Mindannyian álmodunk, és reméljük, egyszer talán teljesül. Ennyi az élet. Aki okosan álmodik, nagyobb az esélye. Persze ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan a párválasztás sem. De elkezdtem hinni benne, hogy minden úgy van jól, ahogyan történt. Minden múltban történt dologból tanulhatunk valamit. Ha jók történtek, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy hálát adjunk értük. De a legfontosabb, hogy felismerjük a jót. Ha pedig rossz volt? El kell gondolkoznunk rajta, hogy vajon mit tehetünk majd legközelebb másképpen. Nem hátra kell néznünk, csupán előre. A múlt része az életünknek, de nem árnyékolhatja be jövőnket. Minden nap egy új esélyt kapunk, hogy felfedezzük annak a 24 órának a legeslegszebb pillanatát. Minden nap kapunk egy csodálatosan szép percet. A jó dolgok azonban sokszor természetessé válnak, mint például az, ha minden egyes nap finomat eszünk. Pedig ez is épp olyan ajándék, mint ahogyan sok minden más is az. Felismerés, igen, ez nagyon fontos ahhoz, hogy boldogan tudjuk élni az életünket.

Drága Edie! Tudom, hogy most egy nehezebb időszak vár rád, de szorítok Neked, hogy mihamarabb megtaláld a helyes utat, amin járnod kell! Mára ennyi, mert várnak rám, ahogyan Rád is! Csak talán nem pont az, akire most gondolsz...

Már megint olyan régen találkoztunk, ideje lesz már egy jó nagy beszélgetésre megint összeülnünk.

Ahogy hűl a levegő egyre kellemesebb feltételei lesznek a szalonnasütésnek. Elvégre a tűz melegít, mellesleg meg még finomat is ehetünk... :) Én is valami hasonlót tervezek, ajánlom Nektek is ezt a remek programot!

Ma egy fotót kaptok Mentoromról és rólam. Október 1-én volt 20 éve, és azóta mondhatni töretlen a barátságunk... Nagyon jóleső érzés, hogy az évek mit sem változtatnak egy igaz barátságon. Független a kortól, nemtől, életkörülményektől, esetleges politikai vagy vallási nézetkülönbségektől. Az igaz barátsághoz nem kell sok. Kölcsönös szimpátiára épül és érdek nélküliség jellemzi.

...talán az enyém lehet! ;)

Olyan jó is az, amikor családon belül is igaz barátok vesznek körül. Amikor pontosan be tudnád fejezni a másik mondatát. Ilyen nagyon kellemes élményben volt részem nemrégen. Kabára látogattam harmadik keresztkislányomékhoz, hogy megismerjem a legkisebb "családtagot" Lucey kutyust, és együtt töltsünk néhány kellemes napot. Este beültünk a helyi pizzériába, ahol bizony nem spórolják le a feltétet a kerek kedvencünkről. Van egy különleges szokásom, szerintem nem is igazi pizza az, amelyiken nincsen ananász. :) Így rendeltem egy magyarosat - ananásszal. Nagyon fincsi volt, és kellemes a társaság is. :)

Drága Esztike! Köszönöm Nektek a meghívást! Nagyon boldog vagyok attól is, hogy megismerhettem Dédikét! Már olyan nagyon régen szerettem volna vele találkozni! Nagyon kedves volt, pont olyan, amilyennek képzeltem... :) Már most várom a legközelebbi találkozásunkat, ahogyan Ő is. :)

Nem férfiembernek való... :S

- Mondta rá Gábor. :D Szerintem teljesen olyan, mint a rizses lecsó. Ugyan úgy megfőztem a rizset, aztán összeborítottam a megfonnyasztott paprika-hagyma-paradicsom egyveleggel. Szórásként a tálalásnál frissen őrölt bors került mindezek tetejére. Az illata nagyon jó, akárcsak az ízvilága. A végeredmény pedig a képen látható:

Sopronban találtam ezt a két szép darabot:

Higgyétek el, nagyon jó érzés, ha Valakinek átadhatod amit tudsz. Ami Neked természetes - mert már valamikor megtanultad, az másnak értékes lehet. Segítsetek hát Ti is, akin tudtok!

Kedves barátnőm, Juci nemrégen csak nekem sütött kalácsot, Nagykanizsán!

Bevallom nagyon jól esett a figyelmessége! El sem tudom mondani, hogy mennyire, de ha megtalálom a megfelelő szavakat, akkor pótolni fogom, jó?

Juci hiszi és vallja, hogy ha nem sütünk nála pizzát, és nem avatjuk fel az új sütőjét, akkor talán még most sem próbálkozna ilyesmikkel. :) Szerintem azért ez nem így van, mert aki akar alkotni, a konyhában nem olyan nehéz!

Emlékeztek? Hiszen már mondtam, hogy aki tud olvasni és van pár jó receptje, annak egyszerűen sikere lesz! :)

Drága Juci! Hajrá, hajrá! Lassan több süti kerül ki a kezeid alól, mint amennyi tőlem! :) Csak így tovább, gyakorlat teszi a mestert! (Csak hogy még egy közhellyel éljek...;))

Drága Timi! Kívánok Neked nagyon sok boldogságos születésnapot, ezzel a kedves idézettel és egyik fotómmal:

Mosolyogj, hiszen 60 másodperc, amit bosszankodással töltesz, valójában egy perc boldogság, amit sohasem kaphatsz vissza!

 Ígérem nemsokára kapsz egy újabb receptet is! ;) 

Szeretnék megmutatni Nektek egy pólót. Az elején egy béka van, flitterekből és gyöngyökből kirakva. Nem én készítettem, de szerintem nagyon aranyos! Istanbulban láttam, ott fotóztam le, hogy majd egyszer, ha sok időm lesz, csinálok a mintájára valami hasonlót. Mostanában nagyon kevéske időm van kreatívkodni, sajna, így most csak konzervált ötletgyűjteményemből kaptam ki ezt itt:

Fanni, Gábor, Lóri, Norbi - Remélem legközelebb máshol "kötünk ki", vagy inkább házibuli?! ;)

Ja igen, majdnem elfelejtettem! Ma megharapott egy kutyus... Csak semmi izgalom, nem komoly! Csak felületi sérülést szenvedtem... :) Az egész vicces, mert a kicsi méretű, négylábú macskaüldözők rám mindig veszélyesebbek, mint a nagyobb kutyák...

Mostanában sokkal többet találkozunk, és nevetgélünk vagy éppen sírunk az élet dolgain...

Drága Fannus! Bár tény, hogy Gábor fotói nagyon jók lettek, azért remélem ennek is örülni fogsz itt :) Imádlak kicsim, persze nem jobban, mint a húgodat... ;) Köszönöm szépen, hogy nem csak az unokahúgom vagy, hanem egy igazi barát is!

Már olyan régen voltál, hogy kezdenek sárgulni a fotóid... :D Nézd csak:

Ennek a fotónak története van. Megálltam a parton, és fotózgattam, aztán utamat tovább akarván folytatni bepakoltam magamat az autóba. Ahogyan behúztam az ajtót, a visszapillantó tükörben megpillantottam ezt a fát. A nap épp akkor kezdett kibújni a felhő mögül, és egyre szebb színekbe öltöztette ezt a szív alakú kicsi fát. Pár másodpercig csak gyönyörködtem benne, aztán kipattantam, és megörökítettem Nektek ezt a tökéletes pillanatot.

Nemrégen indítottam ezt a fát egy amatőr versenyen is. Még nem zárult le a szavazás, szóval még akármi is lehet, bár nem hiszem, hogy nyernék bármit is magán a versenyen. Egy valamiért azonban mégis érdemes volt indítani. Azokért a levelekért, amiket ismeretlen emberektől kaptam érte. Milyen jó, hogy a szív mindenhol a szeretet jelképe. Így és az angol nyelv segítségével a határok teljesen átléphetővé váltak...

Drága Szüleim! Ezzel a fotóval kívánok Nektek nagyon sok boldog Házassági Évfordulót!

Egy igazán szép erdőben ahol a színek egymás mellett versenyeznek, melyikőjük is a legszebb - öröm a séta. Egyszer megkérdezték tőlem, melyik a kedvenc évszakom. Igazából 4 is van! :)

A tél - mert lehet korcsolyázni, és havas dolgokat fotózni.
A tavasz - mert minden virág egy kicsivel boldogabbá tesz.
A nyár - ez nem is kérdés, meleg van, és lehet pancsolni, utazgatni.
Utoljára, ámde sorrendiség nélkül pedig az ősz - ezért:

Balatonfenyves alatt tovább a parton autózva láttam meg ezt a nyugodt délutáni hangulatot adó képet. A szél alig fújdogált, a napsugarak még próbálták felmelegíteni a szívünket. Visszaemlékezve az elmúlt napokra végül egyre közelebb sétáltunk a télhez...

Drága Sanyi! Isten éltessen jó erőben egészségben még nagyon-nagyon sokáig közöttünk! Örülök, hogy tetszett az ajándékod! ;)

Újabb 10 km van mögöttem. Sosem futottam ilyen gyorsan, pedig úgy éreztem, hogy nem lesz jó az egész. Aztán minden kialakult, ahogyan szokott. A kedvencem az a futótárs volt, aki a hátán egy fenyőfával futotta végig a távot. :) Igen, ilyen is van... akarom mondani volt, de gondolom még lesz is pár furcsaság a jövőben is. Az ez előtti versenyen egy pár infúziós álvánnyal küzdötte le a távot, mondhatni tetőtől-talpig gézbe bugyolálva és piros festékkel rendesen kidekorálva. :)

A teljesítményért begyűjtöttem egy újabb érmet, íme:

Nemrégen szembetalálkoztam egy termetes példánnyal... Hú, nagyon megijedtem, mert épp egy virágot szerettem volna közelebbről megszagolni, aztán hirtelen ott volt, a szívem pedig hevesen kapálni kezdett. Idő kellett, hogy le tudjam küzdeni a félelmemet, aztán sikerült csak pár emlékképet összehoznom Nektek. Szóval ennek a kicsi hófehér virágocskának olyan bódító az illata, hogy bizonyára vonzza a különféle rovarkákat, amikre pedig ez a kegyetlen "fadarab" várakozik...

 Itt szolgált a dédnagyapám. Az Ő mondása:

Aki nem tud imádkozni, az a tengeren megtanul...

Nem volt gyáva ember, véletlenül se gondoljatok Róla ilyet! Fiume... Őt még ide hívták be, hogy teljesítse magyar sorkatonai szolgálatát... A magyar tengeren...
Ha a kikötőben sétáltok Ti is olvashatjátok a kikötőbakokba öntve a fentieket:

Schlick féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. Budapest

Egy magyar ember szíve ilyenkor egy pillanatra fájdalmasan összeszorul az átsuhanó döbbenettől, hogy igen, ez is valaha Magyarország volt... Ekkor kezünk végigsimít a betűkön, majd tekintetünk megkeresi a kék horizontot, és pár perc múlva már tovább is sétálunk. Mi mást tehetnénk?

Mivel már besötétedett, mire ideértünk, így csak egy ringatózó hajót kaptok fotó gyanánt:

Egy kicsi kis falu az Adria partján. Lélekszámilag alig több, mint 100 ember lakhat benne maximum. Mi a Hotel Ablanában szálltunk meg, ami egészen jó színvonalon látja vendégül az erre tévedő szállást kérőket, a maga 3 csillagával. A legfőbb forgalma a kicsiny falunak azon okból van, hogy innen indul a komp a közeli szigetre/szigetekre? Ki tudja... Valahova megy, az tuti. És jön is vissza, ami biztató jel... :)

Kiláthatunk szinte minden szobából a tengerre. Vagy a nagy kékségre, vagy pedig az öbölre. Sok a cicus, mint minden tengerparton ahol jártam. Találhatsz itt régi épületeket, egy kicsit szegényes templomot, de a mindennapi élet jelei is ki vannak csipeszelve a ház oldalára. Pálmafa nem sok van, és a homokos strand is hiányzik egy igazi nyaraláshoz, ám egy őszi pihenéshez, amikor az ember már nem vágyik a vízbe, csak jó nagy sétákra, ahhoz kiváló. Jártunk azért egy valamikori strandon is, legalábbis úgy gondoltuk, hogy az lehetett, bár szerintem nem is fogják felújítani - a kompforgalom miatt úgysem hiszem, hogy lehetne szabadon strandolni.
A legkedvesebb élményem, amikor együtt reggeliztünk a teraszon, októberben. Élveztem a nap melegét, ahogy azt már írtam is Nektek, míg a forró kávé belülről tette meg a várt hatást. A kenyér illata valami fantasztikus volt, mintha csak éppen kihűlt volna, olyan frissen roppant a héja. Az almalé, amit kaptunk szintén mennyei volt, mintha egy gyümölcsbe harapott volna bele az ember. Aztán ott voltak még a felvágottak, sajtok, májpástétom és a különféle dzsemek. A zöldség kicsit hiányzott, nade bizti ez az egyik oka, hogy nem 4*-os a hely... :) Képekben pedig mindez így néz ki:

Kívánok Neked nagyon jó egészséget és minden szépet, amit csak lehet. Szeretettel:

Plitvicéről maradt még pár fotó, amit szeretnék megmutatni, csak tegnap előttre már nem engedte a gép, hogy feltöltsem... Na de most!

Ébredés Jablanac-ban. A szoba a tengerre néz, süt a nap. Október van... El sem hiszem. Kicsi lusti, majd irány a terasz, ahol a szabad ég alatt reggeliztünk. A nap máris kellemesen melegítette a hátamat. Csodálatos, nem fog kelleni nagykabát! - gondoltam. Így is lett. Szinte egész nap csavaroghattunk egy szál pólóban. Végre megint láthattam a végtelen kékséget. Tengerpart. Voltam már párszor, de a mai napig mindig elvarázsolódom tőle. Bizsereg a lábujjam, bár a víz hideg, így sikerül visszafognom magam, hogy ne pocsoljak benne egy egészen kicsit. Egy rövidke séta után először volt szerencsém vezetni a tengerparton. Na jó, igazából másodjára, de tegnap olyan későn értük el a partvonalat, hogy nem láttunk csak egy nagy fekete lyukat, ami felől a hullámok hangja azért el-eljutott hozzánk. A látvány így ma az újdonság teljes erejével ragadott magával, ahogy azt egy fotó nem is tudja teljességgel érzékeltetni, bármilyen jó is a meglátás... :)

Ne helyezd az álmaidat olyan kezekbe, amelyek meg tudják őket semmisíteni...

Ez az idézet üldöz egy ideje, mert annyira igaz... No de vannak álmok, amik nem teljesülhetnek, még ha az életünket adnánk értük, akkor sem. Ezekkel az álmokkal meg kell tanulnunk együtt élni. (Én közel 1 éve próbálkozom vele...) Ez nagyon nem könnyű. Főként akkor nem, ha az álmunk egy személyhez köt. De az álmokban talán pont az a legszebb, hogy ott minden olyan tökéletes... és innen nem szabad tovább gondolni (...ahogyan az az életben is lehetne...)

A mai nap eljutottam egy csodaszép helyre, ahol korábban már kétszer is jártam. Láttam magunkat, ahogyan Anya aggódik, mert Apa behúz az egyik vízesés alá, aztán felelevenedett az a kép is, amikor Judittal és Petivel meg akartuk simogatni a halacskákat. Aztán végigpörgött bennem a második alkalom is, amikor egy mai napig kedves ismerősömmel találkoztam itt.

Ráadásképpen még a dátum is olyan, amit nem lehet elfelejteni... 10.10.10. mindegy, hogyan olvassuk. Eltűnt a mai napra a nemzetek közötti különbség, ezt mindenki egyformán írta. Miért is beszélek még? Meséljenek inkább a képek:

Zárónap. Felléptek a Balázs Elemér Group, a Tátrai Trend, Amina Claudine Myers Trio és a Local Misic Club Jam session részében nagykanizsai zenészemberkék. Én Amina koncertjének a feléig maradtam, bár jó lett volna végig, de az eszem irányított. Elég későre járt már, és másnap hajnalban nagy út várt ránk. Ezért úgy döntöttem, hogy meghallgatok 5 számot, aztán jövök is. Még elkészítettem a szendvicseket, be kellett még ezt azt pakolni, és még egy hajmosás is belefért no meg a szokásos egyéb esti teendők.

A fesztivál a Hangképzés című fotókiállítással kezdődött. Kiállítók:
Goór Gábor, Kovács Kristóf, Szakony Attila és Varga György.

A mai nap egyik legjobb koncertjét a Kozma Orsi Quartet adta. Az első szám ez volt:

https://www.youtube.com/watch?v=QbezAWVOTL8

Nekem a legjobban az Eső tetszett, de azt nem találtam fent a Youtube-on, sajna... Így nem tudom megmutatni Nektek. További fellépők voltak még: Djabe, Stjepko Gut & Tuomo Uusitalo Quartet és a Besh o Drom. Róluk is teszek majd fel valamikor pár fotót, jó? :) De ma csak Kozma Orsiról és dobosáról kaptok:

Ti is szeretitek? Bevallom, én nem nagyon. Szeretem frissen főzni magam a teát, most mégis azt mondom: van egy, amit feltétlenül meg kell kóstolnotok egyszer! A szépséghibája a dolognak, hogy kicsiny hazánkban szerintem még nem kapható. :( Bár ha így belegondolok, talán jobb is, mert unásig innám... :) Az ízvilága és az illata is azonnal ott van, ahol kell. Lecsavarod a kupakot, és ha behunyod a szemed, máris egy erdei szamócás réten találod magadat. Nem érdemes meghúzni az üveget, ízlelgetni kell, mint egy jóféle bort... :)

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
remény, csalódás, küzdelem, bukás,
sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
s meg nem találni - ez az élet.

Madách Imre