Azt hiszem megtaláltam. Ő lesz az igazi! Na melyik mesében szerepelt?! Tudja Valaki?

Nemrég jártam egy nagyon szép kertben. Nagyon igényesen volt beültetve a sziklakert, és az egész olyan harmonikus volt. Amit megmutatok, az csak egy részlete.

Kedves Éva és Péter! Nagyon szép az Afrika-sarok! Ott csak azért nem fotóztam, mert azt úgysem lehet megörökíteni. Látni, tapintani és érzékelni kell minden szempontból az őslakosok művészetét! Hatalmas élmény volt, köszönöm szépen a meghívást!

Ja igen, még valami! Isten éltessen sokáig Zsolti!

Ma nagyon jól éreztem magam a lovardában. Sokat nevettünk, és bár ma Játék nem volt épp együttműködő, egy kis fegyelmezés után nagyon szépen dolgozott. Még a bevezetésnél sem akart megrágcsálni senkit! Ez nála már eredmény... Lehet öregszik?! ;)

Ja igen, mostanában vonzom az oroszlánokat. Ez a Zewa doboz a gyereknapi ajándékom. Szerintem nagyon helyes új lakója otthonomnak, nagyon örültem neki! :) Köszönöm szépen! Szükség is van az utánpótlásra...

Kedves Ewa és Zolcsi... A Ti cégetek a ZEwa?! Csak nem rájöttem?! Hűha! Akkor ajándékozóm gazdagított Benneteket... :D

Kedves Krisz! Boldog születésnapot még egyszer! :)

Drága Tanár Úr! Mielőbbi gyógyulást kívánok! Ne tessék ilyeneket művelni, mert ezeket nagyon nem szeretem!!!

Drága Keresztlányaim! Isten éltessen Benneteket nagyon sok erőben, egészségben és boldogságban!

Minden Gyermeknek és Gyermeklelkű felnőttnek kívánok hasonló szépeket!

Őrizd a kincset, mit gyermekként kaptál,
S ha igaz szívre lelsz:
Ne tartsd vissza - add át!
S ha az a valaki mégis eldobja,
Te ne légy olyan ostoba, hogy bánkódj miatta.
Hisz csak - mert fel nem ismerte -
Kincsedet adta vissza...
- Favale, 2004 -

Egy kis darabka papírra firkáltam fel pár éve ezt a gondolatot. A minap találtam rá, amolyan rendrakás közepette. Úgy gondoltam, jó lesz gyermeknapra.

Kíváncsiak vagytok, én hogyan ünnepeltem?! Családi és baráti körben. Valahogy így:

A verseny napja egészen nyugisan indult. 9-kor csörgött az óra, de ahogy az nálam rendszeres, előtte már 4-5 perccel már megébredtem saját ágyikómban. Kényelmesen pakolásztam össze pár dolgot, majd egy számomra kedves személy kifurikázott az állomásra. A vonatból most valahogy csak néztem hogyan futnak el mellettünk a fák, bokrok, falvak, városok. Nem hallgattam zenét, az egész olyan volt, mint egy búcsú. Szomorú voltam.

Megérkezve viszonylag hamar megtaláltam a versenyközpontot, de még volt 2 óra a rajtig, így kiültem a Duna partra, és csak néztem a vizet és élveztem a nap milyen kellemesen felmelegítette a követ. Sugara kicsit hunyorgatta a szemem, így már-már azon gondolkoztam, hogy el kellene menni valahova napvédő krémért, mert azt elfelejtettem odapakolni. Ekkor láttam meg az első esőfelhőket... Hát jó, gondoltam, remélem nem úszóverseny lesz a futóversenyből, mert azt valahogy kevésbé díjaznám. Aztán megéreztem arcomon a cseppeket. Egyre sűrűbben kezdett szitálni, mikorra rászántam magam - behúzódok a női öltöző sátrába. Jól is tettem, mert pár perccel később már zuhogott. A csepegés kezdetén indult az 5 km-es távra nevezettek csapata, szóval Ők kapták az égből az áldást rendesen...

Ajjajj, mi lesz itt egy óra múlva? - Kérdeztem némán, és mint szoktam, még a régmúlt versenyekből elővettem régi babonámat. Lövészversenyeken, ha esett az eső az mindig megnyugtatott, mert tudtam, hogy ellenfeleimet a rossz idő felstresszeli, így ha én nem idegesítem fel magam a rossz időn, már szinte nyakamban is az arany. Felfújtam hát az égre, mert anno valakivel gyakorta így űztük el a rossz időt. Aztán meg azzal nyugtattam magam, hogy az eső mindig hozott nekem valami jót. Mindig. És ez nem túlzás. Amikor régebben találkozgattam Valakivel, akkor is mindig esett... milyen régen volt...

18 órakor aztán elindult a 10 km-es táv. A versenyen több új élménnyel gazdagodtam. A biztató szavak és poénok most is jöttek a csapattársaktól. 5 km-t futottunk a rakparton a fordítóig, majd ugyan azon az útvonalon vissza. Már a 3. km jelzőt elhagytuk, amikor találkoztunk a mezőny elejével, akik már jöttek visszafele. Egy Valaki odakiáltott nekem, hogy "Majd jövök eléd!" - de bevallom, nem gondoltam, hogy ez nekem szólt. Futottunk, és sokszor gondoltam arra, miért is futok. Aztán közel a 8. km után tényleg elém jött, és végigfutotta velem az utolsó km-eket az, aki ígérte. Nagyon aranyos volt, igazán mondom, hogy talán fel is adtam volna, ha Ő nincs. Akkorra már ott tartottam, hogy nem éri meg végigcsinálni. De elém jött, és biztatott, hogy igenis időn belül vagyok, el tudom érni a célomat. Erre megjegyeztem:
     - Oké, kérem a lovamat!
     - Ott áll a célnál, nem látod? Na gyerünk! Gyere velem! Megcsináljuk!
Csupán az utolsó 50 métert nem futotta mellettem, mert ott már kordonon belül csak a versenyzőké volt a pálya.
Képzeljétek! Még a nevemet is bemondták a chipes időmérésnek köszönhetően - és ez is egy egészen új élmény volt.

Köszönöm, hogy ott voltál, amikor szükségem volt Rá(d).

Ismerjétek meg Leopoldot, aki mától a futós kabalám. Emlékül kaptam, hogy emlékezzek...

Mondhatná egy vízszerelő, de ma inkább a szerelem szavunk másik értelmezéséhez fordulnék, Fannus és Csabi segítségével.

Ma egy számomra kedves pillanat emlékképét láthatjátok. Ez azon a napon készült, amikor szarvaslesről jöttünk vissza. Olyan jó volt látni, hogy tud örülni egymásnak, az újra látásnak számomra két nagyon kedves emberke! Júniustól Ők is nyári táborom felnőtt lakói lesznek... :) Kedvesek, és nagyon szeretetre méltóak, ezzel váltottak jegyet hozzám az első turnusra. ;) Most azt gondolom, nagyon sok szép közös élménnyel leszünk gazdagabbak! Amúgy ma beszerveztem még két "nagy gyermeket" a Vadasparki kirándulásra! :) Hogy kik Ők?! Hát az legyen meglepi! Egyet elárulok, az egyikőjük az örökké "4 éveske" a másik drága pedig a párja! :) Szóval lehet, 2 autóval megyünk, de ez még képlékeny azért... :)

Addig is, míg töritek a kobakotokat, hogy kik is lehetnek Ők, íme az ígért fotó:

Az ész figyelmeztet arra, hogy mit kell elkerülnünk,
De a szív mondja meg azt, hogy mit kell cselekednünk.
Joubert

Hát ez az idézet teljesen a szívem közepéig hatolt, annyira igaz, egyszerűsége ellenére... Elég is mára ennyi.

Kedves Marika néni és János bácsi! Milyen kedves is egy jó szomszéd! :) Főleg, ha ilyet kap az ember... ;) Na jó, igazából ezer köszönet és hála, hogy így tetszenek szeretni a Nagymamámat. Ez úton köszönjük szépen a nem kevés kóstolót, nagyon fincsi volt.

Drága Magdikám! Látod? Használom a Tőled örökölt szépséges üveg tálat! Ahányszor csak a kezembe akad, mindig gondolok Rád!

Drága Lajos! Hol voltál?! Nagyon hiányoztál a Lovardából! Persze Sanyival is nagyon jót edzettünk! :) Játékot rendesen le kellett fárasztani, mielőtt ráültem, de még így is meg-megugrott alattam. Nem volt vészes, ma sem látogattam meg a homokot... ;) Most az én pólómat kezdte volna rágcsálni a tiéd helyett, de kedvesen meg lett fegyelmezve, hogy talán nem kéne... :)

Kedves "Szak-áll"! Üdv az Olvasóim között! ;)

Tudom, hogy imádod, ha így szólítalak, csakúgy mint én, amikor kimondod a nevem. Ez a bejegyzés a Tiéd, és bár a tortafújás már megvolt, gondoltam a napjára teszem fel a kedvenc fotómat róla. Annyira édes voltál... (persze vagy és leszel is!!!) ;) Alig várom már, hogy kitörjön a nyári szünet, és végre itt pihizzetek egy kicsit nálam. Kitartás, már csak pár nap a suli! Arra gondolj, hogy minden perccel közelebb vagy hozzám! :)

Hűha! Ha belegondolok, hogy Júniusban 4 gyermekes családom lesz! :D
"Vali mama" ...mhm... nem is hangzik olyan nagyon rosszul! :D

A fotó címe: Kívánnék én, de a legjobbat akarom...
Hát igen! A szülinapi kívánság az élet egyik legnehezebb feladata... Épp ezért szoktam le róla pár éve... :)

1. Túl az Óperencián történt az eset,
Kis Piroska nagymamához igyekezett;
Kicsi kosarában, mely a karján fityeg,
Tojáspótló, műlekvár és cukorjegyek
Mindezekből vitt magával egy keveset,
Nagymamájához igyekezett.

2. Száz veszélyt takar a sötét erdő, berek,
Mit tehet egy ártatlan, tudatlan gyerek,
Mikor a sors egy ilyen nagy bajt rá uszít?
Kiugrik egy farkas, s mondja: Adj egy puszit!
Pusziért egy gyönyörű új bundát veszek,
S egy szép lakást is berendezek.

R. Üsse kő ooahh / Gondolja Piros,
Üsse kő ooahh / Ha nem is csinos,
Üsse kő ooahh / Habár ez tilos.
Nincs, aki szememre hányja, egy a fő, hogy van dohánya.

Jó leszek ooahh / Feleli legott,
Jó leszek ooahh / Puszit is adok,
Jó leszek ooahh / Na de mit kapok?
- Ruhát, cipellőt, harisnyát és kalapot.

3. Most a farkas elővett egy csekkfüzetet,
Sűrű puszik között egyre csak fizetett.
Addig-addig vett új ruhát és kalapot,
Míg a szegény farkas végül felfalatott.
Eddig tart a mese kedves, jó publikum,
Itt a vége fuss el véle bum-bu-bum-bumm!

Ha nem ismerted, vagy csak szeretnéd feleleveníteni a régi emlékeket, akkor meghallgathatod itt:
https://www.youtube.com/watch?v=u1R-srOxRZ8&feature=related

Kedves ismerős és ismeretlen Férfiak! Bár már a Hobo Blues Band megénekelte ezt az igazságot, hogy bizony vannak "vérszívó típusú" nőnemű egyedek, de azért nem mindenki ilyen ám! ;) Én is nemrégen bosszantottam fel jómagam, és meg kellett állapítanom, hogy ez női szemmel nézve is nagyon visszataszító dolog... A szemtelenje (ezernyi nyomdafestéket nem tűrő jelző jut még eszembe...) már megint lopni akart... :S Szemrebbenés nélkül húz le bárkit, aki az útjába kerül, kisebb - nagyobb összegekkel, teljesen hülyének nézve a másikat. Azt hiszem itt az ideje, hogy megtanulja, nem teheti ezt büntetlenül...

Megvolt a kirándulás, minek keretében Attila elvitt Bennünket Hattyút nézni és őzeket felkutatni. Hihetetlen szeme van! A nádiposzátát a Keleti-Főcsatorna melletti nádasban is meg tudta mutatni: hol dalol, amikor a híd alatt álltunk, ott pedig visszhangzott minden. Ökörködtünk is egy jópár hanggal... :)

A nap egyik fotója: Eső ellen lapu :)

Mivel a rossz idő folyamatosan üldözött minket, így nem tudtunk túljárni a vadak eszén. Pedig olyan tervek is voltak, hogy autóból kipattan két segédemberke, míg mi tovább megyünk. Aztán az irányunkba zavarják meg az őzeket. Így végül mindenkinek élvezet jutott volna, leginkább Nikonom belső szenzorjainak... aztán végső soron pedig: Nektek!

Azért panaszkodásom csakis fotóilag jogos, mert bár a hattyúk elbújtak a borsónyi jégeső elől, ami menet közben ért minket, meg a búzaföldet, csodaszép ragadozó madarakat, nyulakat, fácánokat és egyéb vadakat is láttunk. Bár a vaddisznó nem jött, pedig "le volt fizetve, hogy mosolyogjon egy portrét nekem", azért ezt nagyon nem sajnáltuk. A dalos pacsirták csodaszépen tolták a jég ellenére az aláfestő zenét, már ahol hallottuk a nagy dörgés-villámlás és napsütés közepette. Igen, volt szivárvány is, de nem örökítettem meg, mert az égiek nagyon gyér kontraszttal pakolták fel a "(sk)youtube"-ra... Szóval, mint kicsi elázott verebek gurultunk be (autóval, és fogadott minket a tény,) hogy nem tudunk szalonnát sütni a szabad ég alatt. Na mind1, megoldottuk serpenyőben... ;)

Az este javarészt beszélgetéssel telt, amíg Eszterke keresztlányom által ültetett újhagymát rágcsáltuk a sült szalonnához és a többi zöldségféléhez. Néha rápillantottunk Mia hercegnőre, de a film javarészt háttérfestésként ment, hiszen már mindannyian láttuk.

Na jó, itt vannak a képek! Ne szidjatok nagyon, mindegyik javarészt vízfüggönyön keresztüli kép... :)

Minden  Eszternek: Kívánok Nagyon Sok Boldog Névnapot! Számomra különösen kedves: Tücsökmókus, az Ő anyukája és Major Esztike néni! Szeretettel gondolok Rátok! Sok-sok puszi!

Bár még 3 nap híja, hogy Eszterke keresztkislányom betölti a 12. életévét, mi máris ettünk-ittunk a jó egészségére! :)

A cím amúgy nem tévedés. Hiszen ha kiszámolod mekkora felület az, ami a gyertyát éri, és mekkora az, ami a tortát... Nos? Melyik nagyobb?! Na ugye! :)

Mára azonban tartogatok Nektek ötleteimből egy újat. Nem szándékozom megannyi hiperbolisztikus jelzőt leírni, de mekkora ötlet ez tőlem! :) Szóval. Mostanában sok rózsám van itthon. Kapom őket rendesen... A kedvencem a sárga, mert az a legillatosabb. A baj ott kezdődik, hogy nagyon hamar lehullik, mert szép napfényes minden szobám. Ma este ahogy összeszedegettem a tenyerembe az újabb lehullott szirmokat, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve gondoltam - még egy utolsót beleszippantok. Fantasztikus illata volt, kár, hogy azt nem tudom felpakolni... :) No, viszont kitettem egyik tányérkámra, ahogy azt a képen is láthatjátok, és behoztam a szobába. Teljesen jó illata van, ha olykor-olykor közelebb hajolok. Amikor írom ezt a bejegyzést, itt van az asztalkámon, és kényeztet illatával... Irigyeltek?! Sebaj! :)

Drága Julcsi! Szeretnék az elsők között Nagyon Sok Boldogságos Pillanatot Kívánni Neked Nagyon Sok Szeretettel Névnapod Alkalmából!
Ui: Olyan undok vagyok - nem megyek ki Londonba, hogy a napján ünnepelhessünk!!! :D Azért remélem megbocsátod nekem... :) Majd pótoljuk, ígérem!

Fogadd szeretettel ezt a fotót (no persze van ám más is...;) De azt majd, ha megyek, vagy ha itthon leszel!

Kedves Károly! Megkaptam a képeslapodat, igazi meglepi volt! Be is került a gyűjteményembe! :) Nagyon szépet választottál! Külön tetszenek az Old Stockholm-os képek a hátoldalon. Köszönöm szépen és alkoss sok-sok szépet! :)

Mindenek előtt egy hír. Bemutatták Kecskeméten az oroszlánkölyköket! Itt megnézheted őket Te is:
http://www.origo.hu/tudomany/20100520-bemutattak-az-oroszlankolykoket-kecskemeten.html

Játék. :) Mindig is vallottam, hogy

Az ember egy életen át gyermek marad, csak a játékai változnak.

És tessék. Így hívják a jelenlegi legfőbb kedvenc lovacskámat. A napokban elmélyítettük barátságunkat azzal, hogy szőrén ültem meg. Szerintem az egyik legcsodálatosabb érzés, amikor teljes összhangban mozgunk együtt. Edzés után megint kiscicát játszott, mi több, már azt is tudom, hogyan jelzi ha meg kell vakargatnom a nyakát. :) Olyan selymes! :) 
A másik hatalmas lovas élményem az volt, hogy láthattam edzőmet Talizmánnal. Talizmán igazi díjugró szépség. Egy alacsony akadályt is úgy ugrik, mintha fent lenne a léc. Kár hogy esett az eső, és csak a fedett pályán bezárva csodálhattam Őket. Remélem eláll a 7végén az eső, mert már úgy mennék ki a szabadba! Hatalmas új pályánk van, de alig tudtuk eddig kihasználni a rossz idő miatt. Ráadásképpen a fogathajtással is nagyon el vagyok maradva. Esőben nem az igazi erdőt járni.

Szóval kedves esőcsináló barátaim! Hagyjátok abba a táncolást, elég volt! ;)

Ja és még valami, fotó is lesz, utóbb, ha már nem előbb...

Vannak pedig. Íme egy történet:
http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/belgyogyaszat/20100519-uj-veseje-nott-az-oteves-kislanynak.html

Milyen jó is volna, ha egyetlen kívánságunkat teljesítené valaki Nekünk is! Persze az ember természeténél fogva telhetetlen, és mindig többet szeretne... Talán ezért kell mindenért olyan nagyon megküzdenünk, hogy azt higgyük mi értük el. Pedig ha hasonló értékrenddel bíró két ember megtalálja egymást ebben a rohanó világban, az már önmagában véve is ajándék az élettől. Egy apró csoda, amit sokszor észre se veszünk, mert olyan kézenfekvő dolognak látszik. Ha ekkora szerencse ért, hogy már melletted van a kedves, akkor most arra kérlek ne hagyd, hogy elsablonosodjon a kapcsolat. Lepd meg őt hogy jobbá tedd a napját! Egy-egy apró kis valami - amit fel kell fedeznie hol is van, vagy egy szépen terített asztal, egy kedves érintés, akkor is, ha rossz a kedve. Ne hagyd, hogy rád ragadjon! Hiszen nem rád mérges, csak a körülmények teszik rossz kedvűvé. Én szorítok Neked, drága Barátnőm!

Amúgy a napokban kaptam két Carte D'Or fagyit. A pisztáciás kicsit émelygős, azaz nekem túl édes. A Muffin fagyi már inkább bejövős. :) Ez úton is köszönöm szépen kedves "Férfiember"... :D

Izgatottan, szinte futva érkezik valaki a bölcs Szókratészhez.
- Szókratész, el kell mesélnem neked valamit egy közös barátunkról, aki...
- Várj! - szakítja félbe Szókratész. - Azt, amit mondani akarsz, megszitáltad-e a három szitán?
- A három szitán? - kérdezte az csodálkozva.
- Igen, a három szitán. Az első szita az igazság. Utánanéztél-e mindennek, amit mesélni akarsz, hogy valóban igaz-e?
- Nem, csak úgy hallottam...
- De bizonyára megvizsgáltad a második szitán, a jóságén. Amit mesélni akarsz, ha már nem hiteles, legalább jó?
- Nem, nem jó, éppen ellenkezőleg, mert...
- A bölcs újra félbeszakítja: - Várj! Alkalmazzuk a harmadik szitát is, és mondd: használ-e nekem valamit, ha elmondod azt, ami annyira felizgatott?
- Éppenséggel haszna sem igen van.
- Akkor - mosolygott a bölcs - ha az, amit mesélni akarsz, se nem igaz, se nem jó, de még csak nem is hasznos, felejtsd el és ne terheld azzal se magadat se engem.

Ez a történet eszembe juttatott valakit, aki annyira pletykaéhes volt világ életében, hogy szinte ez élteti. Hát igen, vannak ilyenek. No de mire is megyünk vele?! Használ nekünk? Nem. Akkor? Szerintem nem célra vezető, ráadásképpen még ki is nevethetik azt, aki terjeszti - főként, ha az igazság nyilvánvaló...

Amúgy ettetek már paradicsomos húsgombócot úgy, hogy hegyes erős zöldpaprikát vagdaltatok frissen a paradicsomszószába? Kicsit Gaspatcho jellegű lesz, ami spanyol emlékeket borzol, de valami isteni finom! Próbáljátok ki Ti is!

Na a tegnapom tipikusan arról szólt, hogy kell ilyen is - csak hogy értékeljem még az átlagosokat is jobbnak...

A lovacskám - Játék mindent megtett, hogy jót fussunk, de ennek ellenére mégsem vágtáztunk, mert valahogy nem tudtam megmaradni a fenekemen... Magyarán nem ment jól a tanügi. Fájdalomdíjként a könnyű ügetésem már dicséretes volt :)

Játék amúgy nagyon szeret! Már az én felsőmet kezdte el húzogatni, meg simult hozzám edzés után, mint egy kiscica. :) Nagyon könnyedén fut alattam, még Lajos edző is megjegyezte, hogy bizony ez tény. Lehet a múltkori lealmázás (értsd: lekenyerezés) hatott, vagy talán a személyes varázsom?! :D

Ja igen, képzeljétek! Ma megdicsérték a lábamat... De ez már egy másik hosszú történet :)

Szóval mindennek ellenére fejfájós és ügyintézős napom volt, kevéske munkával. Aszem egyre jobban szeretném már, ha sütne a nap. 7végére amúgy is van két meghívásom, talán élek mindegyikkel, de ha rossz idő lesz, hát az nem nyerő kombináció.

Szóval egy beteljesületlen álomból ébredtem, és egy számomra fontos találkozó is elmaradt, mert lebetegedett egy kedves ismerős... Összességében tehát a hiányérzet megmaradt, és bár Nagymami kapros dübbencse 101-esre sikeredett - ami jócskán pozitív irányba tolta a végső átlagot, de ha %-ban kellene kifejezni, akkor mégis azt mondanám, hogy volt a napban -1% és +101% között minden... a vége pedig amolyan... mhm... tudjátok mit? Elmondom zenével:
https://www.youtube.com/watch?v=wQx42GVn6Eo

Az ok nagyon kézenfekvő. Nem tudnak repülni. Miért? Az ember miatt, aki a magas feszültségekkel veszélyezteti életterüket. Az Alföldön a Madárkórházban már több fióka is napvilágot látott sérült madarak kicsinyeként. Ők természetesen már egészségesek. Kérdés persze, hogy leutánozzák-e majd szüleiket, és ők is a földön készítik-e el fészküket...

Szeretem a kortárs művészek munkáit nézegetni, hogy képben legyek - hol is tart ma egy kreatív elme. Ez a szobor szerintem akár Antoni Gaudí műve is lehetne, és ha nem tudnám, hogy alkotója Szekeres Károly, és a mű címe Délelőtt, akkor bizonyára arra is tippelnék, hogy otthona Barcelona. Teljesen beillene a Güell Park díszletének... Szóval ez úton gratulálok, számomra ez volt a legszebb alkotás a tárlatból.

Csupán két apró kis szálka van szememben, hogy a mű miért nem körbejárható, a másik pedig a megvilágítás...

Ma nincs kedvem sokat írni, beszéljenek helyettem inkább a fotók...

Kedvencemet azért természetesen utolsónak hagytam:

Saját magunkat mindig arról próbáljuk meggyőzni, ha ez, vagy az majd bekövetkezik, akkor milyen boldogok is leszünk. A valóságban azonban az a valami általában nem maradéktalanul olyan, mint amilyennek megálmodtuk. Fájdalmasabb, kevésbé szép vagy egyszerűen csak sokkalta boldogtalanabb, mert valami hiányzik... Egy érzés, egy számunkra kedves ember, vagy valami más, ami most épp nem jut eszembe.

A boldogság szerintem maga az út. Az életünk útja, amin törekszünk mindig céljaink felé. A célt persze sokszor kész akadálypályán keresztül lehet csak megközelíteni. Talán el sem fogjuk érni... Ám minden akadály leküzdése boldogságot rejteget magában. Vannak olyan szakaszok is, amikor valami nem várt dolgot kapunk. Ezek különösen értékesek, persze meg kell őket látnunk, fel kell tudnunk ismerni. Talán a győzelmi torta egyik darabkája az, és több talán nem is fog jutni soha. Nem szabad lekicsinyelnünk, sosem lehet tudni, hogy ez lesz-e az utolsó boldog pillanatunk. Az évek múlnak felettünk, s csak Mi, akik tudnak örülni a legapróbb dolgoknak, tudjuk milyen:
igazán szeretni. 

Ajánlom figyelmetekbe ezt az oldalt, ha nem jutnátok el mindenhova, itt rájuk pillanthattok:

http://www.wondersoftheworld.tv/

Persze kívánom Nektek, hogy minél több szépséges négyzetméterét meghódítsátok a mi kis világunknak a célhoz vezető utatok során!

Képzeljétek! Ma hattyú-lesre kaptam egy nagyon kedves meghívást... Remélem őzeket is fogunk látni! :)

Első jelzőként talán annyit írnék: nagyon helyes... 

Imádom, hogy reggelente elém jön, de leginkább, amikor hozzám bújik. Virágot ugyan még egyszer sem hozott, de ezt elég könnyen megbocsájtottam neki... :) Nagyon kedvébe járok azzal, ha megsimogatom, és eszében sincs elhúzódni, inkább követeli a folytatást! ;) És szinte látványosan besértődik, amikor véget vetek a kényeztetésének. Mint minden számomra kedves férfi, ő is szereti a pocakját...

Szóval házias, imád hízelegni, háláját azonnal és egyértelműen jelzi. Mhm... Hát csoda, hogy vonzódom hozzá?!

Ráadásképpen még jól is néz ki! Bár a házimunkában valszeg sosem segítene, viszont abban biztos vagyok, hogy sosem káromolna vagy szidalmazna, ami egy teljesen nemes vonás a szememben.

Ajaj... mi lesz így velem?!

Segítség! Veszélyben a szívem!

Szeretnétek róla egy fotót?! Micsoda kérdés! :) Mostanra már bizti kilyukad az oldalatok a kíváncsiságtól! Na jó... Holnap! Hiszen minden jóra várni kell ;) Bár lehet ez csak egy buta közhely, és valójában az egész csupán szerencse kérdése. Tudjátok mit?! Mégis legyen inkább ma, ki tudja megéljük-e a holnapot...

Két napja írtam, hogy a Dubniczay-palota felé járva, betértem megtekinteni a Téglagyűjteményt. Új élmény volt, még ilyet sosem láttam. Érdekes motívumok, szövegek, nyomatok vannak rajtuk, és teljesen pozitívan csalódtam. Bevallom egy teremőr hölgy invitált be - olyan kedvesen, hogy nem volt szívem nemet mondani Neki. Pedig igazából asszem be se mentem volna. Ez úton köszönöm! :)

Az első két fotón 10 éves téglák láthatók. Többnek gondolni, ugye?!

Látható egy makett is a Kőszegi Téglagyárról, íme:

Következőn úgy összességében láthatjátok az Esterházy téglák részlegét:

Végezetül pedig még pár érdekesség:

A kedvenc darabom után pedig összefoglalva - stílusosan - egy tégla egyszerűségével mondanám el, milyen is volt a kiállítás:

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de tavasszal mindig rácsodálkozom, hogy a gesztenyefának milyen szépséges a virágzata. Néha be is gyűjtök belőle a vázámba, és ha teszek a vízbe egy csipetnyi konyhasót, sokkal tovább él és díszíti a konyhámat. Szóval ha gondoljátok - tegyétek Ti is, a gyerkőcöknek bőven marad majd a hatalmas fákon még termés az elérhetetlenül magas ágakon! :)

Szóval az ősi magyar szokások felelevenítése után, mint a lovas íjászat, pártarablás és közelharc, tovább sétáltam. A bemutató még javában tartott, de a várost is látni szerettem volna, így született meg a döntés.

Egészen sok házfalat láttam borostyánnal befuttatva, és aki ismer, az tudja, hogy mennyire kedvelem a borostyánt. Évekig nem jöttem rá tartásának titkára, és ma sem tudom, mi okozza, hogy már két fajtája növekszik az egyik szobámban, csodaszép új hajtásokkal megajándékozva engem. :) No, vissza Veszprémbe! Erről beszélek:

Természetesen lakni azért nem szeretnék egy teljesen befuttatott házban, mert ha csak belegondolok, hány rovarnak nyújthat otthont, már nem is annyira vonzó a dolog... ;)

Na sétáljunk inkább tovább! Ez az utca megfogott, bár nem tudom, hogy igazából miért, de olyan megnyugtató volt, hogy egy templom van a végén. :)

Utamat járva végül a macskakövekre jutottam. Ez jelezte számomra, hogy mivel a központban járok, ez már a várnegyed lehet. A Tűztoronyt megpillantva sejtésem beigazolódni látszott.

Sétám során megnéztem a Szent Imre (piarista) templomot, a Téglagyűjteményt és a Tavaszi tárlatot a Dubniczay palotában, ahol az udvaron pár népművész kovácsolt vasat, fűzött gyöngyöt vagy épp készített nemezből tulipánt a gyermekekkel. Sok itt a látnivaló, a mély várkúttól kezdve a Gizella kápolnáig, A Szt. Mihály templomtól a Gizella Királyné Múzeumig, De csodás a kilátás Szt. István Király és Gizella Királyné szobra mellől, és akkor még a Szt. György kápolnát még meg se említettem... :)

Gizella Napokon persze extrákat is kapsz, mert régi magyar ruhákban korzóznak a helybéli hölgyek, akikkel egy kicsit beszélgetve megtudtam, hogy javarészt maguk varrják azokat, és nagyon örülnek, amikor felvehetik, mutogathatják. Az egyik nénike kuncogva megjegyezte, hogy néha sikerül a férjét rávennie, hogy öltözzenek ki, és sétáljanak el a cukrászdába egy fagyikehelyre. :) Rögtön szívembe is zártam, rokon-fagyi-lelke miatt, no meg egy kedves emlék miatt, amit felidézett bennem, hogy egyszer bizony Valaki nagyon szépen kiöltözött, csak hogy elvihessen fagyizni. :)

Most pedig kaptok pár fotót a Nénikékről. Csak semmi izgalom, a többiekből is lesz majd fent pár, de egy napra azért az mégiscsak sok lenne!

Szeretettel kívánok még Nagyon-Nagyon Sok Boldog Születésnapot Neked Juci! Íme hatalmas ajándékom: erről a kis virágról készült fotó! Egy veszprémi sikátorban találtam rá, és megfogott apró termete ellenére a szépsége... :)