= csak félig élt élet. Ha jól tudom, ez egy spanyol közmondás.

Nagy igazság! A tegnapi, kicsit vicces hangulatból evezzünk ma komolyabb vizekre. Mostanában sokat hallgatom, olvasom Popper Péter okosságait. Nézd csak meg ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=ttOEgFKBDtU

No mit gondolsz? Hát nem igaza van? Mint általában mindig, természetes, hogy most is. Hisz tényleg egyedül vagyunk. Az egész életünk talán nem is szól másról, minthogy el tudjuk-e fogadni ezt a nagy igazságot. Szeretni egy  másik embert az egyik legszebb dolog, s ha viszont szeretnek az a másik, de nem várható el, hogy ezzel párhuzamosan minden gondunkat majd ő oldja meg. Mint ahogy az sem, hogy amikor jó kedvűek vagyunk süssön a nap. Rossz napjainkon meg sírjon még az ég is, azaz minimum az eső essen. :) Vannak dolgok, amiket magunkban kell a helyére tennünk. Nekem is van ilyen, és végre rájöttem, hogy az ami vagyok, nem gátol meg abban, hogy az legyek, ami lenni szeretnék. Jó az út, csak kicsit benőtte a gaz, és nem láttam, hogy ez tényleg az, amin járnom kell. Most, hogy felismertem, talán könnyebb lesz, vagy talán épp ettől lesz nehéz... De nem térek le róla, mert akármilyen is, ez az enyém. :)

Az élet legnagyobb kérdése: Miért? A 3 éves kor körüli korszakból talán sosem növünk ki, hisz amitől fogva kinyílik az értelmünk azt kutatjuk: mi miért van úgy, mi miért történt úgy, ahogy, és mi is lett az okozata. Épp csak már kevesebbszer kérdezünk, de az örök kérdés végig kísér az életünkön.

Vannak dolgok, amiken azonban nem érdemes sokáig keseregnünk, mert ha nem tudunk változtatni rajta, a "Miért?" kérdéssel csak önmagunkat kínozzuk tovább. És van annak értelme? Hát persze, hogy nincs! Tehát nem kell mindennek kutatni az okát. Néha egyszerűen csak el kell fogadni a tényeket.

Az is célravezető, ha változtatunk szemléletünkön, és a kérdésünk már nem így szól: "Miért?", hanem hogy: "Miért ne?" Szóval csak optimistán!

Végezetül pedig egy idézet, ami ezt alátámasztja: