Szóval a tegnapi nagy nap ma hajnal 6-ig tartott. Zsófiék voltak olyan kedvesek és elvittek Marikáékhoz, ahol pár órára hódoltam a vízszintes pihenésnek. Az óra, de leginkább a telefonom azonban kegyetlenül jelezték, hogy ideje összepakolászni. Már csak egy röpke óra maradt, vettem magamhoz némi ebédfélét, aztán már csak integettem a vonatból. Út közben valahogy túlestem a holtponton, mert rengeteg madarat láttam. A talajvíz és az alkalmi pocsolyák szinte mint a méz a rovarokat, úgy vonzották a madarakat. Akadt itt minden féle, a legkisebbektől a nagyobbakig. Kócsag, gólya, gém, sirály, galamb és a még kisebbek.

Cegléd előtt kapott el egy újabb fáradtság, de akkor felszállt Timi - akár csak a menyasszony, ő is e szép névre hallgat -,  egy kedves védőnő, akivel aztán hazáig beszélgettünk mindenféle élethelyzetünkről. Döbbenet volt, hogy mennyi azonos van/volt az életünkben... Még mindig csodálkozom rajta kicsit. :)