Ismeritek milyen az, amikor egyik szemetek boldogan csillog, míg a másikból potyognának a könnyeid...
Réka keresztlányom letette a hittanvizsgát, gyónt és elsőáldozott. És mindezt csak utólag tudtam meg, este skype-on. Annyira nagy öröm ez nekem, és a szomorúság hol van? Hogy nem én mondhattam el a szülői áldást. :( Ugyanakkor boldogság is eltölt, ha arra gondolok, hogy Mariann "ugrott be" a helyemre. :)
És újabb öröm ért, mert Réka olyan édesen csacsogott, hogy csak na! :) Pedig a beszélgetésünk elején úgy éreztem, lehet jobb lenne, ha gyorsan ágyba bújna, olyan fáradtság volt rajta, aztán egyre jobban belelendült a mesélésbe, és a végén már szinte alig bírtunk egymástól búcsút venni... Csak azért sikerült, mert befutott hozzám egy másik kedves hívás is. :)
Köszönöm, hogy vagy nekem Kicsim! :) Imádlak! :) Nemsokára találkozunk a lovastáborban, és megtaníthatsz lósörényt fonni! ;)
Urunk, Jézus Krisztus,
Te ma először térsz gyermekem szívébe.
Áldd meg őt és szeresd!
Ne engedd, hogy elszakadjon Tőled,
Mert amíg a Tiéd, addig az enyém is.
Vezesd őt szereteteddel,
És az ő kezével együtt fogd szorosan a miénket is,
Hogy mindig a Te utadon járjunk...