Itt a folytatás, végre nem kell gondolkoznom, hogy mit osszak meg Veletek! A téma adott, így csapjunk a lovak közé... Neeem, mégsem. Nem bántjuk a lovakat! :) Mivel tegnap a felfelé menet készült képeket láttátok, mára maradt a visszaút.

No igen, szó ami szó, azt hittem lefele sokkal könnyebb lesz. Tévedtem. Ráadásképpen a túratársam látott két kígyót. Hallottam én is őket, hogy neszelnek a lombok között, így maradtam a sziklaúton, de míg elkészítettem egy virágfotót, egyszerre csak egyedül találtam magam... Mint minden értelmes nőnemű - én sem szeretem a láb nélküli sziszegőket. Hála Istennek engem megkímélt a látványuk, mert csak akkor ijedtem volna meg igazán. Szóval lépkedtem is lefele szaporán, és remélem ez volt az a pillanat, amikor utoljára szaladtam egy férfi után. :) No de ugorjunk vissza a tetőpontig.

9. Ilyen kilátásunk volt. Kicsit felhős, ami a Balaton színét elszürkésítette.

10. Teljes az összhang: úgy öltöztem, hogy menjenek a színeim a jelzésekhez! :)

11. Lábaim előtt a világ... akarom mondani csak a virág(ok). :)

12. Aki otthonosan mozog a botanikában, szívesen veszem, ha kisegít ezeknek a szépségeknek a neveivel.

13. Lenyűgözött, hogy a föld vörös. Egészen más hangulatot árasztott, mint a fekete föld, vagy a sárgás, homokos talaj. 

14. Ez a látvány jelezte, hogy már nincs messze a parkoló.

15. A The End felirat előtti pillanat, az utolsó árnyas szakasz.

A címről joggal gondolhatod, hogy a borról fogok írni, hiszen a leányka avagy fehér leányka egy szőlőfajta. Csak hogy ne csalódjál nagyot, elmondom én mit tudok róla. Erdély térségéből származó fajta, melynek lágyan harmonikus íze van. Tőkéi hosszú életűek, és elég korán érnek. Talán a korai érés miatt nem igazán vannak régi évjáratok belőle, mert fehérborát - mely jellegzetes illatú - nehéz éveken át minőségi romlás nélkül tárolni.

Egy kedves fotós ismerősömmel, akivel még anno Egerben találkoztam, az egyik pincelátogatás során kóstoltam meg először az Egri leánykát. Aztán más borvidéken egy újabb kirándulás alkalmával megismerkedtünk a Szigetvári leánykával, rá egy évre pedig már a Soproni leányka oltotta szomjunkat. :) A cím ezen kedves emlékemet volt hivatott felidézni. Sajna a Badacsonyi leánykát folyékony állapotában nem volt alkalmam megízlelni, de nem vagyok nagy szakértő, talán egészen más tőkéket nevel ott a napfény. A fotós kísérőm sem a régi volt, épp ezért nem lett belőlem "Badacsonyi leányka" :) Mert hát ismerjük a mondást mindannyian: az leszel, amit megeszel... vagy megiszol... ;) Hehe

Badacsony. Milyen jó dolog kirándulni! Persze az élvezetet csökkentheti, ha nem vagy eléggé felkészült túrázó. Egy másik, ide illő cipőért már fizetnél is pár tíz méter után, az tuti. Aztán meg irigykedve nézed a melletted elhaladó túrabotos idősebb korosztályt... :D Végül kénytelen vagy megállni egy-egy szakasz leküzdését követően, és természetesen csupán már csak egy ürügyed maradt; tetszik a táj, és meg szeretnéd örökíteni szépségét... Szóval valahogy hasonló körülmények között születtek az alábbi képek. :)

1. Íme Badacsony!

2. Kicsit közelebbről, ahonnan a Túravonal indul. 

3. Na igen, van aki nem bírta szó nélkül... Az igazság az, hogy mi is hiába kerestünk a túra előtt olyan helyiséget, ahol megkönnyebbülhettünk volna. Ami volt, az le volt lakatolva, az éttermek meg még nem nyitottak ki.

4. Voltak meredekebb utak is,

5. De jobbról ilyen látványban volt részünk: 

6. Ez az egyik kedvenc szakaszomon készült, már közel a kilátóhoz.

7. A Kisfaludy kilátó

8. A tetőn. Ha kicsit rémültebb a mosolyom, annak csupán egy oka van, hogy a szél rendesen kilengette ezt a fából készült csodát. Ráadásképpen volt, hogy Gábor is segített a szélnek... Csoda, hogy ennyire kapaszkodom?! (folyt. köv.)

Minél messzebbre futsz,
annál mélyebbre jutsz önmagad megismerésében.

Pontosan ennyi, és én is rajthoz állok. Ez lesz az első igazi futóversenyem, amit km-ekben mérnek. Eddig csak egy versenyen indultam 2 éve. Ott a táv teljesítése volt a cél, és a gyorsaság volt a lényeg. Emlékszem, akkor még jó pár kg-mal több voltam, így most remélem sokkal jobban fog menni az egész, ha anno az sikerült alapon. Emlékszem Anya rettenetesen aggódott, hogy bírni fogom-e, és nem igazán hitt bennem. Ma már mosolygott, amikor mondtam Neki... A versenyig már nem ülök lóra, nehogy Liliom úgy megkínozzon, hogy aztán ne tudjak lépni se... :D Persze a héten azért kilépek, és bejelentkezek, ahogy kell, mert már megint nagyon hiányoznak az én drágaságaim!

Kedves Szilvi! Majd 18-a után egyeztetünk, hogy mikor szeretnéd meglátogatni Sejket vagy Lovagot. Vagy hozod a nyergedet is?

Hűha, el se tudjátok képzelni, milyen zsúfolt napjaim vannak mostanság! Persze ez így jó, mert ha nem lennék ennyire leterhelve, talán bele is halnék az életbe...

Sokat gondolkoztam, miért is akarok indulni egy futóversenyen (már megint). Azt hiszem a futás tökéletesen ki tud kapcsolni, amikor szomorú vagyok, vagy ha csak szellemileg túlterhelt. Kell a fizikai fáradtság is, no meg hogy érezzem, képes vagyok elérni a célomat. Az egész csupán egy önmegerősítés. Igen, meg tudom csinálni. Ennyi és nem több, de ez pont elég indok, nem igaz? Hát, meglátjuk mi lesz belőle.

Drága Kriszta! Nem haragszom, ha előttem érsz célba ;) Irány a 100 km! :)

Anyával amúgy már tegnap azon poénkodtunk, hogy ma választási ebéd lesz. Vagy megeszed, amit főzött, vagy éhen maradsz, választhatsz... :)
No de komolyra fordítva a szót!
Éljetek az állampolgári jogotokkal!

Mindazoknak pedig, akik csak a képekért látogatják az oldalt, íme egyik mostani kedvencem:

Kedves Space! Kérlek segíts ki az épület nevével... ;)
Cserébe legközelebb is kapsz valami sütifélét vagy más ehető cuccost. :)
Ja igen, és a póló kicsit túlméretezett lett, olyan vagyok benne, mint egy gyerek, aki kutatott Apuci szekrényében... Mondhatni - tényleg naaagyszerű ajándékot kaptam! :D

Hűha, rengeteg Zsolt ismerősöm van! :)

Elsőként talán az egyik igaz barátomat említeném meg. Ő "Tanár Úr". Első lövész edzőm, tökéletes barát, mentor és sok más. Általa fedeztem fel a fotózás szépségeit, Neki köszönhetek megannyi dolgot, és annál is több szép percet. Valaki, aki bár nem szeret eljárni locsolni, mégse hagy elhervadni egyik évben sem. Jövőre nagy ünnepünk lesz, mert 20. évfordulót fogunk ülni. Bizony, idén Október 1-én már 19 éve lesz, hogy megismerkedtünk.

Drága Tanár Úr! Isten éltesse még nagyon sokáig, egészségben, szeretetben, minden egyéb jó dologgal körülvéve!

Második kedves Zsolt "Törpenős" :) Hihetetlen, hogy minden ünnepre figyel, sosem marad el a jókívánsága még szülinapomon sem. Évekig én mindig késve köszöntöttem, mert valahogy így alakult, de megtanultam, hogy olyan figyelmes legyek, mint amilyen Ő. Legalábbis nagyon igyekszem...

Kedves Törpenős! Kívánok Neked a napján (!) jó egészséget, és szerencsés boldog életet. Nagyon várom fotómodellkéim születését! :)

Berényi Zsoltit is köszönteném, bár Róla nagyon régen nem hallottam. Remélem megtalálta már a boldog élet titkát. Vele rengeteg versenyt nyertünk. Emlékszem, ugyan úgy kedvelte a klasszikusokat, mint én, és az egyik húsvét általa lett szép.

Első versenytánc partnerem is Zsolt volt - azóta ügyvéd, Mártika bátyja szintén, a fogászaton volt két kedvenc betegem: ők is e szép névre hallgatnak és fogtechnikus, egyéb lövész, fotós ismerőseim is vannak, akik mind ma ünnepelnek. Ha valakit kihagytam, elnézést, nem volt szándékos. De talán akkor ideje, hogy felhívjon... :) Szóval Mindenkinek, aki úgy érzi, hogy megérdemli ;) kívánok szép ünnepet, boldog életet!

Kedves Kriszta! Igyekszem szabaddá tenni magam a futóversenyre! Részletek levélben.

Kedves Juci és Berci! Köszönöm szépen a csokis kekszet, amit Szarajevóból hoztatok nekem. Megbontottam, de nem lesz hosszú életű, ahhoz túlságosan is finom!

Íme a dobozáról egy kép, hogy képben legyetek, mit kell feltétlenül megkóstolnotok, kedves Olvasóim, ha arra járnátok! Belül pont olyan szép, mint kívülről. Míg el nem fogy, nem várok vendéget... Egészségemre! ;)

Sok van még a 7ből szerintetek?! Ok, költői volt - bizti Ti se unatkoztatok! :) Épp ideje, hogy holnap szombat legyen! Bár ez nálam nem törvényszerűen jelent szabadnapot. Sokszor a hétvégék sokkal keményebbek...

Most szükségem van mindenre ami vidám... No lássuk, mit találtam Nektek! Bár ez most nem kis feladat volt, mert épp rendszert próbálok találni a fotóim között, és a már rendbepakolt dolgaimat mentem át folyamatosan az új táramra. Nagyobb munka, mint az első nekirugaszkodásra látszott, az tuti. Mindemellett persze ott vannak a kötelezettségeim, szóval egy kicsit úgy érzem, el leszek még egy darabig foglalva, de rendesen... Persze ha egyszer elérek a végéhez, nyugodtan dőlhetek hátra, mert minden kéznél lesz, csupán egy egérnyi távolságra. :)

A mai két fotó igazából csupán egy. Ma szedtem ezt a csokrot az ablakom alól, és gondoltam lefotózom Nektek. Nekem a második tetszik jobban, nem is tudom, miért tettem fel mind2t... A színek miatt?! Talán. No meg kinek a Pap, kinek a fia... :)

30 éves korodig azt csinálsz, amit akarsz.
De azután már tudnod kell, hogy a világ abszurd,
Amin vagy kétségbeeshetsz, vagy röhöghetsz.
És vigyázz, hogy ne rekedj meg középen.
Vagy menj le az egzisztenciális nullapontra,
Vagy törj fel. A fontos, hogy
Lényegében független legyél mindenféle főnöktől...

Popper Péter

Nem tudom hogyan érdemeltem meg Őt, de örökké hálás leszek érte. Anya csak egy van, és valóban. Imádom, amikor ki se kell mondanom, mire gondolok, és egy összenézés elég egy nagy nevetéshez. Szeretem a hangjának dallamát, és azt, amikor tercben énekelünk. Itt és most köszönöm kezének munkáját, szívének nagyságát, amellyel egyengeti utamat, és teret hagy a világra...

Édesanyám! Köszönöm, hogy vagy nekem.

Majd szeretsz? Én most szeretlek!
Most vagy itt, hát most ölelj meg!
A jövő sötét világ...
Késlekedsz még? Jöjj csak szépen,
Most csókolj meg Százszorszépem,
Gyorsan száll az ifjúság!

Shakespeare

Egyik kedvencünk, ez az idézet... :) Bár javarészt csak az első két sort szavaljuk, nagyobb utazások előtt / után.

És ha már ünnep, a zene sem hiányozhat, íme Anya két nagy kedvence:
https://www.youtube.com/watch?v=DA3dYkRWdnw&feature=PlayList&p=7C0F75E51E6A4005&playnext_from=PL&playnext=1&index=5

https://www.youtube.com/watch?v=3P8wtNwXp50&feature=related

Az elmúlt 10 napban ki se nyitottam a könyveimet... Hűha, lesz ennek még böjtje... De megérte! :D Ma reggel - talán bűntudattól vezérelve - megint 6kor keltem. Egy ideje már leszoktam róla, és próbáltam emberibb időpontra áthelyezni az ébredés néha lassú vagy csak szimplán lustis szertartását. Aztán tegnap valahol otthagytam a telcsimet, szal még csak véletlen se tudott a drága ébreszteni, mégis a svájciak pontosságával nyitottam ki a fényre a szemeimet.

Én is  csak egy olyan emberke vagyok, aki még várja a csodát, így eme gondolattal ugrottam neki a napnak. Majd meglátjuk mi vár rám, hogy egy új nap, az fix, és este egy jó buli, az is tuti! :)

Addig is, hogy nehogy unatkozzatok, íme egy fotó Hévízről. A thermal egyik fővárosa ebben az évszakban is csodaszép... :)

Feldíszítettem a tojásfámat, már meg is csodálták páran. Tegyétek ti is azt! :)

A fotón látható nyuszik és csibék is nagyon egyszerűen elkészíthetőek. Ezt majd jövőre elárulom, hogyan.

Drága Sanyi! Téged várlak a legjobban, mert Te vagy az egyetlen, akitől mindig kapok ajándékot! :D Ráadásul mindig olyan nagyon finomakat! :)

Áldott Ünnepet Kívánok minden kedves Olvasónak, sok-sok szeretettel!

Van Valaki, aki a mai napon a születésnapját is ünnepli. Két csodaszép lányka Édesanyukája Ő.
Kedves Krisztina! Isten éltessen sokáig, erőben, boldogságban és egészségben. Vigyázzatok nagyon magatokra ha már abba a veszélyes országba sodort Benneteket az élet! Sanyitól hallom, hogy Jessy kint van Veletek, gondolom Ő a leszebb szülinapi ajándékod!

Locsolók listája:
Gábor, igazából versenyen kívül, hiszen hamarabb kaptam...
Nagy Lali, szintén versenyen kívül, hasonló okok miatt - Na Őt első napján én locsoltam meg! Elvileg ugyanis kedves lányok a teljes néphagyomány úgy szólna, hogy első napján a lányok locsolnak, ezért második napján a fiúk, amolyan válasz képpen... :)
1. Apa - hozzátenném, hogy a kerti slaggal várt... :D
2. Martin - Tőle kaptam az első locsolóverset :)
3. Major Sanyi - Az első rendes locsoló, aki lecsüccsent enni és kávézni :)
4. Elek János - Hajdúszoboszlóról, szal km-eket tett meg, hogy el ne hervadjunk. :)
5. Sanyi :) - Hát igen! Az igazi kedves locsolóm, hiszen szendvicsekkel és rácsos tetejű diós sütivel felfegyverkezve jött elhervadásunkat megelőzni.
6. Dénes - Aki egy félverssel ajándékozott meg, no meg azzal, hogy jóízűen fogyasztotta hidegtáljainkat. Hiába, van, hogy ez is elég. :)
7. Józsi - A kedvenc locsolóm! :) Hogy miért? Mert senki mástól nem kaptam kézcsókot... Na jó, még valami másért is. Tőle is kaptam Milka csokit. Anyukája meg küldött fincsi aranygaluskát! Tiszta jóság! Köszönöm szépen! :)

 

Egy régen esedékes nagy találkozás várt rám a mai nap. Az este végül 20°C-os majd 40°C-os vízbe merüléssel zárult. :) Megcsináltam! :D

Húsvét első napján bepillanthattok kicsit a műhelyem titkaiba. Egyik félkész tojásomnak a fotóját teszem ma fel Nektek. Miért is? Mert mi sem bizonyítja jobban, hogy egy-két darabon mennyi munka van. Egy tojás általában nem egy napon készül el. Sokszor ugrok neki, így nem érzékelem igazán, hogy mennyi is az az idő, amit rá fordítottam. Talán egyszerre nem is tudnám megfesteni vagy kifaragni őket. Nem tudom. Kedv kérdése és idő függvénye az egész. Amikor jut rá szabad percem, csak hogy ne unatkozzak egy percig se, rögtön alkotnom kell valamit. Vagy olvasok - ez is megoldás, legutolsó esetben pedig itt a net... :) Az elmúlt évbe nagy projectbe vágtam a fejszém... azaz a gyémántomat. Strucctojást faragok. Szerintem a befejezéséig még el fog telni pár hónap. Ma ennek az 1/3 kész állapotáról készült fotót kapjátok. A zöldre festett részek mind ki lesznek vágva. Ez az első tojásom, amit előrajzoltam, és nem mertem a véletlenre bízni, kijön-e majd a minta. Pillangók és szívecskék díszítik.

Kedves Csaba és Betti! Köszönöm, hogy itt voltatok!

Drága Lali! Jössz nekem pár csokival! Mennyi is volt az utolsó tét?! :)

Drága Nicole! Köszönöm, hogy gondoltál rám, amikor Dél-Afrikában nyaraltál, és hoztál nekem két strucc kukót! :) Remélem rendben ki tudom majd faragni... Látod? Végre nekiugrottam a feladatnak! :)

Kedves holnapi Locsolók! Dorottyánál várlak Benneteket! ;)

Vannak boldog könnyek, és fájó mosolyok,
Mindig lesznek szerelmek, míg csak a Föld forog.
Az élet szép, de élni tudni kell,
Az élet harc, és benne győzni kell !

Tegnap javarészt a városban sétálgattam, fotózgattam. Aztán bementem a Microsystem 2001 - kedvenc informatikai boltomba, ahol több meglepi is várt rám. Megérkezett a háttértáram, amin már helyet is kapott egy jó fotó rólam... Bár nagyban még nem láttam ;) 

Drága Béni! Köszi szépen a pólót! :) Hordani fogom, ígérem! :D

Még egyszer kétszer eljövök Nagykanizsára, és nem kell aggódnom, hisz a fiúk felruháznak... :) Még szerencse, hogy nem meg...

A boltba befutott egy nagyon jófej fiatal Atya is, aki kapásból azzal indított, hogy helyben van, na lehet is gyónni. :)

Ma ismét finomat ebédeltem, mint az elmúlt héten minden nap. Gulyásleves volt és krumplis lángos, aminek a receptjét más finomságokkal együtt Anni néni drága: örömmel osztotta meg velem. :) Ki is fogom próbálni őket hamarosan, és már kapjátok is fotóval, ahogy kell! Egy kicsit beszélgettünk ebéd után, aztán kaptam egy húsvéti meglepit nyuszival, ami nagyon tetszik. :) Majd ismét nekivágtam a városnak.

Drága Eszterkém! Ha tudnád, mit vettem Neked, amit csakis szülinapodra kapsz majd meg! :) No ezt azért nem tudod majd mutogatni, de Te örülni fogsz neki, remélem... Hehe

17 körül "sofőröm" elutaztatott Gelsére, ahol a helyi thermal fürcsi habjai közé vetettük magunkat. A hely amolyan zegzugos fajta, de épp ez adja meg a hangulatát. Az 5 éven aluliaknak címzett medencét is kipróbáltuk, mert ember az nem sok volt, eképp az ellenőrző személyzet sem volt túlzottan jelen. Az úszómedencénél azonban volt egy gonosz mesterember, aki megvárta, hogy nyakig merüljek a mondhatni jéghideg vízbe, és csak aztán parancsolt ki, mondván nincs rajtam (úszó)sapka... Ugye Ti is rögtön a viccre gondoltok? Mit ne mondjak, ez így eléggé nem volt bulis, mert úgy szerettem volna úszni pár hosszt... No de most már tudom, nem szabad elindulni sapka nélkül sehova!

Este végre melegszendvicseltünk, a víztől megjött az étvágyunk is, szal csak úgy tűntek el a zsemlék, egyik a másik után. Asszem mihamarabb be kell szereznem a már kinézett narancsfacsarót, mert a frissen facsart lében azért nem kevés spiritusz van.

Mára ennyi, jöhet a húsvéti melléklet. Lányok? Ti hogy álltok a tojásfestéssel? Van már ennyi? :)

Na jó, bevallom, ezeket nem én festettem. Hévízen akadtam rájuk az egyik sétányon, a Cornertől nem messze. A Corner amúgy a kedvenc giros-osom ott, szemben található a buszállomással. No, ott a környéken a parkolóig ha sétáltok úgy, hogy az erdő jobb kéz felé essen, az a sétány sok jót tartogat. A fagyizót ki ne hagyjátok! Tudjátok, a már említett mákos-meggyes marcipános cuccot ettem ott. :) Nyami, örök jóság az emléke szívemben... :)

Butaság! Van olyan ismerősöm, aki ezen a napon született, és normális, helyén van a szíve és tényleg nagyon-nagyon jó ember! Jó anya, jó feleség és az egyik legeslegjobb barátnő! Szerencsésnek érzem magam, hogy ismerhetem! :)

Igen, Rólad van szó: Esztike! :) Isten éltessen nagyon sokáig, szeretettel gondolok Rád!

Fogadd szeretettel jókívánságaimat egész családom nevében!

Jöjjön a mai húsvéti tojásom fotója. Ez egy karcolásos technikával készült nyuszi. Mintanyulam egy régi képeslap volt... Nem is tudom megvan-e még... :) 

Ma végre készíthettem reggelit. :) Hagymás erős zöldpaprikás kolbászos tojásrántotta volt zsemlével.

Nemrég Ágitól, régi levelezős Barátnémtől olvastam egy történetet, a mai nap ezt szeretném Veletek megosztani. Talán igaz, talán nem, de a mondanivalóján érdemes elgondolkozni.

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a franciakulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törések miatt.
Később a kicsi megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel:
     - Mikor fognak visszanőni az ujjaim?
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta: "SZERETLEK APA!"

A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre... Mosoly mosolyra fakaszthat, a kedvesség és a figyelmesség pedig ugyanúgy tükröződik - nálam legalábbis. Ha adok egy mosolyt, és egy grimasz a válasz, vagy üres közömbösség, idővel elfelejtek majd mosolyogni... Ettől félek talán a legjobban. A probléma a mai világban amúgy az, hogy az EMBEREK vannak HASZNÁLVA és a TÁRGYAK SZERETVE... Nem jó ez így!

Húsvéti melléklet:
Egy temperával megfestett tojáska. Ezt a festéket nem javaslom, hogy kipróbáljátok, mert ha a tojást el szeretnéd tenni, előbb-utóbb poros lesz, legyen akár vitrinben, akár szabadon. A gond itt kezdődik, mert az akvarell típusú festékeket a víz oldja, így nem tisztíthatóak a vele készített tárgyak! 

A mai nap eleje egy kicsit döcögősen indult. No de ezt jó öreg Murphy barátunk intézte így, az tuti... Még nem főzhettem semmit, és ez a mai nap is elmaradt... :( Persze a reggelt kakaóscsigával indítani azért nem annyira rossz dolog, főként hogy otthon nem eszem ilyeneket, holott imádom.

Elsőként Badacsonyban álltunk meg, ahol meghódítottunk egy gyalogösvényt. Felmásztunk egészen a kilátóig! Bár az alföldi lábacskáim nem eme terephez szoktak, azért nem volt nagy gond, hála Edie-vel közös futásainknak. Bele se merek gondolni, mi lett volna velem, ha nem edzünk végig az elmúlt hónapban. ;)

Második megálló Szigliget volt. A parkolótól kb 50 lépcsőnyire máris jól folytatódott a nap. Kaptam egy 3 gombócos fagyit. :) Csoki, Vanília és Velencei álom várta, hogy eltüntessem. Mint tudjuk, ez ezúttal sem jelentett gondot... :) Ezt a trükköt még Rodolfo bácsitól tanultam gyerekkoromban... :) A templom tövétől aztán újabb lépcsők és emelkedő várt, hogy eljussunk az alsóvárba. A 239 m magas Várhegy tetején hosszan elnyúló várat a pannonhalmi apátság építtette 1260 és 1262 között. A romokat jelenleg is restaurálják, sok helyen téglával kirakott részek jelzik, hogy az biza már nem az eredeti várrész, hanem helyreállított. A panoráma csodaszép, ráláthatsz innen a Balatonra és a környező hegyekre, dombokra. Fura kissé, hogy a törökök nem tudták bevenni a várat, mégis romos. Tudjátok miért? Felrobbantották, hogy köveiből kúriák épülhessenek... Durva kissé... Mindez pedig császári rendeletre történt még az 1700-as évek elején. Török Bálint tulajdona is volt a vár, egy tábla legalábbis ezt állította, bár másra nem emlékszem. A kedvenc részem a Tömlöctorony volt. :) Persze csak mert nem volt ajtaja, bár vendéglátóm virtuálisan azért bezárt oda. :) A várban amúgy kb. olyan 20 méternyi szintkülönbség van, így az egész olyan helyes, és kedves. Szerettem ott lenni. Az egyik várfalra le is telepedtünk. Egy kis pihenőt tartva időztünk el a nap által felmelegített köveken. Ez volt a tavasz első meleg napja - 24 °C. Találtam egy kuckós részt is, ahová tényleg csak egy naaagy matrac hiányzott. No onnan megnéztem volna a csillagokat is akár. :) Visszafelé jövet láttam egy kedves mécsestartót, de mégse vettem meg végül. Talán majd egykori lövésztársam - Gábor majd kikorongozza nekem tökéletes minőségben. Lefotóztam mintának ;)

A felhőket is szétfújta a szél, így a nap végére a Balaton is bekékült. Ez a látvány már Szépkilátón várt ránk, Balatongyörök határában. A szelíd lejtőjű dombon álló feketefenyők nagyon szép látványt nyújtottak, de azért Szigligethez nem ért fel. A vár innen épp csak látszik, szóval nem adta a várt élményt. Fotóztam azért ellenfényes cserifát, majd meglátjuk érdemes-e arra, hogy megmutassam Nektek. :) A római forrásról meg Gábor beszélt le, mondván, hogy : "egy vas csövön csordogál ki némi víz, nem nagy látvány."

Szal vagy 15 perc, és indultunk is Hévízre. Itt már én mozogtam otthonosabban. :) Egy kérdés után rá is találtam arra a Giros-os helyre, ahol tavaly már teszteltem a kínálatot. Ettünk egy tuti tálat, aztán elsétáltunk a fürdőig. Vissza az autóhoz menet újabb fagyi meghívás következett. No ide tényleg érdemes visszajönni! :) Ezúttal két gömböt kaptam. Megyes-mákos marcipánfagyi Meggyes álommal. Lehet furán hangzik, de higgyétek el, isteni finom volt!

Hát, mivel elmúlt 8, mire visszaérkeztünk Nagykanizsára, így a délutánra/estére tervezett fürcsi kimaradt. Ez van, nem lehet mindent belezsúfolni 1 napba.

Drága Timi! Képzeld, lehet holnap este átlátogatunk Pécsre. Majd hívlak, ha lesz szabadidős percem, hátha tudunk váltani egy nagy ölelést! :)

Ui: Fotók is lesznek... Türelem! :)

Nyuszi váró melléklet:
Egy másik áttört tojás jó lesz mára? Hajó, ha jó, vagy ha mégse, akkor se kaptok mást! :)  

Húsvét. Évekig a kedvenc ünnepem volt. Na nem az a része, amikor mindenféle illatok (vagy inkább szagok?!) keverednek a kezemen... Mert a hajamat locsolni vízen kívül mással szigorúan tilos! :) Az tetszett benne, hogy Anyával kész gasztronómiai csodákat varázsoltunk az asztalra, és hogy olyan emberkék is eljöttek hozzánk, akik amúgy nem nagyon. A hangulat mindig jó volt, évekre visszamenőleg kedves Locsolóink mindig bevallották, hogy Nálunk időztek a legtöbbet. ;) Lehet buta dolog, de a húsvétnak volt egy szertartása is. Kora reggel Unokafivéreim és Apukájuk ébresztett bennünket - sose tudtunk időben felkelni hozzájuk... :D Így rendszerint Velünk kezdték és nálunk fejezték be a locsolkodást. Aztán próbáltunk a fellocsolás után gyorsan rendet varázsolni és megreggeliztetni őket. Sosem traktáltunk senkit, mint ahogy más helyeken - talán ezért fogyott el minden... :) Aztán 1-2 óra múlva elkezdtek szállingózni a Fiúk. Mindenkihez köt egy-egy kellemes emlék. Volt olyan is, aki megszagoltatta a pacsuliját, és rákérdezett: "biztos, hogy akarod?" :D Film is ment, na nem akármi. A húsvét nekünk mindig arról szólt, hogy Anyával végignéztük a Star Wars-t 4től 6ig. A Fiúk meg csak jöttek és gyűltek, szal egy idő után már kész mozihangulata volt az egésznek. Nemegyszer hölgyek is vendégeink voltak, csak hogy kellőképpen meg legyenek locsolva... :) A filmnézésben talán a legjobbak a beszólások voltak, amiket hatalmas nevetés követett rendszerint. Hát így.

Pár éve azért már sokkal csendesebb az egész. Volt olyan év, hogy otthon se voltunk, elmentünk Matyóföldre, hogy magamba szívjak pár motívumot, amit a későbbiekben ráfestettem újabb tojásokra. Egy helyen nem voltam még: Hollókőn. Egyszer már be is volt fizetve az út, de az utolsó pillanatokban visszamondták, sajna. Sebaj, majd eljutok!

A mai fotókon egyik legszebb tojásomat láthatjátok - szerintem. Olyan, mint egy kis csipke. Előrajzolás nélkül faragtam ki, libatojásból. A fehér alapszín tehát nem festett, hanem adott. :)

:( Elloptak tőlem egy órát... Micsoda dolog!

Igen tudom, mindenkitől... :S 
Tehát nézzük inkább a mai nap jó oldalát! Megint kaptam ajándékot. :) Ezúttal Juci és Berci hozott nekem egy csokis kekszet legutóbbi kirándulásuk helyszínéről, amit még nem bontottam meg, mert Anni néni isteni pudingkockát készített a vadas után. Ez volt az ebéd... :) Nyami! Most ettem Nála először ilyet, így most már kijelenthetem, hogy amit feltettem Nektek receptet, tökéletes. Ugyan ilyen lett az enyém is. Talán a husi szeletkéket nem vágtam ilyen vastagra, a zsemlegombócaim pedig fele ekkorák voltak, de az ízvilág szinte azonos. :) Ennek nagyon örültem. Anyának, amikor később beszéltünk, meg is ígértem, hogy megint összehozok én is egyet, amiből természetesen majd belakmározhat, hiszen az Ő nagy kedvence is!

Délután megismerkedtem Zsófikával, akinek a linkjére szavazhattok ma még. Ugye megteszitek? Tudjátok, Ő is felénekelte a "Tavaszi szél vizet áraszt"-ot. Nagyon kedves gyermek, mint ahogy Gáborka is, az öccse és az anyukájuk szintén. Rajzoltunk is az aszfaltra, amit imádok... ;)   

Kedves délután volt, egy kevés kertészkedéssel bezárva.

Kedves Zsófi! Nagyon szépen rajzolsz és színezel! Szerintem ezek a kis virágok mindenkinek tetszeni fognak! :)

Mára ennyi, és az elmaradhatatlan húsvéti tojás. Elkészítése némi türelmet igényel, és még pár kelléket. Igen, jól látjátok, sok kis apró egyformának tűnő (- de amúgy nem) lyukakkal, utólag festve pirosra és barackvirág színnel:

Sziasztok! Mindenki, aki szorított, jelzem minden ok! :)

Ma egészen jó idő volt, az előrejelzés hála Istennek nem egészen jött be... tervünkben egy "kisebb" kirándulás szerepelt Szlovéniába. Ó, ja igen, mától hivatalosan is tagja vagyok a Kanizsa Fotóklubnak (is)! :)

A kirándulás nagyszerű volt, Lendvára érkeztünk először, ahol megtekinthettük a Makovecz tervezte színházat. Az odaúton láttunk két szivárványt is, viccesen meg is jegyeztük, hogy "feltolták az égre és photoshop-pal néha még a kontrasztot is egészen tisztességesen belőtték..." Na erről nincs fotóm, mert nem álltunk meg. Miért is?! Nem tudhatok mindent. Lehet csak annyi, hogy nem én vezettem... ;)

A színház után a zsinagógában láttunk egy húsvéti kiállítást, ahol természetesen gyűjtöttem magamba jónéhány kreatív ötletet, majd séta és buszozás a templomig, ahol megdöbbentően egy múmia fogadott üvegkoporsóban. A test állapota eléggé széteső, de ez asszem nem is meglepő, ha belegondolunk abba, hogy nyáron sincs légkondi a templomban. A környéken sétálgatva a hegyről (?) vagy inkább dombról szép panoráma adta magát, lőttem is jópár képet róla. Ha lesz egy kicsit több időm rá, ebből is kaptok majd! :)

Az Ochean Orchids telep volt a következő látnivaló. Itt rengeteg virágot csodálhattunk meg, innen kaptam egy helyes cserepet. :) Fotóztam és gyönyörködtem bennük, és lesznek is majd fent képek erről is, csak várjatok türelmesen! ;)

A nap másik hatalmas élménye pedig ez a kis történet lett: Gábor a következő városkában felvett egy szórólapot, amin volt egy egészen különlegesnek tűnő süti, amolyan almás-mákos-túros dolog, igen, mindez egyszerre. A töltelékek rétestésztával voltak elválasztva, mindezt pedig 2x-es rétegzésben képzeljétek el! Bármilyen furcsán hangzik, nagyon finom, bár tény, nem egy fogyókúrás darab. ;) A nap meglepetése ehhez a sütihez kapcsolódik. Amikor voltunk a Szerelmesek szigetén a Mura partjánál, ott a másik fotóklub egyik emberkéjétől, Tomaz-tól kaptam két szelet olyan sütit. Azóta is azon töröm a fejecskémet, hogy honnan szerzett olyat, hiszen közel s távol nem volt ott cukrászda... :) Meglepett, és ez nagyon jólesett.

Szóval összegezve: kirándultunk egy jót, kaptam ajándékokat, láttunk rengeteg szépet - vízimalmot és sok egyebet, tábortűznél melegedtünk, fincsi kalácsot ettünk.

No mára elég is ennyi, most jöhet a húsvéti előkészületek melléklete:
Régebben elkövettem azt a hibát, hogy dátumoztam a tojásokat. Így azonban ha nem adtam oda abban az évben, jövőre már nem lehetett... A kukó pedig nem romlik meg, szóval értitek... :) Persze ez nem nagy baj, mert amikor volt a kiállításom - tényleg, ezt még nem is írtam Nektek - a Látogatók szerették őket. Szóval igen, már volt két helyen is kiállítva 150-150 tojáskám. Mindegyik más, mert nem nagyon tudok egyformákat alkotni. Nem kedvencem a sorozatgyártás... Menne, csak izgalmasabb mindig valami újat kitalálni! :) No meg ettől lesz mindegyik egy kicsit egyedi darab, nem igaz? ;)

Nos hogy Ti ebből ne vegyetek észre semmit, így ma is megleplek benneteket pár dologgal.

Kedves Locsolóimtól hallott versecskéim:

Korán reggel útra keltem,
se nem ittam se nem ettem,
tarisznya húzza a vállam ,
térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
hogy öntözzem: alig vártam.
Piros tojás fehér nyuszi,
locsolásért jár egy puszi. :)

Nem mondok én verset - mondjanak a kicsik,
Locsolkodni jöttem meg inni egy kicsit! :)

Van nekem egy rossz pacsulim,

Leloccsintom magát,

Ha egy kicsit mázlija van,

Szereti a szagát... ;)

Tavasz van odakint, mosolyog az ég is,
Adjanak már valamit, hogy mosolyogjak én is! :)

Nadrágomban a locsolóm, nincsen dugó benne,
Ha én azt most elővenném, nagy röhögés lenne.
De én azt nem teszem, mert kezemben a kölni!
Locsolni jöttem, nem pedig tökölni! :)

A pajta mögött jártam,

Jagermaistert láttam,

Ha nem adnak belőle

Nem jövök jövőre! :)

A lábamon már alig állok,
Nevetnek rám a  szép leányok;
De most már a lényegre térek:
Egy jó erős pálinkát kérek! :)

Kerékpárral érkeztem,
30 métert fékeztem.
Sanyi vagyok, szép és laza,
Locsoljak, vagy menjek haza? :)

Zöld erdőben piros tojás, ibolya meg minden,
Fogadjunk, hogy ha ott megállsz, eltalállak innen! :)

Húsvéti tipp: Hogyan fessünk meg egy majdnem kerek tojást... ;) 

The wind of spring is flooding water, my flower, my flower.
Every bird is chosing a partner, my flower, my flower.
See, who's the one I should now choose, my flower, my flower.
I will choose you, you will choose me, my flower, my flower... :D

Hát ez fenomenális lett... :D Próbáljátok ki, még szótagra is majdnem tökély! :)

Hehe, ezek után asszem joggal kérdezhetitek, hogy ez a poszt vajon a tegnapi borozgatás mellékterméke lesz-e... Nos,  gondoljatok amit csak akartok! :)

Drága Lajos! Köszönöm, hogy eszedbe jutottam, bár kicsit édes lett a borotok, de nagyon finom! :) Igyekszem majd jól beosztani... Persze lehet nem sikerül... kaphatok repetát?! ;)

Húsvéti melléklet mára is hímes tojás:

Akit pedig Gábor névvel áldott meg a jósors, osztozzon Karinákkal és éljen boldogan, sokáig!

A mai napra íme még egy idézet:

Néha bármit teszünk, nem elég.
De ez nem ok arra, hogy meg se próbáljuk.

 Szeretnétek tudni a forrást?! :) Nézzetek NCIS-t! :) Imádnivaló sorozat, mint ahogy a JAG is volt... (Illetve van, mert ismétli a Story TV) No, mára elég is ennyi reklám! :)

Szerintem tegyetek Ti is úgy ahogy én! Kucorodjatok be kedvenc kis vackotokba, és kortyolgassatok el egy pohárka fincsi száraz vöröset! Persze a megfelelő társaság is nagy kincs! :)

Húsvéti melléklet: Fessetek Ti is ilyet! :)  

Itt az ideje egy kicsit kreatívkodni :) A minap találtam ki, miket is viszek ajándékba Valakiknek. Szóval remélem örülni fognak nekik, mert tényleg nem sokat dolgoztam rajtuk... ;)

Az anyagigénye szinte semmi:
1 lótuszvirág a "kislány" szoknyája
némi rafia a "kisfiú" ruhája meg a "kislány" keze
gyufaszár a "kislány" karja
mindez 1-1 mákgubóra erősítve és
egy olasz virágból - aminek a nevét nem tudom sajna -
vannak a fülecskék (kivághatod papírból is!)
az arcok megfestéséhez pedig volt itthon akrilfestékem.

Szóval Lányok, nem nagy munka, hajrá! Lepjük meg akár a Locsolóinkat valami mással is, mint a főtt tojás! Persze ha nincs sok türelmed vagy időd, akkor készíts kettőt dekoráció gyanánt. Elvégre párosan szép az élet! :)

Ugye Edit? Szurkolok, hogy a picurkák a pocakodban türelmesen várják ki a nagy napot! Alig várom, hogy fotózhassam őket! :) 

A pocsolyának is van jó oldala. Hiszen már nem a fagyos hó hullik északi széllel karöltve, hanem csupán az eső esik, aminek végterméke az a sok kicsi tükör a lábunk alatt. Mindig figyeltem ezekre a tükrökre. Gyermekként azért, hogy hol van már egy, amibe ha Anya nem figyel belegaloppolhatok. ;) Aztán ahogy nőttem megtanultam kikerülni, hogy ne legyen piszkos a ruhácskám, ma pedig ha látok egyet és még gép is van nálam, körbejárom, mert néha sokkal szebbnek mutatja a világot, mint amilyen. Vagy csak betorzítja, ami az egészet érdekessé teszi. A mai fotó úgy készült, hogy kinéztem magamnak a képet. Nem lett volna azonban ennyire jó, ha épp nem esik az eső, mert így egy csepp pont pozitív irányba tolta az egész képet. Nekem legalábbis tetszik, mert megmaradt a fotó igazi jellege, nem kellett mesterséges eszköz ahhoz, hogy elérjem a hatást. Szerencsés véletlen vajon? Neeem, hisz nincsenek véletlenek! :) Pont így akartam, csak nem tudtam róla... ;)

Drága Juditka! Köszönöm szépen a mosolyomat! Egyszerűen tökéletes! :)

Kedves Zsolt! Akkor holnap 6 csobbanás? :)

Hát nekem nem jött be. A süti mármint, amit így hívnak... :) Ha páva, akkor maradjunk csak a madaraknál. Ma két fotót is kaptok. Az első sztoriját el is mesélem. :) Anyukám hihetetlenül jól tud utánozni néhány madarat. Nem tudom, hogyan csinálja, de olyan kacsa hangot tud kicsikarni magából, hogy a kis szárnyasok mindig kíváncsian közelednek felé, hogy megnézzék mizu(?). Hasonló reakciót vált ki a sirályokból, a pávákat pedig hangjával arra készteti nyissák csak ki a farktollazataikat, hogy gyönyörködhessünk bennük. Fotóim titka tehát a nyelvtudás... :D Ugye így már nem is olyan nehéz elkapni ezt a pillanatot?! :)   

Tegnap estefelé az NCIS LA után ezzel a képpel szórakoztattam magam. Hogy jó lett-e a végeredmény - avagy sem, azt inkább Rátok bíznám. Ítéljétek meg belátásotok szerint. Én magam még nem döntöttem, hogy bejövős-e avagy sem, csak azt tudom, jó móka volt. :)

Lassan rá kellene állnom a féléves pályázatra való felkészülésnek, szal mostanában vigyázzon mindenki, mert potenciális modell válhat belőle... Tudod: csak kerülj a gépem elé! ;)

Hűha, mennyi munkám van 7végére...! :S

Ja igen, itt figyel mit műveltem: