Ébredés Jablanac-ban. A szoba a tengerre néz, süt a nap. Október van... El sem hiszem. Kicsi lusti, majd irány a terasz, ahol a szabad ég alatt reggeliztünk. A nap máris kellemesen melegítette a hátamat. Csodálatos, nem fog kelleni nagykabát! - gondoltam. Így is lett. Szinte egész nap csavaroghattunk egy szál pólóban. Végre megint láthattam a végtelen kékséget. Tengerpart. Voltam már párszor, de a mai napig mindig elvarázsolódom tőle. Bizsereg a lábujjam, bár a víz hideg, így sikerül visszafognom magam, hogy ne pocsoljak benne egy egészen kicsit. Egy rövidke séta után először volt szerencsém vezetni a tengerparton. Na jó, igazából másodjára, de tegnap olyan későn értük el a partvonalat, hogy nem láttunk csak egy nagy fekete lyukat, ami felől a hullámok hangja azért el-eljutott hozzánk. A látvány így ma az újdonság teljes erejével ragadott magával, ahogy azt egy fotó nem is tudja teljességgel érzékeltetni, bármilyen jó is a meglátás... :)