Anni Anyu vázája, benne az idén utolsóként levágott rózsák - Édesanyám kertjéből. No meg pár kedves apróság :) Egérke - szintén Anni Anyutól, Oroszlán - Jucitól és Smiley napocska - Gábortól.

Drága Apa! Szeretettel kívánok Neked nagyon jó egészséget, és hosszú boldog életet! Köszönöm szépen a támogatásodat, hogy döntéseimben is mellettem állsz. Ez nagyon fontos nekem! Sok-sok puszi! :)

Drága Fáraó kiskutyám jutott rögtön eszembe, amikor a minap egy kicsit kergetőztünk Lady-vel. Lady még alig fél éves, de már most látszik, milyen erős szépség lesz belőle. Alig várom már, hogy leessen a hó, és megmosdathassam... ("Tücsökmókus"-sal együtt... :D)

Ma délelőtt Kovács János - általam igen tisztelt ütőhangszeres művész és karmester - vezényletével tartott utolsó debreceni próbát a Melódia Big Band zenekar. A hangulat teljesen jó volt, de mindig is jól éreztem magam a zene közelében, főként ha általam is igen kedvelt darabokat hallottam. Imádom a szólamokat, gyönyörködtet az összhangzattan sokszínűsége. Kíváncsian várom a budapesti hangversenyt, ami egy hét múlva lesz esedékes. :)

Addig is pár fotó a mai napról:

 Ki félelemmel él, az csak félig él...

Már olvashattátok tőlem ezt, ami igaz is, de én valahogy kiegészíteném. Eltelt közel 4 év, és én hibát hibára halmoztam azzal, hogy mindig vártam a megfelelő alkalmat. Miért? Mert sokszor féltem megtenni valamit, mert azt gondoltam nem vagyok hozzá elég. Minden jel erre utalt, így nem volt nehéz elhinnem. Valami hiányzott, ezért felvettem egy harcot. Egy harcot önmagammal, amit sikeresen hajtottam végre. Leküzdöttem egy betegséget. S hogy mindezt ne lássátok - mosolyom mögé rejtettem. Várakozás. Várakozás a megfelelő pillanatra. Várakozás valamire, amiről azt gondoltam jó lesz, hanem a legjobb. Még akkor is, ha nem tarthat örökké. Várakozás arra, hogy rám is figyeljenek. Várakozás arra, hogy talán egyszer én is leszek akár csak fele annyira fontos, mint amennyire nekem fontosak mások. Várakozás, hogy végre megtehessem azt, amire a legeslegjobban vágyok, és remélni azt, hogy ez másoknak is ugyan olyan boldogságot hoz majd, mint nekem. Itt rontottam el. Elvesztem abba, hogy megpróbáljak külsőségekben is olyan lenni, mint amilyen belül vagyok. Nem tökéletes, mert az számomra elérhetetlen. Csak jó. Nekem ennyi elég. Jobbá váltam mégis azáltal, hogy elengedtem azt, ami számomra a legfontosabb. De összegzés képpen azt kell mondjam: nem érte meg... És ezt az utolsó mondatomat azt hiszem csak kevesen fogják megérteni, de nem baj. Talán nem is kell, hogy mindig érthető legyek mindenki számára.

A tanulság pedig nem más, mint hogy élni kell. Nem szabad várni arra, hogy ha fellibbentik előtted életed álmát, az be is fog következni. Nem szabad álmodozni róla. Csak az a biztos, ami már elmúlt. S a múlt szépséges pillanatait már nem veheti el senki, míg a jövő ígéretei mind a semmibe veszhetnek. A jelenben kell élni, és nem a múltban, sem pedig egy elképzelt álmot ringatva karunkon. Az a boldogság ami most a szívedben van, a jelené. Teljesen át kell élni, ki kell facsarni, akár csak egy citromot. Azaz kihozni belőle a legtöbbet.

Szeretnék továbbra is úgy élni, azzal az életszemlélettel, ahogy ezt André Masse már megfogalmazta előttem:

Az évek, melyeket az Úr ad, gyors iramba múlnak,

Az órák, melyekben jót nem tettél, a semmiségbe hullnak.

És a mai napra még...
Szeretnék köszönetet mondani Mindazoknak, akik az elmúlt hónapban lelkileg támogattak. Én azon emberek közé tartozom, akiknek időnként hallani kell, hogy fontos vagyok Nekik... akiknek egy ölelés mesél. Nem is tudom miért... :) S most felsorolhatnám őket név szerint, de úgyis tudják magukról kik azok. A többiek meg csak ne irígykedjenek, mennyien is voltak mellettem, amikor szükségem volt rájuk! :) Szóval: KÖSZÖNÖM! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien Vagytok! Ez - lehetek szókimondó(?) - piszok jó érzés! :)

Ha hiszitek, ha nem, én is ünneplek! Ma 17 éve van jogosítványom. El sem hiszem... De Ti azért nyugodtan, mert igaz! Szerintetek mivel ünnepeltem? Naná, hogy kigurultam a közútra! :)

Alig találtam egy ide illő fotót, de azért mégis akadt... ;)

Isten éltesse minden jóval Német Laci és Ildikó édesanyját - Erzsikét, a két csoporttársamat, Zsóka nénit Budapesten, Renáta édesanyját és minden ismerős és ismeretlen névnapost! :)

Amikor egy kecske füvezik... :D

No és vajon erre a birkára mondták először:
"Olyan éhes, hogy a rozsdás szöget is megenné..." :)

A minap elnézegettem a szobám egyik kedves virágát. Körbefutott. Valahogy úgy éreztem, egy kicsit olyan, mint a mi viaszvirág életünk... Mi is csak futunk, rohanunk. Végére értem egy nagy körnek én is. Hogy hányat kell még lefussak? Azt csak a nagy könyv tudja... Párat még biztosan. Nemsokára kisebb-nagyobb szünetekkel fogom tovább írni a blogomat. Már így is biztosan észre vettétek, hogy kicsit várni kell az új feltöltésekre. Ez évben még próbálok minden napra adni valamit, aztán meglátjuk ez hogyan sikerül.

A jövő sötét világ!

- mondá Shakespeare Bohóca is a Vízkereszt, vagy amit akartok című műben. Milyen nagyszerű ember volt Radnóti, hogy egy ilyen nehéz művet le tudott nekünk fordítani!

Szóval változások előtt állok. Bár nincs tavasz, mégis úgy érzem itt az ideje a megújulásnak. Változni vagy változtatni sosem késő. Ki nem tudja az előbbit, tegye meg az utóbbit... A lényeg, hogy a döntés, amit meghozol sziklaszilárddá nője ki magát, hogy ne tudjon megingatni egy erősebb szél, azaz ne tudja megváltoztatni elhatározásodat senki.

Megmutatom amúgy a virágot, melyet említettem. Íme ő az, amit előbb Juci nagynéném gyökereztetett le, aztán Anna nagynéném nevelt évekig. Nálam olyan 6-8 éve lakhat...

Egy ötlet karácsonyra! Igen, hiszen nemsokára itt van az újabb ünnep. Varrhatunk mi magunk is ilyet. Hiszen kimaradt anyagjainkból csodaszép ajándékokat lehet varázsolni, csupán egy kis idő és kreativitás kérdése az egész. Persze van, aki nem rendelkezik ilyesmivel. Neki azt javaslom, hogy nézzen szét a bábkészítőknél! Ha kisebbet készítünk, még akár fenyődísz is lehet, ha nagyobbat, akkor meg ölelős ajándékként sorakozhat a fa tövében egy kedves kislánynak... :)

Tartásának titka, hogy egy világos, de hűvös helyen tartjuk. A földje hetente egyszer igényel ekkor vizet. Ha bevisszük a meleg lakásba, akkor levélpermetezést kell alkalmaznunk, és sűrűbben kell kicsit locsolni is. Amikor elhull a levele, az nem azt jelenti, hogy tönkrement. Ilyenkor vissza kell vágni, és hagyni kell pihenni, mert ez a növény bizony évelő!

Kicsi gyermekesek és kis állatka tartók figyelmét azonban nem kerülheti el az a tény, hogy a virág a kutyatej félék családjába tartozik, azaz mérgező folyadék van a levelekbe és szárakba! Épp ezért legyünk óvatosak akkor is, ha ajándékba szánjuk, hogy ne kerüljön ilyen helyre - veszélyforrásnak!

Nyáron árnyékos helyre akár ki is ültethetjük a kertbe. :)

Hogy miért is ez a mai napi téma? Mert nemrégen kaptam Apukámtól egyet! :) Meg is mutatom, hogy milyen különleges példányom van:

Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
A lelkem borzadva fél
a közelgő tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igaz jóság,
Hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
Amikor úgy döfnek belém,
mint bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója;
Mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

Drága Tanár Úr! Köszönöm szépen, hogy felhívta a figyelmemet erre a nagyon szép versre! Nemsokára behajtási ünnep lesz, sajnos én idén már elígérkeztem máshová. Millió puszi :)

Igen, ahogy tervben volt, mi is kilátogattunk a főtérre. Látnivaló - ami kapcsolódott volna a naphoz - elég kevés volt. Szerintem a gyerekprogramok hiányoztak a leginkább, mint pl. a libasimogató vagy a libafuttatás. Esetleg lehetett volna egy népművészt hívni, aki libatojásokat fest, mert hogy ilyen is van. Ami volt, azt rövid idő alatt végigfutottuk, és a legjobbnak a kecskesajt árus bizonyult. A bábos standon az egyiken egy hatalmas boszorkány figyelt, mi voltunk a libák, hogy Ludas Matyira számítottunk... :P A másikon pedig úgy gondolták, hogy vegyen mindenki a Libanap emlékére egy kéményseprőt... :D

Az ételkínálatnak azért volt sikere, nem egy emberke vitte haza kis lábosba a töltöttkáposztát, hurkát, kolbászt... Na jó, itt volt libasült is, de túl drágának ítéltük, mint ahogy a ludaskását is. Így hazajöttünk. Bánatunk enyhítésére sütöttem két pizzát, amit be is toltunk annak rendje és módja szerint... :)

Ha nekem kellene ilyet szervezni, asszem ilyeneket találnék ki, hogy: Giros - libahúsból, Makaróni - darált libahúsból, libazsíros kenyér lilahagymával, libatepertő kóstoló, Liba alakú mézeskalács készítés, gyerekeknek - libatoll párnatömő verseny, libatojás-gurító verseny, libasimogató és libafuttatás, melyeket már említettem is, illetve lehetne még liba-teszt: azaz ki mit tud a Márton napról (Ki volt Szt. Márton, melyik században élt, szokás-e Angliában a libasütés...stb.) Egy rajzverseny, melynek témája a liba, szintén jó program lehetne, és akkor még a fa liba alakú tologatós fajátékkal való futóversenyről nem is beszéltünk... :) További színt pedig az ételverseny adna...

Na majd egyszer... :)

Amúgy a legeslegjobban ez a grillázsliba tetszett:

Ez a nappal veszi kezdetét a természet téli pihenő időszaka. Nincs már mit tenni a földeken, vége az éves gazdasági munkálatoknak. Ma kell megkóstolnunk az új bort is! :)

E naphoz azonban Szent Márton legendája is kötődik, miszerint élt a 4. században egy Márton nevű férfi, aki a római császár katonájaként szolgált. Egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap álmában megjelent neki Jézus - koldus alakjában. Ettől a pillanattól kezdve már csak Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek. Állítólag Márton olyan szerény volt, hogy méltatlannak tartotta püspöki kinevezését, ezért elbújt egy libaólban.  A libák hangos gágogásukkal elárulták - hiszen nagyon jó házőrzők ezek a szárnyasok -, így megtalálták és mégis csak Tour püspökévé szentelték. :)

Hiedelmek:
Magyar hiedelem, hogy aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.
Aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következõ évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól.
Aki Márton napján csak répát eszik, ágyba vizelõ lesz.
Sokfelé azt tartják a Márton napi idő a márciusi időt mutatja.
Sütés után ha a melle csontjáról óvatosan lefejtjük a húst, és szemügyre vesszük a mellcsontot, megjósolhatjuk belőle, milyen tél várható... :)
     - Ha a mellcsont fehér; kemény, havas tél várható.
     - Ha szürkés, akkor latyakos, enyhe télre kell számítani.
     (De az is lehet, hogy csak tápon nőtt fel a szárnyasunk... Hehe...)
Dologtiltó nap ez a mai: Tilos mosni, teregetni, mert az állítólag a jószágok pusztulását okozza.
És a kedvencem: Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik. :D

Édes Keresztlányom! Kívánok Nagyon Sok Boldog Névnapot! Sokat gondolkoztam, hogy milyen virágot fotózzak le Neked, aztán a kedvenc színedet választottam! :) Remélem tetszeni fog! Persze lesz még más ajándékom is... ;) Addig is, amíg nem ölelhetlek újra fogadd szeretettel:

Közeleg a tél... Mi sem bizonyítja ezt jobban annál a ténynél, hogy egyre több a varjú. Ha délután 4 óra körül felnézel az égre, szinte biztosan látni fogod őket Te is. Nekem van egy kis csapatom, akiket minden télen figyelemmel kísérek. Könnyű felismerni őket, mert van egy nagyon öreg példány közöttük, akit ugyan még nem sikerült lefotóznom, de már sokszor megcsodáltam. Általában egy fáról figyeli, hogy mizu, aztán ha valami élelemfélét fedez fel, elsőként megy felderíteni a terepet. Ha biztonságosnak véli a környéket, hangos károgással hívja a többieket. Én már nevet is adtam neki. :) Ő a "Gatyás Vezér"! :) Azért gatyás, mert a tollai kicsit rá vannak nőve a lábára. Szóval ha sikerül lencsevégre kapnom, akkor feltétlenül meg fogjátok ismerni, de addig is egy másik varjúról kaptok egy konzervfotót. Nem olyan jó, mert amikor készítettem, már erősen sötétedett, de a pillanat nekem mégis olyan szép volt... na de döntsétek el Ti:

Már leírtam Nektek, hogy hogyan készítem. A lényeg ugyan az. Ezek a tököcskék utánam kiabáltak, hogy:
     - Vigyél haza, kérlek! :)
Így sütőben megfonnyasztottam őket. Műanyag késsel meghámoztam, majd turmix gépbe tettem, 7 evőkanálnyi csípős lecsóval. Kicsi mustárt tettem még hozzá, és sót, meg frissen őrölt borsot, aztán az egészet egy fazékba tettem, és összefőztem. A fokhagymát csak azért hagytam ki, mert Anyukám nem tud túl fokhagymás dolgokat enni. Végülis nem gond, mert úgyis pirítóson feltétként fogyasztjuk, szóval aki akarja, az a kenyérre kenhet magának fokhagymát is. :) Nagyon fincsi lett, egy baja van... Kevéééééééééééééééééés! :D

Drága Gabi! Szeretettel gondolok Rád ezen a napon. Bár itt lennél, most sütnék Neked valami finomat! :) No de ha már így alakult, meg kell kérjem Lajost, hogy a nevemben is adja át Neked jókívánságaimat! Remélem Nicole hazautazott, és együtt ünnepeltetek! Egész családom nevében sok-sok puszi :)

Nem, ez nem egy leleplező cikk lesz egy mezőgazdasági csalásról... :) Nem, nem! Ez csupán az egyik régen készített receptem. A kínai éttermekben szokott lenni hasonló, de én jobban szeretem, amit én magam készítek.

A lényege, hogy készítsünk egy sűrű palacsintatésztát, azaz kb fele annyi tejet tegyünk a megadott egyéb adagokhoz. Fontos, hogy a masszánkba ne tegyünk olajat! Ebbe a masszába dobáljuk bele, majd szedjük forró, fél ujjnyi olajba egyesével a megpucolt gyümölcsdarabkákat. Hogy pontosan milyen gyümiből készíted, annak csak a fantáziád szabhat határt. Nekem a kedvencem az alma és a banán így elkészítve - fahéjas cukorral tálalva. Fogyasztható magába (vagy társaságban is... ;)), lekvárral és csoki vagy egyéb öntetekkel, akár vaníliasodóval is! :)

Fantasztikusan fincsi, próbáld ki és meglátod! Jó étvágyat! 

Egy éve láttam először szabadon ezt a csodaszép példányt. Egy szomszédos fán pihizte ki éppen az éjszakai műszakot. :) Nemrégen megint felbukkant nálunk... Bár most nagyon rejtőzködő figurát vett fel...

Tudtátok? A bagoly előrelátóan gondolkozik. Nem mindig fogyasztja el az egész zsákmányát, csak ha nagyon éhes. Az egérnek például megeszi a fejét és eldugja egy rejtekhelyre a többit - ínségesebb napokra... Szóval okos... :)

Egy ifjú hölgyet mutatok meg Nektek ma. Nagyon kedves, szeretettel teli lány, akit még évekkel ezelőtt ismertem meg, hogy hol - az titok! ;) Úgy gondolom egyszer még a felnőtt szépségversenyeken is épp oly sikeresen vesz majd részt, mint ahogy az már megtörtént saját korosztályában.

Kedves Renáta! Csak így tovább! Élmény volt részt venni a fotózásodon! :) Örülök, hogy Te és Anyukád is jól éreztétek magatokat. :)

Nem tudom, Ti hogy lesztek vele, de nekem az őzikés mese jutott eszembe rögtön, amikor megláttam ezt itt:

 Mi is meggyújtottuk a gyertyáinkat eltávozott szeretteink emlékére...

A mai napra úgy gondoltam, hogy 3 rózsaablak fotóját teszem fel. Ezek az ablakok a Slomsek Dómban találhatóak, Maribor-ban: 

 Sokat törtem a kicsi fejemet, hogy vajon mit is tegyek fel erre a napra. Aztán az élet megoldotta ezt a problémát is. A minap angol óráról kifele jövet beléjük botlottam. Gyorsan hazavágtattam a Nikonomért, remélve, hogy megvár a téma. Így is lett... Ti láttatok már denevért?! Én most először! Még jó, hogy nem nagyobb, mert így is elég félelmetes kis jószág. Bár meg nem mértem, de a legnagyobbik foga nem éri el az 1 mm hosszúságot... :) Igen, asszem ez már szakmai ártalom... ;)