Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan eljöttél...
Egy szép napon Anya egy újságból kiollózott papírfecnivel állított haza, ezen állt az idézet. Tetszett neki, és mint általában ilyen dolgot mindig megbeszélünk egymással. Úgy fel volt villanyozódva, sosem felejtem el, milyen boldog volt az a nap. Semmi nagy dolog nem történt, éppcsak valahogy aznap mindenki viszonozta a mosolyunkat. Hiába, néha még egy család életében is olyan kevés az a nap, amit igazán egymásra figyelve töltünk. Sokszor csak szalad mindenki a maga dolga után, még egy asztalhoz sem nagyon ülünk le. Ráfogjuk a munkára, az eltérő bioritmusra... meg még ki tudja hány dologra...
Így értékelődnek fel azok a pillanatok, melyeknek természetesnek kellene lenni. Szép is volna, de talán pont így van jól, mert ha a boldogság alap lenne, talán észre se vennénk milyen szerencsések is vagyunk!
