Drága családom! Kérlek Titeket, ma senki ne küldjön semmit!

Hát igen. A tegnap után asszem ma csak gyümölcsöt fogok enni... :) Ahogy keresgéltem a régi fotóim között találtam is egy gyümölcssalátáról fotót. Persze ez most szezonálisan nem készíthető el, raktározzátok csak el a látványt, hiszen majd ha eljön a nyár, egy jó éles késsel ti is elkészíthetitek! Egy dinnye van kosárka alakra faragva, benne az egyik negyedében vegyes gyümölcssaláta: szőlő, sárgadinnye, ananász, őszibarack és papaya kigolyózva, hogy szebben mutasson. Ez volt nagymaminak az egyik ajándéka, amit kapott tőlem 77. születésnapjára. :)

Először is a Lányokat köszönteném!

Drága Anna és Jessica! Isten éltessen benneteket születésetek napja alkalmából minden féle jóban, mit csak kívánni lehet!

Drága Jessy! Ma végre megkóstolhatod a marcipános teát! :)

Drága Anna és Sanyi! Alig várom az estét! Vajon miért?! Talán, hogy megint együtt a család? Esetleg a vanília sodó vagy a fánksütés az ok? Netán a rizskoch? Bár ha jól belegondolok, az egész este nagyi friss meleg pogácsájával fog kezdődni... Szal nem is tudom... Vagy csak mind igaz a felsoroltak közül?! ;)

Kedves Olvasók! Jobb is, hogy nem tudjátok a teljes menüt... Még a végén elhíznátok, mire a végére értek az olvasásnak! ;)

Most pedig a legkedvesebb Sándorom köszöntése következik, aki nem más, mint Speedway! :)

Drága Sanyi! Veled sírok és Veled nevetek, legyen áldott életed!

Jó egészséget kívánok minden Ünnepeltnek ezzel a dallal:

https://www.youtube.com/watch?v=jckKmsCsmio&feature=PlayList&p=DE42B39161A48475&index=5

Szeretettel gondolok Rátok!

Mostanában annyi dolgom van, hogy rendszerint kimarad az életemből. A mait pedig nem kellene kihagyni, mert valamiféle műtermi gyakorlat lesz. No, majd kiderül, hogy beborul-e. Most mindenesetre 7 vagy annál is több ágról süt a nap. Végre! :) Előbb utóbb csak igazam lesz, hogy mindjárt itt az ősz... :D

Olyannyira jóleső és felemelő érzés, amikor tavasszal kilép az ember a házából, és virágszirmokon lépdelhet. Cseppnyi ajándék a természettől, hogy közhellyel is éljek: apró örömök az életemben... :) Virágszirmok. Lehullnak utunkra, ugyan úgy hófehérré varázsolják azt, akár a hópihék, mégis magukban hordoznak valami megfoghatatlan többletet...

Valahogy a nap is mosolygósabban ébred, és ez bizony minden emberre hatással van. A rossz dolgokat is könnyebben vesszük, több bennünk a remény egy szebb életre. Új célokat tűzünk magunk elé, mert ez az az évszak, amikor megálmodhatjuk az elérhetetlent... Üdvözöllek Tavaszanyó! :)

Eljött, beragyogta a napokat, majd tovarepült...
Íme egy újabb kép Jessyről... :)

Nem kaptok történelmi mementót, nézzétek az emlékműsorokat, vagy olvassatok Petőfit, persze ha nincs kéznél, jó lesz Radnóti is. A hangulat a fontos, és hogy egy gondolatra csendesedjen el szívünk, és teljen meg hálával azokkal szemben, akik vérüket adták szabadságunkért.

Nemsokára újra befognám a lovacskáimat a piros hintómba, amihez azért kicsit jobb idő nem ártana...

Már annyira várom a tavaszt! Amikor zöldellnek a fák, jól esik a séta, amikor a nap már kicsit felmelengeti az ember arcát és újra reménnyel telítődik a szívünk, hogy még várhatnak ránk jó dolgok. Mint a természet, mi is új erőre kapunk, szánk széle is felfele kunkorodik, majd belevágunk egy újabb napba, ami talán épp olyan lesz, mint az előző, de attól, hogy jobb idő van, valahogy a toleranciaküszöbünk is magasabbra ugrik, és fel sem veszed az apróbb szeleket.

Úgy szeretnék elmenni egy helyre, de a nemet már megkaptam... No, majd azért még körbejárom a kérdést... ;) Már vagy 6 éve nem jártam ott, és legutóbb amit készítettem fotókat lenyúlták az egyik fotósboltban. :( Sajna pótolhatatlan tekercsek voltak, mert akkor még nem volt ám "digitális lélekrabló dobozom". Talán majd idén májusban... :)

Íme két kép "Csó-tóról", Nagykanizsáról. :)

"Süss fel nap, fényes nap...!"

Be careful what you wish, it might come true.

Milyen igaz, mert ha nyáron 40 C lesz, még a végén engem okoltok majd... :D

Azért ez egészen egyszerűen hihetetlen, hogy még a héten esett a hó. Erre minden évben rácsodálkozom, pedig törvényszerű, hogy a kispuskás fekvő versenyszám első versenyén rendszerint majd meg fagyunk... Igen, a Petőfi Kupáról van szó.
Nem kedvelem ezt a versenyt, mert anno nem kaptam meg az első díjat egy óvás miatt. Egy csodaszép kristályváza volt. Hihetetlenül felháborodtunk, mert a klubomtól egy másik versenyzőt is kizártak. A hibánk (?) annyi volt, hogy egyéni versenyzőként neveztünk. Be is zsebelte a szervező a nevezési díjat, aztán amikor meglőttük a legjobb eredményeket a korcsoportunkban, arra hivatkozva, hogy nem vagyunk csapatban is nevezve: szóbeli (!) - és ez itt bizony bírói hiba - óvás miatt nem kaptuk meg az érmeinket és a tárgyjutalmainkat. Megbocsájtani meglehet, de felejteni soha...
Ja igen, hozzá kell még tenni, hogy a következő versenyen hozzánk vágtak egy rézvázát, amolyan "bocsi a történtekért" oknál fogva, ezzel elismerték, hogy bunda volt az egész. Pedig azt gondolná az ember, hogy ilyen egy lövészetnél elő se fordulhat, hiszen a 10es az 10es, a 9es meg 9es... :P

Szal éberség kedves indulók!

Kedves Ancsa! Köszi szépen A nagy kuglófkönyvet! Már kiszemeltem az első megsütendőt belőle... :) Csak tudnám miért lyukas a közepe... ;)

Milyen meghatározó benyomás lehet egy jó kézfogás. Csakúgy, mint egy túl erős, vagy lagymatag. Ma mégse erről írnék. Arról inkább, hogy kik azok, akik láthatatlanul is fogják a kezedet. Akik akkor is Veled vannak lélekben, ha Te mást gondolsz. Egy rossz pillanat, egy elcsúszott beszélgetés sokszor rámutat arra, ki az, aki igazán törődik Veled, és ki az, akinek mindegy veszel-e holnap levegőt. Nyersen fogalmazok?! Meglehet. Az élet is ilyen. A valóság kegyetlen tud lenni, amikor lehull a lepel, amikor már nincs visszaút. A tegnapot kár sokáig siratni. Minden döntés jó, ha a miénk. Tök felesleges azon agyalni, hogy mi lett volna, ha... Döntéseket hozunk, ez által válunk felnőtté. Mindig két választásunk van. Az egyik a könnyű út - és ez az egyetlen előnye...

Tegnap találkoztam Valakivel, aki egy hete még Hawaii-n süttette a pociját. Hihetetlen személyiség, jogászként végzett, de a személyiségfejlesztés a legfőbb álma. Segíteni másokon, "megtalálni és átélni minden jót" szemlélettel nézi a világot. Szeretem az optimista embereket, akik jók tudnak maradni akkor is, ha épp gazdagok lesznek. Tőle kaptok mára egy idézetet:

Mindannyian egyszárnyú angyalok vagyunk,
Csak akkor tudunk repülni, ha átöleljük egymást.

Kedves Csilla! Köszi, hogy bemutattad nekem! :) Hiszen még akármi is lehet belőle! ;) Az első találkozás szerintem - amúgy is mindig meghatározó dolog. Köszönet képpen íme egy kicsi virág Neked! És még valami, tetszik a CD :) 

Mióta akarom írni Nektek! Ha szeretitek az Ouzót, feltétlenül kóstoljátok meg a Csillagánizs teát! Nekem bejött... :)

Kedves Ancsa! Ha összejön, holnap elmennék én is versenytáncra... :)

Kedves Edie! Előrébb hozhatjuk a futást?! Fentebb említett okok miatt... ;)

Nem, nem, arról az egyről nem írok! :) Az összes többiről persze miért is ne?! Hehe. Itt vannak pl. a lovak! Imádnivalók tudnak lenni. Okosak, megkövetelik a figyelmet, és állandóan tesztelnek.

Korona volt a neve az első lovacskának, aki volt oly kegyes, és cipelt jó néhányszor. Akkortájt sokat mosolyogtunk Anyával, hogy minden jöhet, ami korona, hiszen: Spanyolországban egy tornaviadalon megkoronáztak minket Alizzal és Anyukájával együtt. Aztán fogtechnikus hallgatóként készítettem a koronákat, a húzottól egészen a porcelánig. Egyik este pedig kaptam egy meghívást egy fincsi desszertre a Korona szállóba. Szóval ha mindezt összegzem, nemcsak a kezemben és a fejemen volt korona, de még a fenekem alatt is... :) Régi szép idők... :D

No de lássunk, pár aktuális szerelmet! :) Elsőként most Liliom áll a legközelebb hozzám. Persze Connie nagyon startol a pozícióért, csakúgy mint az a kiscsikó, aki ha meglát mindig odafut hozzám. No persze az elmúlt pár hónapban már ő is nagyon nagyot nőtt! Dáriusz a maga fura üdvözlésével még mindig szívemben galoppolja a ritmust, ahányszor csak meglátom. Aztán ott van Csini és Huszár, Ők már más kategória, hiszen fogatos lovak. Lovagot egyszerűen nem lehet nem szeretni, mert kicsit hosszabb a szőre az átlagnál, de olyan finom, puha! Bár ez neki nem olyan jó, hiszen sokkal jobban kell rá vigyázni, nehogy tüdőgyuszit kapjon.

Asszem talán Dália még akit meg kell említenem. Na ő volt az, aki bepróbálkozott nálam, és le akart dobni. Nem sikerült neki! :) Miután két lábra állt, kénytelen voltam rászorítani, így nem sikerült elriasztania. Azóta egészen jól kijövünk. :) Dühösen dobbantott még egyet, aztán báránnyá változott. (Csak semmi izgalom, számomra mindig hamu alatti tűz lesz, és óvatos leszek vele.)

Most pedig pár fotó. Az elsőn Jessy Liliommal, természetesen.

Mint azt eddig még nem tudhattátok, egyik kedvenc mesém a Békakirályfi. No meg a Jazz+Az... ;) Szóval. A lakásom minden helyiségében van egy béka. Ez az őrület kb a The Muppet Show -val kezdődhetett. Bár nemrég Jessy próbált meggyőzni, hogy a zöld műsorvezető: gyík...(!) :D És rácsodálkozott, hogy az én figurámnak miért nincs farkincája. No igen, ennyi a különbség egy béka és egy gyík között! :)

Szóval kapott is az egyik reggel a tányérjára egy békát california-i paprikából. Egészen egyszerű megalkotni, csak valahogy nem akart megmaradni laposabb felületen, ezért ültettem rá egy narira.

Drága Apa! Ráférne egy élezés a késeimre, már alig tudok dolgozni velük... Lécci, lécci, lécci! :)

Még csak most mentél el, s nekem máris hiányzol! :)

Ha a múlt hetet jellemeznem kellene, azt mondanám rá, mint azt egyszer már olvashattátok: ölelésben gazdag hét volt! :) Szívmelengető emlékképekkel tele, amiket magammal vihetek tovább az életem kis ösvényén.

Hogy valaki több ezer km-t megtegyen, hogy csupán pár napig vendégeskedjen nálam... Mhm... Hát ez bizony piszok jó érzés! :) Remélem, lesz még rá példa máskor is! ( Cseppet sem vagyok telhetetlen... ;) )

Ma megint kaptok egy fotót Jessyről. Idézet helyett... ;) Hiszen ez a lány olyan szép, hogy azt egy költő csak nehezen tudná szavakba sűríteni! 

Fura. Az elmúlt hónapokban azon gondolkoztam, vajon mitől nő a nő. Imádom a magasabb sarkú cipőket, a mídereket, a hosszú hajat, a parfümöm illatát, a virágokat, amit akkor érzek - amikor rám néznek, a gyerekek mosolyát kicsalni, gondoskodni,  adni, adni és adni azoknak akiket szeretek. Nem sorrendbe állítottam őket, inkább csak ahogy jöttek a gondolatok, úgy gépeltem. Ezer dolog maradt még ki... nem is tudnám belesűríteni egy posztba mindet. Talán ezek a legfontosabbak. Talán nem is ;)

Tavaly megismerkedtem Valakivel, ezen a napon, aki azóta nagyon közel került hozzám. Helyet foglalt magának a szívemben, úgy egész életemre. Boldog vagyok, hogy találkoztunk! :)

A fotón látható fehér szegfűt is 1 éve kaptam, no meg a többi dolgot is. :) A fehér szegfű nálam telitalálat volt, le is szárítottam, egy édes kis cicus foglenyomatával, és a számomra értékes 3 mákgubó mellett őrizgetem. Csak kevesek tudják, miért is szeretem annyira ezt a 3 elszáradt mákgubót. Egyenlőre még nem árulom el, aztán ki tudja? Lehet egy másik nap óráján majd megtudjátok. ;)

Most pedig következzen, amire kedves hölgytársaim már bizonyára vártak, csak Nekünk, és nem csak mára, kívánok mindenkinek sok boldogságot!  

Drága Sanyi! Köszönöm szépen az idei fotóalanyomat! :)

Drága Jessy! Neked meg köszi a szívecskés tippet! :)

A legeslegjobb bennük, hogy hónapokig gyönyörűek, és ha igazán megtanulod őket gondozni, csodaszép virágokkal ajándékoznak meg egy éven belül ismét. Nálam most két tő próbálja a kiképzőtáboromat élvezni. :) Az egyik már hálálkodott 4 újabb virággal, amit biztatásnak vettem, hogy ne adjam fel, van esély, hogy megértem őket... ;) A képen az újabb, "Hófehérkét" láthatjátok, aki azonban ledobott 4 bimbót, szal most az egyenlegem asszem nulla... :D No de mivel "minden vég csak a kezdet", ahogy azt Prinsessan Charlotte 

is mondaná, így marad a kérdés: Hogyan kell ápolni egy orchideát?! :) 

Süsü, a sárkány

Ó, ha rózsabimbó lehetnék,
Rám szállnának szépen a lepkék!
Kicsi szívem vélük dobogna,
Nem lennék ilyen nagy otromba!

Ezt a vágyam senki se érti,
Se gyerek, se nő és se férfi!
Senki, senki itt a világon,
Mi is az én titkos nagy álmom!

Drága Eszterkém! Nagyon szépen köszönöm a meghívásodat, örülök, hogy részese lehettem a farsangi ünnepednek! :) Nagyon ügyi hastáncos voltál, nem véletlenül lett díjazott a produkciótok! :) Képzeld, hazafelé láttam egy ragadozó madarat, írtó közel volt, de sajna nem tudtam megállni, csak lassítottam, és el is repült súlyos szárnycsapások közepette! 

Drága Fannus! Ne feledd, hogy a kávé ha nem 6, akkor 1005... :D

Drága Esztike! Mindent nagyon szépen köszönök! :) Minden úgy volt jó, ahogy történt! :) A farsang, a vacsi, a kis beszélgetés, a reggel, a vajaskalács, és az a sok-sok minden még... Köszönöm! :)

Drága Attila! Lécci, legközelebb maradj ki kicsit többet, hogy ki tudjunk rendesen beszélni! ;)

Szegfű. Milyen szép is tud lenni, főként nyáron. Kérem ne vonjatok le semmi átvitt értelmet ebből a mondatból. Blogom politikamentes kíván maradni, és nem akar megsérteni senkit. Én kedvelem a szegfűt. Sokan megutálták, csak mert valakik jelképet csináltak belőle. Szerintem szép virág. :) Az egyik kedvenc virágom a fehér szegfű. Gyermekként a menyasszonyi kocsikról néha kaptam egy-egy hervadozó példányt, amit kicsit szétcincáltam, és balerinát készítettem belőle. Ezt gondolom elég nehéz elképzelnetek, hogy mégis hogyan, de nekem sikerült. Aztán fűszálakból kötöttem fiút is a kis virágbalerinámnak, és már játszottam is velük... :) Táncoltattam őket, meg minden, ami csak belefért! :) Hihi. Asszem valamikor tovább kell majd adnom készítésének titkát... No de addig is íme egy szegélyszegfű, ami kb 2 éve nőtt Édesanyám kertjében. Reggel mindig olyan szép fényben volt, ahogyan az látható is. :) 

A mai virágfotó a Nagyerdőn készült, Debrecenben. Az egészben az tetszik, hogy az elmosódott háttérben visszaköszön a zöld és a sárga szín. Ettől olyan egész érzésem támad... :) Kedves Hölgyek! Ne járjatok csukott szemmel! A világ gyönyörű! :) 

Legalábbis a napokban teljesen elfogott ez az érzés. No nem keveset nyomott a latba az, hogy Jessica nálam időzik. Mondjuk lehet én is Debrecent választanám a maga +10 fokával, mint Stockholm-ot ahol nemrégen -30 fokban taposta a havat... Brrrr
A gondolatra kirázott a hideg... :D Képzeljétek csak el, hogy a filmet is, aminek egy tesztje talán még fent van a TeCsőn ilyen időben forgatták... Itt a link hozzá :) 
https://www.youtube.com/watch?v=lActdn9X8RI
Jessicát az előző napi fotóim alapján azonosíthatjátok ;) Na jó, kaptok mára is egyet... Megtévesztésként - két lány van a fotón, melyből az egyik én vagyok... :)

Hallgassátok meg ezt a számot, Jessica mai napi ajánlata :)

https://www.youtube.com/watch?v=Cf0X7QuK4LI

Hol is kezdjem? Imádom! :) Egyik kedvencem, a maga felfűszerezett tökéletességével.

Az egész valahogy úgy indul, hogy kell egy kedves hentes, aki tökéletes alapanyagot ad. Ez úton köszönöm Neked Zoli, hogy megannyiszor kaptam csodaszép dolgot, bármikor telefonáltam.

Én a marhának a fehérpecsenye részéből szeretem a steak-et elkészíteni, ez a legnemesebb része ugyanis. Színre nem az a mélyvörös, de ízre kiváló. Amikor megveszem a husit, szeretem magam felszeletelni, és levagdosni róla az oda nem illő részeket. Ezt általában elnagyolva teszem, és az így lekerült husicafatokat a legközelebbi húslevesbe nyugodt szívvel bele lehet főzni - el nem rontja, az tuti... :) Az ujjnyi szeleteket besózom, majd vékonyan mustárral bekenem. Egy jénaiba pakolom le rétegezve. Olaj megy az aljára, aztán a mustáros husi, majd hagyma, majd megint olaj... stb. úgy, hogy a tetejére is olaj kerüljön. Ez a pác. Ebben áll 2-4 napig. Ez a minimum és a maximum intervallum.

Amikor a pácban kedvesen összeértek az ízek, kiveszem a hűtőből és leválogatom a hagymát. Annak csak 1/3 részét darálom bele a leendő masszába. A husit mustárral együtt összepépesítem, aztán jöhet az ízesítés.

Használt fűszerek:

só - valszeg már nem kell, mert a pácra tétel során már sóztuk a husit, de van, amikor ha úgy kívánja egy kicsi még kelleni fog
porpaprika
bors
pépesített fokhagyma
worcestershire sauce

Ne feledd, a pépesített 1/3 rész hagyma meg a mustár már benne van. Ennyi az egész.

Fogyasztani én pirítóssal szeretem, rengeteg, minél több féle zöldséggel. A legtökéletesebb, ha van hozzá: jégsaláta, paradicsom, csípős hegyes zöldpaprika, lilahagyma, retek és uborka.

Kísérőnek pedig egy száraz vörösbor a tuti... Aztán nem vagyok szakértő, lehet megköveznének, de nekem így jó! ;)

Jó étvágyat Nektek is! :)

Ígéretemhez híven pedig itt az újabb virágfotóm :)

Ma még gyertek vissza, mert estefelé újabb napi fotót kaptok Jessicáról! :)

És lám, már fent is. :) Olyan aranyos... Hát nem?! :D

A mai posztot úgy kezdeném, hogy épp az előbb kukkoltam meg, hogy vajon milyen kereső-kifejezések alapján találnak ismeretlenek el ide. :) Furi, de sok-sok emberke keresett farsangi ősember verset. Bár Nagypapám nevét is mondanák, mint szerzőt...! Szerintem a felhők fölött, ahol mindig kék az ég, nagyon boldog lenne tőle. Én itt, két lábbal a földön csak ennyit kérnék... ;)

A mai nap is kaptok egy virágfotót, és nőnapig minden nap. Miért? Mert pontosan tudom, milyen az, ha évekig senkitől nem kapsz virágot. Azoknak szólnak hát a fotóim, akik épp ebben a cipőben járnak. Ne csüggedjetek, az élet igenis tartogat még számotokra is sok-sok szépet és jót. Ha nem kaptok virágot, irány a piac! Egy tulipáncsokortól akkor is boldog leszel, ha épp Te veszed meg! Ha van kerted, még jobb! Ültess és csodáld Őket! A mai képen látható rózsák Édesanyám kertjében nőttek. No nem idén, hiszen még épp csak észrevehetően éledeznek a rügyei a sok-sok féle rózsatöveknek. Az illatát sajna nem tudom Veletek megosztani, bármennyire is szeretném... Nekem is marad az emlék... ;) Fogadjátok tárt szívekkel:

Most pedig következik a mai nap fotója, Jessica és új szőrös szerelme látható rajta. :) Ma voltunk kint a lovardában, ahol Lajos edzőm tárt karokkal fogadott, és nagyon örült, hogy áprilistól ismét nyeregbe pattanok majd! :) Kicsit bóklásztunk az istálló és a háztáji állatok épületei között, megnéztük a fedett pályát, ahol épp egy kislány próbálkozott Dáriuszt - az én első szerelmetes lovacskámat - vezetgetni. Láttunk sok-sok féle állatkát, simogattuk őket, és rengeteget nevettünk, leginkább a kecskéken. No nem azt mondom a Baba névre hallgató lovacska is hozta a formáját, mindent megtett hogy csak ővele foglalkozzunk. Ezért puha orrocskájával jó meleget fújt a kissé átfagyott ujjainkra, hálából. :) No de nem is csigázlak Benneteket tovább, íme az álompár :D

And now the photo of the day, on it can be seen; Jessica and her new hairy love. :) Today we went out to the horse riding farm where my trainer, Lajos awaited me with open arms, and was delighted that I would be returning to ride from April onwards. :) We strolled around for awhile among the stables and other animals, took a look at the closed ring where a little girl was attempting to ride Darius (my first lovely horse). We saw many, many different types of animals, petted them and had many great laughs (especially with the goats). Though with no doubt, Baba, the horse, was in top form and did anything to catch our attention. As a thanks she warmed our slightly frozen hands with her warm nose. :) Now i won't ramble on, Voilá! the dream couple...

Nos, hogy egy e-mail cím megváltoztatása mennyi elvesztegetett perccel jár együtt! Mégis megérte, mert így legalább el tudom olvasni a leveleimet. Az új gyorsabb, és eddig hibátlanul műxik! (kipp-kopp) :)

A mai sztorit szívemben őrzöm, és nem mondok róla semmi részletet. Egy fotó mesél ma Nektek egy csodaszép márciusi napról helyettem. Egyetlen kép, amit közel 1 éve készítettem... Legyen hát a Tiétek is!

Idézetet is kaptok, bár talán azt fogjátok mondani rá, hogy közhely...

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet...

Na jó, kaptok egy másikat is, ami talán nem lesz ennyire ismerős:

A barátságot mondhatjuk egy kertnek,

Melybe sok-sok kis magot elültethetsz.

Kedvesség és nevetés a locsolás,

S a szeretet lesz a kinyíló virág.

Türelem, megértés, gyengéd figyelem

Napsütésnél jobban melegítenek,

Így nem hervad a szeretet virága,

És aki ültette, örökké csodálja.

 

A minap rendezgettem a leveleimet, ezen rendrakás közepette bukkantam rá Réka keresztlányom első levelére. Kint zuhog most is az eső, de szívembe napfényt varázsolt ez a kis papírdarabka, átmelengetve a legrejtettebb zugokat is. :)

Azt mondják, jó portrét csak akkor lehet készíteni, ha az ember ismeri az alanyt, ha beszélgetett vele, ha elmesélt már a "modell" egy személyes történetet a fotósnak, mert ezeket mind bele lehet sűríteni egyetlen képbe. Talán igen, talán nem. Ezzel a fotóval elfogult vagyok, mert nagyon közel áll hozzám. A néni az egyik mecset előtt napraforgót árult, így keresve nap, mint nap a betevőjét... Többet nem is írnék, döntsétek el Ti, hogy milyen fotó lett.

Elsősorban egy köszönettel tartozom:
Drága Anna! Szuper vagy, hogy el tudtad intézni! :) Már 1x igénybe is vettem a szolgáltatást! Most, hogy jön Jessica, szerintem Őt is el fogom vinni! :) Puszillak érte, a többit meg majd személyesen.

Ide süssetek, mi van nekem! Drága szeretteim arra lesznek kárhoztatva, hogy segíteniük kell, hogy megtaláljam a tökéletes sajttorta receptjét. Így sorba a könyvből mindet meg fogom sütni, aztán lehull a lepel... Anyával a minap már elkezdtük tanulmányozni, és igazolva láttam a saját receptem egyik tényét, ami így leírva elég megnyugtató volt. A tökéleteset talán már meg is alkottam, node azért ki tudja, ki kell próbálni az összes sajttortát, mert enélkül talán nem is élet az élet! ;)

Ezt itt 1 éve, 1 hónapja és 27 napja sütöttem, tele reménnyel...

Díszítésként citromfüvet és fahéjat használtam, hogy az íz-harmónia pedig a legtökéletesebben összeálljon, főztem hozzá paradicsomlekvárt. Fahéjas cukorral van enyhén megszórva.

Drága Timi! Változott az e-mail címem, kérd el Apudtól az újat! :) Puszillak!

 Hétfőn moziban voltunk, Hajdúszoboszlón.

A címben jelzett filmet néztük meg premier előtti adásban, annak okán, hogy Elek János - avagy ahogyan a helybéliek ismerik: "Mozis Jancsi" 40 éve fűzte be az első filmjét vetítésre. Nagy dolog ez egy ember életében, amikor a szakma elismeri, a közönség ünnepli.

A filmnek a címét nem nagyon értem, mert az egész javarészt nappal játszódik, no de most nem is filmkritikát szeretnék írni, csak dobok fel pár fotót Nektek. Az alkalom adta, hogy a film rendezője - Sass Tamás, producere és egyik főszereplője is megtisztelte a napot, és közönségtalálkozó keretében a film után lehetett őket faggatni, vajon milyen élményekkel gazdagodtak a forgatás során.

Legjobban hozzám az állt közel, amikor Gallusz Nikolett már indulófélben, kutyusával a karján rögtönzött egy dalt. Szép, kristálytiszta hangja végighasított a fogadásnak a termecskéjén úgy, hogy a jópár zongorista és zenész kolléga is csak elismerően bólogatni tudott, miközben a szájuk széle mosolyra húzódott. Nem torzított bele semmiféle keverőpult, úgy volt szép a maga valójában, mindenféle aláfestő zene nélkül. Örülök, hogy ennek a percnek részese lehettem! Bravó Niki, emberségből 5-ös!

Mostanában nem főztem, mert gyakorta kapok egy-egy meghívást. Így nehéz lenne fotóval illusztrált receptet feltennem. Ráadásképpen még a gasztronómia is elkerült mostanság. Nemsokára azonban jön egy nagyon kedves vendég hozzám, akit már nagyon-nagyon várok! Neki tutira ki kell találjak majd valamit, ami egyedi. Ötleteket már jegyzeteltem, meglátjuk, hogy sikerül majd a megvalósítás mezejére galoppozni. A múlt heti receptet is keresem még, jó hír, hogy egy részét már megtaláltam, de két pici fecnire firkáltam fel az adagokat... :D Szal inkább még nem tettem közzé a félsikert.

Egy kedves kis elefántról láthattok ezen a linken egy fotót, engesztelés képpen:

http://www.noilapozo.hu/20100221/ujszulott-elefant#igennem

Mára ennyi, mert nagyon fárasztó napom volt... Bocsi

A Tizenegy perc című művében olvashatod az alábbi sorokat:

Meg kell értenem a fájdalom lényegét.
Szerves része az életnek,
Benne van a hétköznapjainkban,
Az eltitkolt szenvedésben,
A szerelemről való lemondásban.

Van egy film is - a minap újra meg kellett néznem -, ami nagyon közel áll a szívemhez, de a címét nem árulom el, mert tuti gyerekesnek tartanátok. ;) Akinek ismerős lesz a következő pár sor, az se tegye... Eredetileg csak az idézetig akartam nézni, de nem bírtam abbahagyni... :) Íme, a részlet belőle:

- Komolyan úgy gondolja, hogy mindenkinek csak 1 tökéletes párja lehet?
- Őszintén szólva: igen!
- És mi a garancia rá, hogy megleljük? És ha megleltük, miből derül ki, hogy tényleg Ő az igazi? És nem csak úgy gondoljuk... És mi van akkor, ha az, akit Neked teremtett a sors soha nem kerül elő, vagy... vagy előkerül, de túl szórakozott vagy, hogy észrevedd...
- Majd észreveszed!
- Hát akkor tegyük fel: Isten 2 embert teremt a Földre, akik szerencsésen egymásra lelnek, de az egyiküket agyoncsapja a villám... Ilyenkor mi van? Ennyi és kész? És ha utána megismersz Valakit és elveszed, akkor Ő az a nő, akivel lenned kell, vagy az első? És ha ketten egymás mellett sétálnak, úgy mindkettő egyformán hozzád való, csak az elsőt ismerted meg hamarabb? Vagy a második lett volna az igazi? Mindez csupán szerencse kérdése? Vagy vannak eleve elrendelt dolgok?
- Nem bízhatsz mindent a sorsra fiam! Van annak épp elég dolga! Néha be kell segíteni neki! :)

Csak tudnám hogyan... Hellohalló Angyalkáim ott fent! Ez tényleg az én feladatom?! Most elborulok, hogy megálmodhassam a választ... :) Ám ha ti tudjátok - írjátok meg nyugodtan!

Addig is, amíg töritek a fejeteket a válaszon, szavazzatok Zsófira minden nap! Köszi szépen :)
http://netslager.hu/media/view/95