Ne helyezd az álmaidat olyan kezekbe, amelyek meg tudják őket semmisíteni...
Ez az idézet üldöz egy ideje, mert annyira igaz... No de vannak álmok, amik nem teljesülhetnek, még ha az életünket adnánk értük, akkor sem. Ezekkel az álmokkal meg kell tanulnunk együtt élni. (Én közel 1 éve próbálkozom vele...) Ez nagyon nem könnyű. Főként akkor nem, ha az álmunk egy személyhez köt. De az álmokban talán pont az a legszebb, hogy ott minden olyan tökéletes... és innen nem szabad tovább gondolni (...ahogyan az az életben is lehetne...)
A mai nap eljutottam egy csodaszép helyre, ahol korábban már kétszer is jártam. Láttam magunkat, ahogyan Anya aggódik, mert Apa behúz az egyik vízesés alá, aztán felelevenedett az a kép is, amikor Judittal és Petivel meg akartuk simogatni a halacskákat. Aztán végigpörgött bennem a második alkalom is, amikor egy mai napig kedves ismerősömmel találkoztam itt.
Ráadásképpen még a dátum is olyan, amit nem lehet elfelejteni... 10.10.10. mindegy, hogyan olvassuk. Eltűnt a mai napra a nemzetek közötti különbség, ezt mindenki egyformán írta. Miért is beszélek még? Meséljenek inkább a képek:
