Ehhez szükséged lesz egy koktélparadicsomra, újhagymának a szárára, paprikára, salátára és egy hurkapácára.

Elkészítése kicsit időigényes, de amúgy egyszerű. Vágj 6 kicsi lyukat egy koktélparadicsomnak az oldalába, majd az előre leszeletelt paprikadarabokat hajtsd ívben beléjük. Az újhagyma szára csupán arra kell, hogy amikor a paradicsomot felszúrod egy hurkapácára, akkor ezt a fadarabot valahogy leplezni illik, hogy a hatás a lehető legnaturálisabb legyen. A hagyma szárát ezért húzd rá a pálcára, és már csak annyi hiányzik, hogy a levelet egy kis fodros salátával imitáljuk. :)

Ma ismét gasztronómia, ahogy azt már jeleztem is. :) Nagyon egyszerűen elkészíthettek egy tulipánt, mondjuk holland vendégeiteknek sárgabarackból és hagymaszárból. Hogyan? Elmesélik helyettem a fotók:

Pár napja már tart ez a sportesemény, de én még csak ma látogattam el a férfiak lovagló számát megnézni. A vezető hazai hármas utolsónak lovagolt a pályára, és a közönség nagyon szurkolt nekik, de hibáztak. :( Hibáztak, mert nem volt egységes a felszerelésük, amiért pontlevonás járt, így veszítettünk el 20 pontot az összesítésben. Kasza Róbert is hibázott, 4 akadályt ütött le Henry lovával, miután Marosi Ádám - Árpád nyergében, és Németh Róbert - Lucifer hátán hibátlanul és jó idővel futott. A vége így egy ötödik helyezés lett lovaglásban, ámde amikor otthagytam a pályát, összesítettben még mindig élen voltak:

1. Magyarország 3310 pont
2. Csehország 3276
3. Litvánia 3254
4. Ukrajna 3230
5. Lengyelország 3094
6. Fehéroroszország 3062

Hajrá Magyarok!

Drága Timi! Hajnal van, amikor töltöm föl Neked ezt a zöldségből készült újabb ötletemet. Remélem el tudjátok majd készíteni a gyerkőcökkel! A legközelebbi alkalommal remélem rá fogok érni, és ott leszek Pécsen, hogy segíthessek a szervezésben is akár! :)
Olvasóimnak: A héten a gasztronómikus dolgok kapnak nagyobb szerepet. Pár újabb ötletemet osztom meg veletek, részfázisokban fotózva a dolgot.

Ez úton köszönet Gábornak, aki magára vállalta eme nemes feladatot. :)

Elkészítési javaslat:
Az ubiból levágunk egy kisebb darabot, ez lesz a hajónk alja.
Csónakalakot formázunk a darabka ubiból úgy, hogy az alja a tányéron legyen. Ez négy háromszög levágásával elérhető.
Ívben levágjuk a hajó felső ívét, majd (ahogy a 3. képen is látható) az alját is kialakítjuk egy-egy ügyes mozdulattal.
4. képen azt látjátok, hogyan kell a belsejét üregesíteni, majd az utolsó képen már a kész hajónk van, aminek a vitorlája és zászlója is egy vékonyra szelt ubi, fogpiszkálóra tűzve.

Ezt a kreációt kisfiúknak ötöltem ki...

Egy gondoskodó személy, látva a pillangó küzdelmét, ahogy a bábból próbált kitörni, segíteni akarásból, gyengéd kézzel meglazította a szálacskákat, hogy azok egy nyílást formáljanak. A pillangó könnyen kiszabadult, s a báb körül verdesett, de nem tudott elrepülni.
Amit az együtt érző személy nem tudott, hogy csak a születés küzdelmeiben tudnak a szárnyak annyira megerősödni, hogy alkalmasak legyenek a repülésre.
Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a szabadságot.

Ruth Sanford

Ez a kis történet nagyon tanulságos mindazoknak, akiket bár a jószándék vezérel, mégis rosszat tesznek. Mondhatni - megfojtanak minket a szeretetükkel. Az igazi szeretet lényege, hogy meg kell hagynunk a másik fél szabadságát, és csak akkor segítsünk neki, amikor megkér rá, de akkor aztán teljes erőbedobással!

Imádom a kutyákat, leginkább a nagyokat. Mégis a kisebbek közül is van pár kedvencem. Nos, ma pár kutyus-ismerősömet mutatnám be Nektek:

Maxi, Milánka kutyusa. Nagyon tudja, hogyan kell szégyellnie magát, miután rosszat tett. Ha rászólsz, akkor bűntudatosan lehajtja a fejét, és bocsánatkérő nagy szemekkel mered rád:

Lucey, Krisztináék kutyusa. Imádja a simogatást, no meg előszeretettel veti bele magát az úszómedencébe... :

Egy olaszi kutyus - aki nagyon szívemhez nőtt, mert anno volt egy fogadott kuvaszom, akit meg akartam venni a gazdijától, de sajna eladta, mire nekünk kertesházunk lett...

Eszterke kedvence pedig a szomszédomban lakik tél óta, de csak nagyon ritkán látom én is, sajnos.

Egy Tatai sétánk során fotóztam le ezt a szépséget. Látszott, hogy rendszeresen viszik kiállításokra, mert a gazdija nagyon tudta fegyelmezni. A szőre pedig úgy csillogott, mint a frissen esett hó.

Kedvencemet hagytam utoljára. Ez a kutyus Nyíregyházán lakik, és nagyon hasonlít az én drága Pharao-mra... Amikor arra járok, mindig megpróbálok kicsikarni belőle egy ugatást, mert imádom az ónémeteknek azt a jellegzetesen öblös hangját, ami oly sok kedves emlékemet eleveníti fel.

Nem tudom, hogy lehet-e ezt mondani, de a mai nap a vártnál jobban sikerült. Megúsztam egy nagyon nagy terhet jelentő beszédet, amit apa kántor barátja vállalt át tőlem. Örök hála Neki érte! Úgy örülök, hogy ott volt, hogy azt igazából el sem tudom mondani.

A délután pedig családi körben telt. Anyával előző nap töltött paprikát és töltött káposztát készítettünk, paradicsomosan. Mindenkinek ízlett.

Unokahúgom, Enikő is túl van a műtéten, mielőbbi teljes felépülést kívánok Neki!

És mára még egy idézet egyik kedvenc régész és egyiptológus írómtól, akinek az "Uarda, Egyiptom rózsája" című műve volt gyermekkorom meghatározó műve...

A barátság, bizony csak akkor igazi, amikor két barát - noha tán szót sem váltanak egymással - örömét leli mégis az együttlétben.

George Ebers

A mai bejegyzés a Speedway rajongóknak szól. Nekem két barátom is van, aki rajong értük, egyikőjük még versenybíró is. Sanyi fotóját szeretném nektek megmutatni, szerintem nagyon jól elkapott pillanat lett! Köszönöm, hogy megoszthattam:

Zeneszámuk meg mi más is lehetne, mint a TCS-től az alábbi:

https://www.youtube.com/watch?v=QLyUqCnIFXc

Nem is olyan régen volt egy hét, amikor jó pár régi versenytáncos ismerőssel futottam össze. Tegnap is írt egyikőjük, Ancsa. Emlékszem, anno nagyon fontos volt az életemben a zene és a tánc. Milyen kár, hogy nincs olyan hely, ahova az ember elmehetne este szórakozni és feleleveníteni a tudását. Tánciskolák még vannak, de a táncos bárok nagyon hiányoznak ebből az országból, ahol kulturált körülmények között érezhetné magát jól az ember, amikor épp arra szottyan kedve. Szerintem a középkorúak is vevők lennének rá...

Íme az egyik kedvenc számom:

https://www.youtube.com/watch?v=cq5QjEAF-zY

Amikor ezt meghallom, eszembe jut az az év, amikor Szarvas Tibi próbálta egyengetni lépéseinket, és sokad magammal táncoltam a hatalmas tükörfal előtt, még a régi Kölcsey csodaszép tánctermében. Ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy egy csodaszép film az életem...

Ezeket a képeket még a Táncvilágnapi Gálán készítettem, Fanni és Eszterke jóvoltából:

A Franz Cafe a nevét a 19. században élt egyik zeneszerzőnkről, Liszt Ferencről kapta. Műveinek nagy részét főként zongorára komponálta, és nem árt tudni, hogy ezen darabok eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Nem is olyan régen voltam egy kiállítás megnyitóján, ahol két zongorista adott elő egy 4kezes Liszt darabot. Valami csodálatosan szépen szóltak, tökéletes összhangban. Ezért is figyeltem fel a névre, amikor Ferihegyen várakoztam a rokonaimra, és kicsit korábban érkeztem. Gondoltam, ha már zenészt sodort utamba az élet, akkor körülnézek. Rendeltem egy cappuccinot és egy szelet diós Sacher tortát, aminél finomabbat csak egészen ritkán ennék, ha nagynéném nem lenne cukrász ;) Szóval ha erre jártok, térjetek be, nem fogtok csalódni! A kiszolgálás és a minőség is tökéletes! :)

A mai napon sok minden történt. Talán azzal kezdeném, hogy Muci ölelésével indult, és valaki máséval zárult. :)

A nap egyik (publikus) utazása Isaszegre vitt. Egyik unokanővéremmel, Noémivel találkoztam sok-sok év után újra. :) A viszontlátás nagyon jól sikerült! Sajnos nagylányával, Viktóriával csak keveset tudtam beszélgetni, mert a tüneményes Attila teljesen elvarázsolt. :) Egymás kedvére zenéltünk, Ő klarinétozott, én meg furulyáztam és zongoráztam a családnak. Az egész olyan volt, mintha mindig is ismertük volna egymást, épp csak régen találkoztunk. Kaptam is rögtön egy meghívást, hogy látogassam meg - kicsit hosszabb időre is majd - Őket. Persze én is felajánlottam, hogy felénk milyen csudajó. Szerintem az Attila rajta lesz a projecten, hogy mihamarabb eljöjjenek hozzám. ;) Már előre örülök! :)

Drága Noémi! Legközelebb ígérem nem fogom kihagyni a sütidet, de most olyan kevéske volt az idő, sajnos... Szívesen maradtam volna még! :)

Mindazoknak a lányoknak pedig, akik a Tv-székház előtti szökőkúthoz sétálnak az esti órákban : Vigyázzatok, a kút nem működik! :) Ami annyit tesz, hogy amikor át akar vezetni a kísérőd, akkor elvileg a víz eláll, de azon az estén, amikor mi ott voltunk, ez nagyon nem így történt... Még szerencse, hogy a szememnek jobban hittem, mint a kísérőmnek! :D

Ma Ferihegyen vártam a rokonaimat. :) Milyen jó is a várakozás! Főként, ha van a közelben egy cukrászda, ahol isteni tortát ehetsz... ;) Volt mit megünnepelni, így ezen mód cselekedtem. De erről egy egész posztot fogtok ám kapni!

Emma, Jessica, Krisztina és Lars végül szerencsés landolás után kötöttek ki karjainkban, merthogy időközben már 4en várakoztunk Rájuk. Jó volt, hogy kimentünk, mert annyi bőrönddel érkeztek, hogy be se fért a rendelt taxiba az összes. A lényeg, hogy végre itt voltak! Mucival azon poénkodtunk, hogy kellett volna készítenünk egy táblát, amin az a felirat áll: "A legszebb család ide..." :)

Kora délután aztán hagytuk, hogy kipihenjék magukat, mert hát elég fáradtak voltak a hajnali 3 órás keléstől.

Este 7kor találkoztunk újra a Rustico étteremben, ahol István és családja pár rokonnal és baráttal már várta, hogy elkezdjük az ünneplést. Kerek évfordulót ültünk, Józsika 70 éves szülinapja adta az alkalmat.

Drága Józsika! Ez úton is szeretném Neked (és Istvánnak) megköszönni a meghívást. Nagyon jól éreztem magam, és boldog vagyok, hogy Te is a családom vagy! Remélem ez még jó sokáig így lesz! Ehhez kívánok Neked jó erőt és egészséget körünkben!

Ez a nap kicsit döcögősen indult, de aztán végül minden jól összejött. Kiautóztam Hortobágyra, ahol végül sikerült nagyon jó parkolóhoz jutnom a második körben. Ez az egész nagyon vicces volt. :) Először az irányítók leghátra küldtek, ahonnan 20 perc volt, mire a nevezési sátrat megtaláltam. Aztán visszafele jövet láttam pár tuti helyet, ami persze VIP emberkéknek volt meghagyva. (Persze ez szimpátia alapján is kisorsolódott...) Mondom a parkőrnek:
     - Megkérhetném, hogy átállhassak ide?
     - Miért?
     - Hát nézzen rám! Nőből vagyok, és örülök, hogyha megtalálom az autót ebben a tömegben, és mire ez bekövetkezik, addigra elindul a rajt, amit mégsem kellene lekésnem...
     - Jó, gyere - mondta vigyorogva a helyzet komikumán.

1188. Ez lett a rajtszámom, és először volt olyan, hogy nem a tömeggel indultam el, hanem be kellett csatlakoznom a már egy kört lefutott félmaratonistákhoz. Na, mire megtaláltam egy pomázi sporttársammal hogy akkor honnan is kellene indulni, addigra az első km-ünket már le is futottuk. :D Most valahogy nem volt toppon a szervezés etéren. Jó lett volna, ha esetleg láthatóbban kiírják.

Két kört kellett futnunk, ahol összesen 5 frissítőállomás volt + 2x kaptunk vízpermetet. A terep jó száraz volt, csak úgy porzott utánunk az út, ám a nap melege miatt mindenkiről csorgott a víz, minek köszönhetően a 35-38 fokban futkározó társaimmal egyetemben a végére jó csatakosan értem célba. :) Új élmény volt, pacsis szakaszokkal, összesen 150 méter árnyékkal... Szurkolók sem voltak sokan, sztem inkább a strandon süttették a hasukat. Valakit viszont sikerült boldoggá tennem, mert a befutócsomag része volt egy hatalmas korsónyi sör, amit úgy egészben ajándékoztam el.

Nagymamihoz tértem be még pár órára hazafele jövet, aki persze zserbóval várta kiéhezett unokáját. :) Így beszélgettünk, és ápoltuk a szeretetet. :)

Amikor már végképp eleged van mindenből, itt az ideje, hogy egy kicsit kimozdulj a természetbe! Ha sose megy sehova az ember, akkor igazából mi teszi őt boldoggá? Annyi szépség vesz minket körül... De ha mindez nem köt le, akkor gondolj arra, hogy jó levegőn vagy! Amíg pedig nem próbáltad, hogy milyen érzés kicsücsülni egy jó könyvvel a tópartra, fel-felpillantani a békák, kacsák és a szél alkotta kórusra, addig inkább ne is mondj nekem semmit. Az időnk véges, de hogy rohanunk vagy sétálunk a vége felé, az egyáltalán nem mindegy...

Ez az egyik olyan étel, amit általában Eszter Keresztlányom kikövetel magának, ha nálam időzik. Eddig aki kóstolta, senki nem mert panaszkodni! Mi több! Réka is ledolgozott egy egészet amikor még csak 8 éves volt! :)

A recept nagyon egyszerű, igazából csak azért írom le, hogy évek múlva, ha már majd felnőnek a lányok, akkor majd én mehessek hozzájuk egy ilyen uzsira... ;) A sorrendben rejlik az összepakolás művészete, szóval hajrá!

1. A félbe vágott zsemléket kechup és mustár keverékével megkenjük.
2. Savanyú káposzta
3. Sózott, apróra vágott újhagyma
4. Négybe vágott (ha lehet juhbeles) virsli
5. Füstölt sajt (Karaván)
6. Trappista sajt
7. Szeletelt uborka (nem kígyó)
8. Sózott, szeletelt retek
9. Szépre vágott paradicsom
10. Zöldpaprika (az enyém mindig csípős egy kicsit)
11. Jég vagy Tölgysaláta (én az utóbbit jobban kedvelem)
12. és a legfontosabb, hogy mindezt szeretettel tálald! Ez adja meg valójában az egésznek a borsát! :)

Ha ügyes voltál, akkor valami hasonlót kell végeredményül kapnod, mint amit "Tücsökmókuskám" tart a kezében:

Ma nem is kaptok más olvasnivalót, elég lesz ennyi:

http://bookline.blog.hu/2010/06/30/legnagyobb_kedvencem_paulo_coelho

Ironbridge egy angol falu, Birmingham közelében. A legfőbb nevezetesség ebben a falucskában az Iron Bridge... :) Mily meglepő, ugye?!

Pár éve itt élt Unokabátyám, aki most talán épp Hollandiában tengeti életét. De ma a hidat mutatnám be Nektek! Ezt az ipari műemléket nagyon sok britt látogatja, merthogy az angol ipar legrégebbi bölcsőjének központjában van. Csodálatosnak tartják... Fura, szerintem csak azért, mert még nem látták a mi Lánchidunkat... ;) Az egész szerintem nagyon kicsi, mindössze 100 láb hosszan ível át a Severn folyón, amelynek állítólag hatalmas hajóforgalma volt. Amikor mi ott jártunk, víz alig csordogált alatta.
További paraméterei pedig:
szélesség - 18 láb, magasság - 52 láb.
1779-ben állították a mai helyére úgy, hogy szegecselés helyett ékeket és fogazatokat használtak. Az előöntött elemeket és az egész terveket a Darby család neve fémjelzi, mely dinasztiákon át ott volt a vasiparban. Az ő tulajdonukban lévő coalbrookdale-i művekben hozta össze Richard Trevithick az első gőzmozdonyt még 1803-ban, aztán innen került ki az első olyan óceánjáró, amelynek már öntött vas elemei is voltak. Az első, amelyet propeller hajtott! Ez a hajó volt a Great-Britain, ami ma Bristolban látható, műemlékként. És ha már ennyire mély vizekre eveztünk, akkor még megemlíteném, hogy e történelmi jelentőségű hajó mellett egy másik is van Bristol kikötőjében, mégpedig a Matthew. Ez utóbbi fedélzetén indult és fedezte fel Észak-Amerikát John Cabot 1497-ben.

Ja, igen, hogy miért nem Ironbridge-ről mesélek? Mert itt még egy kenyér bolt sincs! Pár étterem, ennyiből áll az élet. Ezek berendezkedtek a turistákra, ahogy kell, pár szomszédos pavilonnal, ahol vehetsz hűtőmágnestől kezdve minden felesleges dolgot... :D És akkor most jöjjön a képi anyag, ami minőségileg azért hagy maga után némi magyarázatot. Kölcsöngéppel készült, szóval kérem nem kritizálni!

Ha nyitott szemmel járjuk az utunkat, egészen furi dolgokra bukkanhatunk. Egy háznak a faláról már pergett le a vakolat itt-ott, és ez az alak valahogy megfogott. Szerintem olyan, mint egy kutyus labdával... Igaz?

Bodzaszörp:

Nemrégen fedeztem fel ezt a kislányt Tamás segítségével a zenei palettán. Hallgassátok csak:

https://www.youtube.com/watch?v=GPeB6kGxWY0&feature=related

Néhány helyen azért még elcsúszik, de szerintem van jövője a mikrofon előtt. No, majd meglátjuk. Én mindenesetre nagyon szurkolok Neki!

Apuéknak hazavágta a modemet a hálókártya, vagy fordítva... Mhm... Ki tudja?! Hát én nem. :) No de mostanra sikerült orvosolni egy újjal a dolgot. A vas jobb lett, mint új korában, köszönet Mindazoknak, akik segítettek a hiba feltárásában!

Ma délután a gyermekkorunk felemlegetése volt soron. Javarészt Anya mesélt olyanokról, hogy az Ő kiskorában bizony mekkora csoda volt a TV. Fura volt hallgatni, mert bár én is emlékszem még azokra az időkre, amikor fekete-fehérben volt színes a világ, azért sose kellett elmenni egy kultúrházba, hogy huszadnál is többed magammal bámuljak jó esetben 51" képátmérőt...

Milyen fura, hogy míg az Ő idejükben még a TV is kuriózumnak számított, a mai gyermekek szinte már köldökzsinór helyett USB porttal születnek... Csupán két generáció alatt fejlődött ennyit a világ! Ti belegondoltatok már ebbe valaha?

Megállt egy szív, mely még élni vágyott,
Pihen a kéz, mely dolgozni imádott.
Már nincs holnap, ennyi volt az élet,
Sirassatok csendben, én a szívetekben élek!

Hogy mit gondolunk, hogy mit tudunk,
hogy mit hiszünk, az végül kevéssé számít.
Amit teszünk, csak az számít.

John Ruskin
angol író

Ma Réka unokaöccséről kaptok pár fotót. Ő Milánka, egy vagány, csupa élet gyerkőc, aki seperc alatt képes eltűnni, de ha szól az ember, szinte a semmiből keveredik azonnal vissza. :) Nagyon kedves, szeretetre érdemes férfiú már most is, szóval csak pár év, és vigyázat lányok! No de nem dícsérem tovább, inkább megmutatom, mikor érzi magát elemében ;)

A mai nap valódi címe azért mégis inkább - Babafotó :)
A főcím egy ma történt eseménynek állít emléket. Úgy gondolom, vannak dolgok, amikről előszeretettel felejtkezünk meg néha, aztán az élet persze - amint észreveszi -, gondoskodik róla, hogy megint figyelmesebb legyél. :)

Ezt a tüneményes gyermeket kaptam nemrégen lencsevégre. Eszméletlen, mit összehuncutkodott az asztalnál azzal a darabka alufóliával! :D Engem a boldog felhőtlensége fogott meg leginkább, de senkit nem akarok befolyásolni! Íme, a portré egy "leendő nagy szívtipróról":