Az öregek otthona, a Villa Rosa nem mindennapi látvány. Olyan, mint egy szálloda, csodás parkkal, és virágos erkélyekkel. Nem sok ilyet láttam még. Persze elbeszélgetve egy nénivel itt is vannak azért hasonló gondok, mint egy szoc-reálosabb intézményben. A szobatársát ugyanis senki nem válogathatja meg, hacsak nem fizeti meg, hogy egyedül legyen egy szobában, de valahol az sem jó. A nővérek és az ellátás azonban kiváló, szóval összegezve azt gondolom, hogy több ilyen kellene, ahol emberibb körülmények között tölthetik a rászorultak az utolsó éveiket. Persze egy szerető családot semmi és senki nem pótolhat!

A fotóm a kovácsolt vaskerítés és a mögötte lévő rózsák ezreit próbálta megörökíteni.

Ma egyik legfiatalabb fotós kollégámat mutatnám be Nektek! :) Nemrégen töltötte be az ötödik életévét, és szerintem nagyon bájos kislány, amellett, hogy csodaszép modellem is volt már! :) Ő mutatta meg Nekem Mátraházát, együtt sétáltunk egy nagyot, és ez csupa élmény volt számomra! Mikor aztán elváltak útjaink, még kaptam Tőle egy jó tanácsot, hogy feltétlenül nézzem meg a "kis patakot" :) Szinte azonnal rá is találtam, olyan szuper útbaigazítást kaptam! :) Köszönöm szépen, hogy idegenvezettél engem! ;) Vigyázz magadra, és a kedves Nagyszüleidre! Szép nyarat az egész családnak!

Szeretnétek látni olyan fotókat, amiket a séta során készítettem? Ha igen, ha nem: kaptok! :)

Drága Laci bácsi! Nagyon szépen köszönöm a mai ebédet, még egyszer szeretettel kívánok nagyon sok boldog névnapot!

Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.

No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden ,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.

Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...

Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az isten csak megérti.

Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!

Ha Valaki elárulja a szerző nevét, utólag is köszönöm. Mhm... Tuti férfiú lesz... :D Köszönöm annak a "csupa jó emberkének", akitől kaptam! Üzenet: Már gondolkozom a visszavágón! ;)

Drága "Mentorom"! Remélem már lekerült az az ideiglenes kesztyű! Jó, jó, nincs valami meleg nyár, de azért még nem muszáj kezet törni! Jó lenne már megint összehozni valami közös utat! :)

Nem tudom, hogyan helyezhetném el őket. Szóval akinek van ötlete, szívesen venném, ha leírná a javaslatát. Régebben könnyebb volt megoldanom. Egyrészt nem volt ennyi, másrészről pedig volt egy gázcsövem, ami a plafontól 20 cm-rel lentebb futott a hosszabbik oldalán a szobámnak. Erre a csőre lógattam, és nagyon jól nézett ki. A felújítás óta ez a gázcső nem pálya, mivel már nincs. Maradt a kérdés, hova tegyem?! A kérdés nem költői, jó lenne valahogy megoldani. Segítsetek, lécci! :)

Drága Rékám! Mondtad, hogy fotózzam le az érmeimet Neked, szóval ez a poszt 2 in 1. :) Puszillak, nagyon örülök, hogy itt voltál!

Amúgy még sosem örültem ilyen sok napon keresztül egyetlen éremnek sem, mint most... Szóval csak hogy legyen képi fogalmatok, hogy kb mennyiségileg mi is a feladat, íme:

A mai nap elég korán kezdődött. Mondhatni, hogy a tegnap nem akart véget érni, és éjjel egyig fent kukorékoltunk Eszterkémmel és Fannival az élen. A nap tehát azzal kezdődött, amivel az előző este befejeződött. Activity-ztünk :) Nem tudom, ki hogyan mutogatná el az "oázis"-t, de elég sokat nevettünk, amikor megpróbálkoztam vele. Mondjuk a Fanni féle "büdösbogár" sem volt semmi, amit Eszterke fél másodpillanat alatt kitalált. :D

Aztán végre só-lámpaoltás következett, és megpróbálkoztunk az alvással. Reggel persze már mindenki a barlangjában - azaz a paplan alatta - akart maradni. :) A rántotta gondolata azért kicsalogatta a konyhába az álomszuszékjaimat, mire Csabi is befutott. Közös reggeli után már nagyon felgyorsultak az események. Csomagolás, majd irány a busztmegálló. Jut eszembe... NEM TALÁLOM A CSALÁDI EZÜSTÖT AZÓTA!!! :D

Szóval ma kirepültek a "gyermekeim", akarom mondani hazaküldtem őket ;) De csak hogy megint hívhassam majd! :) Amúgy a rosszaság jutalma nálam, mint szigorú Kerinél is megvan, láncra verem kapásból a delikvenst, és ha még ezután is felmerülne a fellebbezésnek még csak a gondolata is, akkor... no, idáig még senki nem merészkedett... :D Mindenesetre az előző gondolathoz van egy képi anyagom! :D Íme:

Tudnátok, mennyi energiámba került, hogy meggyőzzem Eszterkét - NE mosolyoglyon! :D No de egy rossz képért még a fél karomat se adnám... ;)

Az, hogy rátalálsz egy fontos dologra az életedben,
még nem jelenti azt, hogy minden mást fel kell adnod érte.
Paulo Coelho

Na jó, a mai posztom nem lesz ennyire komoly. :) Amikor Eszterke keresztlányom túleszi magát, vagy csak már nap vége van, és kellőképpen befáradt, akkor jutnak eszébe ilyesmik...

Este volt, ülünk kettecskén a konyhában, erre bevágja:
- Keri! Én megtaláltam a legideálisabb férfit!
Néztem is kerek szemekkel, és alig bírtam szólni a visszafojtott nevetéstől. Akkor eldöntöttem, hogy egy egész bejegyzést fog kapni ez az élmény.

Tehát az ideális férfi - idézve keresztlányomat:
1. Nagyon barátságos
2. Jó megjelenésű
3. Nem iszik
4. Nem dohányzik
5. Nem lép félre, leginkább nem a legjobbnak hitt barátnőddel.
6. Mindig felvidít.
7. Nem pletykás, bármit elmondhatsz neki.
8. Sosem tiltakozik.
9. Sok a belső értéke :)
10. Szinte bárhová magaddal viheted.
11. Minden házibuli alaptagja, szóval elég népszerű.
12. Teljesen rád bízza, hogy főzöl-e, és ha igen, akkor mit. - Bármit elé tehetsz.
13. Jó hangja van.
14. Ismeri a régi nagy slágereket, és a legújabb zenéket, tehát van stílusa.
15. Éjszaka hagy aludni, sosem zavarna fel legszebb álmodból.
+1. Sosem sértene meg vagy szólna rád.

És ha még mindig nem lennél képben, akkor ez nem más, mint az én kedves RÁDIÓm a konyhaasztalon. :D
Az egészhez pedig hozzátartozik még egy bónusz sztori: Eszterke nagy hévvel mesélte felfedezését Fanninak és Csabinak másnap reggel. Csabinak persze rögtön jött a kérdése:
     - Na jó, jó. De hogyan bókol?!
Mire én: - Szeretnéd tudni? - és bekapcsoltam "Sanyót", éppen ennél a dalrészletnél: "...Ő az én párom..." - gyorsan ki is kapcsoltam, és nevetve közöltem: - Hát így! :D

Erről a napról javarészt csak ennyit írhatnék. Hiszen a pizza, amit Eszterke keresztlányom gyúrt össze - én csak dobáltam a tálba az összetevőket - olyan fincsi lett, hogy még fotózni is elfelejtettem, ami nálam azért elég különös... ;)

Tegnapi fotókhoz és élményekhez nyúlok hát vissza. Fogatozás során Fanninak is átadtam a gyeplőt, ő hajtott vissza kevés segítséggel a lovardába. Néztek is Rá a birkák, mint az új kapura... vagy valami ilyesmi. :D

Rövidke séta a tónál, majd búcsú a négylábú kedvenceinktől, és autózás "Szúnyog Birodalomba", a Fancsikai tavakhoz. Az esőzéseknek itt is kisebb áradat lett a vége. Egy utat teljesen elvágott a víz.
Jessy? Frédi? Emlékeztek? Ez az út majdnem párhuzamos a műúttal, csak a tó másik oldalán van.

Maradtunk hát a főúton, biztonságban. Itt évek óta újra tollasozhattam! :) Persze az embernek akkor is mozognia kellett, amikor épp nem felé tartott a labda, mert a kis vérszívók potenciális kajaként kezeltek bennünket. Ezért csupán egy szűk órácskát adogattuk a lasztikat, és már menekültünk is haza, ahol tovább folytatódott a játék.

Megtanultunk Rékától UNO-zni, és jókat mosolyogtam, amikor a két Keresztlányommal társasoztunk. Az utóbbi neve: Police. Én voltam a rabló, a két Drágaságom pedig rendőrök, akiknek el kellett volna kapniuk... :D Hááát, nagyon messze jártak hozzám, de sajna nem tudtuk befejezni, mert Réka Apukája jött, hogy hazavigye.

Így zárult a hét, de kaptok még pár tollaslabdás fotót, íme:

A mai napot már nagyon várták a "csemetéim". Sikerült nem elárulnom a meglepi programot, bár ez nagyon nehezemre esett, mert amikor nagyon örülök valaminek, akkor alig bírom magamban tartani azt. Leginkább akkor van gondom, amikor meg szeretnék lepni valakit, de az adott napra nekem is várnom kell... ;) Szóval elérkezett végre, amikor autóba pattantunk, és elindultunk a meglepetésünk felé. A cél a lovarda volt, ahol már várt minket két kedvenc fogatos lovacskám - Huszár és Csinos, no meg a fogat, amit én is hajtottam. Kicsi ismerkedés a hellyel és az állatkákkal. A fedett pályát is megmutattam, ahol épp egy sporttársam, Virág edzett Játékkal. Már alig vártuk, hogy végre elinduljunk!

Hatalmas izgalom vette kezdetét, amikor magam vettem kézbe az irányítást. Persze már előtte, ha belement a fogatunk egy kisebb mélyedésbe máris gyanúsított lettem, hogy bizonyára már az én kezemben van a gyeplő... :D

 
Utunk elején az esti esőnek köszönhetően nem kért zuhanyban volt osztályrészünk, mert a fákról és bokrokról a nyakunkba kaptuk a friss cseppeket, ha nem hajoltunk előlük el időben. Főként Eszterkém és Csabi ázott eképpen, mert az út jobb oldalán mélyebben hajoltak le az ágak.

Természetesen, mint "táborvezető" próbáltam felhívni a figyelmet a látványosságokra.

 
Az időzítésem persze nem volt mindig tökéletes, mert amikor épp elkezdtem mondani, hogy amúgy lehet élvezni, hogy friss levegőn vagyunk, akkor Huszár gondoskodott a "szagosításról"... Persze rögtön egymásra mutogattunk, hogy kinek is köszönhető ez a legkevésbé sem friss szag... :D

Szóval jól éreztük magunkat, sokat nevettünk az út során. Lajos edzőmnek már az elején nevetőgörccsel kellett küszködnie, amikor Eszterke felkiáltott: "Hű, de régen láttam ekkora szamarat!" Valahogy mindketten rögtön (valaki)másra asszociáltunk... :)

Persze voltak nem várt akadályok is. Az autók jelentették a kisebbik gondot, az út menti kék nylon zacskó azonban már megugratta Huszárt, aki a maga 7 évével még túl félénk, de egyben kíváncsi lovacska. Nem nagyon szereti azt sem, ha nincs meg a megfelelő mozgástere, persze ez nem azonos azzal a mértékkel, amit a kocsisa jónak lát, így néha rakoncátlanul bólogat a sorsa ellen, mert az irányítás mégis a Miénk... :)

Ma kalóriabomba volt a főétkezés. A nap fénypontja az volt, hogy Nagymaminál gyűltünk össze 2 óra magasságában. Rékával út közben mezei csokrot szedtünk...

...miközben azt latolgattuk, hogy ki mivel tudná maga mellé állítani harmadik keresztlányomat egy - 9 évesen átgondolva még - "igen fontos kérdésben" :) Én levonókat tettem fel, Réka meg a Kinder tojásban talált összeszerelhető kiskutyáját. Mondanom sem kell - Réki nyert! :D Örömmel adta Eszterkémnek a meglepit, főként, hogy Neki már volt egy belőle.

A délután az evésen kívül még a naaagy "Kütyü Bajnoksággal" telt, melynek abszolút győztese Csabi lett. :D Gondolom fogalmatok sincs, ez vajon mi lehet, így bemutatnám Nektek: 

Ez egy olyan szerkezet, amibe vizet kellett tölteni, és víznyomás hatására el kellett érni, hogy a delfin orrára kerüljön a karika. Na ebből volt kettő, így kitaláltuk, hogy körversenyeket rendezünk. Aki hamarabb eléri a 12-t, az nyerte a kört, és játszhat a másik kettes nyertesével döntőt. :)

Élvezetes volt látni, hogy kicsit és nagyot egyaránt hogy lekötött ez a valami... :D Nem is gondoltam, hogy ennyire be fog jönni, de hát nézzétek csak az alábbi fotókat... (Persze a legjobb képeket a modellek diszkvalifikálták... azaz nem közölhetem Nektek, sajna. :D)

Ezen a napon kilátogattunk a csúszdaparkba. Miután kellő mennyiségű kék-zöld folttal gazdagodtunk, a jacuzzi lezötyögtette rólunk a nagyon fincsi ebédet. ;)
A csipet-csapat hazaérkezve pár dolgot elcsomagolt és hazavonatozott. Persze nem maradtam sokáig egyedül, mert röpke fél óra után már hozta is Rékát az apukája. Az én Drágaságomtól pedig már megint egy édi rajzocskát kaptam! :) Íme:

Kicsit döcögősen indult a mai nap, de egészen jól kialakult! Nagyon rosszul lehet most haladni a 4-es főúton Nyíregyházáig, így mi is csak csigatempóban araszoltunk a cél felé. A jó társaság azonban sosem árt, ebben pedig nem volt hiány. Amikor megérkeztünk, már indult is a felvezető autó, amit követve eljutottunk a Vadasparkig. Sok ideje már, hogy nem jártam itt, azóta pedig rengeteget fejlődött! A legújabb hatalmas épület az Ócenárium nagyon magával ragadó lett! Függő hidak tarkítják az amúgy is izgalmas tereket. Mit ne mondjak, sokat mosolyogtunk, mi mindent képzeltek itt rólam. Voltam itt feleség, anya, meg még ki tudja mi minden... :D

Bemutatom a kis csapatot! "Gyermekeim": Eszterke, Réka, Milánka, Fanni és Csabi. A fotót Réka Apukája készítette, ő volt a bónusz gyermek ;)

Nézett is rám rendesen a jegyárus, amikor nagycsaládos belépőhöz (2 felnőtt + 3 gyermek) még két diákot kértem... :D Kapásból táborrá akart nyilvánítani Bennünket... :)

Bent nagyon jól éreztük magunkat, voltak vicces szituációk, mint például amikor a simogató részen szó szerint megtámadtak a kecskék. :D Az egyik úgy gondolta, hogy telefonálni akar, a másik meg az orromat akarta megszaglászni, ami elől sikerült még időben kitérnem.

Persze nem csak rajtam szórakozott a kis csapat. Eszeter keményen beszólt a zebráknak:

Na menjetek innen, számotokra nincs több kukim! :D

Milánka kb fél órán át kereste a fehér oroszlánokat, hiába. Persze. Hiszen csak fehér tigrisek laknak ott. :)

Fanni, Csabi és Én pedig egyszerűen nevetőgörcsben törtünk ki, amikor Réka arról faggatott, hogy miért kiabálnak az oroszlánok (folyamatosan, ritmusban...) :D A válasz nyilvánvalóvá sikeredett:

Majd, ha nagy leszel - eláruljuk... :D

Végre itt a nyári szünet! Gondolván egy nagyot, magam köré próbáltam szedegetni családunk gyermekeit. Két keresztlányom, Réka és Eszter, plusz Fanni és Csabi képviselik a tábor alapjait. :) Mit ne mondjak, mivel mindenki kapásból igent mondott a nálam töltendő időre, azt gondoltam, hogy milyen könnyen ment minden. Csak aztán jöttek a bonyodalmak, mint pl. biziosztás, orvosi kontroll, zsúrmeghívó és hasonlók... De ezt is megoldottuk, mert nagyon ügyesen le lehet szervezni mindent, ha az ember igazán akarja! :) Persze lesznek nappali tagozatos csemetéim is. Nagyon számítok Milánkára, és még inkább arra, hogy sikerül Judit és esetleg Magdika barátnőim gyerkőceivel is hancúrozni egy jót! No, majd kiderül! Tervekből mindenesetre nincs hiány! ;)

Alig bírom megállni, hogy ne áruljam el a vasárnapi meglepi programot Nekik, ráadásképpen nagyon meg akarják tudni, és bevetnek minden cselt ellenem... :D

Apa is készült ezerrel a legújabb gyerekviccekkel:

- Fiam! Ha ma meg fognak látogatni a barátaid, el kellene tenni azt a piros biciklit a folyosóról!
- No de Anya! A barátaim nem tolvajok!
- Jól van, édes fiam... De felismerhetik a biciklit... :D

Szóval az első csapat meg is érkezett, és máris sok fogkefe díszeleg a sárga szobámba... ;) Szuper, mert a vihar miatt majdnem otthon maradtak, ami nem lett volna nyerő gondolat!

Ma Lalibá' lovas-oktató beszólásaival szeretnélek Titeket megörvendeztetni. Két dolgot előre tisztáznék. Az én trénerem - Lajos edző - nem azonos azzal, aki ezeket mondta, és nem vagyok egyike azoknak a lovasoknak, akiknek ezek szóltak... :D

- Látják azt a csoportot a korlát mellett? Azok nem lovagolni jöttek, hanem magukon röhögni. Úgyhogy szedjék össze magukat!

- Lovat láttak már? És miről ismerték föl? Hogy röfögött? Hát elárulom, az nem az volt. Vagy amikor meglátta magukat, attól félrebeszélt.

- Maguk egy óráért befizettek ötezer forintot. A ló ingyen csinálja. És ahogy magukat elnézem, ő jár rosszabbul.

- A szeme a feje elülső részén található, ezért előrefelé jobban lát. Amelyik minden oldalra egyformán lát, az a vak ló.

- Hátul két lába van, ezekkel fut, elöl kettő, ezekkel fékez, és mind a négy patában végződik. Így lehet megkülönböztetni az asztaltól.

- Mint látják, mindegyik patájára patkót szögeltünk. Ez nagyon praktikus, mert ha valakit megrúg, az nem tud utána reklamálni.

- Látják a ló hátán a nyerget? Őseink alatta puhították a húst. Maguk felette fogják.

- A ló elöl harap, hátul rúg, ezért a közepén szállunk föl rá.

- Segítsen neki, emelje a lábát! Úgy, most lendítse föl! Most egy kicsit pihenjenek, míg én kiröhögöm magam.

- Egyikük szálljon le, vagy maga, vagy a majré!

- Üljön már lazábban! Ahogy így elnézem, a merevgörcs magánál volt ipari tanuló.

- Hogy ül a lovon?! Maga baloldali?

- Magának hogy áll a lába? Hogy a kedves nagymamától örökölte? Nem létezik, már régen kihalt volna a családjuk.

- Látja ezt a szíjat? Kapaszkodjon bele! Az a fék, de itt mi kantárnak hívjuk. Ha meghúzza, a ló lassít. Ha erősen húzza, a ló megáll. Ha nagyon erősen megrántja, akkor a ló hanyatt esik, és maga lesz alatta.

- Ne remegjen már annyira, eltöri a ló gerincét. Mit csodálkozik? Igen, van gerince, nem politikus az!

- Ezt hívják kényszerleszállásnak. Elég alapos talajlazítást végzett!

- Igaza van, a csúcson kell abbahagyni! Tisztelem a tudományos érdeklődését, de abban a susnyásban nem fog találni ritka növényfajt. Majd ha a ló visszafelé jön, megint felszállhat.

- Ahogy látom, maga legalább egy hétig nem fog ülősztrájkot kezdeni.

Kedves Tamás! Nagyon köszi ezt a gyűjteményt! :D Kinyomtattam, és majd elviszem az edzőmnek... ;) Bár nem kell félteni, Neki is vannak nagyon jó szófordulatai!

Kedves Olvasóim! Most vegyetek ananászt a LIDL-ben, mert csak 160 FT/db !!! Nekem már megvettek előletek kettőt... :) Imádom! Ez úton köszönöm! :)

Drága Aliz és Tibor! Kívánok Nektek olyan "Őrséget" amilyenről álmodoztok! :) Szeretettel gondolok Rátok, és boldog vagyok, hogy táncolhattam az esküvőtökön! Alig várom, hogy találkozzunk a Balatonnál, no meg majd ősszel! :) Addig is nagyon vigyázzatok magatokra! Millió puszi itthonról - a kisz Vajszitól ;)

Előhalásztam Nektek egy régi fotót:

Kedves Gábor! Kívánom, hogy találd meg azokat a pillanatokat és lehetőségeket, amelyekért érdemes élni! Isten éltessen sokáig születésed napja alkalmából! Ezt itt Neked fotóztam a Mátrában:

Hol is hagytam abba?! Ó, igen, a kőfotónál. Szombatom történései valahogy kihatottak a vasárnap elejére is. Ezért folytatnám a kőtől, ahol egy kedves kis csapatot ismertem meg. Velük vágtam neki a lejtőnek, mert az odáig jól van, hogy futóverseny, csomagjaidat felviszik, de le már se téged, sem pedig a hátitasid nem hozza senki. Szóval túrára le! - szólt a szlogen. Az első képen azt láthatjátok, ahogyan baktat lefele Tamás, Péter és János, akik természetesen hallgatnak az András névre is, ha muszáj... ;)

Sípályán le, igen, jól látjátok! Most minden annyira zöld, hogy túlcsordul a szíve az embernek a látványtól. Ha másért nem érte volna meg a hegymenet, hát a visszaút szépségeiért mindenképpen! Meg is állapítottam, hogy sokkal gyakrabban kellene kiszabadulni a hegyek közé... És milyen csodálatos lehet itt télen! Amikor még annyira friss a hó, hogy elsőként készíthetsz bele angyalkát... :) Akkor vajon milyen? Amikor a fenyők ágait húzza a fehérség, és az őzek átfutnak ezen a tisztáson...

No, álmodozásnak vége! :) Mátraházán egy kis lángos-szünet következett:

Aztán utunkat 2 fő mínusszal folytattuk tovább a keresztes túravonalon, mert 1-esek szerint "az ott jó lesz"... Elég határozottan hangzott, érzékelitek, hogy nem?! :D

Tamás útközben mindenkit próbált bemutatni, saját objektívén keresztül. :) Hihi... Nagyon jól szórakoztam, tényleg! :)

Megjegyzés "Jósnő" Krisztának: A túravonal során átkeltünk "A" kis patakon, ami csobogott, ahogy kellett... Szerinted? Naná, hogy eszembe jutottak a 32 versszakosak, de aztán mégsem váltottam tettekre a verseinket, mert se Te, se Jean, se Paul és 'kedvese'... a többi stimmelt. ;)

Sástóig lábbuszoztunk, ahonnan a fiúk gyorsan megoldották az autós fuvart Mátrafüredig. Sajna elég rosszul szervezték a 7végét, mert már indultak is vissza Budapestre. Persze ennek bizonyára egyik oka volt a 17. K&H olimpiai maraton váltó.

Búcsú után én felsétáltam a szállodába, ahol egy megérdemelt és igencsak esedékes zuhany után kicsi rendezkedés majd pihi következett. Késő délután még nyakamba vettem a várost, és kaptok is majd pár szösszenetet, fotót. Felfedeztem egy nagyon jó helyet, amit majd ajánlani is fogok. Sötétedésre értem csak vissza, ahol már gyülekezett a násznép. Igen, a szállóban esküvő volt.
Kedves Juci és Berci! Gondoltam is Rátok, hogy anno a Bikában hasonlóképpen járhattatok!
Miután egy fél éjszakán át próbálkoztam az alvással, úgy döntöttem, inkább más utat választok. Felöltöztem, kisminkeltem, majd lementem a bárhoz, ahol kértem egy ásványvizet, és kellő mennyiségű citromot. Ezekkel felfegyverezve ültem ki a kerthelyiségbe, ahova a násznép nem nagyon járt. Beburkolózva az unalmas hangú énekes élvezhetetlen zenéjével azt állapítottam meg, hogy a sors bizonyos szempontokból nagyon elkényeztetett... Képzeljetek el egy olyan zenészt, aki a dalok versszakait össze-vissza énekli, nem pedig sorrendben! Hát borzalom. Na de nem sok időm volt rágódni rajta, mert elég rövid időn belül társaságot kaptam. Eloroztam az esküvőről két szép szál legényt. :) Az egyikőjüknek a nevét sem említeném meg, de értett az egyértelmű "nem"-ből, hála a másiknak, Zsoltnak. Vele aztán egészen pirkadatig beszélgettünk, de ez már egy másik történet, amit undok módon megtartok magamnak... egyenlőre. ;)

Kedves Zsolt! Köszönöm, hogy olyan kedves és őszinte voltál, remélem ez így is marad. :) Kitartás, minden döntés változásban van. :)

Ébredés Mátrafüreden.
Ez már önmagában véve is jól kezdődik, nemde? :)

Elsétáltam a rajtcsomagomért, ami tartalmazott egy szivacskát, és meglepő módon - pólót nem. Sebaj, gondoltam, úgyis van már elég. :) A rajtszámom 372-es volt, az első gondolatom pedig, amikor megláttam: az, hogy: "Nahát! Eddig még sosem volt benne 7-es..." Ebben az évben ez volt a 6. versenynapom és a 7. versenyszámom, mert az első versenyen kapásból két számot futottam le, emlékeztek?

Út közben jó páran már rám köszöntek, amit persze kapásból visszakaptak, és előkerült egy-két ismerős arc is, egy-egy röpke beszélgetés erejéig.

Visszaérve a szállásra kényelmesen átgondoltam, hogy vajon mire lesz szükségem a hegyen, és már kezdtem is a pakolást. Fotómasina (pufis nylonba és törcsibe tekerve - biztos, ami biztos), váltás felső, egy kifli, sok más apróság és védőital :)

Sokat törtem a fejecskémet, hogy vigyek-e magammal telefont, de aztán végül a NEM mellett maradtam. :) Bár a TCS nagyon hiányzott, leginkább az:

... Én vagyok az út, amin a lábad jár.
Én vagyok az út, amin a lábad jár.
Én voltam a rajt, én leszek a cél,
Ami a végén vár, addig meg
Én vagyok az út, amin a lábad jár...

Na, ezt akár kedvenc Nikonom is énekelhette volna, mert a rajtnál leadtam, a BSI emberkéi feltették egy teherautóra, és felvitték a hegyre... :D Szóval Ő volt a rajt (előtt), és ami a fontosabb, motiváció a célhoz! :) Bevallom útközben néha nagyon hiányzott, de hatalmas időveszteséget értem volna el, ha megállok fotózgatni. Ez most nem erről szólt. A felfele út nem. Márpedig a száraz tények:

A megmérettetés távja - 11,6 km. Szintkülönbség 671 m.
Ennek megfelelően nem sok lejtőre lehetett számítani. Már a vízszint is komoly ajándék volt alföldi lábacskáimnak! :D
Egy ideje már megállapítottam, hogy az első km leküzdése talán a legnehezebb számomra. Ennyi idő kell, hogy ráálljon az agyam - ezt most végig kell futnom. Hiába a bemelegítés, hiába a lelki ráhangolódás, kevés minden. Amíg meg nem látom az egyest, a cél olyan távolinak tűnik, mintha valahol a világ másik végén lenne. Aztán már felpörögnek az események, jönnek a frissítő állomások, ahol mindig van valami meglepi. Ilyen a víz mellett az izoital, banán, citrom, szőlőcukor, slag, locsoló kocsi vagy a "vízporlasztó alagút"... (Aki tud rá jobb nevet, súgja meg :) )
Aztán meg ott a mumus, a szintmérő km. Aminél önkontrollt gyakorolhatsz, és megtudhatod, hogy időn belül vagy-e még. Ha igen, akkor innen már nem szabad feladnod, hiszen akkor minek jöttél el idáig?! Szóval itt új erőre kapsz és Kékes révén kaptatsz is felfele immáron még erősebb emelkedőn...
Út közben persze sosem vagy egyedül. :) Jó embereket ismerhetsz meg, és új történeteket hallva mosolyoghatod be magad a célegyenesbe, ahol még a Speaker is bókol két-három mondat erejéig. Ez nagyon kedves volt tőle, ez úton is köszönöm! :)
Minél fogva számomra a távteljesítése és a magasság meghódítása volt a cél, úgy nagyon elégedett voltam önmagammal, hogy a záróbusz nem tudott utolérni! :D

Ez a verseny azonban mást is hozott. Megadtam magam, és leinterjúalanyosodtam a TV-nek, miután a nyakamba akasztották az első futós érmemet. :) Hiába, a kamera kezd a barátommá válni, vagy csak kezdem megszokni a másik oldalt is?! :D Anno régen egy fotókiállítás díjazottjaként készítettek velem egy interjút... Na az szánalmas lett! :D Szóval a mostani - a második -
1. vagy jobban sikerült,
2. vagy mostanra már nem érdekel a dolog... :D
Találgassatok csak! :) Addig is itt egy kép, amit Péter készített rólam:

Kedves Péter! Másodiknak nem is olyan rossz... :) Köszi hogy lecipelted a vizet, és hogy nem adtad végül ide az olvadt csokidat! Persze se Neked, sem pedig a Kedves Tamásnak nem fogom megbocsájtani, hogy nem kaptam meg a rózsaszín fülű sárga kiskutyát! :D

(...és hol volt még a nap vége!)

Drága Anni néni! Köszönöm szépen, ugyan már korábban tetszett küldeni, még csak most olvastam el. Hátha mást is megmosolyogtat! :)

Kedves Péter!
Örömmel értesítelek,hogy szerelmünk gyümölcse, a kis Péter, megszületett. Sajnos anyatejem nem lévén szoptató-dajkát kellett alkalmaznom. Ő kubai  származású, így a tejétől gyermekünk bőre szinte teljesen fekete lett. Erről ugyebár én abszolúte nem tehetek...
A te szerető Anitád

***
Drága Édesanyám!
Az imént vettem kézhez Anita levelét, melyben értesít, hogy kisfiúnk született. Mivel nincs elég anyateje dajka segítségére szorul, aki színesbőrű, és a tejétől kisunokád bőre is csaknem fekete lett, amiről persze az én drágám egyáltalán nem tehet. Remélem, te is együtt örülsz velünk!
Ölel fiad, Péter

***
Édes Fiam!
A te születésedkor én pontosan ugyanúgy jártam, mint most a te Anitád. Elapadt a tejem, ezért téged tehéntejjel kellett tápláljalak. Valószínűleg ettől lettél te ekkora marha! Amiről persze én egyáltalán nem tehetek...
Csókol Anyád

Ui. Péter nevű ismerőseimnek: mindenféle egyezés csupán a véletlen műve... :)

A Dentech Bt jóvoltából egyik vendége lehettem egy VITA továbbképzésnek. Imádom ezt a céget, jó anyagokat forgalmaznak, tökéletes műszereket gyártanak, és mindenki olyan nagyon kedves! Ritka az ilyesmi a mai világban. Én ajánlom mindenkinek Őket! :)

Furi volt látni, hogy csak két valamikori exosztálytársam volt jelen, ami azt sejtette számomra, hogy nem sokan maradtunk a szakmában... Elnézést mindenkitől a lelépésért, amiért nem tudtam tovább maradni. Délután ugyanis még volt 2 jelenésem betervezve.

Az előadáshoz visszatérve - számomra a legelső része volt a leghasznosabb. Bár maradt pár kérdés bennem, amire végül már nem volt időm rákérdezni, azért jól éreztük magunkat.

Elgondolkoztam már azon is, hogy vajon van-e jövője az Aluminának. Egy korábbi képzésen nagyon belopta magát az anyag a szívembe. Most már az sem kérdés, mivel optimális a leplezése. A hő-tágulási együttható az egyik legfontosabb eleme a döntésnek, de ugyan ilyen fontos a szakítószilárdság és egyéb fincsi dolgok, amihez egy halandó: javarészt csak pislog. Persze a gyakorlatban ez a háttértudomány már a minőséget támasztja alá. A VITA MK mindig is a profi anyagok közé tartozott, és lépést tart a fejlesztések révén a világ fejlődésével. Jó tudni, hogy milyen anyaggal dolgozik az ember lánya... :)

Drága Mártika! Születésed napján kívánok Neked Nagyon Sok Boldog Születésnapot! Szeretettel gondolok Rád! Köszönöm a nagyszerű kerti-partit, hogy ott lehettünk! Élmény volt!

Kedves Kriszti! Aztán vigyázz Kínában! Sokan néznek ott rád ferde szemmel! ;) Fotózz sokat! :)

Drága Magdika! Kitartás! A lányoknak áll a nappali tagozatos tábor-ajánlat! :) Élményfürcsi? Állatpark? Lenne kedvetek csatlakozni hozzánk? Ha igen, szólj, és kitaláljuk a részleteket!

Egy egyszerű étellel indítom újra a receptes szerdámat. Ez nem más, mint a puliszka. Felénk így hívják a címben jelzett étket. Le is fotóztam nektek a mai ebédemet, csak hogy megmutathassam kedvenc új terítőmet! ;)

Elkészítése nagyon egyszerű. Vegyél egy poharat, vagy más edénykét. Ez lesz a mérce. Mérj ki vele 4 és 1,4 résznyi vizet, tedd oda forrni úgy, hogy előtte sózd fel ízlés szerint. Ez egy kezdő szakácsnőnek ugyan máris gond, hiszen joggal gondolhatja, hogy: "Mennyire nem szeretem ezt az 'ízlés szerinti' meghatározást!" Nekik írom, hogy: nem kell ettől megijedni! Kóstolgasd a vizet, és tegyél bele mindig egy csipetnyi sót. Amikor érzed, hogy a víznek elviselhetően sós íze van, akkor forrald fel.
A zubogó sós vízbe aztán beleöntünk 1 rész kukoricadarát, és addig főzzük, amíg víz van alatta, no meg még egy kicsit, mindezt fedő alatt, néha-néha megkevergetve, kb. 5-10 percig. Nyilván függ az idő a mennyiségtől!

Tálalás:
A puliszka köretként is adható pörköltekhez.
Én nagyon szeretem csak pirított hagymával is. Persze a hagyma nem simán olajban van pirítva, hanem kacsazsírban sütve, mert így ezerte fincsibb! Ha nem ettél még ilyet, fogalmad sincs, mennyire jó lehet - még ha furán hangzik is.
Ha azonban ő a főételünk, ehetjük tejcsivel lelocsolva, miután kitettük egy tálba és hagytuk állni úgy 2-3 percet. Vigyázat, a közepe nagyon tud ám sütni!

Ez a kimondhatatlan név egy ari kis virágot takar! :) Új lakója konyhámnak, de úgy látom, az elmúlt két hétben nagyon megszerette az új otthonát, mert kettő virágocskával kaptam, és mostanra blog-képes fotót tudtam készíteni Nektek róla.

Drága Kriszta! A tiéd túlélte az utazást? Találtál már neki kaspót? Amikor mutattam Neked, hogy mit kaptam, tényleg nem gondoltam, hogy annyira megtetszik Neked is, hogy rögtön beszerzel egy testvérpéldányt! :) Persze ez így jó!

Íme az enyém:

Mire jók a növények, ha nem arra, hogy szebbé tegyék a hétköznapjainkat. Emlékeztek még a névnapi orchideámra? Még mindig virágzik. Ráadásul a másik két drága is úgy döntött, hogy tőről hoz nekem új virágokat. Szóval mire a névnapi pihenő időszakba lép, a másik kettő váltja a virágzásban... :) Mi ez, ha nem boldogság? Úgy örülök, hogy vannak nekem!
Amúgy róla van szó:

Képzeljétek! Ma előtt pár perccel kaptam egy jónak ígérkező meghívást! És olyan szép fotókat láttam arról a helyről! Köszönöm előre is! Ha modell-gondjaid lennének, tényleg szólj, és már pakolom is Nagyit a magam melletti ülésre! ;)

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált! 
  
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból  kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

- ismeretlen szerző -

Drága Sanyi! Köszönöm.

Ez is egy futós nap volt. Aki meg nem fut, az ilyeneket sem kap :)

Persze kezdem az elejénél. Szóval ébredés emberi időben, utolsó ellenőrzés, hogy minden ott van-e, majd irány a "vas út". Zötyögés odafele, hallgatva, hogy két néni azon vitatkozik, hogy az újság az Bors, vagy Bros... :) Mert nem egyértelmű, hogy melyik - mondta a harmadik, aki nem akart egyik mellé se állni, ezért végül rá haragudott meg mindkettő, hogy ő a legbutább! :D (Amúgy a "bross" két "s" betűs szó...)

Az átszállás minden gond nélküli volt, fél percet se kellett várni, és befutott a váltóvonatom. Azon már vártak, és jól el is beszélgettük az időt úgy, hogy aztán majdnem el is felejtettünk leszállni. Szerencsére volt, aki figyelt...

A versenyközpontot elég hamar megtaláltuk, aztán a helyi mall-ba menekültünk fagyizni - futóverseny előtt... jó mi? :) Átöltözés, majd egy kevés bemelegítés volt a program. A rajtnál sikerült elég jó helyre kerülni. A távot magamhoz mérten jó idő alatt teljesítettem, bár volt, aki szerint nem volt pontosan kimérve.

Engem inkább az gondolkoztatott el, hogy miért indul el olyan versenyző, aki csalással vagy 6-700 métert nem fut le, hanem inkább átbújik a szalag alatt. A rossz példa ráadásul ragadós volt, nem is kevesen követték az első csalókat. Nem volt megtiltva a séta, miért nem sétáltak inkább?! Volt, aki felvállalta, hogy nem tud futni, és így teljesítette a 3,4 km-t. Ők legalább megcsinálták...

Már indulóban voltunk az élményfürdőbe, ahol a rajtszámunk egyben a belépőjegy is volt, amikor még mindig találkoztunk versenyzőkkel. Természetesen tőlünk is kaptak pár bíztató szót, hogy gyerünk, gyerünk, mert az eleje már a strandon várja őket is! Aztán tovább sétáltunk.

A fürcsi - élmény volt. :) Az első medence nagyon szimpi volt, de beledugva a lábujjam: le is fagyott. A lelkesedésem máris visszafogottabb lett, és úgy döntöttem, erre a "traumára" enni kell, így a napon süttetve magunkat ez meg is történt. A második medencénél hasonló elkámpicsorodás következett, de a hátsó két medencében teljesen jó víz fogadott! Na ki se másztunk belőle, mígnem indulni nem kellett zuhanyozni és vonatozni haza. Olyan jó volt, mondhatni az idei nyár első igazi strandos napjának kitűnő! Csak lebegtünk a vízben, amikor épp nem süttettük a hátunkat, vagy egyszerre mindkettőt. Szerintem volt vagy 28 C°, de lehet több. Nem firtatom, végül is mind1.

Egyet felejtettem el, de nagyon! Fotózni Nektek. Ez már csak az átszállásnál jutott eszembe, így mára már csak az ottani mozdonyt kapjátok... Szép álmokat Mindenkinek!

... s míg szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit...

József Attila (részlet az Altató-ból)

(Persze ezt a részt a villamosról írta a költő, úgy gondoltam, valahogy mégis illik ide, akkor is, ha gőzös...)

Hajnalban kopognak egy mekkai könyvesbolt ajtaján.
A tulajdonos álmosan nyit ajtót.
- Mit akar?
- Korán van?

Egy érdekesség a cirkusz világából:
https://www.youtube.com/watch?v=cqOGk6UfQqg&feature=related#

Én legutóbb a Horse Evolution Show-t láttam. Erről még néhány fotó, így törlesztve felétek régi adóságomat...