A pocsolyának is van jó oldala. Hiszen már nem a fagyos hó hullik északi széllel karöltve, hanem csupán az eső esik, aminek végterméke az a sok kicsi tükör a lábunk alatt. Mindig figyeltem ezekre a tükrökre. Gyermekként azért, hogy hol van már egy, amibe ha Anya nem figyel belegaloppolhatok. ;) Aztán ahogy nőttem megtanultam kikerülni, hogy ne legyen piszkos a ruhácskám, ma pedig ha látok egyet és még gép is van nálam, körbejárom, mert néha sokkal szebbnek mutatja a világot, mint amilyen. Vagy csak betorzítja, ami az egészet érdekessé teszi. A mai fotó úgy készült, hogy kinéztem magamnak a képet. Nem lett volna azonban ennyire jó, ha épp nem esik az eső, mert így egy csepp pont pozitív irányba tolta az egész képet. Nekem legalábbis tetszik, mert megmaradt a fotó igazi jellege, nem kellett mesterséges eszköz ahhoz, hogy elérjem a hatást. Szerencsés véletlen vajon? Neeem, hisz nincsenek véletlenek! :) Pont így akartam, csak nem tudtam róla... ;)

Drága Juditka! Köszönöm szépen a mosolyomat! Egyszerűen tökéletes! :)

Kedves Zsolt! Akkor holnap 6 csobbanás? :)