Milyen csodás is volt az elmúlt hét! Többek között megkaptam Nagypapa verseit, regényeit!
Egy számomra nagyon kedves verset osztok ma meg Veletek. Hogy mi benne a különleges? Nekem íródott!
3. osztályos tanuló voltam az általános iskolában, amikor is Anya kitalálta, hogy Őslány legyek farsangkor. Ez különösen kedves emlékeket idéz fel bennem. Pl. emlékszem, mennyi csirkét evett a család, nagy műgonddal szopogatva a csontokat, amiket Anya később forró vízben sterilizált. Még jó, hogy fogtechnikus mester a lelkem, mert másképp el sem tudom képzelni, hogyan fúrtunk volna olyan apróka lyukakat, amin keresztül fel tudtuk őket fűzni. Így készült karkötő, nyaklánc. Kagylóimból, amit még a Rab-szigeteken szedtem, kistáskát ragacsolt össze Nekem Magdika, amiben épp csak elfért egy zsepi. :) Aztán volt egy hamis kakasa Nagypapáéknak, amit elmúlt ősszel vágtak fagyra. Neki a lábcsontja került a hajamba, amitől úgy néztem ki kicsit, mint Flinstonek Enikője. :) (Megjegyzés a Smiley klub tagjainak: Hát csoda, hogy később Wilma vált belőlem?! :D) Na jó, a szőke haj hiányzott. De ez egy másik történet lesz. Mondjuk jövő hétfőn! :)
Szóval a csontok és a kagylók mellé: Anya varrt nekem párducmintás anyagból amolyan igazi Ősdivatos ruhácskát, meg talp alá valót, amit zsinórral keresztül-kasul kötözve rögzítettünk a lábszáramhoz. Az arcomat és az orrocskámat szénnel maszatoltuk hitelessé, így nem is csoda, hogy a 3 jelmezverseny mindegyikén díjazott lettem! :) Exosztálytársaimnál még ott a fotó, amit ez úton kérek, ne adjatok el a The Times-nak, ha híres leszek! :) Nem! Másnak se! :D
Valahol van nekem is, ha megtalálom, bepótolom, ígérem. Mert hát Apa szavaival élve:
Olyan szegény sosem leszek,
hogy ígérni se tudjak... :)
Íme azonban a vers, az én drága Nagypapám tollából:
A Neandervölgyi Ősember
Hosszú az út énmögöttem, amíg ide értem,
Valamikor Ősemberként a barlangban éltem.
Most is vademberke vagyok, úgy találtam Rátok,
Ott hagytam a barlangomat, iskolába járok.
Meguntam a medvebőrön csontot szopogatni,
A repülő gyíkok között félelemben élni.
Láthatjátok a csontokat magammal is hoztam,
Hogy az ősemberek sorsát ezzel bizonyítsam.
Ezen a kis karneválon Veletek maradok,
Velem együtt ezután is jól tanuljatok!
Fazekas Kálmán (1920-2002)
