Először Nagykanizsán kóstoltam ilyen finomságot, B&J lakásavató estéjén. Akkor elhatároztam, hogy én is beszerzek magamnak valami hasonlót, de nem is gondoltam, hogy ilyen hamar sikerül! :) A minap Anyával sétálunk a Corában, és megláttam. Meglátni és megszeretni - avagy kosárba tenni csupán egy pillanat műve volt... No persze ez kevésbé érett ízű, mint amit vagy 10 évig altatott Gábor a borai között, de teljesen élvezhető a dolog. Nekem bejött! :) Kóstoljátok meg Ti is! :)

Múlt héten érkeztek meg hozzám. :) Az egyik a kulcsomat szeretné állandóan őrizni, a másik meg úgy döntött, hogy az íróasztalomon lévő napocskával sütteti a pocakját. :) Mellettük más ajándékok is lapultak, fincsi dolgok, aranyosak, emlékek és amit még ki kell emelnem: egy új kávésbögre! :)

Drága Anni néni, Juci és Frédi! Köszönöm szépen Nektek, hogy gondoltatok rám. Meg se érdemlek ennyi tökéletességet...

Persze ha már itt vannak... ;)
Ja igen, még egy nagyon fontos infó mindenkinek! Isteni a csokis-kekszes milka csoki vanília fagyiba tördelve... nyami! :D

Olyan jó sétálni, az embernek teljesen kiszellőzik a feje, kiürülnek a feszültségek és csak a nyugodtság és a madárcsicsergés marad... no meg a virágok! :) Ezeket a szépségeket Londonból hoztam el Nektek! :) Anyai nagymamám kertjében mindig volt ilyen sárga virág... Ma valahogy eszembe jutott...

Nem vagyok Anne Frank, és még csak egy modernebb kori Bridget Jones sem, mégis elhatároztam, hogy megosztom a világgal piciny életem szépségeit...

Az elmúlt egy évben minden nap kaptatok valamit tőlem. Volt, hogy egy idézetet, vagy csak egy fotót, ami helyettem beszélt.

Azért indítottam útjára ezt a blogot, hogy adhassak mindenkinek... Válogatás nélkül. Még az ellenségeimnek is - már ha vannak... Az igazi ajándék az, amikor nem várod, vagy talán sohasem kapod vissza. S ha ennek ellenére tiszta jó szívvel adtad, akkor az egy belső mosollyal párosuló hatalmas öröm. :)

Receptjeimre továbbra is nagyon büszke vagyok. Pozitív kritikáim kb 60%-t ezekért kaptam.

És ha már ünnep, akkor két dolog nem hiányozhat! Az egyik a torta, a másik pedig az ajándék! :) Mindez viszont nagyszerűen eggyé redukálható, ha a torta az ajándék! :D Bár az igazat megvallva Edie-vel és rántott garnéla rákkal ünnepeltem, no meg egy pár számomra új folyékony nedűt is megkóstoltam... :)

Kedves Edie! Ez úton köszönet a sok-sok apró ajándékért! :) Nagyon kellett már egy ilyen délután is!

Ja igen, el ne felejtsem! Az oldalletöltéseitek száma immáron: 20.744! :) Köszönet Mindenkinek, aki olykor itt időzik...

Ez a kedves zenész házaspár volt a díszvendége a Debreceni Jazznapok programsorozatának. Régebben már volt szerencsém hallani őket. Beszélgetéseink során kicsit az embert is megismertem a zenész lélek mögött. A művész úrnak nagyon kellemes, közönségbarát humora van és nagyon kedves, nyitott emberke. Milyen jó, hogy zongora szakot is végeztem, így Bartók Mikrokozmoszának felemlegetése okán zenei síkon is nagyon jól megértettük egymást.

Persze vannak még homályos foltok... pl. még mindig nem értem, hogy miért "...az a szép, akinek a szeme kék..." hiszen tudva levő, hogy barna... ;)

Nemrégen Ő is beénekelte magát a debreceni közönség szívébe. Az estét egészen viccesen kezdte, miszerint épp most érkezett Kubából, no meg hogy a repcsin tanult meg magyarul... :) A hölgyről azért illik tudni annyit, hogy nem kispályás énekes, fellépő társa volt már: Santana, Al Di Meola és a Buena Vista Social Club mellett Szakcsi Lakatos Béla is. Megcsillogtatta hangját már többször is az Operabálban, és jó pár országban élt már, innen szélesedhetett ki a zenében is látóköre mellett zenei stílusa. Jelenleg 3 különböző zenekarral dolgozik rendszeresen.

Egy kis ízelítő, bár a vége nagyon csúnyán van vágva, ezt találtam a sok rossz hangfelvételből a legelviselhetőbbnek. Élőben sokkalta jobb, tény és való... :
https://www.youtube.com/watch?v=zXEmqvuhe5E&feature=related

Ma a két Gáborral elmentünk Hajdúszoboszlóra. Sajna Attila visszamondta az utat. Ez után nem sokkal ifjabbik Gábor is beetetett minket, hogy ő se jön, mire én még adtam is alá egy szép lovat... Meghívtam reggelizni - nehogy már egy hétig együk a legyártott szendvicseket -, így nem kellett elárulnia magát telcsiben, hogy mégis jön. :) Jó poén volt! :)

Izomláz alapozó nap... Hiába, a nők mégiscsak a gyengébbik nemhez tartoznak, már ami a fizikai erőt illeti... 7-1 lett a víz alá nyomások aránya... :( Na lesz ez még így se... ;)

Kellemesen fáradtan vezettem haza, majd mentünk különböző jazz koncertekre fotózgatni. Ma lépett fel többek között a lengyel Zbigniew Namyslowski Quintet.

A mai nap jól indult. Nem kellett törnöm a fejecskémet, hogy vajon mit is fogunk reggelizni, mert Gáborhoz voltunk hivatalosak, műterem-nézőbe. Ugyan késtünk 1 órát, mert kicsit korának bizonyult a reggel, (vagy csak későnek a hajnal?!) azért ezt nem rótta fel nekünk senki... Vendéglátónk is hasonló fáradtsággal küszködött... Lehet az előző esti tánc fárasztotta ki... :)
Ráadásul kerek 2 utcával arrébb kellett elmászni a fincsi falatokért... Nagy távolság! :D

Kedves Vendéglátónk, Gábor! Ez úton köszönet mindenért, nagyon érti Apukád, mit hogyan kell! Csak azt nem értem, hogy miért a saját Dijon-i mustáromat hoztam haza, amiben kevesebb volt... :P

A hatékony rendrakás titkai - 1. rész :)

Ma Gábor - aki a civis város szülötte, mint kiderült... :D - felajánlotta, hogy gyorsan végez a mosogatással. Az ő módszere szerint ki kell nyitni a konyhaablakot, és kihajigálni a piszkos edényeket... Hipp-hopp el is tűnt a rendetlenség! :D Csoda, hogy inkább magamra vállaltam a mosogatást?! :) Igaz, kicsit lassabban oldottam meg az eltüntetést... :P

Megkaptam pár képet a kiállításról, így pótolnám is a mai napi bejegyzést... :) A délelőtt viszonylag nyugisan telt, aztán ebéd Anyuéknál. Délután kicsit korábban érkeztünk, a második TV interjú miatt, aztán meg már repültek a percek. A megnyitó - mint ahogy az várható is volt - szépen lezajlott, mondhatni zökkenőmentesen. Csak nekem volt egy plussz köröm, így sajna sem pezsgő, sem pogácsa nem jutott, mire visszaértem... :( A pogit nagymami megsüti nekem: fájdalomdíj gyanánt (szerintem még jobban is járok ;) ), és a pezsgő? Nos, valahogy majd csak bepótlódik az is... :)

Ma a nap javarésze Gábor kiállításának a berendezésével telt. Én voltam a szárnysegéd. :)

Persze egy idő után már rendesen befáradtam, és úgy éreztem, hogy nagyon megérdemlünk egy-egy szelet sajttortát, ami titokban maradva ott lapult a hűtőm egyik polcán... ;)

Ilyen fincsi tortának csakis egy tökéletes bor lehet a kiegészítője, így felbontottunk egy Warre's Otima 10-et, ami egy édes aranymedálos vörösbor. Ajánlom mindenkinek, hogy kóstolja meg, ha alkalma adódik rá! Nekem Londonból hozták, a Gordon's-ból... :)

http://winelibrary.com/wines/30539-Warre%2527s+10+Year+Tawny+Port+Optima+500ML

Kerek esztendeje, hogy hajdan születtél,
Az idő során kedves és jó ember lettél.
Sok ilyen szép napot kívánok még Neked,
Legyen áldott, boldog és hosszú életed!

Kedves Bea! Isten éltessen sokáig születésnapod alkalmából.

És most a mai nap témája:
Európai uniós pályázati forrásból szépítik meg kívül-belül a nagy múlttal rendelkező debreceni múzeumot. 1 évig lesz a látogatók számára elérhetetlen, de aztán újra mehetünk! Szeptember közepén fog bezárni, szóval aki szeretne még egy utolsó kört sétálni, az gyorsan tegye meg!
Jövőre pedig újra megcsodálhatjuk az ásványi és ornitológiai gyűjteményt, és nem utolsó sorban a Munkácsy-trilógia is visszakerül helyére! :) Remélem addig is nagyon vigyáznak rá az illetékesek!

Csodás dolog az internet, hogy a világ 3-4, sőt, néha több helyén élő embereket össze tud kapcsolni... :) Ma több ilyenben is volt részem. :)

Amiért ma csodás napom volt, valami szépet kerestem Nektek is! British Múzeum és az Egyiptom részleg. Ezt a sok-sok szépséget ingyen tekinthetitek meg, csak el kell utazva lenni egészen Londonig... :)

Szeretem ezt a képet. Ti mit gondoltok róla?

Örülni kellene a szépségüknek, de nem igazán lehet, mert egyszerűen leeszik előlünk a szőlőt! Nagy segítőtársai még a hangyák és a darazsak, szóval a csodaszép lugasunkról jó ha marad pár szem idén... :S Ki tud nagyon gyors és hatékony megoldást?!

Az egyik legfőbb étkezés. A legrosszabb, ha "gyorsan bekapunk valamit". Na ezt csináltam évekig... Aztán leszoktam róla, most meg újra próbálkozom vele. No nem mindig gasztronómiázok reggelente, mert a megszokás egyenlő az unalommal, szerintem. Kell a változatosság! És idő se mindig van arra, hogy kiszépítsem a tányérkámat. Ami azonban változott, hogy hagyok időt a kényelmes elfogyasztásra. :) Próbáljátok ki, nagyon jó! :) Az egész nap sokkal nyugodtabban indul.

Ez egy új, vagy régebbi szokás? Nem tudom, de én először láttam ilyet. A történet a következő: amikor az ifjú pár kijön a templomból, a menyasszony eldobja a csokrát, a hajadon lányoknak, akik felsorakoznak a templom előtti lépcsőnél. Szombaton azon az esküvőn ahol voltam, ott a csokordobás után a nőtlen férfiemberek is felsorakoztak. Miért? Hogy elkapják azt a harisnyakötőt, amit a vőlegény levesz a menyasszonyról. No ez a leányfogó. Aki elkapja - leányt foghat, házasodhat hamarosan.

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között...
És megtanulod,
hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz,
hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz,
hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
... egy idő után kitapasztalod,
hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel lelkedet,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz...
hogy valóban erős vagy... és valóban értékes.

Veronica A. Shoffstall

Szóval a tegnapi nagy nap ma hajnal 6-ig tartott. Zsófiék voltak olyan kedvesek és elvittek Marikáékhoz, ahol pár órára hódoltam a vízszintes pihenésnek. Az óra, de leginkább a telefonom azonban kegyetlenül jelezték, hogy ideje összepakolászni. Már csak egy röpke óra maradt, vettem magamhoz némi ebédfélét, aztán már csak integettem a vonatból. Út közben valahogy túlestem a holtponton, mert rengeteg madarat láttam. A talajvíz és az alkalmi pocsolyák szinte mint a méz a rovarokat, úgy vonzották a madarakat. Akadt itt minden féle, a legkisebbektől a nagyobbakig. Kócsag, gólya, gém, sirály, galamb és a még kisebbek.

Cegléd előtt kapott el egy újabb fáradtság, de akkor felszállt Timi - akár csak a menyasszony, ő is e szép névre hallgat -,  egy kedves védőnő, akivel aztán hazáig beszélgettünk mindenféle élethelyzetünkről. Döbbenet volt, hogy mennyi azonos van/volt az életünkben... Még mindig csodálkozom rajta kicsit. :)

Ahogy Timire és Zolira néztem, ez a szó ötlött fel bennem először.

A mai nap főbb eseményei Olaszban, a menyasszonyos háznál indultak, ahol a vőlegény és a népviseletbe öltözött barátok kikérték a menyasszonyt.

Nagyon édesek voltak az  aprócska koszorúslányok és kicsi fiúk, akik mind alkalomhoz illően csodaszép ruhácskákban lépegettek, nézegettek.

 
A legmeghatóbb pillanat mi más is lehetett volna, mint amikor az Örömapa a vőlegényhez vezeti leányát.

Másik kedvenc képem ez, amelyiken csak a kezük van:

Milyen szép is az, amikor a hagyománytisztelet emeli az ünnepet fel. Olyan boldogan mosolyogtak, akik beöltöztek, hogy csodáltam örömüket... még talán egy kicsit irigykedtem is. Nálunk már nincs ilyen. Ahol én lakom, ott igazából népviselet se nagyon van már, mert nem jellegzetes régió, mondhatni.

 
A templomi esküvő után egy kis autókázás következett. Józsi, Marika fia - alkalmi "sofőröm" - az este folyamán pedig egyik legviccesebb táncpartnerem - meg is jegyezte:

Nem lennék a helyében annak az embernek, aki most Pécs felé siet... Megelőzni ezt a hosszú nászmenetet szinte teljességgel lehetetlen... :)

Csak számoljátok ki... 230 ember hány autóban fér el úgy, hogy nem mindegyik autóban 5-en ülünk?! :) Házi feladat ;)

Szóval a vacsora helyszínén gyertyafényben kötötték össze szívüket hivatalosan is Timinek és Zolinak. Csodaszép volt, és újfajta élmény.

Aztán megindult a táncos mulatság, no meg a sok-sok finomság kóstolója.

Remélem Ildi nem felejtkezik el átküldeni a legfinomabb sütinek a receptjét, és nemsokára ízileg is bemutathatom az érdeklődőknek, hogy milyen jó lagziban voltam. :)

Milántól megtanultam tangózni, a vőlegénytől meg lenne mit tanulnia bárkinek, aki harmonikát fog a kezébe. Nekem leesett az állam, amikor hajnali 5-kor megcsillogtatta a tudását, és higgyétek el, nem az álmosságtól! :D

Úgy ébredni, hogy első pillantásra egy menyasszonyi ruha képe fogad... hááát, elég fura. Aztán pár perc múlva már tisztán és üdén terítettem a reggelihez. A családban az a legjobb, amikor együtt van az ember. Amikor minden érdek nélkül tudunk örülni a másik boldogságának. Ez nagyon fantasztikus érzés! :)
Reggelire Milán készített csípős paprikából és sok-sok tojásból finomságot. Miután mindenki megreggelizett, gyorsan elpakoltunk, és míg a menyasszony meg nem érkezett, Zsófival és Annával kókuszgolyókat gyártottunk:

Timi pár falatot kapott be csupán, mert már várt rá a sminkese - Dóri, akinek elnézve munkáját megállapítottam, hogy nem véletlenül lett annak idején országos bajnok. Alapos, korrekt, hibapont nélküli sminket pakolt fel szempillantás alatt egy tökéletes alapozás után. Örült is neki Timi, a menyasszony!

Következett az öltözés, mert a mai napra tette a fotózást az ifjú pár, hogy az esküvő napján már tudjanak a vendégeikre koncentrálni, és ne legyen a fél délelőtt rohanás. Első körben úgy volt, hogy én is ott lehetek a külsős felvételek készítésekor, de fotósuk letiltott erről az álmomról, így sajnos nem készíthettem el kedvenc beállításaimat, melyeket titkon terveztem. Ezek után persze nem is sokat fotóztam, mert hát ha nem az én feladatom, akkor ezt meg kell érteni. Bár gondolhatjátok, mennyire el voltam szomorodva... Még a Nikonom is besértődhetett, mert alig akart dolgozni. Hiába, egyre időszerűbb egy vázcsere...

Miután megtörtént az a varázslatos pillanat, amikor a vőlegény először láthatja teljes szépségében az arát, az ifjú pár Zsófi és Milán autóba pattant, és elutaztak Matyra fotózkodni. Ez idő alatt a háznál még az utolsó simítások kerültek kivitelezésre, mint ablaktisztítás, cipőpucolás, porszívózás, felmosás, autókra masni hajtogatás, rózsaszirom konzerválás, kertszépítés, fűnyírás, teraszkorlát felhelyezés és még sok-sok más. Szegény Guszti kutyus alig kapott elegendő mennyiségű simogatást, mert mindenkinek volt dolga. A nap vége felé két nagy csapat rántott husinak valót paníroztam ki, miután Anna csodásan kiklopfolta.

A közös vacsi most kicsit döcögősen indult, a fiúknak még el kellett menni a szabóhoz az öltönyükért, így a már alapból fáradtan hazaérkező csapat sem tudott rögtön a gasztronómiai élvezetek megérdemelt mezejére lépni.

Végül mégis jóllakottan és fáradtan dőlt hátra mindenki. Engem a vőlegény még visszaszállított Pécsre, mert ott várt rám a hosszú ruhám és szép cipellőm. Poénkodtunk is rajta, hogy én voltam az utolsó lány, akit legénykorában hazafuvarozott... ;) Ez volt a legemlékezetesebb augusztus 20-ám mindezidáig. A pécsi tűzijátékot autóból nézni, és teljesen kimaradni a virágkarneváli eseményekből...

Amikor ma reggel elindultam Debrecenből Pécsre, még nem gondoltam, hogy Olaszban hajtom álomra fejemet. Aztán mégis így lett. Olyan nagyon kedves telefonokat kaptam már a vonaton, hogy teljesen vidáman szálltam le az állomáson, ahol már Józsi várt, Aliz apukája. Sokan szerettek volna értem jönni, de Ő volt a leggyorsabb, így a lehetőséget Ő nyerte ;) Egy röpke órát töltöttem mindössze Marikáéknál, és már jöttek is értem, Zsófi és spanyol kedvese, hogy elvigyenek Olaszba, a menyasszonyos házhoz.

Az este masni gyártással indult:

végezetül pedig egy nagy közös vacsorába torkollott.

Mindenki szeretne magának valamit. Hogy kinek mi az érték, az azonban teljesen az egyéntől függ. Van akit a külsőségek vakítanak el teljesen, és van, aki mindaddig alszik, amíg egy belső fénysugárra fel nem figyel. Aztán elvesződhet, persze akár teljesen. Ilyenkor sincs semmi gond, csak kutatnunk kell tovább, mert ha egy létezik, akkor lesz több is, és most már tudjuk, hogy mit is keresünk. Nem igaz?

Tegnap csodálatos napom volt. Egy régen tervezgetett álomnap, amiről azt hittem, már sosem lesz. El is felejtkeztem róla, hogy mióta tervezgetem, így megmaradt kicsit a spontaneitása is a dolognak.

Hogy mik számomra a kincsek? Egy jó szó, egy kedves mosoly, egy önzetlen cselekedet. S mivel gyűjtő vagyok, szenvedélyesen gyűjtöm azokat a pillanatokat, amelyekért érdemes élni. :)

Úgy döntöttünk, hogy kimozdulunk kicsit. Így történt, hogy egyik csoporttársam lefoglalt Nekünk egy jó nagy asztalt Józsán, az említett étteremben. A szakácsra nem volt panasza senkinek, a menü ára pedig teljesen baráti az adagokhoz viszonyítva. Így majd egy egész napot töltöttünk Debrecennek egyik elővárosában, kellemes környezetben, sok-sok nevetéssel fűszerezgetve. (A csoportképet készítette: Edie)