Ezen időtáj nagy mozgolódás van a városban. Sok a program, ami kicsiknek és felnőttebb gyermeklelkűeknek egyaránt jó szórakozást ígér. Én egy futóverseny miatt látogattam ide elsősorban, de gondoltam nem a verseny napján érkezem, hanem előtte párral, hogy egy kicsit szét is nézhessek. Már Juci e-mailjéből értesültem, hogy Gizella Napok lesznek, gyorsan utána is néztem, mire is számíthatok.

Szombaton késő délelőtt vágtam neki a városnak és az élménynapnak... (Csak mert valahogy nem akarózott korán kelni ;) ) Már messziről ostorcsapások hallatszottak, nosza, akkor irány a hang! Egy lovas íjász bemutató előkészületei folytak, épp melegítették a pacikat és közben a közönséget próbálták megtanítani a helyes ostor-használatra. :) Bár próbálni most nem próbáltam, jókat mosolyogtam az önjelölt pancsereken. :D Persze, könnyű nekem, hiszen egyik olimpikon birkózó rokonom készítette ostorral már gyermekkoromban megtanultam csergetni. Olyan nagyot persze sosem tudtam, mint Apa, na de volt hangja, így sikeresnek vallom magam. :)

Mire elkezdődött a bemutató, már megvolt a kedvenc lovam, egy szépséges barna, (számomra kevésbé vonzó lovasával) íme:

Nos, szép mutatvány eltalálni egy mozgó korongot vágtázó sörényesről, az egyszer biztos! Folyt. köv. Hétfőn :)

Tegnap beszélgettem egy barátommal, aki felvázolta, hogy tulajdonképpen mindig két út áll előtte. Az egyik, hogy elfelejti a történteket, a másik pedig hogy a múltja részévé teszi. Mhm... Ma egész nap vissza-visszatért ez a gondolatsor hozzám. Nem is tudom. Talán bizonyos szempontból tényleg jó volna dolgokat elfelejteni, álmokat korábban feladni, mielőtt kiderül - soha nem fog teljesülni. No de mi szépsége lenne akkor az életünknek? Vannak dolgok, amiket ha megálmodunk sokkal szebb, mint amilyen talán a valóságban lehetett volna... Biztos ott a bibi, hogy túl szépnek álmodjuk meg, és odafent nem akarják, hogy ekkorát csalódjunk. Talán ezért nem teljesülhet soha. Talán minden épp úgy van jól, ahogy történik, és ez ellen egy ideig persze tiltakozhatunk, de végső soron milyen apróka porszem az életünk a mindenséghez képest! Szóval bele kell vetnünk magunkat az ÉLETbe, és észrevenni mindazt a jót, amit kapunk. A többit meg? Minden vég csupán egy másik kezdet...

Fel a fejjel, Drága Barátom!

Tavasz van, tavasz van, mosolyog az ég is,
Iszom most egy pohár bort: és mosolygok majd én is! :)

Na mondhatom, szép kilátások... :)
Ahogy megláttam ezt a tájképet valahogy a fenti gondolat suhant át rajtam. Talán mert az egyik borvidékünkre látni?! Ki tudja... Lehet. Szeretem a Balatont, és szeretek itt nagy sétákat tenni. A következő alkalomra sem kell már sokat várnom ;) és már utána néztem hol van az a várrom, amit meg szeretnék nézni. E helyről pedig már írtam, emlékszel? Ha azt nem olvastad volna, lapozz csak vissza, mert mára már csak egy igazi tavaszi képet tartogatok. Ugye Te is látod a 4-es számot benne? :) Ha igen, akkor a jogsi megújításnál sem lesz gondod! :D

Így ma megint tettem fel Nektek egyet. Fancsikán készítettem, naplementés fények mellett. Kedvelem ezt a képet... És Ti?! :)

Néha ki kell szállni a mindennapos rohanásból. Amikor nem csinálsz semmit, amikor nem csörög a vekker, jelezve, hogy már fel kellett volna ébredj... :) Szóval a mai nap ilyenféle lett volna, persze hogy ne legyen maradéktalanul élvezhető - náthás lettem. Köszönet érte a vasutunknak, ahol úgy gondolták annyira meleg az idő, hogy máris 17 C-ra kell állítani a légkondit... :S

Na mindegy, egy okkal több, hogy itthon elkészítsem kedvenc vajas pirítósomat melyet jó sok fokhagymával és egyéb aprózott zöldségsalátával tettem még tökéletesebbé. Desszert nélkül persze nem élet az élet, így egy jó nagy és lédús narancsot fogyasztottam el megspékelve megfelelő mennyiségű narancsvirág mézzel. :) Próbáljátok ki egyszer, mert isteni!

Persze azért szívesebben ülnék inkább a "bevált csapattal" a cukrászdában, egy ilyen tányérka előtt... :)

Drága Timi! Kívánok Neked nagyon sok boldog névnapot ezzel a kis virággal. Nagyon várom, hogy mikorra szervezed a Gasztro Napokat; Pécsre - mint mondottam, szívesen segítek a kiállításon, ha tudok! Remélem rá fogok érni... Hihi :) Nemsokára kifaragom azt az ananász és szőlő csodát, amiről meséltem. Gondolkozom, mivel lehetne még helyettesíteni, ami gazdaságosabb gyümi, és osztogatható - esetlegesen.
Nagyon várom már azt is, hogy táncolhassak az esküvőtökön! Zsófival is olyan régen találkoztam már! Köszönöm szépen a meghívást! Mióta beszéltünk, azon gondolkozom, mit fogok felvenni... ;)

A királyfi három bánata

 

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
Messiás-mutató különös csillagok,
Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot,
De anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
Mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
Úgy ajándékozta anyasága tejét,
Hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.

Isten tudja, honnan, palástot kerített,
Aranyos palástot vállamra terített,
Fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
Ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
Mint királyi ember királyi urának.

Amerre én jártam, kövek énekeltek,
Mert az édesanyám izent a köveknek,
Szíve ment előttem előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
Nem hiányzik nekem semmi a világon,
Három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
Egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
Úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
Fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
Senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
Minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna,
S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
Az én köszönetem így is kevés volna.

Hogyha a föld minden színmézét átadom,
Az ő édességét meg nem hálálhatom,
Ez az én bánatom, harmadik bánatom.

 

Mécs László

Drága Édesanyám! E napon köszönöm jóságodat és szeretetedet.

Apu? Neked pedig szintén! :)

Ja igen, még valami. Tudjátok mikor van Apák napja?! Pontosan 3 hónappal Anyák napja után. Az oka pedig nagyon kézenfekvő, hiszen pont 9 hónappal van Anyák napja előtt... :)

Ezúttal terepfutáson indultam. Táv - 11 km, rajtszámom: 662. Csodálatosan szép helyeken futottunk, már csak a látványért megérte! Az időeredményem is egészen elfogadható volt, én már ki is fújtam magam és át is öltöztem, mikor az utolsó a célvonalhoz ért... :) A célba futás most is nagyon nagy élmény volt. Most András, akit félúton ismertem meg, és akivel a maradékot egy tempóban futottuk végig beelőzött az utolsó 500 m-en, és várt meg a célban. :) A Speaker meg is jegyezte:

- Hát igen... a szép lányokat tárt karokkal várják!
És igen! Nézzük csak ezt a boldog mosolyt!
Ügyes vagy, kislány, megcsináltad! :)

Hihi. De jó, hisz ez NEKEM szólt! :) Sikerült, és ez kimondhatatlanul jó érzés! Annyira kellett ez a boldogság, annyira hiányzott! No de vágtázzunk az elejére.

( Itt jegyezném még meg, hogy a mai nap képei a BSI hivatalos honlapjáról szármoznak. )

Most sikerült a rajtvonalhoz közel állnom, így láttam a Schmitt Pál "sportlövő társamat", rajtpisztollyal a kezében. Az indulás előtti hangulati elemek is sokkal jobban magával ragadtak. Most is voltak jó beszólások, amik tompították a táv nehézségét. Az első már egészen korán megvolt. Épp csak elindulunk, egy srác bekiabál:
     - Nem tudjátok? Sok van még hátra?!
     - Fordulj vissza, és akkor már csak 200 méter! - jött a válasz, aztán persze a nevetéshullám.

De amikor a táv során találkoztunk egy vérebét sétáltató emberkével, az sem volt rossz egynek:
     - Mi van emberek? Kell egy kis segítség a futáshoz?
     - Köszi, nem muszáj! - jött a válasz több talpalótárstól is. Hehe, vajon miért szaladt mégis mindenki gyorsabban?! Nem is értettem... :)

Persze a sok pozitív élmény között volt egy negatív is. Ez személyesen nem érintett, de felettébb felháborított. Akik a félmaratont választották távnak, azok megsz*vták, mert valaki átragasztotta a terelő jelzéseket, így a 21 km helyett csak 18-at futottak le. Ez azért gáz, mert így nem született kvalifikálható eredmény.
Ezúttal üzenem annak a szemtelen alaknak: Szórakozzon otthon inkább... :S

A legjobb élmény az 5. km-nél ért, ahol citrommal és banánnal várt a frissítő állomás a folyékony nedűk mellett. Volt itt minden, izotóniás cuccok, víz, meg ami csak egy kicsit is feltölthetett, aztán futás tovább. A pálya nehézsége -  először azt gondoltam - az emelkedők leküzdésében lesz, de sokkal veszélyesebbnek bizonyult a köves és aprókavicsos lejtős szakasz. Szóval dombra fel, aztán le, így kanyarogtunk végig a pályán, aminek a térképét mellékelem Nektek:

Képzeljétek! Kaptam egy olimpiai sálat is, meg természetesen a befutócsomag más, enni- és innivalókat is tartalmazott! :)

Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni, milyen együtt futni egy éppen felröppenő vitorlázó géppel, hiszen az egyik szakasz a repülőtéren keresztül vezetett minket. Hatalmas nagy élmény volt, és ezúton gratulálok Mindenkinek, aki elérte célját!

Ma 5 óra fejtágítás után nekivágtam az utazásnak. Apa kivitt a vonathoz, és közben kellemesen elbeszélgettünk, aztán sok szerencsét kívánt a versenyemhez, és már útban is voltam Bp felé. Rokonaimmal a Jégbüfé előtt randiztunk, aztán irány a Pesti Színház, ahol a Chioggiai csetepaté című 2 felvonásos darabot nézhettük meg. Ezt is névnapomra kaptam tőlük, három felsővel és két más ruhaneművel együtt... :)

Drága Muci! Te mindig eltalálod, mire van szükségem!

A darabra visszatérve. Az első felvonás érdekessége az volt, hogy a színésznők már akkor a színpadon tétlenkedtek - szó szerint - mikor a közönség elkezdett becsücsülni a kényelmes fotelekbe. Aztán valahogy mégsem akart elindulni a történet, az egész első felvonás mondhatni kész unalom volt. Be is álmosodtam, nem tagadom... :) Aztán egy rövid fejszellőztetés - szünet következett, ami alatt latolgattam, visszamenjek-e a második részre, de aztán meggyőztek, hogy az már sokkal jobb lesz. Nahát! Jött a meglepi. Tényleg. Milyen kár, hogy az első felvonás történéseit nem foglalták össze két mondatban! Abból bőven elég lett volna annyi. A második rész azonban tényleg pörgős, vicces és mindent összevetve szórakoztató volt. Utolsó előadás révén teltház, és vastaps vége lett a darabnak, aztán fények átvált, és go home.

A rokonoknál új ágy várt, és frissen sült kenyér illatú konyha... :) A kenyérbe az én drága Mucikám még a szívét is belesütötte, annyira várt! Na erről kaptok ma egy fotót:

...kaptam egy meghívást a színházba a Táncvilágnapi Gála műsorra. Ma csak egy kép, mert többre nincs időm, de lesz még! :) Hatalmas élmény volt, főként a Sara Brightman zenéjére előadott - a képen is látható - csodaszépen koreografált mű. Gratulálok! Nagyon tehetségesek vagytok!

Drága család! Köszönöm szépen még egyszer a meghívást! Maradandó élménnyel lettem ismét gazdagabb! :)

Köszönöm szépen Mindenkinek, aki gondolt Ránk / Rám ezen a napon!

Jókívánságok befutó sorrendje:

1. Anyu és Apa
2. Tanka család
3. Sz-né Ibolyka : Tündéri a képeslapod! Hatalmasat nevettek Anyáék is!
4. "Porcerős" Zsuzsa
5. Pillangó - Manchesterből
6. Gyuri
7. Béni
8. Speedway Sanyi és Mártika
9. Tanár Úr
10. Bea és családja
11. Mónika a 8.z.-ből :) - Ez igazi meglepi volt!
12. Laló és szülei
13. Ancsa - Hajdúszoboszlóról
14. Magdika és családja
15. Levente
16. Gábor
17. Anni Anyu és családja
18. Jolika néni drága
19. Ágota és családja
20. Anna és Lajos
21. Nagymami
22. Rácz Judit 
23. Attila
24. Esztike néni 
25. Ancika néni és családja
26. Zoli bácsi és Julika néni
27. Muci és Józsika
28. Magdika Egerből
29. Marika és Józsi bácsi Pécsről
30. Réka
31. Ewa alias Anna Irma
32. Milánka és családja
33. Tamás, az exkollega
34. Julcsi, aki miattam jött haza Londonból!!! :D
35. Era 
36. Juci és Berci
37. Vágner ikrek és Juditka
38. Papa (...)
39. Károly
40. Tibcsi - szerencsésen hazaérkezett! - Alíz nevében is! :)
41. Egy másik Gábor - Nagykanizsáról
42. Anikó - akivel anno egy csoportban versenytáncoltunk
43. Adél
44. Kriszta - leendő félmaratoni csapattársam :)
45. Csilla
46. Edie

Aki netán elfelejtett, ne bánkódjék! Jövőre megint lesz egy alkalma rá, hogy akár az első 10ben legyen... ;) Amúgy meg, nem nagy dolog, néha elsiklik az ember figyelme ilyen apróságok felett. Hisz ez is csak olyan nap, mint a többi... A sorrendet sem azért írtam, hogy ez fontossági legyen, hiszen az utolsó köszöntő ugyan olyan kedves lesz szívemnek, mint a legelsők és az Őket követők! Az egésznek annyi értelme van, hogy kielégítse kiváncsiságomat, hogy vajon hol zárul a sor, hanyadik emberkénél... :)

Hűha, azt hiszem még sosem köszöntöttek fel ennyien... :) De jó!

Pár éve gondoltunk egy nagyot, és kirándultunk Bécsbe. A legfőbb célja az utazásnak a Tutanhamon kincsei című kiállítás megtekintése volt. Akciós jegyvétel és kiművelődés után végül útnak indultunk felfedezni az egykori császári rezidenciát. Mindig lenyűgöztek a barokk stíluselemek, a csodálatos kertek, és ez itt mind egy helyen van! Szeretem a szép helyeket, megnyugtatnak, és feltöltik a lelkemet. Mondhatni erőt adnak a hétköznapok elviseléséhez. :)

Sajna nem volt elég idő arra, hogy fogattal is utazzunk, pedig szerintem egy életre szóló élmény lehet.

Persze azért van mire emlékezni... A jelzőlámpa hangja egyszerre megdöbbentő és vicces... :) Egy videó - amit persze csak a beavatottak láthatnak - őrzi a nap poénját... :) Ha egyszer arra jársz majd, talán Belőled is hasonló reakciókat vált majd ki a gyalogos átkelőhely zöld jelzése...

 
Ha arra járnál, feltétlenül legyen Nálad mogyoró, dió, vagy más egyéb magvas rágcsálnivaló, mert a mókusok annyira szelídek, hogy a kezedből is etetheted őket. Persze ha épp nincs kedvük előbújni, bánatodban Te is megeheted! :)

Kedvenc Unokaöcsém nemsokára landol! :) Remélem most nem akar kitörni egy vulkán sem, és rendben haza fog érni szerda estére! Már nagyon várom, hogy találkozzunk! Tavaly nyáron készítettem róla ezt a fotót :) Imádom, amikor bohóckodik! :) Itt épp pólógyüjteményének egyik tuti darabja. Ettől csak az jobb, amikor Darth Vader sétáltatja a "kutyáját"... Hihi

Ui.: Star Wars rajongók nyugodtan irígykedhetnek... :D

Tudom, rám nem jellemző módon kicsit elmaradtam az irkálással, de utólag azért bepótolom, jó? :)

Madarakról ígértem fotót, hát lesz is pár kép. Amit erről a helyről feltétlenül tudnotok kell, hogy javarészt beteg madarak találnak itt otthonra. Olyanok, akiket az "ember keze" tett szerencsétlenné. Vannak itt olyan vadászmadarak, akiknek egy magas feszültségű vezeték szegte szárnyát, vagy hiányzik más testrésze. Egy gólyának pl műcsőrt készítettek - ezt talán láttátok anno a híradóban is. Persze akad itt egészséges madár is, mint az az egerészölyv, melyet egy emberke felnevelt, aztán sorsára hagyta. Ő valószínűleg kicsi korában kiesett a fészekből, de mert megszokta, hogy nem kell vadásznia az élelemért, így nem engedhető vissza a természetbe, mert éhen halna. Ezt valszeg nem tudhatta exgazdija, így amikor a madárka kereste új emberét, értesítették a Madárpark solymászát, aki végül befogta. Azóta mély bizalom alakult ki közöttük, nagyon értik egymás mozdulatait. Nagy élmény volt az a kis idő, amit itt töltöttünk. Kisgyermekes családoknak külön ajánlanám figyelmébe ezt a programot, mert a park mellett egy izgalmas játszótér is helyet kapott, nem mindennapi dolgokkal... Nekem a gyerekreptető tetszett a legjobban... :D Hogy az milyen? Látogass ki, és megtudod!

Záró sorként pedig egy kis reklám:
Ha gondolod, adód 1%-ával is segítheted a madarak gyógyítását:
Madárkórház Alapítvány
Adószám: 18557899-1-09
www.madarkorhaz.hu

Réka keresztlányom Apukájának: nagyon sok boldog névnapot kívánok a családom nevében is!

Drága Tücsökmókus! Látod, milyen jó, hogy telefonáltál? Így együtt tölthettük a napot! :)

Szóval kirándultunk. A 3 fős csapatunk nagyon jól érezte magát, alig akartunk hazajönni, olyan hamar elszaladt az idő! A kihajtás sokkal látványosabb volt, mint a behajtás tavaly, mert most tényleg csodaszép időt fogtunk ki. 15 óra előtt érkeztünk pár perccel, és sikerült a legjobb helyen parkolnunk 2 tiszteletkör után.

Alig hogy összeszedtük a gondolatainkat, a hídon már meg is jelentek az első lovasok. Őket követte a bivalyfogat, majd a szürke magyar szarvasmarhák húzta szekér, végül még lovas fogatok és az elmaradhatatlan birkanyáj a gombszemű pulival.

Megállapítottam, hogy mihamarabb be kell szereznem egy halszemet... :D

Az ünnepség sok marhát vonzott, köztük volt egy emberszabású is, aki a visszaúton megelőzött, majd a motorkáján úgy érezte jól magát, hogy cikázott ide-oda előttünk. (Melegítette a gumit...) Persze folyamatosan növelte a sebességet, így kb fél perc után már nem is láttuk - bevallom azt gondoltam, hogy utol fogom érni valamelyik kanyarban, és hívhatom majd a mentőt hozzá. :S
Üzenet az Őrültnek: a szememben nem vagy vagány, csak "hülemüle", aki másokat is veszélyeztet...

No de koncentráljunk a jó dolgokra! A program egészen jó volt, az állatok megnézése és a lovasbemutató után a biotermékek piacának közepébe vetettük magunkat, ahol sok-sok finomságot kóstoltunk meg. Ettetek már csipkebogyó lekvárt? És som lekvárt? Nagyon finomak, ne hagyjátok ki! A kecskesajtos helyeket is díjaztam, kivéve egyet, ahol nem volt kóstoló, de 1000 Ft-ért akartak adni 10 dkg sajtocskát... Nem is vettünk ott semmit! :D Szerintem szimplán nem akarta eladni az áruját! Kacérkodtam még a szürkéből készített szalámival, de végül ellen tudtam állni, hogy ne vegyek. Azért hoztam egy kis vásárfiát, amit a jövő7en majd megeszegethetek: kakukkfüves "szürke"sajtot! :)

Mindezek után már sajna alig maradt idő a Madárkórházra, de azért annyi igen, hogy pár fotóval megajándékozzalak Benneteket!

Ma csak a kihajtásról kaptok képeket, holnap pedig a madarakról:

Pár éve volt szerencsém ott járni, és elkészíteni pár fotót a gyártásról. Nagy álmom, hogy egyszer Herendre is ellátogatok.
A magyar porcelánok világhírűek, legyünk hát büszkék rá!

Nekem a Zsolnay gyárnak a parkja tetszett a legjobban, meg az a helyiség, ahol kézzel festették a mintákat... Ez a terem olyan volt, mint egy fogtechnikai labor. Az asztalok teljesen hasonlóak, bár az elszívó berendezések és sok más nélkül. Az egész így olyan üresnek tűnt, mégsem hiányzott semmi. :)

Hihetetlen, hogy volt egy emberke, aki azért kapja a fizuját, hogy összetörje a meón megbukott darabokat... Vannak napok, amikor ingyen is vállalnám ezt a "munkát"! :) Persze érthető, csak a minőség juthat ki a gyárból. Ez azért valahol megnyugtató.

Nos, íme pár kép, mit láthattam (még):

A mai nap szomorú nap. Van valaki, aki ezen a napon hagyott fel földi dolgaival. Ő a Nagypapám, Apa Édesapja. Az imádott, tisztelt és... hűha, rengeteg pozitív jelzőt sorolhatnék még... Rajongtam érte. Bár most is ölelhetném! Emlékét szívem mélyén őrzöm, amíg csak élek. Ma láttam a JAG-et, és amikor csak úgy mutatták a vadászrepcsiket, ahogy elhúznak kötelékben elképzeltem, hogy az egyikben Ő ül.

A legkedvesebb emlékem a sárgarépa főzelékes sztori. Nem tudom, hogy meséltem-e már, hát most megteszem.

Nyár volt. Nagymama elutazott rokonokhoz Pápára. Ez nem jelentett nagy gondot, mert Nagypapa el tudta látni magát. Ízletesen főzött és magyarosan. Szerette az egyszerű ételeket, a főzelékeket. Nem volt gazdag ember, főként ha a bankszámla szerint kellene megítélni, hiszen talán nem is volt neki olyan. Az ő gazdagsága a lelkében gyökerezett. Szerette meglepni azokat, akiket igazán imádott. Szóval egy nyári nap delén én épp a város másik végén voltam, amikor megcsörrent a telefonom. Nagypapa hívott, mobilon! Ez hatalmas nagy szó, mert világ életében spórolt, és nem engedett meg magának olyan luxust, mint a telefonálás. Mégis felhívott. A beszélgetés rövid volt, de nem sietős. Az egekbe repített, olyan boldoggá tett. Valahogy így történt, de lehet nem tudom szó szerint leírni:
     - Szia Valcsikám! Itt Nagypapa.
     - Csókolom Papa! Miben segíthetek? Baj van? - kérdeztem, amikor meghallottam hangját a telefonban. Másra nem is gondoltam a már fentiek miatt.
     - Minden rendben, kicsim. - Sokszor hívott így. - Főztem egy kis répafőzeléket ebédre, mert már elkopott, amit Nagyanyád itt hagyott nekem. Aztán mivel tudom, mennyire szereted, gondoltam, ebédelhetnénk akár együtt is...
     - Komolyan? Hűha, rohanok Papa Drága! Puszi!
     - Ne siess, megvárlak vele - kuncogott kedvesen - de nagyon éhes vagyok! :)

Ez hát a történet gerince. Az egészet el sem tudnám mesélni, mert ez egy érzés, egy szívdobbanás volt, amely bennem maradt valahol nagyon mélyen.

Gondoljatok Rá a mai napon Ti is, akik ismertétek.

Akik pedig ismeretlenül is elmondanak érte egy imát vagy gyújtanak egy gyertyát, azoknak pedig külön köszönöm. Kívánok Nektek ilyen tiszta szereteten alapuló kapcsolatokat!

Egy tenyérnyi kis paradicsom a pannon síkság közepén, szlovén fenségterületen, Dobronakhoz közel. Hétfőtől péntekig várja a trópusi kert a látogatókat, reggel 8-tól egészen délután 4-ig. Az egész hely nem túl nagy - azaz de, persze a teljes kert nem látogatható. Mégis, ha valaki mondjuk a tengerpartról tart haza, érdemes megállnia és bekukkantania ide. Csodaszép környezet, lélegzetelállító színek kavalkádja, több ezer orchidea - feltételezem több száz féle - vár Rád, és akár 1-2 tő majd új otthonra is talál Nálad. Van pár más trópusi növény is, mint a flamingó, banán, vanília, kancsóka, papagájvirág vagy a rákollóvirág... a többinek még a nevét sem ismer(t)em... :)

A belépőjegyhez kapsz egy kaspót is, én ebben tartom azóta az első - kedvenc - orchideámat, ami már hozott nálam új tőhajtásról virágot. :)

Kedves Gábor! Köszönöm a meghívást, nagyon szép volt. Talán sosem jutottam volna el ide... Kár lett volna kihagyni.

Most pedig képekben mesélek tovább:

Mint tudjátok, igazolt versenyzőként már több alkalommal lógott a nyakamban arany érem. Egy ideje aztán felhagytam a lövészettel, és megint lóhátra pattantam. Vasárnap pedig futóversenyen vettem részt, Budapesten. Mint azt már olvashattad, két távot futottam le, így kétszer éltem át a célba futás nagyszerű élményét.

Teljesen komolyan mondom, hogy soha, de soha eddigi életemben nem volt ekkora boldogság-élményem egyetlen versenyen sem. A lövészet egy nagyon komoly sport, és sajnos nem látványos. Így persze nem vonz közönséget, nem lett belőle tömegsport. Ennek megfelelően a szurkolótábor is hiányzik. Jó persze, ezek most kemény szavaknak tűnhetnek, de én ezt tapasztaltam. Csak az figyel fel egy lövész eredményére, aki egyszer átélte ennek a sportágnak a szépségeit. Mert vannak. De ezt az, aki sohasem próbálta nem is fogja megérteni. A legjobbnak lenni - eddig azt hittem, hogy ez a legfőbb célja az embernek, leginkább ha vérbeli sportoló.

Mindig furán néztem azokra, akik azt mondták - a részvétel a fontos. Számomra már az ezüst érem is egyfajta kudarc volt. Persze gyűjtöttem abból is eleget. A 4-es számtól pedig egyenesen irtóztam. A legeslegrosszabb dolog a 4. helyezés, mert akkor épp csak lecsúsztál a dobogóról. A második legrosszabb dolog pedig 2.-nak lenni. Aztán eljött a vasárnap. Előttem volt a rajt, ahol annyian felsorakoztunk, hogy már az eleje 5 perce futott, mire átléptük a vonalat. Fejben már eldöntöttem, megcsinálom. A táv során különös közösségi élmények értek. Beszólások, hogy pl. amikor az Andrássy útra kanyarodtunk: " Ezt figyeljétek, milyen fontos személy vagyok! Hivatalosan átmehetek a piroson! A rendőrök meg csak bólogathatnak hozzá! Ugye fiúk?" Persze jött is a válasz: "Ha viszont autóval próbálja meg kaphat tőlünk egy fotót is! Hajrá, hajrá, tempósabban!" :) a Hősök terén egy másik emberke: "Hűha, és ezt most tényleg miattam zárták le?!" :) Aztán jött egy szakasz, a fordulópontig tartó egyenes - a Széchenyi fürdő melletti sétányon, ahol az előrébb járó futók pacsival bíztatták a hátrébb futókat. Ez is olyan aranyos volt. Olyan sporttárshoz illő gesztus. Zenészek, dobosok és kerepelők is váltották egymást a versenysáv melletti szakaszon. A végső 500 m-en pedig kordonok voltak, melyek mögött valódi szurkolók sorakoztak. Hatalmas kiabálás, bíztató és dicsérő szavak váltották egymást. Egy kicsit úgy éreztem, hogy a hangszőnyegre felültem, és az repített célba. :) Persze ez nem igaz. Befutottam. Teljesítettem a távot, és ez volt a legfőbb cél. Érezni, hogy nem minden kitűzött cél elérhetetlen. Ezért dupláztam meg. Az élményért. És most már tudom. Nem minden elérhetetlen.

Ez úton szeretnék gratulálni mindenkinek, aki elérte célját. Legfőképp annak a lánynak, aki kerekes székkel gurulta végig a 6,4 km távolságot! Mert hogy ilyen is volt ám!

A célba futás pillanata pedig egy életre belém ivódott. Amikor mindenki tapsol és örül, amikor úgy érzed, ez a sok-sok emberke egy kicsit neked is szurkolt, amikor azt érzed: Ez az, megcsináltam!

A befutó csomag is kellemes meglepiket tartogatott, amiknek egy része még ott a helyszínen el is fogyott. :) Na jó, a maradékról kaptok fotót :)

Természetesen egy személyes jutalmam is volt. Egy ideig Csillával bóklásztunk, és próbáltunk az egészséges életmódhoz további jótanácsokat gyűjteni, aztán elindultam Versenytársamhoz - Vendéglátómhoz, aki Pizzát sütött és azzal kedveskedett. :) (Ennyit az egészséges táplálkozásról... :D ) Ezen a felületen is szeretném azonban megköszönni elsősorban azt, hogy oly régóta hivogat a futóversenyekre. Most, hogy rászántam magam, nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a sportnak is! Külön élmény volt az előző esti séta a Margit-szigeten, a "kék ízű" üdítő meg nem kóstolása és a nagy beszélgetések. :) Várom viszontlátogatásodat! :)

Mhm... Már kedd van, és az élmény oly erősen fogva tart, hogy állandóan mosolyognom kell. Újra megtaláltam, ami egy ideje hiányzott. Ami pedig furcsa, hogy nincs izomlázam. Azaz van, de olyan enyhe, hogy szinte nem is érezni, persze valszeg nagyban segítette a lazulást a Thermálunk, ahol rég nem látott ismerősre bukkantam... :)

Kedves Krisztián! Megfejtettem! Azért jársz sűrűn haza, mert Bristol-ban nincs Thermal víz... :D

Kedves Doktor Úr! Milyen fura, hogy az Operaház Fantomja mellett ott sorakozik a trilógia... :) Eddig azt gondoltam csak nekem vannak ilyen allűrjeim...

Záró gondolatként egyik kedvenc filmemből egy idézet:

Tedd, vagy ne tedd, de soha se próbáld!

És ez bizony az életben szinte mindenre igaz!

Múlt hetem vasárnap reggelig tartó szakaszának fénypontja talán az volt, amikor legkisebb keresztlányom levelét találtam meg a befizetendő csekkek között. :) Még jó, hogy annak örültem a legjobban, nem igaz?! :D

Szóval mikor a dupla borítékban megtaláltam ezeket a kedves sorokat, és ajándékokat, már tudtam, hogy egy részét meg fogom osztani Veletek, hogy velem örülhessetek. :)

 
Egy lapocskáról egy régi mondóka köszönt vissza rám, melynek hátoldalán ez állt:

Szerintem ez itt pedig Milánka mesterműve lehet. Ő Rékának az unokafivére. Nagyon szeretetre méltó kisfiú. :)

Legeslegjobban persze az alábbi mosolyogtatott meg. Hát nem tüneményes?! :)

Emlékeztek? Ma volt a futóversenyem. Nem szándékoztam első lenni, és bizonyára elég gyatra mezőny lett volna, ha ezt véletlenül mostanra tényként lehetne elkönyvelni. :D Szóval arra készültem, hogy célba fussak. Semmi egyéb nem számított ma. :)

Sikerült! Elértem a célomat... 2x is! :) A T-Home Vivicittá Városvédő Futás versenyszámaiból csak a 6,4 km-es távot terveztem be, aztán ez annyira jól bemelegített, hogy még megfejeltem a 3,3 km lefutásával. Mindez után persze máris szemeztem a 12 km-es távval, de persze az eszem több volt, mint amennyire a vágyam sarkallt volna, így nagy nehezen sikerült visszafognom magam, és nem lefutni azt. :D

Drága Kriszta és Csilla! Boldog vagyok, mert egy igazán jó versenyben volt részünk!

Sanyitól kaptam egy jó tanácsnak megfelelő viccet is, gondoltam megosztom Veletek:

- Képzeld el, 5mp alatt futottam le a 100m-t!
- Nem értem,hogy csináltad?!
- TALÁLTAM EGY RÖVIDEBB UTAT! :)

Persze, hogy nehogy szomorkodjatok, mára is kitaláltam Nektek valamit. Nemrégen voltam egy görög zenés esten, Pécsen. A véletlen sodort arra, és furamód a gps teljesen más utat látott odafele gyorsabbnak/rövidebbnek, mint amit a visszaútnak kitalált Nekünk. Már jártam így korábban a Nagykanizsa és Pécs közötti szakaszon, és most megint megtörtént. Vajon miért van ez így? Aki tudja, írja meg, mert tényleg érdekel! :)

Kedves Tamás! Üdv a függönyök mögül. "A lány" :D

Szeretném Nektek itt konzerválni ezt a számomra igen kedves történetet. :) Egy virágcsokor Sanyitól. Kaptam már máskor is Tőle csokrot, de ez mégis más volt, mint a többi ok nélküli kedves bokrétái. Hogy miben különbözött?! Abban, hogy kapok egy telefont, hogy hoz valamit. Máris örül a szívem. Jön is időben, pont még mielőtt megszületne a gondolat, hogy: hol van már... :) Aztán már kezemben is amiről beszéltünk, és már mikor búcsúzom, mondja: van még egy meglepi. Itt van a parkban, csak meg kell keresnem! Hát nem aranyos? Még mielőtt becsengetett volna, kitalálta, hogyan örülhetnék még jobban. Sikerült, teljes volt a találat. Ő azon kevés emberek közé tartozik, akik még a legrosszabb napokon is képesek mosolyt csalni a nyakam fölé, és tántoríthatatlanul megtesznek bármit ennek érdekében. Boldog vagyok, hogy van nekem!

Ha az ember úgy dönt: autóval szeli át az országot, nem árt beiktatni itt-ott egy kis pihenőt. Legutóbb ennek köszönhetően fedeztem fel egy jó kis fagyizót :) Gelato Soft a neve, és a Kiss Ernő utcán található a Haussmann Étteremmel szemben, ahol egyébként nagyon kedves a kiszolgáló személyzet.

Igen, jól látjátok, ezt a hosszú sort végig kellett várjam... :D Na jó, mentsége csupán csak egy, hogy még nincs szezon.

Persze nálam mindig jöhet a fagyi... :) Bevallom rajongok érte. Az egyszerű csoki-vanília klasszikustól egészen a Velencei Álomig, a Ben & Jerry's -től a Baskin Robbins -ig... :) És akkor a legtökéletesebb, Andorra La Vella-ban evett csodát még meg se említettem, aminek csak a tölcsérének hosszúsága akkora volt, mint az alkarom! Hűha, mindjárt fagyiposztot írok... Hehe. Na de most vissza Zamárdiba!

Még minden olyan, mintha valakik felépítették, aztán itt hagyták volna az egész várost. Tipikus példa erre a játszótér, amit elvileg gyerekek kacaja kellene betöltsön.

A vízparti nádas azért sok szép madarat rejteget, csak óvatosan kell őket megközelíteni. Ez a két fotó egy ilyen lopakodó üzemmód végterméke:

Ha madarat nem, "jómadarat" biztosan fogsz találni párat! :) Én is megismerkedtem 3 szlovák sráccal, akik lógatták a csalijukat a Balcsiba. :D Egy picit az orrukat is... Arik voltak, hívtak is rögtön, hogy estefelé indul egy pókerparti, meg házibuli, ahol már ott lesz az egyikőjük felesége, aki idő közben befutott, meg a szomszédból páran, és azt eszik, amit most fognak. Jó kis csapatnak tűnt, de el kellett keserítsem őket, hogy én akkor már messze leszek.
A hálójukból amúgy sem sok hal figyelt vissza rám, így gondolom azért volt vésztartalékos ötletük is, mondjuk pizza sütés. Bár lehet fogyókúrára akarták fogni a fehérnépet, vagy esetleg ha nincs elég étel, van mire fogni, hogy jobban fogy a sör... kitudja ;) Íme a nagy fogás, aminek a vége valszeg nyakleves, akarom mondani halászlé, bár ez még annak is kevéske. :)

Zamárdiból még a kilátás említésre méltó. Ha lesétálsz a partra, a Tihanyi Apátságig elláthatsz. Jó kiindulópont a tájékozódáshoz. Persze komppal át is mehetsz, ha több időd van, mint nekem volt -  jó programnak tűnt, talán majd legközelebb!

Ui: Képzeljétek, tegnap átléptük az 14414-es számot, ami az oldalletöltések számát jelöli a blogom indulása óta. Köszi Mindenknek! :)

= csak félig élt élet. Ha jól tudom, ez egy spanyol közmondás.

Nagy igazság! A tegnapi, kicsit vicces hangulatból evezzünk ma komolyabb vizekre. Mostanában sokat hallgatom, olvasom Popper Péter okosságait. Nézd csak meg ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=ttOEgFKBDtU

No mit gondolsz? Hát nem igaza van? Mint általában mindig, természetes, hogy most is. Hisz tényleg egyedül vagyunk. Az egész életünk talán nem is szól másról, minthogy el tudjuk-e fogadni ezt a nagy igazságot. Szeretni egy  másik embert az egyik legszebb dolog, s ha viszont szeretnek az a másik, de nem várható el, hogy ezzel párhuzamosan minden gondunkat majd ő oldja meg. Mint ahogy az sem, hogy amikor jó kedvűek vagyunk süssön a nap. Rossz napjainkon meg sírjon még az ég is, azaz minimum az eső essen. :) Vannak dolgok, amiket magunkban kell a helyére tennünk. Nekem is van ilyen, és végre rájöttem, hogy az ami vagyok, nem gátol meg abban, hogy az legyek, ami lenni szeretnék. Jó az út, csak kicsit benőtte a gaz, és nem láttam, hogy ez tényleg az, amin járnom kell. Most, hogy felismertem, talán könnyebb lesz, vagy talán épp ettől lesz nehéz... De nem térek le róla, mert akármilyen is, ez az enyém. :)

Az élet legnagyobb kérdése: Miért? A 3 éves kor körüli korszakból talán sosem növünk ki, hisz amitől fogva kinyílik az értelmünk azt kutatjuk: mi miért van úgy, mi miért történt úgy, ahogy, és mi is lett az okozata. Épp csak már kevesebbszer kérdezünk, de az örök kérdés végig kísér az életünkön.

Vannak dolgok, amiken azonban nem érdemes sokáig keseregnünk, mert ha nem tudunk változtatni rajta, a "Miért?" kérdéssel csak önmagunkat kínozzuk tovább. És van annak értelme? Hát persze, hogy nincs! Tehát nem kell mindennek kutatni az okát. Néha egyszerűen csak el kell fogadni a tényeket.

Az is célravezető, ha változtatunk szemléletünkön, és a kérdésünk már nem így szól: "Miért?", hanem hogy: "Miért ne?" Szóval csak optimistán!

Végezetül pedig egy idézet, ami ezt alátámasztja:

Iskolánk felnőttek számára továbbképzést tart. A tanfolyamokat sikerrel teljesítő túlélők bizonyítványt kapnak.

Tantervünk nők számára:

1. óra: Hidegben fel, melegben le, avagy hogyan kezelj egy termosztátot.
Előadás képekkel, oktatófilmmel.

2. óra: Mi kerül több energiába: lehajtani a vécéülőkét, vagy 3 órát duzzogni miatta?
Kerekasztal beszélgetés.

3.óra: Lehetséges elmenni egy ruhaüzlet előtt anélkül, hogy vásárolnánk?
Csoportfoglalkozás.

4. óra: Az alapvető eltérések egy női retikül és egy bőrönd között.
Felismerési gyakorlat.

5. óra: Hogyan tegyünk fel kérdéseket a reklámok közben, és maradjunk csendben a film alatt?
Csoportfoglalkozás.

6. óra: Lehetséges egy jó fürdőt venni 14 különféle szappan és habfürdő nélkül?
Szeminárium

7. óra: Egészségügyi felvilágosítás: léteznek gyógyszerek a menstruáció előtti feszültség csökkentésére - HASZNÁLD ŐKET!
Előadás.

8. óra: Tévedtem, a páromnak volt igaza!
Tényfeltáró beszámolók.

9. óra: Hogyan parkoljunk le kevesebb, mint 20 perc alatt a biztosító igénybevétele nélkül?
Gyakorlati bemutató.

10. óra: Hogyan használjuk a féket anélkül, hogy az összes utas lefejelje a szélvédőt?
Gyakorlati foglalkozás.

Tantervünk férfiak számára:

1. óra: Hogyan forraljuk fel a vizet?
Előadás képekkel, oktatófilmmel.

2. óra: A vécépapír tároló tényleg magától töltődik fel?
Kerekasztal beszélgetés.

3. óra: Lehetséges úgy vizelni, hogy a fal és a padló ne kapjon belőle?
Csoportos gyakorlat.

4. óra: Alapvető eltérések a szennyestároló és a padló között.
Felismerési gyakorlat.

5. óra: Szennyes edények - tényleg maguktól repülnek be a mosogatóba?
Élménybeszámolók.

6. óra: A távirányító átadása másoknak tényleg a személyiség elvesztésével jár?
Csoportterápia.

7. óra: Egészségügyi felvilágosítás: a virágcsokor átadása nőknek nem okoz egészségkárosodást.
Előadás.

8. óra: Eltévedtem, útbaigazítást kértem!
Tényfeltáró beszámolók.

9. óra: Hogyan maradjunk csendben, míg párunk leparkol?
Gyakorlati bemutató.

10. óra: Hogyan legyünk ideális társak a bevásárlásban?
Relaxációs technikák, légzőgyakorlatok.

Kedves Juci! Engem megnevettettél, gondoltam hátha másnak is mosolyt csalhatunk az arcára vele, ezért szántam ennek a kis szösszenetnek az egész posztot. Köszönöm :)