Mint tudjátok, igazolt versenyzőként már több alkalommal lógott a nyakamban arany érem. Egy ideje aztán felhagytam a lövészettel, és megint lóhátra pattantam. Vasárnap pedig futóversenyen vettem részt, Budapesten. Mint azt már olvashattad, két távot futottam le, így kétszer éltem át a célba futás nagyszerű élményét.
Teljesen komolyan mondom, hogy soha, de soha eddigi életemben nem volt ekkora boldogság-élményem egyetlen versenyen sem. A lövészet egy nagyon komoly sport, és sajnos nem látványos. Így persze nem vonz közönséget, nem lett belőle tömegsport. Ennek megfelelően a szurkolótábor is hiányzik. Jó persze, ezek most kemény szavaknak tűnhetnek, de én ezt tapasztaltam. Csak az figyel fel egy lövész eredményére, aki egyszer átélte ennek a sportágnak a szépségeit. Mert vannak. De ezt az, aki sohasem próbálta nem is fogja megérteni. A legjobbnak lenni - eddig azt hittem, hogy ez a legfőbb célja az embernek, leginkább ha vérbeli sportoló.
Mindig furán néztem azokra, akik azt mondták - a részvétel a fontos. Számomra már az ezüst érem is egyfajta kudarc volt. Persze gyűjtöttem abból is eleget. A 4-es számtól pedig egyenesen irtóztam. A legeslegrosszabb dolog a 4. helyezés, mert akkor épp csak lecsúsztál a dobogóról. A második legrosszabb dolog pedig 2.-nak lenni. Aztán eljött a vasárnap. Előttem volt a rajt, ahol annyian felsorakoztunk, hogy már az eleje 5 perce futott, mire átléptük a vonalat. Fejben már eldöntöttem, megcsinálom. A táv során különös közösségi élmények értek. Beszólások, hogy pl. amikor az Andrássy útra kanyarodtunk: " Ezt figyeljétek, milyen fontos személy vagyok! Hivatalosan átmehetek a piroson! A rendőrök meg csak bólogathatnak hozzá! Ugye fiúk?" Persze jött is a válasz: "Ha viszont autóval próbálja meg kaphat tőlünk egy fotót is! Hajrá, hajrá, tempósabban!" :) a Hősök terén egy másik emberke: "Hűha, és ezt most tényleg miattam zárták le?!" :) Aztán jött egy szakasz, a fordulópontig tartó egyenes - a Széchenyi fürdő melletti sétányon, ahol az előrébb járó futók pacsival bíztatták a hátrébb futókat. Ez is olyan aranyos volt. Olyan sporttárshoz illő gesztus. Zenészek, dobosok és kerepelők is váltották egymást a versenysáv melletti szakaszon. A végső 500 m-en pedig kordonok voltak, melyek mögött valódi szurkolók sorakoztak. Hatalmas kiabálás, bíztató és dicsérő szavak váltották egymást. Egy kicsit úgy éreztem, hogy a hangszőnyegre felültem, és az repített célba. :) Persze ez nem igaz. Befutottam. Teljesítettem a távot, és ez volt a legfőbb cél. Érezni, hogy nem minden kitűzött cél elérhetetlen. Ezért dupláztam meg. Az élményért. És most már tudom. Nem minden elérhetetlen.
Ez úton szeretnék gratulálni mindenkinek, aki elérte célját. Legfőképp annak a lánynak, aki kerekes székkel gurulta végig a 6,4 km távolságot! Mert hogy ilyen is volt ám!
A célba futás pillanata pedig egy életre belém ivódott. Amikor mindenki tapsol és örül, amikor úgy érzed, ez a sok-sok emberke egy kicsit neked is szurkolt, amikor azt érzed: Ez az, megcsináltam!
A befutó csomag is kellemes meglepiket tartogatott, amiknek egy része még ott a helyszínen el is fogyott. :) Na jó, a maradékról kaptok fotót :)
Természetesen egy személyes jutalmam is volt. Egy ideig Csillával bóklásztunk, és próbáltunk az egészséges életmódhoz további jótanácsokat gyűjteni, aztán elindultam Versenytársamhoz - Vendéglátómhoz, aki Pizzát sütött és azzal kedveskedett. :) (Ennyit az egészséges táplálkozásról... :D ) Ezen a felületen is szeretném azonban megköszönni elsősorban azt, hogy oly régóta hivogat a futóversenyekre. Most, hogy rászántam magam, nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a sportnak is! Külön élmény volt az előző esti séta a Margit-szigeten, a "kék ízű" üdítő meg nem kóstolása és a nagy beszélgetések. :) Várom viszontlátogatásodat! :)
Mhm... Már kedd van, és az élmény oly erősen fogva tart, hogy állandóan mosolyognom kell. Újra megtaláltam, ami egy ideje hiányzott. Ami pedig furcsa, hogy nincs izomlázam. Azaz van, de olyan enyhe, hogy szinte nem is érezni, persze valszeg nagyban segítette a lazulást a Thermálunk, ahol rég nem látott ismerősre bukkantam... :)
Kedves Krisztián! Megfejtettem! Azért jársz sűrűn haza, mert Bristol-ban nincs Thermal víz... :D
Kedves Doktor Úr! Milyen fura, hogy az Operaház Fantomja mellett ott sorakozik a trilógia... :) Eddig azt gondoltam csak nekem vannak ilyen allűrjeim...
Záró gondolatként egyik kedvenc filmemből egy idézet:
Tedd, vagy ne tedd, de soha se próbáld!
És ez bizony az életben szinte mindenre igaz!
