Itt a szüret ideje! Ez a hasznos gyümölcs nemcsak 10x annyi C-vitamint tartalmaz, mint a citrom, de a flavonoidokban is gazdag, ami köztudottan gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejt ki. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban és meghűléses megbetegedések idején kúraszerűen ajánlott - no persze nem cukorral, csakis mézzel, ha naturálisan nem bírod az ízét. Gyógyhatású vese- és hólyagbántalmakra, bélhurutra és hörghurutra is. Emésztést javító hatása közismert, illetve gyenge vizelethajtó tulajdonságú.

Készíthetünk belőle lekvárt, szószt, teát és szörpöt - de receptet most nem kaptok, mert a neten Ti is találhattok, ha rákerestek. Ide csak azok kerülhetnek, amiket én magam már sikeresen elkészítettem - de hisz ezt tudjátok is... :)

Nemrégen láttam egy videót. Egy kínai fiú a főszereplője. Zongorista. Most persze joggal kérdezheted, hogy " - Na és akkor? Mi ebben a különös?" Csupán annyi, hogy nincs keze... hiányzik mind2 karja...

Döbbenet volt számomra. Elgondolkoztatott. Gyermek koromban utáltam, hogy zongorázni kell tanulnom. Rémálom volt. S míg nekem szenvedéseim tárgyát jelentette ez a hangszer - ma már nem az - addig más erről álmodik, és megtalálja a módját, hogy zongorista legyen, még ha hihetetlennek tűnik is. Néha fel sem fogjuk, hogy mennyire szerencsések vagyunk. Örülnünk kellene, amiért van kezünk és lábunk, hogy egészségesek vagyunk. Ez egy olyan adomány, amit bizony nem mindenki kap meg, de nekünk fel kell tudnunk ismerni, mert akkor szebbé válik az egész életünk...

Íme a link:
https://www.youtube.com/watch?v=mfR0H8Yt0V4&feature=fvw

A minap a kilincsemen találtam ezt itt:

Aki az első tippem lenne, akire gondolnék, hogy képes ilyenre, annak nem ér el idáig a keze... Biztosan tudom, hogy nem ő... 99%-ig... És most itt ülök, nézem a gyorsan megörökített képet, és mosolygok. :)

A titokzatos emberkémnek üzenném: Köszönöm, nagyon kedves meglepi volt. :)

Nyílt irányzékú kispuska versenyszám, 20 lövéses egyéni eredményjegyzéke:

Ifjúsági leány:
1. Szabó Nikolett - 48 köregységgel

Ifjúsági fiúk:
1. Asztalos Imre - 170 köregységgel
2. Antal Gergő - 153 köregységgel
3. Szántó Sándor - 126 köregységgel

Felnőtt nők:
1. Lévai Gáborné - 173 köregységgel
2. Antal Jánosné - 172 köregységgel
3. Kósziné Szabó Erzsébet - 171 köregységgel

Felnőtt férfiak:
1. Papp Péter - 193 köregységgel
2. Antal János - 184 köregységgel
3. Szőllősi Sándor - 175 köregységgel

Ez úton szeretném megköszönni minden versenyzőnek a részvételét, és gratulálni az elért eredményekhez.

Ahogy én láttam a versenyt: A női mezőny fej-fej mellett rosszul teljesített, hiszen 180 köregység alatt már elég régen volt dobogós helyezés kiadó. Régi riválisaim azonban nem változtak semmit... :)

A férfiaknál eléggé elhúzott a Papp Péter, aki olyan magasra tette a lécet már az elején, hogy senki nem hitte el, hogy át tudja ugrani. Talán ezért is volt borítékolható a végeredmény, bár én az utolsó pillanatig nagyon szurkoltam Jánosnak, aki sajnos egy rossz lövés után fejben már fel is adta a versenyt. Fura, hogy a helyezettek 9-9 köregységgel sorakoznak fel egymás után... :)

Nagyon jól éreztem magam. A verseny után a díjak kiosztására került sor, és immáron véglegesen Derecskén maradt a vándor - csapatkupa. :) Gratulálok!

Csapat helyezések:
1. Derecske Lövészklub - 853 köregységgel
          Antal János
          Antal Jánosné
          Antal Gergő
          Kovács Lászlóné
          Szőllősi Sándor
2. Bihari Lövészklub - 744 köregységgel
          Asztalos Imre
          Asztalosné Antal Anikó
          Papp Péter
          Szabó Nikolett
          Szabó Sándor
3. Alter - Center csapata, Derecske - 727 köregységgel
          Faragó István
          Kiss József
          Kiss Józsefné
          Kósziné Szabó Erzsébet
          Szántó Sándor
4. Debrecen Petőfi Lövészklub - 713 köregységgel
          Lévai Gáborné
          Molnárné Lévai Gyöngyi
          Nagy Árpád
          Nagy Zoltán
          Zohori Sándor

Verseny végén pedig megérkezett az ebéd. Bográcsban főztek növendék-pörköltet, ami valami istenien fincsire sikeredett. Evés-ivás és beszélgetés minden mennyiségben. Ezzel zárult ez a tökéletes nap.

További letölthető képek itt:

http://www.hajdumagazin.hu/2010/10/03/derecske-varosi-es-afesz-loveszkupa/

Ürügyként a szülinapom szolgált. Fannus bejelentkezett hozzám, hogy részt vehessen egy itt alvásos buliban - még szeptemberben... Aztán úgy alakult, hogy októberig maradt. :D Azt hiszem régen éreztem már magam ilyen jól, mint ezen a hajnalon. Simán visszafiatalodtam vagy 10 évet, amit asszem holnaptól le is fogok tagadni, elvégre úgyse látszom annyinak, amennyi valójában vagyok... ;)

Mára csak egy zenét kaptok... Sajna a hangulatot nem tudom hozzá csomagolni Nektek... ;)

https://www.youtube.com/watch?v=a3F7Oq3L7Q0&feature=related

Ez a csapat nemrégen teljesen be akart fogadni engem. Az egyik odajött hozzám, megszagolta a bundámat, és jóváhagyta a társaságomat. Így gond nélkül fotózhattam volna őket, ha nem szólnak, hogy nincs több időm, mennem kell. Ezt a tényt azonban a kedves 4lábúak azonmód nem díjazták - hogy akkor most el kéne hogy váljon az utunk, - hogy amikor futni kezdtem a hívó szó felé, az összes kecske utánam szaladt... :D Én meg kezdetben nem is értettem, hogy akkor most mi az, amin ennyire mosolyogni kell... persze amikor hátra néztem... :D

Vannak történések, amik után már csak felejteni és ellazulni szeretne az ember. Ezt az életérzést hivatott képi formában megőrizni az alábbi alkotásom:

Felkereshetitek Ti is ezt a helyet, ha Londonban jártok... Az esemény után pedig elmondhatjátok: Jártam a világ végén... :) Persze sose legyetek ennyire készen, mint fotóalanyom... :D

Nem tévedés, kicsit el lett napolva. No de ami késik, az előbb-utóbb csak ránk talál. Nagyon jól éreztük magunkat :) Finomakat ettünk - ittunk, nagyokat nevettünk és az est végét sakk játszmákba fojtva végeztük ki. Tiszta Polgár család... :D Több táblán ment a hódító hadjárat, s a csata során hulltak szép számmal a parasztok, lovak, futók no meg a királynők... Király volt! :)

Drága Lajos! Megkésve kicsit, de ez úton is kívánok még Neked sok boldogságot, örömöt és jó egészséget családunk körében! :)

Már 2 éve, hogy Juci nagynéném felvette az angyalszárnyait, és fentről próbálja segíteni a mindennapjainkat... Szeretetteljes emlékét megőrizzük.

Újabb 7 km van mögöttem. A verseny nagyszerű volt, bár volt pár apró akadály, amit helyből kellett átugranom, s ha nem rendelkeznék elegendő humorérzékkel, akkor negatívan is megélhettem volna az egészet. Végeredményben azonban az egész nap jól alakult. Már az Oktogonnál összefutottunk Tamással, aztán irány a Hősök tere, majd az 56-osok tere és az öltözősátor. Az idő vacak, csepegett az eső, és én már kezdtem is arra gondolni, hogy mit is keresek vajon itt, amikor váratlan ajándékot kaptam, egy sárga esőkabát képében. Szükségem is volt rá, mert a startnál már zuhogott az eső... Persze a hangulat 1000-rel megvolt, kárpótolt minden futót a szurkolók lelkes biztatása. Volt nem egy vicces beszólás, mint mindig. Én az egyik helyi rendek őrzőjével mosolyogtam nagyokat, aztán az utolsó előtti körben Arnold segített, hogy ne adjam fel. :) Ez úton is köszönöm Nekik. :)

Ma reggel elsétáltam a Margitszigetre, és pár száz sporttársammal együtt lefutottunk 5 km-t. Nagyon kellemes idő volt, és még ismerősökkel is találkoztam. Mhm... Ha így belegondolok, mennyi futó kapcsolatom van...! :D

Igen, jól látjátok, én is a fotón vagyok, bár kissé a háttérben, ahogy az talán nem is olyan nagy baj... :) A futás után, ahogy az a verseny nevében is benne volt - Metropol Nemzetközi Reggeli Futás - reggeli várt mindenkire. Csupa egészséges falat... :) Ezután egy kicsit barangoltam a szigeten, majd tettem egy görbe utat, aztán a Hősök terén kötöttem ki. Itt felvettem a vasárnapi rajtcsomagomat, majd visszasétáltam a Baross utca és József körút kereszteződéséig. A séta hossza szerintem úgy 10-12 km lehetett a reggelivel együtt, bár aki pontosabb adatokat akar, az számolgasson nyugodtan... A végeredmény: kellemes fáradtság, pici délutáni szundi, majd egyéb elfoglaltságok... :)

2009-ben készült ez a "régi" felvétel... Néha úgy érzem, tényleg nagyon régen volt. Óriáskereket fotózni szerintem amúgy még mindig nagyobb élmény, mint felülni rá. Nem vagyok odáig értük. Zavar, hogy lassú, nem szeretem, hogy be vagyok zárva még ha csak egy kis időre is, és arról nem is beszélek, ha nem tiszta az ablak... :) Az egésznek persze a kilátás a lényege, de az épületeket is jobb egy fix magaslati pontról megnézni, ahol nem mozdul be egy hosszú záridős expo sem...
Szóval ha Párizs, akkor Montparnasse, de ha London? Mhm... Ki tud olyan helyet, ami turistaként bevehető, és jó a kilátás? Várom levelét! :) Aki még nem hódította meg Párizst, annak írnám megjegyzés gyanánt, hogy a Montparnasse (ejtsd: monpárnász) egy 210 m magas irodaház, ahova jóval kevesebb €-ért juthatsz fel, mint az Eiffel Toronyba. Ráadásul megvan az az előnye, hogy így Párizs legfőbb nevezetességét is láthatod madártávból... No ilyen alternatíva javaslatokat várok Londonra! :)

Amikor beköszönt az ősz, szerintem sokad magammal mormolom az alábbi sorokat... Miért?! Eszembe jut, amióta csak a tanító néni feladta, hogy illik tudni. Anyukámmal tanultam mindig a verseket. Ő arra tanított, hogy mindig képzeljem el, amiről a vers szól. Lássam képekben a szöveg történését. Talán ezért is szerettem meg olvasni...

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

...

Én még sohasem... Rá is csodálkoztam. :) Aki tudja, árulja el nekem, legyen olyan kedves! Asszem be kellene szereznem egy nagy képes növényhatározót... Annyi szépség van, amiről nem is tudunk... 

 A Margitszigeten sétálva futottam szembe ezzel a szépséggel nem is olyan régen... :)

Drága Juci! Tudtad? A Margitsziget más néven a Nyulak szigete... :) Szóval ha legközelebb Budapesten jársz, ki ne hagyd! ;) A vadasparkban szerintem találsz majd belőlük néhányat, bár nekem nem volt még annyi időm, hogy felfedezzem merre is vannak. A szarvasok is nagyon aranyosak, én náluk ragadtam le egy kicsit hosszabb időre... no meg a Japán kertben...

Oliva- vagy kapribogyó
Paradicsom
Paprika
Uborka
Hagyma
Só
Oregánó
Kakukkfű
és a lelke: Feta sajt

A zöldségeket összevágjuk kockára, kicsit megsózzuk majd állni hagyjuk. Nem szabad annyi sót rátenni, amennyit amúgy tennénk a zöldségekre, mert ne feledjük, hogy a Feta sajt is elég sós! Állni hagyjuk. Van aki ezután már csak összekeveri a fűszerekkel, és kész. Én egy nagy adag salihoz 1/2 dl salátalevet is készítek, amivel még meglocsolgatom. Ez víz, cukor és ecetből áll. Csak ezután teszem rá az oregánót és a kakukkfüvet, mindkettőből egy kicsit. Ha van itthon snidling, még az is kerül bele néha... A minap meg darált paprikát tettem még rá, amitől az egész egy kicsit, ámde kellemesen csípni kezdett. A vége meg valami hasonló lesz:

Nem is olyan régen találtam rá egy régi alkotásomra. Fotója nagymami egyik albumába ragasztva lapult, így mivel fogalmam sincs, hol lehet a nega, kimásoltam Nektek. Persze ez így a minőség szempontjából elég necces - csak semmi kritika -, de úgy gondoltam, azért látható a lényeg, és megmutatom:

Ki nem volt soha még,
Úgy szívből szomorú,
Nem tudja mi a boldogság.
Kit bánat sosem ért,
Ki rosszat alig élt,
Jó sorsát az olyan,
Mért venné komolyan.
Én voltam odalent,
És voltam odafent,
És céloztam a kék eget.
És voltam elesett,
Én éppúgy mint a többiek.

A gyűlölt napokat,
A kétségbeesést
Nem lehet felejteni.
Az emlékeidet 
Magaddal cipeled,
Ha meg is tudtál bocsájtani.
Ki volt már szomorú,
Úgy szívből igazán
És átvészelte bánatát.
Az hangosan köszön,
Ha szembe jön a boldogság.

Ezt a finomságot Törökországból kaptam nem is olyan régen. :) Esténként most ezt rágcsálom, míg olyan filmeket nézek, amikre tuti azt mondanátok, hogy jajj... :D

Kértek ízelítőt? Nesze Nektek, ezt Ti se akartátok komolyan... :P

- Ha Ön: megengedi a népének, hogy rosszul nevelt legyen és a jellemük már gyermekként eltorzuljon, majd olyan vétkekért bünteti meg őket, melyekre neveltetésük miatt hajlanak, úgy mi egyéb következne ebből, semhogy tolvajokat nevel, majd utóbb ezt torolja meg rajtuk...

Mórocz Tamás - Utópia

Valakinek nagy szüksége van most arra, hogy imádkozzatok a gyógyulásáért. Nem akarom mondani, hogy Kiért kell, de szükséges. Kívánjatok Neki még sok-sok boldog évet és nagyon jó egészséget! Majd a kívánság megtalálja Őt, ha a hozzászólásokba beírjátok, mert biztosan tudom, hogy ha nem is minden nap, de olvassa ezt az oldalt is...

Tőlem is kap egyet:

Este, amikor lenyugszik a nap,
Téged, Istenem, megszólítalak,
Égi Atyám, hála Néked, dicsérlek és áldlak Téged.
Az én családom mindig Te védjed,
Lakjon közöttünk szent békességed,
Égi Atyám, hála Néked, dicsérlek és áldlak Téged.
És majd amikor reggel új nap jő,
Tőled, Istenem, jöjjön az erő,
Égi Atyám, hála Néked, dicsérlek és áldlak Téged.

S ha Igaz az útról le nem téved:
Kit szeretnék: mentsd meg, Kérlek!

 

Két csöves csavargó beszélget:
- Tudod, volt idő, amikor saját kocsim volt...
- Hogyne, tudom... anyád tologatott benne!

 

Drága Vivien! Felköszöntötted Keresztanyukádat? :)

Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó, miközben az annak erdejében vadászott.

A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés járt annak, aki vét más tulajdona ellen. De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és szabadságot kínált neki, feltéve, hogy 1 éven belül helyesen válaszol egy nehéz kérdésre.

A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?

Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott...

Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így aztán visszatért országába, és elkezdte kérdezni az embereket: a hercegnőt, a királynét, a prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és az udvari bolondot... Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyőző választ adni.

Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt, mert csak ő tudhatja a helyes választ. Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról köztudott volt a királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért.

Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más választása, mint beszélni a varázslónővel. Az megígérte, hogy kielégítő választ ad, de előtte Artúrnak el kell fogadnia az árat.

A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb lovagjához, Artúr legjobb barátjához.

Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt, csak egy foga volt, gusztustalan hangok kíséretében émelyítő szag áradt belőle. Még sohasem látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet. Ám amikor értesült a javasolt egyezségről, Gawain kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.

Kihirdették az esküvőt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így szólt:

- "A nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen."

Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és hogy az ifjú Artúr király megmenekült.

Így is történt: a választ meghallva a szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta.

De micsoda esküvő volt az... az egész udvar ott volt, és senki sem érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergődő Artúr. Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott. A boszorkány pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyű hangokat és szagokat bocsátott ki magából.

Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy feleségével egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi valaha is álmodott. Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány azt felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik felében a rettentő, másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni. Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?

Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett. Legyen mellette napközben egy imádni való fiatal nő, akit mutogathat a barátainak, és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a szipirtyóval és házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel...? Te hogyan döntöttél volna, mit választottál volna?

Gawain válasza alább olvasható, de mielőtt elolvasnád, döntsd el magad is... Játszunk egy kicsit! :)

 

 

 

A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nő maga!

Ezt meghallva, a nő azt mondta, hogy éjjel-nappal szép hölgy lesz, mivel a férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, hogy életének ura legyen. Mi ebből a tanulság? A tanulság lejjebb van, de mielőtt elolvasnád, gondolkozz el rajta...






Az a tanulság, hogy nem számít, csinos vagy csúnya-e a nő... alapjában véve ha nem élheti az életét, akkor boszorkánnyá változik...

A mai nap azzal indult, hogy a postán töltöttem egy jó fél órát. Már azt hittem, sosem adom fel a csomagot. Egy idősebb emberke próbálta felvenni tőlem, amit küldeni szándékoztam, de az Istennek se tudta kitalálni, hogy akkor mennyibe is fog ez kerülni. Már úgy éreztem magam, mintha a piacon lennék. Majdnem felnevettem, amikor rákérdezett egy összegre, hogy így jó lesz?! Hát nem adott, hogy egy dobozt mennyiért lehet feladni?! Tényleg olyan bonyolult harci feladat ez?! Vagy újabban lehet alkudni a postán?! :)

Aztán rohanás angol órákra, még épp nem kezdődött el. Pontosan érkeztem, mint mindig. :) A dél pedig csoporttársaimmal folytatódott, kaptam egy fagyira meghívást, és felköszöntöttek, ahogy azt illik. :)

A délután pedig hamar eltelt, elkezdtem végre kidolgozni egy ígéretemet. Lesz vele dolgom, már látom... Timi, Zoli, Milán és többiek, türelem, amint végzek, postázom... Talán személyesen :)

Volt még egy vacsora vendégem is, Gábor. :)

No, mára már csak egy képet tartogatok Nektek. Bármilyen hihetetlen, a telefonommal készítettem. Íme:

Köszöntői Listám:
1. Anya és Apa - egy csodaszép ruhát kaptam Tőlük :)
2. Gábor
3. Erzsike
4. Fenyvesvölgyi Zsuzsa - grafikusművész
5. Téglási Józsika és Muci
6. Sanyi és Mártika - a "Cserepekkel Harcolók Lovagrendjéből..." ;)
7. Kriszta, a legkedvesebb futótársam, még Bp-en
8. Julcsi
9. Mamikám - a Drága!
10. Eszterke, Fanni, Esztike és Attila - már helyére is került az egyik duplo csoki... ;)
11. Anna és Lajos - "csak nekem, nem csak most akciós" diós csigával
12. Lajos és Gabi - akik lélekben velem ünnepeltek, fizikailag pedig Lipcsében
13. Anni Anyu - telefonon váltottunk pár szeretetteljes mondatot
14. Edie - rengeteg apró + nagyon szupi meglepikkel
15. Esztike néni és Józsi - csodaszép rózsával és isteni fincsi szilvás lepénnyel... a többi titok!
16. Sákán Zsófi - remélem egyszer tényleg lesz alkalmam meglátogatni "Spanyolhonban" :)
17. Pogi Timi - még sütit is küldött! :)
18. Rácz Judit - egy csodaszép idézettel
19. Andár Zsuzsa, akivel anno egy csapatban lőttük az aranyérmeket... :)
20. Halasi Gábor
21. Gyarmati Andika és családja - időben, mint mindig
22. Milán - virtuális nagy öleléssel, csak ezért sietett haza, hogy megtehesse... :)
23. Timi Tunéziából :)
24. Sári Gábor és családja
25. Anna Éva Irma :)
26. Marika és Józsi bácsi
27. Juci és Berci
28. Kristóf
29. Jakab Katika - egy volt jó szomszédunk
30. Gálné Varga Kriszta
31. Sanyika, Annamarival és a gyerkőcökkel - duplán is :)
32. Laló és nagyon kedves szülei
33. Mariann
34. Noémi és családja
35. Czine Renáta
36. Péter Timi - védőnő
37. Kálló Kriszta
38. Tibi-kém és Alíz :)
39. Lakatos Adrienn
40. Réka és Gyuri
41. Kovács Milánka és családja
42. Csathó Anikó
43. Hédi - a váratlan köszöntőm
44. Angolos csoporttársaim és Szabina, az eddigi legjobb tanárom
45. Várkonyi Zsolt - majdnem Bécsből... ;) -és családja
47. egy másik Gábor -  ízlett neki a képviselő fánkom és az Otima 10 is... :)
48. Tamás, akivel még Kékestetőn futottunk össze :)
49. Zolcsi sPaCe Béni - és ha itt lenne a vége, akkor egy valami tuti: utolsókból sosem lesznek elsők... :)
50. Garancsiné Marika és kedves férje - 3 levelet kaptam Tőlük. Egyik szebb, mint a másik... És olyan nagyon meghatóan szépek... plusz még ajándékot is!
51. Terike néni, Géza bácsi és Kenny
52. Károly, a legfőbb város fősámánja :) Nem, nem késett a leveled. A jókívánságok 365 napig nem késhetnek!
53. Boda Anna és Józsi, akikkel olyan jókat beszélgettünk nem is olyan régen... :)
54. Bea, aki elméletileg küldött e-mailt vasárnap, de egyik címemen sem találtam meg, csupán ezért nem reagáltam le...
55. Karácsonyné Magdika
56. Miki - aki igazából nem az utolsók között van, de nem tudtam, hogy Ő írta az sms-t, számomra is csak napok múlva derült ki...
57. Cseke Sándorné

Hát ennyi... Nagyon szerettem volna egy fénykardot, de ezt most se kaptam meg. :( Helyette kaptam sok minden mást...
A legjobbak: ajándék Berlinből, Zakynthosról, Amerikából és Bécsből no meg hazai tájakról. Csokik, virágok, chilli - gyanítom saját termesztés, sütik, matrac és megannyi levél a hozzávetőleges összegzés... Persze voltak akiknek eszébe se jutottam... És voltak, akik szinte minden felületet kihasználtak, hogy kívánjanak valami szépet nekem.

Nem köszönök mindenkinek mindent. Ez nagyon álszent dolog lenne...

Azoknak szól köszönetem, akik szebbé tették a mai napomat! Kívánom Nektek mindazt a szépet és jót, amit én érzek, amikor Rátok nézek. Köszönöm!

Aki nem ismer, annak meg egy kis érdekesség. A mai nap nem csak a szülinapom van, hanem a "Magyar Dal Napja" is!
http://www.magyardalnapja.hu/

Rajt a Lánchíd lábánál. Itt gyűltünk össze több, mint 4000-en. A futás előtt tűzijáték színesítette az eget, aztán eldördült a startpisztoly. Kb 5 perc is eltelt már, mire lassan araszolva átléptem a rajtvonalat. Az első km nagyon hamar eltelt, a Lánchídon keresztül az alagúton át futottunk. Hatalmas élmény volt! Mellettem maszkban futott 3 srác, az egyiken egy pink paróka, a másikon egy halálfej, a harmadikon meg egy azonosíthatatlan szörnyűség. :) A második km-nél kezdtem érezni, hogy futok. Ilyen még nem volt, annyira könnyen ment - mondhatni. Az évek, meg a rutin?! Nem mondanám... :P

Ez a verseny azonban látnivalókban gazdagon telt, így érkeztem a 4-es számhoz. Na itt azonban alig, hogy léptem pár métert, elkezdett szakadni az eső. Talán előjel volt ez számomra, ki tudja... A csodálatosan kivilágított Budapest azonban kárpótolt mindenért. Duna-part ugyan csak egy jó szakasznak ígérkezett, amolyan ismerős terep, hisz itt már koptattam a cipőmet más alkalommal is. A fények meg-megcsillantak a vízen, és én úgy éreztem magammal viszem a látványt egy életre. Varázslatosan szép volt, az összhatást csak az eső rontotta. Bár valahogy néha még jól is esett, hiszen nem volt hideg, inkább langyos lágy permetté fogta vissza magát: újabb 500 méter megtétele után. Végre megláttam a 6. km-t jelző táblát - nem sokkal azután, hogy rákanyarodtunk a célegyenesre és befutottunk az őszbe... (Fotók: a BSI 2010-es archívumából)