Itt a folytatás, végre nem kell gondolkoznom, hogy mit osszak meg Veletek! A téma adott, így csapjunk a lovak közé... Neeem, mégsem. Nem bántjuk a lovakat! :) Mivel tegnap a felfelé menet készült képeket láttátok, mára maradt a visszaút.

No igen, szó ami szó, azt hittem lefele sokkal könnyebb lesz. Tévedtem. Ráadásképpen a túratársam látott két kígyót. Hallottam én is őket, hogy neszelnek a lombok között, így maradtam a sziklaúton, de míg elkészítettem egy virágfotót, egyszerre csak egyedül találtam magam... Mint minden értelmes nőnemű - én sem szeretem a láb nélküli sziszegőket. Hála Istennek engem megkímélt a látványuk, mert csak akkor ijedtem volna meg igazán. Szóval lépkedtem is lefele szaporán, és remélem ez volt az a pillanat, amikor utoljára szaladtam egy férfi után. :) No de ugorjunk vissza a tetőpontig.

9. Ilyen kilátásunk volt. Kicsit felhős, ami a Balaton színét elszürkésítette.

10. Teljes az összhang: úgy öltöztem, hogy menjenek a színeim a jelzésekhez! :)

11. Lábaim előtt a világ... akarom mondani csak a virág(ok). :)

12. Aki otthonosan mozog a botanikában, szívesen veszem, ha kisegít ezeknek a szépségeknek a neveivel.

13. Lenyűgözött, hogy a föld vörös. Egészen más hangulatot árasztott, mint a fekete föld, vagy a sárgás, homokos talaj. 

14. Ez a látvány jelezte, hogy már nincs messze a parkoló.

15. A The End felirat előtti pillanat, az utolsó árnyas szakasz.