Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
A lelkem borzadva fél
a közelgő tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igaz jóság,
Hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
Amikor úgy döfnek belém,
mint bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója;
Mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

Drága Tanár Úr! Köszönöm szépen, hogy felhívta a figyelmemet erre a nagyon szép versre! Nemsokára behajtási ünnep lesz, sajnos én idén már elígérkeztem máshová. Millió puszi :)