Ma lett vége egy ünnepnek, amit ugyan nem jelzett pirossal a naptár, de számunkra egy fontos esemény volt. Egy drága barátnőm úgy döntött, hogy közelebb költözik a családjához. Egy másik városba, tőlünk jó sok km-re. Pár hete gondoltunk egy merészet, és tegnapra összetrombitáltuk a barátait, rendezve neki egy búcsúpartyt. :) Magdika - akit a képen is láthattok - egy igazán rendkívüli személyiség. Hihetetlen mekkora kreativitással áldotta meg az Isten. Bármihez nyúl, valami aranyos, nem hétköznapi dolog kerül ki a kezei közül. Sok mindenre tanított az évek során, és én próbáltam jó tanítvány lenni, mégha nem is találkoztunk olyan gyakran, mint azt szerettük volna. Bármerre is sodor az életem, Ő az egyik olyan emberke, akit sosem fogok elfelejteni. No meg meg is lehet Őt látogatni! :) Ami nagyon jó dolog! :) Szóval Ünnepeltünk, mert vagyunk olyan szerencsések, hogy ismerhetjük Magdikát. Mint ilyenkor pedig általában, mindenki hozott valami finomat... Volt hidegtál, svédgomba, joghurtos gyümölcssaláta, zserbó, szilvalekváros kifli - nálam elvitte az első díjat! -, diós csemege, sóskifli, pogácsa. Én is segítettem keveset, 100 db káposztát töltöttem meg. Jó kaprosan, édeslevélbe csavartam és savanyú aprót tettem alá. A receptet nemsokára megosztom veletek, de most péntek révén valami programajánlatot kéne írjak... Hűha. Asszem ehhez most nem kicsit vagyok fáradt, így most leegyszerűsítem a dolgot: PIHENJETEK! :) Aludjatok jól, álmodjatok szépeket! Néha kell az embernek egy "lustis-nap"! :)

A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.

Albert Schweitzer

Ó igen, hogy miért is fontos, hogy a mai napon kieresszük a fáradt gőzt?! Mert éreznünk kell, hogy amit '56 elindított, azért nem hiába szenvedtek és haltak meg oly sokan. A szabadság gyümölcsébe haraphatunk egy jó nagyot!