Kicsit döcögősen indult a mai nap, de egészen jól kialakult! Nagyon rosszul lehet most haladni a 4-es főúton Nyíregyházáig, így mi is csak csigatempóban araszoltunk a cél felé. A jó társaság azonban sosem árt, ebben pedig nem volt hiány. Amikor megérkeztünk, már indult is a felvezető autó, amit követve eljutottunk a Vadasparkig. Sok ideje már, hogy nem jártam itt, azóta pedig rengeteget fejlődött! A legújabb hatalmas épület az Ócenárium nagyon magával ragadó lett! Függő hidak tarkítják az amúgy is izgalmas tereket. Mit ne mondjak, sokat mosolyogtunk, mi mindent képzeltek itt rólam. Voltam itt feleség, anya, meg még ki tudja mi minden... :D

Bemutatom a kis csapatot! "Gyermekeim": Eszterke, Réka, Milánka, Fanni és Csabi. A fotót Réka Apukája készítette, ő volt a bónusz gyermek ;)

Nézett is rám rendesen a jegyárus, amikor nagycsaládos belépőhöz (2 felnőtt + 3 gyermek) még két diákot kértem... :D Kapásból táborrá akart nyilvánítani Bennünket... :)

Bent nagyon jól éreztük magunkat, voltak vicces szituációk, mint például amikor a simogató részen szó szerint megtámadtak a kecskék. :D Az egyik úgy gondolta, hogy telefonálni akar, a másik meg az orromat akarta megszaglászni, ami elől sikerült még időben kitérnem.

Persze nem csak rajtam szórakozott a kis csapat. Eszeter keményen beszólt a zebráknak:

Na menjetek innen, számotokra nincs több kukim! :D

Milánka kb fél órán át kereste a fehér oroszlánokat, hiába. Persze. Hiszen csak fehér tigrisek laknak ott. :)

Fanni, Csabi és Én pedig egyszerűen nevetőgörcsben törtünk ki, amikor Réka arról faggatott, hogy miért kiabálnak az oroszlánok (folyamatosan, ritmusban...) :D A válasz nyilvánvalóvá sikeredett:

Majd, ha nagy leszel - eláruljuk... :D