Ez a nap kicsit döcögősen indult, de aztán végül minden jól összejött. Kiautóztam Hortobágyra, ahol végül sikerült nagyon jó parkolóhoz jutnom a második körben. Ez az egész nagyon vicces volt. :) Először az irányítók leghátra küldtek, ahonnan 20 perc volt, mire a nevezési sátrat megtaláltam. Aztán visszafele jövet láttam pár tuti helyet, ami persze VIP emberkéknek volt meghagyva. (Persze ez szimpátia alapján is kisorsolódott...) Mondom a parkőrnek:
- Megkérhetném, hogy átállhassak ide?
- Miért?
- Hát nézzen rám! Nőből vagyok, és örülök, hogyha megtalálom az autót ebben a tömegben, és mire ez bekövetkezik, addigra elindul a rajt, amit mégsem kellene lekésnem...
- Jó, gyere - mondta vigyorogva a helyzet komikumán.
1188. Ez lett a rajtszámom, és először volt olyan, hogy nem a tömeggel indultam el, hanem be kellett csatlakoznom a már egy kört lefutott félmaratonistákhoz. Na, mire megtaláltam egy pomázi sporttársammal hogy akkor honnan is kellene indulni, addigra az első km-ünket már le is futottuk. :D Most valahogy nem volt toppon a szervezés etéren. Jó lett volna, ha esetleg láthatóbban kiírják.
Két kört kellett futnunk, ahol összesen 5 frissítőállomás volt + 2x kaptunk vízpermetet. A terep jó száraz volt, csak úgy porzott utánunk az út, ám a nap melege miatt mindenkiről csorgott a víz, minek köszönhetően a 35-38 fokban futkározó társaimmal egyetemben a végére jó csatakosan értem célba. :) Új élmény volt, pacsis szakaszokkal, összesen 150 méter árnyékkal... Szurkolók sem voltak sokan, sztem inkább a strandon süttették a hasukat. Valakit viszont sikerült boldoggá tennem, mert a befutócsomag része volt egy hatalmas korsónyi sör, amit úgy egészben ajándékoztam el.
Nagymamihoz tértem be még pár órára hazafele jövet, aki persze zserbóval várta kiéhezett unokáját. :) Így beszélgettünk, és ápoltuk a szeretetet. :)
