Újabb 10 km van mögöttem. Sosem futottam ilyen gyorsan, pedig úgy éreztem, hogy nem lesz jó az egész. Aztán minden kialakult, ahogyan szokott. A kedvencem az a futótárs volt, aki a hátán egy fenyőfával futotta végig a távot. :) Igen, ilyen is van... akarom mondani volt, de gondolom még lesz is pár furcsaság a jövőben is. Az ez előtti versenyen egy pár infúziós álvánnyal küzdötte le a távot, mondhatni tetőtől-talpig gézbe bugyolálva és piros festékkel rendesen kidekorálva. :)
A teljesítményért begyűjtöttem egy újabb érmet, íme:
