Emlékeztek még arra a nénikére, aki a kapuban állt? Nos, abban a faluban lakott ez a bácsika is. Régebben fafaragással foglalkozott, az ő keze munkája előtt, a saját kapujában üldögélt, és mesélt a régi szép időkről. Elmondta, hogy a szemét műteni kellene, de a keze se a régi - már évek óta nem faragott semmit. Remegett. Egy alkotónak szerintem ezért nehezebb az öregséggel szembe néznie, mert talán még gondolatában száz meg száz mű születik meg. A tény, hogy nem tudja kivitelezni, önmagában is nagyon szomorú dolog. Ki tudja, mi mindennel lenne még szebb a világ!