Vannak napok az életemben, mint a mai, amelyek olyan nagyon magányosan telnek el. :( Persze ilyenkor egy nő, mint amilyen én vagyok, szalad bevásárolni, főz valami finomat, de amikor már az asztalnál egymaga ül, akkor valahogy az egész nem jól van. Lesétáltam hát a barátomhoz, hogy együtt sóhajtozzunk a világ rossz dolgain.

Azt mondják, hogy a hattyúk csak egy párt választanak, és ha történik valami vele, magányosan élnek tovább az idők végezetéig. Nos, azt hiszem, én találtam egy ilyen hattyút. No, nem a víztükörben, hanem a parton... Egy japán hölggyel beszélgettem a minap, aki azt mondta, hogy ez a szép herceg mindig egyedül van. Pár hét óta már azt is megengedi, hogy megsimogassam. Pedig nem viszek ám neki kenyérféléket, vagy ilyesmiket, csak leülök mellé, és együtt nézzük a többi madarakat. Ma nem sokáig időztem, mert elég hidegen fújt a szél észak felől, ami idő előtt haza is parancsolt.

Íme, egy fotó szépséges hercegemről: