Ma 5 óra fejtágítás után nekivágtam az utazásnak. Apa kivitt a vonathoz, és közben kellemesen elbeszélgettünk, aztán sok szerencsét kívánt a versenyemhez, és már útban is voltam Bp felé. Rokonaimmal a Jégbüfé előtt randiztunk, aztán irány a Pesti Színház, ahol a Chioggiai csetepaté című 2 felvonásos darabot nézhettük meg. Ezt is névnapomra kaptam tőlük, három felsővel és két más ruhaneművel együtt... :)
Drága Muci! Te mindig eltalálod, mire van szükségem!
A darabra visszatérve. Az első felvonás érdekessége az volt, hogy a színésznők már akkor a színpadon tétlenkedtek - szó szerint - mikor a közönség elkezdett becsücsülni a kényelmes fotelekbe. Aztán valahogy mégsem akart elindulni a történet, az egész első felvonás mondhatni kész unalom volt. Be is álmosodtam, nem tagadom... :) Aztán egy rövid fejszellőztetés - szünet következett, ami alatt latolgattam, visszamenjek-e a második részre, de aztán meggyőztek, hogy az már sokkal jobb lesz. Nahát! Jött a meglepi. Tényleg. Milyen kár, hogy az első felvonás történéseit nem foglalták össze két mondatban! Abból bőven elég lett volna annyi. A második rész azonban tényleg pörgős, vicces és mindent összevetve szórakoztató volt. Utolsó előadás révén teltház, és vastaps vége lett a darabnak, aztán fények átvált, és go home.
A rokonoknál új ágy várt, és frissen sült kenyér illatú konyha... :) A kenyérbe az én drága Mucikám még a szívét is belesütötte, annyira várt! Na erről kaptok ma egy fotót:
