Hihi... A cím asszem egy kis magyarázatra kényszerít. Egyik ismerősöm karácsonyra pizsamát kapott. Évek óta nem használ ilyesmit... :) A lényeg, hogy nemrégen arról beszélgettünk, mivel fogja megindokolni, hogy továbbra sem szeretne. Ha hiszitek, ha nem, az volt a legkézenfekvőbb magyarázata, hogy megette a cicája... :D

Ezért a fősor, és az első fotót máris az ártatlanul gyanúsított szegény jószágról kapjátok:

Ezek után kénytelen lesz boldogan hordani az ajándékot! :P Kötelességemnek éreztem ugyanis a kis szürke védelmében felszólalni! :)

Milyen kár, hogy gyermekként nem fotóztam... Most rengeteg fotóm lenne a tejfölös szájú szőrgombócokról. Ott volnának rögtön Kálmán bácsi, Apa Keresztapukájának a cicái. Imádtam őket. Igazi kis házi cirmosok  voltak, akik - legnagyobb örömömre - szerették, ha bújócskázom velük a szőlőtőkék között... :)

No, de álmodozás helyett lássuk, miből tudok válogatni. A fentebbi két fotó Cilikéről készült. Mostanában Őt kényeztetem... No meg a gazdiját... ;) Nagyon hangosan dorombol, már az is elég, ha belépek a konyhába. :) Igazi macskapocak... Azaz - érdekmancs. :)

A lentebbi pedig Emma cicuskája.

A következő 3at is Istanbulból loptam haza... persze csak képi formátumban... ;) Ott rengeteg a kóbor állatka, akiket mindenki etet. Az első egy igazi vadász, pár lépés még a teknősnek, és ráveti magát... A második egy "miss nyárfalevélke", ugyanis a legkisebb neszre is összerezzent. A harmadiknak pedig a szeme színe babonázott meg teljesen. :) 

Ezt a kiscicát az egyik fotóstábor alkalmával sikerült közelebbről is megismerni, míg az anyamacsek érte nem jött, és el nem cipelte tőlünk - csúf kétlábúaktól... :)

Kriszta barátnőm cicáival zárnám a sort. Az első két kép Vöröskéről készült, akinek mindent meg kell ismernie belülről is. Elvégre a belső értékek a legfontosabbak... És ezt még egy kismacska is tudja! ;) Az utolsó cicka pedig Marcipán Hercegnő, amikor épp ásít.