecsóba... Akarom mondani: nem, most nem a lecsó receptet szeretném leírni! :) Szóval. Isteni gombócokat gyártottunk, amit a mai nap fogok Nektek elárulni hogyan is.
Kedves Katika! Köszönöm a szilvát, ami az ötletet adta ehhez az igazi őszi finomsághoz!

Hozzávalók a gombócok tésztájához:

1,20 dkg sós, főtt és összetört krumpli
40 dkg liszt
12 evőkanál gríz - a nagy titok, amitől finomabb lesz az átlagosnál :)
4 diónyi zsír
4 db egész tojás

Egyéb hozzávalók :
Megmosott, felezett szilva
sok-sok zsemlemorzsa
kristálycukor
fahéj
2 tojás fehérje
2-4 evőkanál étolaj
6-7 l víz
só

Előkészítjük a prézlit:
A zsemlemorzsát kevés olajon megpirítjuk, majd hűlni hagyjuk. Cukorral és fahéjjal keverjük össze, ízlés szerint.

Minden hozzávalót egy tálba teszünk, és összeállítjuk a gombóc tésztáját.
Fontos! Nem kell megijedni, hogy maga a tészta kicsit ragacsos, semmiképpen ne gyúrj hozzá több lisztet!
0,5 cm vastagra nyújtjuk, majd olyan 10-12 X 10-12 cm-es kockákra vágjuk tésztánkat a lisztezett deszkán.
Tojásfehérjével megkenjük a lapok teljes felületét. (Ez egy-két plusz tojás fehérje, nincs benne a hozzávalók mennyiségében!)
Beletesszük az egyik kis kocka közepébe a már előre megmosott, lecsepegtetett és fahéjas cukorba forgatott szilvánkat, a tészta sarkait behajtjuk, mintha túrós batyut készítenénk, majd a tenyerünkbe véve gombócot formálunk belőle, majd lisztbe mártjuk és úgy tesszük tálcára. A tojás fehérje gondoskodik róla, hogy a tésztaszélek jól egymáshoz ragadjanak, így nem fog fővés közben kinyílni egy sem.
Forrásban lévő sós vízben főzzük ki a gombócokat. A vizet úgy készítem elő, hogy felsózok 6-7 liternyit úgy, mintha csak krumplit akarnék főzni, aztán teszek még bele 2 evőkanál olajat, amitől nem fognak majd összeragadni a gombócok.
Amikor nyersen beletesszük a vízbe a gombócokat, lemegy az aljára. Amikor feljön a tetejére, akkor még tovább kell főznünk, mert még nyers a közepe tájékán. Kb 20 percig kell a fazékban lenniük.
Kiszedjük a vízből és rögtön a már előre elkészített zsemlemorzsánkba forgatjuk őket.
Egy kicsit hűlni hagyjuk, aztán az illatokra a konyhába tévedők elé tesszük, hogy fogyasszák jó egészséggel! :)

 

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

Sok akadályt kell átugranunk, ami az élet ösvényén elzárja a továbbhaladásunkat. Jómagam nemrégen meghoztam egy döntést. Egy döntést, amely a fejlődéshez visz, amiről most úgy gondolom, hogy bár nehezebben járható útra terel egy időre, de ha a trigonometriára gondolok, úgy érzem ez most egy átlós út. Szóval meglátjuk mi lesz. Kívánjatok jó szerencsét! :) Sokan gondolták, hogy nem fogok tudni váltani, változni. Azt hiszem, megtaláltam a célt, amihez egész életemben hű maradok, bármerre is visz az utam tovább... Sokáig nem volt életcélom, végre megfogalmazódott bennem. Köszönet mindazoknak, akik ebben az időszakban mellettem állnak, és segítenek meglátni a jót.

Hát igen. Nem ma kezdtem, és még csak nem is 2 hete! :) A hétvégén megtaláltam az egyik utazási naplómat. 2001-ben íródott, rajzolódott. Akkor nagyon menő dolognak számított a zselés toll, ezért is láttok ilyen elképesztően rikítós színeket. (Barátnőimtől kaptam egy készletet, köszönet érte.) Olyan jó volt újraolvasni miken mentünk keresztül! Sok emlék jött elő. Ez az oldal, amit láttok, azon nap emlékét hivatott őrizni, amikor majdnem elmaradt az erős szél miatt a kihajózásunk Skiathos-ra. Viszont hatalmas buli lett a vége! A közös tánc, na meg Metaxa - tudtátok, hogy van egy ilyen férfinév is?! Szóval ha egy lány Metaxára vágyik... Nos kedves férfiak! Lehet ez az egyszerű tény több kérdést vet föl... :) Vagy mégsem... Mert akit mi megismertünk, hááát... Hogy is szokták mondani? Ha egy férfi csak egy fokkal is szebb az ördögnél, akkor... Na de mi van azzal, aki egy fokkal se szebb?! :)

Ma egy pávaportrémat szeretném, ha megkritizálnátok. Használható? Esetleg dobjam ki? Hogy tetszik jobban? Én nem tudtam eldönteni... :) Szóval rajtatok a sor! Várom az építő jellegű kritikákat, amiket előre is tiszta szívből köszönök!

Plusz még valami :) Egy fotó, amit már nagyon szerettek volna tőlem megkapni, de valahogyan nem megy át e-mailen. Szóval itt van! Csak hogy tudjátok, akit igazán szeretek, annak fagyikehellyel kedveskedek - merthogy én igazi rajongója vagyok ám a fagyos finomságoknak! :) Másképpen szólva: akit nem kínálok fagyival, az kezdhet gyanakodni... :) 

Azt mondják, egy vicc minden újszülöttnek új. Nos én tegnap hallottam két aranyos viccet. Meglehet hogy régiek, de nekem tetszettek. :) Ezért a mai napon ezeket teszem közzé:

1.
- Mit eszik a vegetáriánus vámpír?
- Vérnarancsot...

2.
Fut ki a csiga az erdőből. Megállítja a róka.
- Hová futsz ilyen szélsebesen csiga?
- Hát te nem hallottad? Az erdőt ellepték az adóellenőrök! Féltem a házam, így menekülök.
- Nekem nincs házam - mosolyog a róka.
- Nana róka, gondolj csak bele, mi az amid van!
- Hááát, a családban mindenki nagyon szép bundára tett szert, igazad van, inkább szólok nekik is, meneküljünk együtt!
Futnak hát tovább a csiga meg a róka, az utóbbi családjával együtt. Találkoznak a gólyával.
- Hát ti? Hova siettek ennyire?
Elmondják.
- Na én cseppet se félek! Van egy sz*ros kis fészkem egy rozzant kéményen, na azt ugyan megnézhetik!
- Nana gólya! - szól a csiga. - Gondolj csak bele! Fél év itthon, fél év külföldön... Vajon miből telik rá?!

Immár 5. alkalommal rendezik meg a Nagy Sportágválasztó napokat! Közel 80 sportágat lehet kipróbálni egy helyszínen! Találkozhatsz élsportolókkal, edzőkkel, kérhetsz szakmai tanácsokat.
A cél az, hogy megtaláld azt a sportot, ami leginkább illik a korodhoz, testfelépítésedhez, erőnlétedhez, és amelyben örömödet is leled.

Időpont:2009. szeptember 18-19. (9-17 óra)
Helyszíne: Merkapt Maraton Sportközpont, 1106, Budapest, Maglódi út 12/a.

Ne hagyd ki, hidd el, nagyon jó program, még akkor is, ha csak a barátokkal akarsz egy nem átlagos 7végét eltölteni!

Amikor esténként már megint jól esik egy csésze mézes tea, az már tagadhatatlanul bizonyíték arra, ősz van. Már érezzük lágy fuvallatát, és itt-ott már színes ruhába öltöznek át a fák. Leérett a barack, a szilva, és lassan már megint magunk szedhetjük az almát akciósan. :)
Szeretném megköszönni ezt a gyümölcstálat Jolika néninek, aki nagyon a szívemhez nőtt az elmúlt pár esztendő alatt.

No de mit is ígértem mára?

3 éve ezidőtájt vittem ki Nagymamámat Londonba. Nagyon szép volt a város, de leginkább a parkok nyújtottak élményt számunkra. Bármilyen hihetetlen ez a kép is akkor készült.

A természet apró csodája az egyik legszebb parkban - Kew Gardenben került lencsevégre. A hatalmas üvegházakban megannyi virág nyitott éppen, vanília és orchideák, lótuszvirág és megannyi más. Szóval Londont megismerni, barangolni a nevezetességektől a következőig, kipipálni, hogy ezt is láttuk: nem minden. Ősszel érdemes időt szánni a városlátogatás mellett a természet adta szépségekre is. Tudjátok amúgy mi ott a legjobb? Az, hogy az emberek szánnak időt a kikapcsolódásra. Amikor végeznek a munkahelyen, levezetésképpen beülnek a barátokkal, vagy feleségükkel/urukkal egy pubba, és igenis jól érzik magukat. Nem azért teszik ezt, mert kötelező. Egyszerűen a munkahelyen tudják hagyni a stresszt, és nem azt hallani mindenhol, hogy mi történt odabent már megint.
Itthon miért nem megyünk ki a parkba vagy egy közeli erdős részre, hogy a gyermekekkel tollaslabdázzunk?! Sétáljunk egy nagyot a tóparton! Szánjunk időt egymásra, mert ez igenis fontos dolog lenne... Egy életünk van, ami épp most a miénk, használjuk hát ki mindazt, amit nyújtani tud! Azt hiszem ezeket a szokásokat át kellene vennünk, hogy egy boldogabb életet építhessünk fel. :)

Hozzávalók:

40 dkg liszt
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
8 db tojás sárgája
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor

A vajat a porcukorral fehéredésig habosra keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojás sárgáit. Az átszitált lisztet, vaníliás cukrot és a sütőport egy másik tálban összekeverjük, és lassanként hozzáadjuk az első tál tartalmához.
Kinyomó zsákba tesszük, és sima csővel diónyi nagyságokat adagolunk a sütőpapírra.
Ha nincs kinyomózsákod, inkább ne is kezdj hozzá :) Mert így kapsz szép sütiket!
Előmelegített sütőben 170 C-on szépre sütjük. Viszonylag gyorsan készen van, szóval amikor betetted a sütőbe, semmiképpen ne hagyd ott, ha nem akarod, hogy odaégjenek!
Amikor meghűltek a sütidarabok, akkor akárcsak a linzert, lekvárral összeragasztjuk/betöltjük - kinek hogy tetszik jobban.
A tetejét bevonhatjuk étcsokival, akkor Isler-szerű lesz a dolog, vagy csak egyszerűen kevés porcukorral megszórhatjuk, de ez sem szükséges, hiszen önmagában is elég édes és fincsi lesz.

Sok sikert és jó étvágyat hozzá!

Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést. (Albert Einstein)

 Amikor Albert Einstein neve felmerül, természetes módon szinte mindenkinek a relativitás elmélete jut eszébe. Nekem elsőként az ember, és csak azután a zseni, a géniusz, a Nobel-díjas tudós. Tetszenek azok a kijelentései, melyeket idézetekként őrzött meg emlékéül az utókor. Szóval olvasni fogtok még pár szösszenetet "Albert bácsitól" nálam is... :)

Ha egy picit változtatni kellene ezen az idézeten, akkor valószínüleg az én verzióm így hangozna:

Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy soha ne hagyd abba a KERTÉSZKEDÉST... :)

Amit láttok, épp szobámat díszíti, egy kis fonott kosárkában van összeültetve három növényke. Szerintem így sokkal hangulatosabb, mint külön-külön.

Olyan 9-10 éves lehettem. Van egy unokabátyám, aki mindössze 2 hónappal tapossa előttem az utat az élet ösvényén. Neki pedig van egy 2 évvel fiatalabb öccse, Tibike. Hármónkról szól a történet.
Nyári szünet volt, és sokat lógtunk együtt. Hol náluk játszottunk, hol pedig nálunk. Egy napon a szülők megszervezték, hogy menjünk el a fogászatra, hogy amennyiben van lyukas fogunk, azt csinálják meg. Így is lett. Unokabátyámnak, Joshnak és nekem be is tömött egy elég szigorú tekintetű "doktor néni" 1-1 fogat, persze kaptunk szurit, így nem fájt a dolog. Unokaöcsémékhez mentünk kipihenni a fogászatos élményeket. Mindez a délelőtti órákban történt, aztán telt múlt az idő, és mi gubbasztottunk egy mesefilm előtt... Aztán Tibikének jött az ötlete!
- Nem vagytok éhesek? - kérdezte.
- De, de, nagyon! - bólogattunk hozzá.
- Rántsak nektek sajtot? Láttam, hogy van a hűtőben!
Én, mint az egyetlen lány a csapatban rögtön fel is ajánlottam a segítségemet, miután Tibi, a legkisebb kijelentette:
- Én megcsinálom, csak nem tudom, hogy hogyan kell... :)
Kimentünk hát a konyhába, és én fel is soroltam, hogy kell a sajt, amit fel is szeleteltünk szépen, aztán kell liszt, tojás és PRÉZLI. Tibi ki is készítette a hozzávalókat, de a prézli valahogy olyan furán nézett ki, amit szóvá is tettem:
- Tibike! Ez biztos, hogy prézli? Ez túl egyenletes szemű...
- Biztos! Anyukám mindig mindenből a legjobbat veszi meg nekünk! - jött a magabiztos felelet. Így nem is firtattam a dolgot, bementem Josh-hoz, meséztünk tovább.
Kezdtek jóságos illatok terjedni, és egyszer csak Tibi elkezdett megteríteni a szobában, és hozta a szépre sült sajtokat. :)
Nos, amikor azonban próbáltuk ketté vágni a darabokat, az már valahogy nem akart sikerülni... Hogy miért is? Arra akkor derült fény, amikor az első hazatérő felnőtt felvilágosított bennünket, hogy a Prézli az nem egyenlő a GRÍZZEL, ami az olaj hatására vasbetonná keményedett...
Nos azóta felnőttünk, és csak hogy lássátok, az igazi szakemberek korán kezdik a mesterségüket: Tibiből az egyik legjobb szakács lett, és most főnök egy híres külföldi vendéglátóhelyen!

Íme az első kép, amit pár éve készítettem. Ez egy - még a török hódoltság idejéből való - agyagtál részlete... Egy kedves ismerősöm ezt a szót használná: "Konzervkép". Szerintem ez nagyon találó, és még szellemes is :) szóval veszem a bátorságot, és "lenyúlom" Tőle ezt a korrekt meghatározást! :)

Szeretem a virágokat. Nem feltétlenül a drága csodaszép szirmos a kedvenc. Sokszor egy egyszerű kis vadóc jobban megközelíti a szívemet. Ezért is választottam ezt a képet mára.
Ha valaki megkérdezné, hogy melyik a kedvenc virágom, akkor valszeg visszakérdeznék, hogy szerinte melyik? Aztán teljes nyugalommal - persze miután legalább vagy 10-12 félét felsorolt - rávághatnám:
- Na látod, hogy tudod, pont ilyen sorrendben! :)
 

Úgy gondoltam nem írok a két toronyról, de csak nem bírtam megállni. Mennyi ártatlan áldozatot követelt, milyen sokan vesztették életüket csak mert próbálták embertársukat menteni... Így a nap első gondolata az Övéké...

És most lássuk, mit is ígértem!

2009. November 18-án Diana Krall koncert lesz a Budapest Sportarénában!

Én a De-Lovely című filmben láttam és hallottam először, utána kezdtem el keresni hogy ki is Ő valójában. Számomra az egyik legkedvesebb előadóvá vált. Etalon, mert a profizmus és a tehetség hallatszik előadásában. Tisztelem, mert tudom, mit jelent megtanulni zongorázni. Rengeteg lemondással és kitartással jár. Hányszor szerettem volna játszani kint az udvaron a többi gyermekkel, hányszor próbáltam volna kibújni a még több házi feladat elől. Végül mégiscsak elvégeztem a zongora szakot, bár akkora tehetség sosem leszek, mint Diana, mert az én életem mást tartogat; ez úton szeretném megköszönni szüleimnek, hogy a zeneszeretetre és a kitartásra a zongorán keresztül neveltek.

Diana Krall 1964-ben született Kanadában, Nanaimo városában. Már 4 éves korától zongorázni tanult, 15 évesen pedig már komoly tehetségnek számított.

Zenei képzettségét az Egyesült Államok neves konzervatóriumaiban tökéletesítette: Los Angeles-ben, Boston-ban, New York-ban. Első albuma ’93-ban jelent meg Stepping Out címmel.

A The Look Of Love albumáért 1999-ben megnyerte első Grammy díját - jazz kategóriában. Azóta Ő a legkeresettebb női jazz előadó, aki díjak tucatjait nyerte meg. Elsőrendű zongorajátékával és összetéveszthetetlen hangjával igazi csemege lesz!

Hajtsunk fejet minél többen a Művésznő tehetsége előtt!

Remélem találkozunk! :)

Csütörtök. Ma nagy elhatározásra jutottam. :)
Szerintem engem sokkal több dolog érdekel, mintsem hogy egy téma köré tudjam összpontosítani ezt a felületet, így:

Hétfőnként - egy sztorit osztok majd meg Veletek,
Kedden - kaptok egy idézetet,
Szerdán - közkinccsé teszem receptes füzetkém egyik gyöngyszemét,
Csütörtökön - "Amit látni érdemes" nap lesz,
Pénteken - programajánló,
Szombaton - mhm... az legyen mindig meglepi :)
Vasárnap - pedig egy fotót teszek ki a kritikusoknak, azaz Nektek!

 Ma a Nyíregyházi Állatparkra hívom fel a figyelmeteket!

Ezt a képet ott készítettem, de szerintem szervesen kapcsolódik a tegnaphoz... Látjátok? Két kézzel kap a lángosom receptje után! :)

Na jó, egy kis infó a Zoo-ról. Nem mondanám magam gyermeknek, azért mindig sikerül 3 éveskén végiggyalogolni a parkot, hogy aztán kellemesen elfáradjak a nap végére. 30 hektárnyi erdős területen olyan ritkaságokat láthatsz itt, mint a fehér tigris, orszarvú, jegesmedve, illetve egy beszélő papagáj: bár utóbbinak a szókincse lehet csupán egy "Hello", én ugyanis még nem hallottam mást tőle. Szóval nagyon sok látnivaló, kellemes program még felnőttebbeknek is.

Ma beszélgettem egy nagyon kedves emberkével, aki rengeteg szivecskével lepett meg. :) Ez úgy érzem nagyon aranyos dolog volt.

Ma amúgy lángost akartam sütni, csakúgy, mint 7elején, de egy váratlan esemény miatt áttettük reggelire a dolgot. Remélem akkor már nem fog semmi bezavarni. Úgy élvezem mindig, amikor valakinek adhatok valami jót. :) Ti már megkaptátok, remélem el is készítettétek. Tökéletes. És amikor azt látom, hogy a bangladeshi lányoknak is igazi élmény beleharapni, akkor igazán boldog vagyok! :)

Anno nem kaptatok fotót, mert olyan gyorsan elfogyott :D Na nem is azért kaptok most, mert nem sikerült jól! :P Épp csak most időben jutott eszembe, hogy kell csinálnom egyet róla! :)

Szóval... Ki kéri?! :D

Magam vagyok sorsom Ura, lelkem hajóján kapitány!

Amikor még kisebb voltam, és valami rossz dolog ért, sokszor gondoltam arra, hogy majd eljön még egyszer az én időm, ezért vígasztaltam magam a fenti sorral. Igazából ki is tud minket megbántani? Csak az, kinek sikerül a lelkünkhöz közel férkőznie. A harag azonban sosem jó tanácsadó. Ha valakire meg hosszantartóan neheztelünk, akkor igazából magunkon állunk bosszút. Így inkább aktívan gyakorlom a mai napig is a megbocsájtást. Azonban vigyázat! Nem felejtek! :)

Kedves Látogatóm!

Egy mosoly nem kerül semmibe, hát ne fukarkodjunk vele! Ezzel a gondolattal indultam el sok-sok éve... Persze az élet sokszor próbálta elfelejttetni velem, aztán valahogy eddig még mindig visszaszökött hozzám. Optimista alkat vagyok, ebből máris kitalálhattad!

Remélem barangolásod során sikerül majd egyszer-egyszer mosolyt csalnom az arcodra... Visszavárlak :)

Vale