Múlt hetem vasárnap reggelig tartó szakaszának fénypontja talán az volt, amikor legkisebb keresztlányom levelét találtam meg a befizetendő csekkek között. :) Még jó, hogy annak örültem a legjobban, nem igaz?! :D

Szóval mikor a dupla borítékban megtaláltam ezeket a kedves sorokat, és ajándékokat, már tudtam, hogy egy részét meg fogom osztani Veletek, hogy velem örülhessetek. :)

 
Egy lapocskáról egy régi mondóka köszönt vissza rám, melynek hátoldalán ez állt:

Szerintem ez itt pedig Milánka mesterműve lehet. Ő Rékának az unokafivére. Nagyon szeretetre méltó kisfiú. :)

Legeslegjobban persze az alábbi mosolyogtatott meg. Hát nem tüneményes?! :)