Drága Bea! Ugye Te már tudod is, miről szól a mai napi sztori? Igen, Benicassim! :) Naná, hogy! Mikor szeretnél jönni felénk?
Történt egy csodás évben, 2000-ben, hogy barátnőmmel Beával együtt nyaraltunk Benicassimban, Spanyolhonban.
Csodaszép, ha még nem voltatok, vegyétek fel az úticél-listátokra.
Egy apartmant vettünk ki, ahol betartva a helyi szokásokat - persze csak ha nem mentünk épp valami fakultatív programra - nagyokat sziesztáztunk dél és 15 óra között. Ahogy a helyiek élnek, próbáltuk mi is átvenni az életérzést, egy más, sokkal nyugodtabb bioritmusra váltva. Egy hét után kezdett kikopni a fagyasztóládánk, mert itthon Anyáink persze csomagoltak, hogy a két világjáró majd nehogy éhen haljon. Kb. mintha etiópiai körútra fizettünk volna be, olyan sokat pakoltak. Persze kapcsolatépítés révén, vendéglátás címén pár ételtől sikeresen megszabadultunk... :) Ez utóbbinak persze a célja az volt, hogy megkóstoljunk helyi specialitásokat is.
Beával amúgy Monaco-ban ismerkedtem meg, és már nyaraltunk egy turnusban Spanyolországban, így rutinos csapatnak számítottunk, már ami a nemzeti ételeket illeti. Már átbeszéltük, hogy a Crema Catalana néha kicsit édes, de annál csábítóbb étek, hogy feltétlenül enni fogunk egy paellát, vagy hogy mindketten imádtuk a La Siestában anno feltálalt tintahalat fokhagymamártással... nyami! Most hogy írok róla... Hű, de megéheztem rá! :S Mindjárt folytatom a mesét, csak kikönnyítem a lelkemet egy teával...
Itt is. Szóval tintahal. Elhatároztuk, hogy mi fogjuk elkészíteni. No nem arra gondolok, hogy hajnalban megyünk halászni, aztán a többi... :) Csupán amikor az Amica nevű Supermarketben vásárolgattunk, Beának jött egy ötlete, hogy vegyünk előre kipanírozott cuccost, és rántsuk ki magunknak. Rá is csaptam az ötletre, bár el is bizonytalanodtam.
- Bea! Te tudod, hogy hogyan mondják spanyolul a tintahalat?!
- Mhm, jó kérdés... Csak azt tudom, hogy "C"-vel kezdődik. Az alakja alapján meg úgyis felismerjük, ne aggódj!
- Jogos. Na akkor keressünk rá! - szóltam, és már indultunk is a hűtőpult felé.
Rá is találtunk, viszonylag hamar. A neve "C"-vel kezdődik, az alakja hasonlít, szal meg voltunk győződve, hogy ez aztán a tuti. Nézzük az árajánlatot.
- Nahát! Ez nem is drága! - szólt egyikünk.
- Ja, az étteremben egy adag vagy 6x ennyi lenne, szerintem!
Mosolyogva toltuk a szekeret a kasszához, abban a biztos tudatban, hogy megcsináltuk az év üzletét! :)
Kicsit később, Valika olajat pakolt az egyik serpenyőszerűségbe, aztán amikor elérte a kellő hőmérsékletet, hajigáltam is bele az első karikákat. Bea asszem a teraszon süttette a hasát, vagy ha nem, valami mással foglalatoskodott éppen, de egy kis idő elteltével az illatok már csalogatták ki a konyhába.
- Hű, ez aztán a valami! Szuper illata van!
- Nekem mondod? Már alig várom, hogy megkóstoljuk!
Isteni fűszeres illat terjedt a konyhából, itthon nem használunk olyanokat. Persze 38 fokban kicsit nehezen hűl az étel is, így mire kisült az összes, akkor haraptunk csak bele mondhatni egyszerre az étkünkbe.
- Finom... - állapítottuk meg. - Csak épp nem tintahal...
- Hol a csomagolása? Ki kéne keresni a szótárból.
- Tényleg!
- Cebolla. (szebojja)
És ez nem más, mint a Vöröshagyma! Igen... :) Mentségünkre szól, hogy nem tanult egyikünk sem spanyolul, és a túlfűszerezett spanyol vöröshagyma tényleg isteni fincsi volt. Szóval így jártunk. Könnyesre nevettük magunkat. :)
- Csoda hogy ilyen olcsó volt?
- Szerintem akkor is az év üzlete a miénk! Jó étvágyat! :D
Tudjátok, hogy közel 10 év után hogyan jutott eszembe ez a történet? Nagymamim rántott hagymát a minap. Amikor Anya hozta, ez a párbeszéd zajlott le:
- Szia, Mami küldött Neked rántott vöröshagymát.
- Tintahalat? - mosolyogtam.
- Jaaa. Miért? Valami mást mondtam?! - kérdezte Anya cseppet sem ártatlanul mosolyogva. :)
Drága Tanár Úr! A kiállítás megnyitója fergeteges és csodálatos volt! Bár én tudnám így "simogatni a billentyűket" ahogyan Boda Balázs vagy Martos László! Az előadott 4kezes Liszt-darab tökéletes megválasztása szerintem illett a tárlathoz. Egyetértek a konferáló emberkével, aki hangsúlyozta a művészetek összefonódásának szükségességét. Egyik erősíti a másik által adott élményt. Teljesen jól van ez így. Remélem még sok ilyenben lesz részem! :) Köszönöm szépen a meghívást!
