Olyan 9-10 éves lehettem. Van egy unokabátyám, aki mindössze 2 hónappal tapossa előttem az utat az élet ösvényén. Neki pedig van egy 2 évvel fiatalabb öccse, Tibike. Hármónkról szól a történet.
Nyári szünet volt, és sokat lógtunk együtt. Hol náluk játszottunk, hol pedig nálunk. Egy napon a szülők megszervezték, hogy menjünk el a fogászatra, hogy amennyiben van lyukas fogunk, azt csinálják meg. Így is lett. Unokabátyámnak, Joshnak és nekem be is tömött egy elég szigorú tekintetű "doktor néni" 1-1 fogat, persze kaptunk szurit, így nem fájt a dolog. Unokaöcsémékhez mentünk kipihenni a fogászatos élményeket. Mindez a délelőtti órákban történt, aztán telt múlt az idő, és mi gubbasztottunk egy mesefilm előtt... Aztán Tibikének jött az ötlete!
- Nem vagytok éhesek? - kérdezte.
- De, de, nagyon! - bólogattunk hozzá.
- Rántsak nektek sajtot? Láttam, hogy van a hűtőben!
Én, mint az egyetlen lány a csapatban rögtön fel is ajánlottam a segítségemet, miután Tibi, a legkisebb kijelentette:
- Én megcsinálom, csak nem tudom, hogy hogyan kell... :)
Kimentünk hát a konyhába, és én fel is soroltam, hogy kell a sajt, amit fel is szeleteltünk szépen, aztán kell liszt, tojás és PRÉZLI. Tibi ki is készítette a hozzávalókat, de a prézli valahogy olyan furán nézett ki, amit szóvá is tettem:
- Tibike! Ez biztos, hogy prézli? Ez túl egyenletes szemű...
- Biztos! Anyukám mindig mindenből a legjobbat veszi meg nekünk! - jött a magabiztos felelet. Így nem is firtattam a dolgot, bementem Josh-hoz, meséztünk tovább.
Kezdtek jóságos illatok terjedni, és egyszer csak Tibi elkezdett megteríteni a szobában, és hozta a szépre sült sajtokat. :)
Nos, amikor azonban próbáltuk ketté vágni a darabokat, az már valahogy nem akart sikerülni... Hogy miért is? Arra akkor derült fény, amikor az első hazatérő felnőtt felvilágosított bennünket, hogy a Prézli az nem egyenlő a GRÍZZEL, ami az olaj hatására vasbetonná keményedett...
Nos azóta felnőttünk, és csak hogy lássátok, az igazi szakemberek korán kezdik a mesterségüket: Tibiből az egyik legjobb szakács lett, és most főnök egy híres külföldi vendéglátóhelyen!

Címkék: sztori

A bejegyzés trackback címe:

https://vale.blog.hu/api/trackback/id/tr631380213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása