Úgy ébredni, hogy első pillantásra egy menyasszonyi ruha képe fogad... hááát, elég fura. Aztán pár perc múlva már tisztán és üdén terítettem a reggelihez. A családban az a legjobb, amikor együtt van az ember. Amikor minden érdek nélkül tudunk örülni a másik boldogságának. Ez nagyon fantasztikus érzés! :)
Reggelire Milán készített csípős paprikából és sok-sok tojásból finomságot. Miután mindenki megreggelizett, gyorsan elpakoltunk, és míg a menyasszony meg nem érkezett, Zsófival és Annával kókuszgolyókat gyártottunk:

Timi pár falatot kapott be csupán, mert már várt rá a sminkese - Dóri, akinek elnézve munkáját megállapítottam, hogy nem véletlenül lett annak idején országos bajnok. Alapos, korrekt, hibapont nélküli sminket pakolt fel szempillantás alatt egy tökéletes alapozás után. Örült is neki Timi, a menyasszony!

Következett az öltözés, mert a mai napra tette a fotózást az ifjú pár, hogy az esküvő napján már tudjanak a vendégeikre koncentrálni, és ne legyen a fél délelőtt rohanás. Első körben úgy volt, hogy én is ott lehetek a külsős felvételek készítésekor, de fotósuk letiltott erről az álmomról, így sajnos nem készíthettem el kedvenc beállításaimat, melyeket titkon terveztem. Ezek után persze nem is sokat fotóztam, mert hát ha nem az én feladatom, akkor ezt meg kell érteni. Bár gondolhatjátok, mennyire el voltam szomorodva... Még a Nikonom is besértődhetett, mert alig akart dolgozni. Hiába, egyre időszerűbb egy vázcsere...

Miután megtörtént az a varázslatos pillanat, amikor a vőlegény először láthatja teljes szépségében az arát, az ifjú pár Zsófi és Milán autóba pattant, és elutaztak Matyra fotózkodni. Ez idő alatt a háznál még az utolsó simítások kerültek kivitelezésre, mint ablaktisztítás, cipőpucolás, porszívózás, felmosás, autókra masni hajtogatás, rózsaszirom konzerválás, kertszépítés, fűnyírás, teraszkorlát felhelyezés és még sok-sok más. Szegény Guszti kutyus alig kapott elegendő mennyiségű simogatást, mert mindenkinek volt dolga. A nap vége felé két nagy csapat rántott husinak valót paníroztam ki, miután Anna csodásan kiklopfolta.

A közös vacsi most kicsit döcögősen indult, a fiúknak még el kellett menni a szabóhoz az öltönyükért, így a már alapból fáradtan hazaérkező csapat sem tudott rögtön a gasztronómiai élvezetek megérdemelt mezejére lépni.

Végül mégis jóllakottan és fáradtan dőlt hátra mindenki. Engem a vőlegény még visszaszállított Pécsre, mert ott várt rám a hosszú ruhám és szép cipellőm. Poénkodtunk is rajta, hogy én voltam az utolsó lány, akit legénykorában hazafuvarozott... ;) Ez volt a legemlékezetesebb augusztus 20-ám mindezidáig. A pécsi tűzijátékot autóból nézni, és teljesen kimaradni a virágkarneváli eseményekből...