Gyermekek voltunk és ahogy már ezt megirták: a nyári nap melegétől izzott a kopár szik sarja... Hova is vágyik ilyenkor egy gyerek? Strandra! :) Sokszor képzeltük el, hogy egyszer ha felnövünk, akkor lesz saját medencés házunk. Abban az időben még a nagyon gazdagoknak sem volt ilyen, vagy ki tudja. Mi nem hallottunk senkitől ilyesmit, ám egyszercsak Apa azzal jött haza:
- Papa épít egy medencét, amiben majd lehet locsolni-pocsolni!
Valahogy épp együtt voltunk: Tibi, Josh és én. Na meg is indult a fantáziánk! Elképzeltünk először egy olyan nagy medencét, mint amilyet a strandon láttunk utolsó látogatásunkkor. Aztán már kezdtük is tervezgetni, hogy mi mindent fogunk majd játszani. Osztozkodtunk ki lesz a cápa, ki a krokodil, ki a kiskacsa, tervezgettük, mekkora fejeseket és hasasokat fogunk majd ugrani... Alig vártuk, hogy láthassuk tele vízzel.
Telt-múlt az idő, egyik nap hazaállít Apukám:
- Na hazaszaladok veletek fiúk, fogjátok meg a fürdőruhátokat, és gyertek le, mert kész a medence!
Volt is nagy öröm, kiabáltunk, nevettünk, sikongattunk, ugráltunk, amit csak el tudtok képzelni! Én át is varázsolódtam a fürcsiruhámba, fogtam az úszógumit, és már kezdtem is felfújni. Apa csak mosolygott, és mondta, hogy ez nem fog kelleni - de ezt akkor meg se hallottuk. Mentünk a fiúkkal haza az úszónadrágokért. Fel is szaladtak, majd pár perc múlva már együtt kuporogtunk a sárga kerek lámpás Lada hátsó ülésén.
Mikor megérkeztünk Mamiékhoz, ilyen képet festettünk:
Tibin úszónadrág, úszószemüveg, pipa
Joshon úszónadrág, békaláb, kezében egy felfújt strandlabda,
Én bikiniben és úszógumiban virítottam.
Így szaladtunk a kert felé, ahol elképzeltük, hogy egyszerre vetjük magunkat a hullámok közé... :) Az első meglepetés az volt, hogy nem láttuk, hol is a medence. Értetlenkedve néztünk a felnőttebbekre, hogy akkor most mizu?! Átverés volt az egész? Aztán Nagypapa megmutatta az általa medencének hívott valamit. :) Nos méretileg kb akkora, mint egy kád, nem volt nagyobb max 2-2 cm-rel... Ott áltunk csalódottan, aztán lógatott orral áztattuk benne a lábunkat. A víz legalább kellemes hőmérsékletű volt, aztánmeg Papa kitalálta, hogy átvetett egy deszkát keresztbe, amin kezdődhetett a kártyacsata. Nagymami engesztelés képpen sütött valami finomat, így végülis átvészeltük életünk első nagy csalódását... :)
Ui: A medence ma már öntözővízzel van feltöltve, mivel nem nagyon fürdött benne azóta sem emberfia... Néha egy-két madárka örül, hogy van hol szomját olthassa.