Na amikor ezt mondja valaki, akkor az mindig elgondolkoztat, hogy mennyire nem ismer valójában. A külsőségek, a megszerzett dolgok nem tükrözik azt, hogy azért mennyi mindent kellett dolgoznom. Vannak élethelyzetek, amikor nincs annyi munka, és eképpen több a szabad időm. Ekkor jönnek az epés megjegyzések... De kérdezem én. Miért?! Miért jó az, ha elrontjuk a másik ember napját?! Miért kell irígykedni?! Mert az egész nem szól másról a szememben. Tessék! Lehet utánam csinálni! :P Mondanám legszívesebben...

Igen, ma nagyon felbosszantottak. Szeretném, ha csak 1 hétre megkapná az életemet, és "élvezné" a minden napos kihívásokat. Mivel azonban senkinek nem akarok rosszat, hát legyen, még bocsánatot sem kell kérnie az illetőnek - nem mintha észrevette volna, hogy amúgy megbántott...

Nagymamám régen azt mondta:

Inkább ezer irígyed legyen, mint egy sajnálód!

Ezen a fonálon elindulva fogok mától szembemosolyogni mindazokra, akik ennyire gyerekesen kicsinyes módon próbálják tönkre vágni a napomat! :P :)

Csak sajnálni tudom őket... és elfelejteni...