Hétfőn moziban voltunk, Hajdúszoboszlón.

A címben jelzett filmet néztük meg premier előtti adásban, annak okán, hogy Elek János - avagy ahogyan a helybéliek ismerik: "Mozis Jancsi" 40 éve fűzte be az első filmjét vetítésre. Nagy dolog ez egy ember életében, amikor a szakma elismeri, a közönség ünnepli.

A filmnek a címét nem nagyon értem, mert az egész javarészt nappal játszódik, no de most nem is filmkritikát szeretnék írni, csak dobok fel pár fotót Nektek. Az alkalom adta, hogy a film rendezője - Sass Tamás, producere és egyik főszereplője is megtisztelte a napot, és közönségtalálkozó keretében a film után lehetett őket faggatni, vajon milyen élményekkel gazdagodtak a forgatás során.

Legjobban hozzám az állt közel, amikor Gallusz Nikolett már indulófélben, kutyusával a karján rögtönzött egy dalt. Szép, kristálytiszta hangja végighasított a fogadásnak a termecskéjén úgy, hogy a jópár zongorista és zenész kolléga is csak elismerően bólogatni tudott, miközben a szájuk széle mosolyra húzódott. Nem torzított bele semmiféle keverőpult, úgy volt szép a maga valójában, mindenféle aláfestő zene nélkül. Örülök, hogy ennek a percnek részese lehettem! Bravó Niki, emberségből 5-ös!