Szeretném Nektek itt konzerválni ezt a számomra igen kedves történetet. :) Egy virágcsokor Sanyitól. Kaptam már máskor is Tőle csokrot, de ez mégis más volt, mint a többi ok nélküli kedves bokrétái. Hogy miben különbözött?! Abban, hogy kapok egy telefont, hogy hoz valamit. Máris örül a szívem. Jön is időben, pont még mielőtt megszületne a gondolat, hogy: hol van már... :) Aztán már kezemben is amiről beszéltünk, és már mikor búcsúzom, mondja: van még egy meglepi. Itt van a parkban, csak meg kell keresnem! Hát nem aranyos? Még mielőtt becsengetett volna, kitalálta, hogyan örülhetnék még jobban. Sikerült, teljes volt a találat. Ő azon kevés emberek közé tartozik, akik még a legrosszabb napokon is képesek mosolyt csalni a nyakam fölé, és tántoríthatatlanul megtesznek bármit ennek érdekében. Boldog vagyok, hogy van nekem!