Sok verseny van mögöttem, sok nagyon jó, és még több rossz eredménnyel... :) Kezdő versenyző voltam még, és Várkonyi Zsolt, "Tanár Úr" - így hívom az első számú edzőmet, akire a mai napig mentoromként tekintek - minden versenyemet mögöttem szorította végig, és adott sokszor a lőidő alatt is tökéletes tanácsokat. Egyik alkalommal, Budapesten volt országos bajnokság. Kedvenc fegyvernememben, sportpisztoly 25m-es versenyszámban indultam. Akkor még olyan szinten voltam, hogy ha 7-es köregységnél jobbat lőttem, az már elég volt ahhoz, hogy önmagammal szemben elégedett legyek. Ez azt jelentette, hogy a lőlapon csak a fekete körökön belül lyukaszthattam ki a lapot. :) Egy 6-os lövés már elúsztatta volna az érmet, az már a fehér köregységekhez tartozik. Nos megy a verseny, egészen kiegyensúlyozottan lövöldözök, mikor úgy a 12-13. lövésemnél hátranézek edzőmre. Látom, hogy teljesen le van sápadva, mint aki már siratja az eredményemet. Kérdezi is tőlem:

   - Mit csináltál?!
Én meg nem értvén a kérdést:
   - Hogyhogy?
   - Hát lőttél egy fehéret?!
Na ekkor már ránéztem a lapomra szabad szemmel, kicsit jobban megvizsgálva a feltételezést. A távcsövem ugyanis csak a feketén belüli lyukakat mutatta. Na rám is rámjött a frász. Nyúltam is a távcsőhöz, hogy ellenőrizzem, hány lövésem van a lapban, és hány lőszerem van még, nem történt-e átlövés. Aztán gondoltam megnézem, hanyas az a feketeség, ami el akarja venni az esélyemet a dobogótól. És láss csodát! Hangosan felnevettem, javarészt a megkönnyebbüléstől. Kihúzva magamat fordultam ismét edzőmhöz:
   - Egy légy van a lőlapomon! :) - Na erre már mosolygott Tanár Úr is.
   - Lelőjem? - kérdeztem.
   - Isten ments! Csak ha belemászik a 10-esbe! :)

 
A képen pedig már egy érdekes dolgot láthattok. Azt mutatja, hogy mennyire mozog a kezem, egy lövés leadása előtt és után. Évekkel ezelőtt Nürnbergben az IWA - Fegyver Világkiállításon készült ez a fotó. Fantasztikus élmény volt! A liláskék vonal mutatja a lövés előtti mozgást, a piros a leadás utánni állapotot. A sárga pont pedig a lövés helyét jelzi... 10-es, természetesen. :)
Az egész úgy zajlik, hogy az ember kap egy pisztolyt, ami össze van kötve a számítógéppel. A feladat nem különbözik semmiben, 1 lövést kell leadni. Mindenben olyan érzés, mintha tényleg lőne az ember, épp csak a hang marad el a végén.
Akkoriban sokat álmodoztam arról, hogy egyszer a mi lőterünkön is lesz majd hasonló edzési lehetőség, amikor nem pazaroljuk a lőszert, és színesen látszik, hol hibázik az ember. Ez a nagy előnyük a külföldi egyesületeknek. A jó eredményhez ugyanis beruházás kell. Talán egyszer a mi országunkban sem lesz elérhetetlen ez a technológia.