Vissza a régi kerékvágásba! Ahogyan azt hűséges Olvasóim megszokhatták, hétfőn mindig egy számomra kedves történetet osztok meg Veletek. Ez évben ugyan nem fogom tartani annyira szigorúan a felépített sablonomat, csak ha épp nem jut más az eszembe. :) Na jó, a receptes szerda egyenlőre fixen marad, mert azt látom nagyon szeretitek! :)

A mai történet pedig Nagymamámhoz fűződik. Egyszer csak, amikor egy szép délután összegyűlt a család, mindannyian csak csodálkoztunk, hogy hány évet is írt cukrász nagynéném a tortára. A 70-es szám aranyosan kanyarogva jelezte; nagy nap van... Persze tudtuk, miért is vagyunk együtt, a csodálat inkább annak szólt, hogy Nagymami 70 évesen is örök fiatal maradt. El is határoztam, hogy ebből az alkalomból valami különlegeset adok Neki. Ez nem volt más, minthogy meghívtam, jöjjön velem Spanyolországba. Eredetileg a meghívás Nagypapámra is vonatkozott, de sajnos Ő a rossz lába miatt nem vállalta be az utazást. Repülőre akkor nem volt pénzem, főleg úgy nem, hogy harmad magammal együtt fizessek minden mást is. (A mai napig bánom, hogy Nagypapát itthon hagytuk... No de ez egy másik történet.)

Egy kerek esztendőbe telt, és rengeteg hízelgésbe - no meg puszimba -, hogy végül Nagypapa elengedte Mamit velem. Sok kedves emlék közül az egyik kedvencem ez, aminek megismerése után remélem a Ti arcotokon is átsuhan egy mosoly.

Történt, hogy egyik fakultatív programunk keretén belül Santa Maria de Montserrat-hoz araszolt felfelé a buszunk.  Ez egy bencés kolostor, Barcelonától 50 km-re a Montserat hegyen, jó magasan. A panoráma csodaszép, ám az odavezető út kellőképpen szerpentines. Ahogy megyünk felfelé, Mami hol nézi a mellettünk mélyülő szakadékot, hol az utat pásztázza, miközben kapaszkodik a karfába. A sofőr mögötti ülésen kuporogva egyszer aztán ez szaladt ki a száján, Sárikának (idegenvezetőnknek) címezve:
     - Hát hallod, Drága, "kurva" egy út ez! - Erre megfordul a spanyol sofőr, és elkezdi ismételgetni:
     - Kurva, kurva... - Persze Nagymaminak se kellett több:
     - Az utat nézzed! - Mutatott előre. - Hát, ez csodás, ezt még egy spanyol is érti?! Megtanulhatna valami szebb magyar szót is! De leginkább figyeljen a munkájára, mert a végén még lezuhanunk! - Az izgalom, a várakozás, egy cseppnyi félelem és mosoly. Ez mind ott volt Mami arcán.
Sárikával persze Mi már nagyon nevettünk, merthogy - íme a titok: a "kurva" spanyolul (vagy katalánul?) azt jelenti, hogy KANYARGÓS! Szóval amikor a Mami azt mondta, teljesen pontosan fejezte ki magát, tudta nélkül ugyan, de mégis! Futótűzként ment is az új spanyol szó a busz végéig, és indult be mindenkinek a fantáziája. Elkezdődött az élet, pár perc múlva pedig egy vidám társaság szállt ki, hogy megtekintse a Fekete Madonnát.

Mivel Montserratról még fogok írni Nektek, ma nem kaptok történelmet, sem fotót róla, de hogy nagyon ne hiányoljátok a képi anyagot, egy több, mint 10 éves grafikámat azért megmutatom. Aki járt már ott, remélem fel fogja ismerni... ;)

A rajzlap már kicsit besárgult, de ettől olyan patinás lett... :)