Mindannyian álmodunk, és reméljük, egyszer talán teljesül. Ennyi az élet. Aki okosan álmodik, nagyobb az esélye. Persze ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan a párválasztás sem. De elkezdtem hinni benne, hogy minden úgy van jól, ahogyan történt. Minden múltban történt dologból tanulhatunk valamit. Ha jók történtek, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy hálát adjunk értük. De a legfontosabb, hogy felismerjük a jót. Ha pedig rossz volt? El kell gondolkoznunk rajta, hogy vajon mit tehetünk majd legközelebb másképpen. Nem hátra kell néznünk, csupán előre. A múlt része az életünknek, de nem árnyékolhatja be jövőnket. Minden nap egy új esélyt kapunk, hogy felfedezzük annak a 24 órának a legeslegszebb pillanatát. Minden nap kapunk egy csodálatosan szép percet. A jó dolgok azonban sokszor természetessé válnak, mint például az, ha minden egyes nap finomat eszünk. Pedig ez is épp olyan ajándék, mint ahogyan sok minden más is az. Felismerés, igen, ez nagyon fontos ahhoz, hogy boldogan tudjuk élni az életünket.

Drága Edie! Tudom, hogy most egy nehezebb időszak vár rád, de szorítok Neked, hogy mihamarabb megtaláld a helyes utat, amin járnod kell! Mára ennyi, mert várnak rám, ahogyan Rád is! Csak talán nem pont az, akire most gondolsz...

Címkék: fotó vallás álom férfiak szerelem barátság nők elmélkedés

A bejegyzés trackback címe:

https://vale.blog.hu/api/trackback/id/tr962418240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása