A tea főzete a legédesebb harmat a mennyországból...

Nos, számomra a tegnapi nap tartogatott kellemes meglepetéseket. Egy dunántúli ismerősömmel megbeszéltük, hogy elküld nekem valamit. Ez idáig ok, semmi különös. Eljött a tegnap, nekem pedig fel sem tűnt, hogy sem a nevét nem tudom a "postás"-nak, sem pedig bármilyen elérhetőségét.

Már estére járt az idő, mikor megcsörrent a telcsim. A számot látva rögtön meg is állapítottam, hogy tényleg jó barátja lehet ismerősömnek, mert csak két számjegynyi eltérés van közöttük... Netán rokona lehet?! De tovább nem folytatódott a gondolat, kabátot varázsoltam magam köré, aztán irány a parkoló, mert rövidke hívása során csak ennyit tudtam, hogy nemsokára érkezik, és menjek ki, ha lehet.

Kiérve szembesültem azzal, hogy okés, én itt vagyok, de még azt se tudom, hogy milyen autót várok, ki a sofőr meg ilyen apróságok... :) Ez aztán az ősbizalom! (Odáig már nem jutotam, hogy: "hogyan lehetek ennyire naív", mert közben megérkezett a meglepetés sofőr.)

Ismerősöm testvére jött, barátosnével. Ez volt az első meglepetése a napnak. Szóval egy picikét beszélgettünk, elnavigáltam őket a szállodához, aztán hazaérve kicsomagoltam amire vártam. Lám, elő is került a többi meglepetés. Egy szépséges alma, egy csoki, és aminek a legjobban örültem: egy adagnyi különlegesen fincsi tea.

Rögtön forraltam is a vizet, aztán kedvenc teáskancsómba készítettem el, mindeközben pedig olyan törökös hangulat szállt rám. Gyorsan lekaptam az asztalterítőt, és lecseréltem arra, amit Krisztinától kaptam még Istanbulban. Elővettem török teáskészletemet, végül megadva a módját kortyolgattam el az istenien fincsi teát.

A tea a legcsodásabb orvosság egészségünk ápolására; ez a hosszú élet elixírje.
Domboldalakon sarjad, mintegy a föld leheleteként.

Kedves Krisztina! Nagyon szépen köszönöm utólag is ezt a csodás terítőt, az idegenvezetést és a vendéglátást.

Kedves "Frédi"! Nagyon szépen köszönöm az összes meglepit! Visszavarázsoltad a mosolyomat, amit pár napja már kerestem... :)