A mai nap eleje egy kicsit döcögősen indult. No de ezt jó öreg Murphy barátunk intézte így, az tuti... Még nem főzhettem semmit, és ez a mai nap is elmaradt... :( Persze a reggelt kakaóscsigával indítani azért nem annyira rossz dolog, főként hogy otthon nem eszem ilyeneket, holott imádom.
Elsőként Badacsonyban álltunk meg, ahol meghódítottunk egy gyalogösvényt. Felmásztunk egészen a kilátóig! Bár az alföldi lábacskáim nem eme terephez szoktak, azért nem volt nagy gond, hála Edie-vel közös futásainknak. Bele se merek gondolni, mi lett volna velem, ha nem edzünk végig az elmúlt hónapban. ;)
Második megálló Szigliget volt. A parkolótól kb 50 lépcsőnyire máris jól folytatódott a nap. Kaptam egy 3 gombócos fagyit. :) Csoki, Vanília és Velencei álom várta, hogy eltüntessem. Mint tudjuk, ez ezúttal sem jelentett gondot... :) Ezt a trükköt még Rodolfo bácsitól tanultam gyerekkoromban... :) A templom tövétől aztán újabb lépcsők és emelkedő várt, hogy eljussunk az alsóvárba. A 239 m magas Várhegy tetején hosszan elnyúló várat a pannonhalmi apátság építtette 1260 és 1262 között. A romokat jelenleg is restaurálják, sok helyen téglával kirakott részek jelzik, hogy az biza már nem az eredeti várrész, hanem helyreállított. A panoráma csodaszép, ráláthatsz innen a Balatonra és a környező hegyekre, dombokra. Fura kissé, hogy a törökök nem tudták bevenni a várat, mégis romos. Tudjátok miért? Felrobbantották, hogy köveiből kúriák épülhessenek... Durva kissé... Mindez pedig császári rendeletre történt még az 1700-as évek elején. Török Bálint tulajdona is volt a vár, egy tábla legalábbis ezt állította, bár másra nem emlékszem. A kedvenc részem a Tömlöctorony volt. :) Persze csak mert nem volt ajtaja, bár vendéglátóm virtuálisan azért bezárt oda. :) A várban amúgy kb. olyan 20 méternyi szintkülönbség van, így az egész olyan helyes, és kedves. Szerettem ott lenni. Az egyik várfalra le is telepedtünk. Egy kis pihenőt tartva időztünk el a nap által felmelegített köveken. Ez volt a tavasz első meleg napja - 24 °C. Találtam egy kuckós részt is, ahová tényleg csak egy naaagy matrac hiányzott. No onnan megnéztem volna a csillagokat is akár. :) Visszafelé jövet láttam egy kedves mécsestartót, de mégse vettem meg végül. Talán majd egykori lövésztársam - Gábor majd kikorongozza nekem tökéletes minőségben. Lefotóztam mintának ;)
A felhőket is szétfújta a szél, így a nap végére a Balaton is bekékült. Ez a látvány már Szépkilátón várt ránk, Balatongyörök határában. A szelíd lejtőjű dombon álló feketefenyők nagyon szép látványt nyújtottak, de azért Szigligethez nem ért fel. A vár innen épp csak látszik, szóval nem adta a várt élményt. Fotóztam azért ellenfényes cserifát, majd meglátjuk érdemes-e arra, hogy megmutassam Nektek. :) A római forrásról meg Gábor beszélt le, mondván, hogy : "egy vas csövön csordogál ki némi víz, nem nagy látvány."
Szal vagy 15 perc, és indultunk is Hévízre. Itt már én mozogtam otthonosabban. :) Egy kérdés után rá is találtam arra a Giros-os helyre, ahol tavaly már teszteltem a kínálatot. Ettünk egy tuti tálat, aztán elsétáltunk a fürdőig. Vissza az autóhoz menet újabb fagyi meghívás következett. No ide tényleg érdemes visszajönni! :) Ezúttal két gömböt kaptam. Megyes-mákos marcipánfagyi Meggyes álommal. Lehet furán hangzik, de higgyétek el, isteni finom volt!
Hát, mivel elmúlt 8, mire visszaérkeztünk Nagykanizsára, így a délutánra/estére tervezett fürcsi kimaradt. Ez van, nem lehet mindent belezsúfolni 1 napba.
Drága Timi! Képzeld, lehet holnap este átlátogatunk Pécsre. Majd hívlak, ha lesz szabadidős percem, hátha tudunk váltani egy nagy ölelést! :)
Ui: Fotók is lesznek... Türelem! :)
Nyuszi váró melléklet:
Egy másik áttört tojás jó lesz mára? Hajó, ha jó, vagy ha mégse, akkor se kaptok mást! :) 
