Mindig álmodtam arról, hogy egyszer művész leszek, és kiállításokon elvegyülve hallgatom a látogatók véleményeit. Végülis, ha jól belegondolok, itt elég sokan láthatjátok, mivel ütöm el az időmet, amikor megérint az unalom előszele. Csupán annak elűzése érdekében teszek-veszek ezt-azt itt a földi porfészekben... :)

Ma egy olyan rajzot láthattok, ami jó pár éve készült. A Debreceni Református Nagytemplomot hivatott megörökíteni. Aki csak pár éve látogatott ide, annak persze nem teljesen lesz felismerhető. Miért? Mert mióta megszületett rajzom, a főteret műkövezték, és már teljesen más lenne a kép, amit ma készítenék el. Valszeg már helyet kapna benne a minden képeslapon szereplő új szökőkút, tetején a főnixmadárkával, ami engem mindig a barcelona-i Gaudi-parkban látott térelemekre emlékeztet. Szerintem aki megtervezte, tutira járt ott, és onnan merítette az ihletet. :) Ami viszont hiányozna... mhm nagyobb látószögben kellene felépítenem a képet, és hiányoznának a többi fák, a bokrok, amik bizony ott lettek volna, ha anno nagyobbka a papirkám. Azért a városlakóknak asszem sikerül jól belakniuk a teret, szal a növények helyett pár szaladgáló gyermek, sétáló párok töltenék ki az űrt. Nos, míg az új verzió nem készül el, be kell érjétek a régi látképpel:

Shakespeare-i monológomat egy kicsit még kiterjeszteném. Képzeljétek! Ez évben még minden nap kaptam valami ajándékot! Hihetetlen, de igaz. Volt, hogy egy Thermal belépőt, a kedvenc fagyisomnál egy extra feltétet árkülönbözet nélkül (hehe), egy meghívást - ottalvásos buliba, az egyik kedvenc boromat, vagy épp virágot... :) Asszem ez az én évem lesz! Ha mégse, akkor a Január már akkor is az enyém. Jól van ez a világ megteremtve! Tavaly elég sok rossz dolog ért, főként olyan emberektől, akiktől nem számítottam rá. Most elérkezettnek látom, hogy mindezt próbálják nekem odafentről kompenzálni. :D Köszönöm szépen... Nagyon élvezetes. :)